Bármikor bármennyit - a paradicsomleves

Világ életemben odavoltam a paradicsomlevesért, de igazából mindig is a menzai volt a gyengém. Nagymamám remek szakács volt, nagyon szerettem főztjét, szerencsésnek éreztem magam, amiért minden nap nála ebédelhettem. Csak a paradicsomleves miatt irigyeltem a menzásokat. Sajnos elég sokáig. Nagyjából egy hónapja sikerült azonban összehoznom a menzaira határozottan hasonlító levest. Egyrészt felhajtottam egy nagyüzemi receptet, másrészt anyósom valahonnan beszerzett papírdobozos, félkilós, feltehetően olasz sűrített paradicsomot. Kaptunk is belőle két dobozzal :) Rögtön megérkezésük után az egyik szenvedélyem áldozata lett. A második ma végezte be sorsát... De most nem az üzemi recept szerint, semmi kedvem nem volt rántással bíbelődni, meg fűszeresebbre is vágytam. Az eredmény finom lett, csak sajnos antifotogén, főleg így este.

Fűszeres paradicsomleves

fél kg sűrített paradicsom (papírdobozos, nem túl sűrű)
4 kisebb gerezd fokhagyma
zellersó
olaszos fűszerkeverék
frissen őröltbors
olaj
víz
sajt
betűtészta :)

Kevés olajon megpirítottam az összezúzott fokhagymagerezdeket és felöntöttem a paradicsomsűrítménnyel és annyi vízzel, ami a paradicsom dobozába fért (ez így eléggé sűrű lett, nyugodtan készülhet dupla ennyi vízzel is, ha valaki a hígabbat szereti). Hozzáadtam a fűszereket, és amikor felforrt ment bele a betűtészta is. Kb 5 perc alatt megpuhult a tészta és belekevertem a levesbe a hűtőben fellelt sajtokat: némi tömlős ömlesztett sajtot és reszelt trappistát. Jól elkevertem, hogy minden sajt felolvadjon, elzártam alatta a tüzet és egy kis idő után (hogy ne legyen túl forró) tálaltam. Legközelebb betűtészta helyett pirított zsemlekockával is kipróbálom, eléggé krémleves jellegű lett az egész, egy kis roppanás nem árthat neki.

A heti hal

Egész jól sikerült rászoknom arra, hogy legalább hetente egyszer hal, vagy valami halas dolog kerüljön az asztalra. Ennek köszönhetően a fagyasztóban mindig van tőkehal, a kamrában meg tonhalkonzerv. Mivel az utóbbi időben inkább a tonhal fogyott, itt volt az ideje a fagyasztott készeltek felé fordulni. Általában nem variálom túl a dolgot, a hal kiolvad, egy kis halas grillfűszerrel beszórom, kis olajban megsütöm és párolt zöldséggel jól megesszük.
De most valami extrábbat akartam készíteni. Még nyáron sikerült összehoznom egy igen ízletes sajtban sült gombát (majd később erről is szeretnék írni), és ennek mintájára gondoltam, a hal sem lehet rossz sajtban sütve. Szerencsére jól gondoltam. A köret hozzá sima párolt zöldborsó volt.

Sajtban sült hal

fél kg tengeri halfilé
halas grillfűszer
2 ek vaj
2 púpozott ek liszt
fél liter tej
2 tömlős ömlesztett sajt
bors
reszelt sajt

A halszeleteket kiolvadás után jó alaposan beszótam a fűszerkeverékkel. Amíg kicsit összeértek az ízek, elkészítettem a sajtszószt: a vajből, lisztből, tejből sűrű besamelt főztem, fűszereztem frissen őrölt borssal és belekevertem az ömlesztett sajtot (ezt érdemes tűz fölött végezni, hogy minél jobban felolvadjon a sajt). Egy jénai tál aljára mertem a szósz nagyjából egyharmadát, erre fektettem a halszeletek felét, majd a maradék szósz fele jött, erre került a halszeltek másik fele, és végül a sajtszósz maradéka. Mielőtt a kb 180 fokos sütőbe toltam még jó alaposan megszórtam reszelt sajttal. Mintegy 20 percig tartott a hőkezelés, aztán a sütőn kívül hűlt egy kicsit tálalás előtt. Kettőnknek két vacsora lett a fél kg halból.

Fóliában sült oldalas

Már régóta szemeztem a Váncsa könyv egyik receptjével, és a nagyapámtól vásárolt fél röfi, jobban mondva a belőle származó oldalas egy része, remek alapanyagot biztosított ehhez. Ahogy végigolvastam a hozzávalókat, meg is nyugodtam, hogy van is itthon hozzá minden. Aztán a pác összeállításakor kiderült, mégsem. A szükséges 20 dkg barnacukorból volt 20 g, a rum elfogyott, a friss chilit eleve anyu darált csípős paprikájával akartam helyettesíteni... Szerencsére volt még a csudaklassz édesharmat- és kakukkfűmézünkből, így ezekből használtam összesen 20 dekányit, a rumot pedig whiskey helyettesítette. A végeredmény élvezhetőségén nem rontottak ezek a változtatások, bár az eredeti módon elkészített oldalast nem ismerem.: )

Fóliában sült oldalas (Váncsa István szakácskönyvében a 672. recept az 1001-ből)

1,5 -2 kg oldalas feldarabolva
20 dkg méz
4 ek whiskey
4 ek csípős ketchup
4 ek worcester szósz
4 ek szójaszósz
1 tk mustár
bors
2 ek darált csípőspaprika
2 fej fokhagyma összezúzva

Először is összekevertem a páchoz a hozzávalókat (az oldalas kivételével mindent), majd ebbe jól beleforgattam az összedarabolt oldalast és kb 2 órát állni hagytam. Bemelegítettem a sütőt 180 fokra és az oldalas-darabokat egyenként dupla réteg alufóliába csomagoltam úgy, hogy mindegyikhez jusson néhány evőkanányi páclé. Másfél óra alatt készre sült, egy vacsora és egy ebéd lett belőle kettőnknek. Köretnek házi sütésű zsömle és saláta járt hozzá.

A maradék palacsinta sorsa

Ma párom édesanyjánál voltunk ebédelni, így nem úsztuk meg az "Ugye visztek belőle?" kérdést :) - jó nagy adag palacsintával tértünk haza.
Viszont semmi kedvem nem volt túrós vagy lekváros palacsintát enni, úgyhogy rögtön jött az ötlet, hogy megpakolom sonkával, sajttal, hagymával, meg ami még eszembe jut. A dologban az egyetlen bökkenő a sonka és a sajt hiánya volt. Valami újat kellett kitalálni. És lehetőleg olyan dolgot, amihez van is itthon minden- a hétvégén sajnos elaludtuk a piacra menést, úgyhogy nincs épp túltöltve az éléskamra. Szerencsére akadt krumpli meg hagyma. Ezekből készítettem valami paprikás krumpli szerűt, viszont a szokásos fűszereken kívül került bele egy kis garam masala és tejföl is. Amikor jól megpuhult a krumpli - majdhogynem szétfőtt - öszzetörtem, és ezzel a pürével kentem meg a palacsintákat. Ráadásnak lilahagyma is került beléjük. Mire eszembe jutott, hogy fotózni kéne, már el is fogyott.


Fűszeres krumplipürével töltött palacsinta

8 db palacsinta
1 fej hagyma
2 nagyobb szem krumpli
1 teáskanál pirospaprika
fél teáskanál garam masala
só
őrölt bors
víz
tejföl
olaj
lilahagyma

A hagymát apró kockára vágva megpirítottam, megszórtam a pirospaprikával és rögtön hozzáadtam az kisebb kockákra vágott krumplit. Összekevertem, felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, sóztam, borsoztam. Amikor már majdnem megfőtt, beleszórtam a garam masalát. Főzés közben azért néha kellett pótolni is a vizet. Amikor a krumpli már majdnem szétfőtt, elzártam alatta a tüzet és belekevertem körülbelöl két evőkanálnyi tejfölt, és villával jól összetörtem az egészet. Jó púpozott evőkanálnyit kentem belőle egy-egy palcsinta felére, megszórtam vékonyan felszeletelt lilahagymával és négybe hajtva tálaltam. Ketten vacsoráztuk meg ezt az adagot.

Már megint leves. El sem hiszem

Alapvetően nem vagyok az a leveses fajta. Van hogy hosszú hetekig eszembe se jut, hogy leves is van a világon, úgyhogy most nem tudom mi ütött belém... Múlt héten marokkói csicseriborsó levest főztem, most meg ezt a tárkonyos krumplilevest. Igaz inkább nyárra való étek, hidegen is legalább olyan finom mint melegen, és nem egy nehéz fogás. Ez utóbbinak köszönhetően nem csak ez volt a tegnapi vacsora, hanem becsúszott mellé egy pizzarendelés is, kedvenc közeli pizzériánkból. A leves receptjét egyébként egyik barátnőmtől lestem el, ő pedig a nagymamájától.

Tárkonyos krumplileves (2-3 személyes adag)

3-4 közepes méretű krumpli
1 zellergumó
só
bors
tárkony
1 púpozott evőkanál liszt
3 evőkanál tejföl
fél evőkanál tárkonyecet

A krumplit és a zellert megmostam, kisebb kockákra vágtam. Felöntöttem annyi vízzel, hogy bőven ellepje a zöldségeket és sózás után feltettem főni. Amikor a krumpli és a zeller félig megpuhult, fűszereztem borssal és tárkonnyal. Miután minden megfőtt a lisztből és a tejfölből habarást készítettem, ezzel besűrítettem a levest és még 1-2 percig főztem. Tálalás előtt még belekevertem a fél evőkanálnyi tárkonyecetet is.
Képek is készültek, de egyik sem tetszett igazán, így illusztráció most nincs.

Gond...

Még ősszel kaptunk édesapámtól néhány fajta paprikakrémet. Az édes chiliszósz és a sambal olek felhasználásával nem is nagyon van gondom, mindkettővel találtam már néhány receptet. De a harmadik erősen gondolkodóba ejtett: ez a sambal batjak. Eddig maximum szendvicshez használtam ízesítőként, de szeretném azért máshoz is kipróbálni... Gugli jóbarát most nem tudott sajnos segíteni, nemhogy magyar, de még angol oldalt sem talált, ahol ezzel a paprikakrémmel foglalkoznának, más nyelveken meg sajnos nem értek... Szóval gondban vagyok... Hallott már valaki bármit erről a sambal batjak dologról?

Megkóstolni és megszeretni

Ennek a spenótos tésztának (jobban mondva a receptjének és első elkészítésének) története van.
Párom megismerkedésünkkor hajthatatlanul nemszerette a spenótot és rá is hagytam, akkor még kollégisták voltunk, néha feltörő spenótmániámat pedig remekül tudtam egyik szobatársammal közösen kiélni.
Aztán eltelt egy év, közös albérletbe költöztünk. Egy este kitaláltam, hogy legyen fokhagymás spagetti a vacsora, de nem voltam teljesen elégedett az ötlettel, és eszembe jutott, hogy lapul egy csomag anyutól kapott finom otthoni spenót a fagyasztóban -na ezzel elintéztem, hogy csak egyedül egyek a tésztából. Hát elővettem, kiolvasztottam, a megpirított fokhagymához adtam és kicsit összeforraltam őket. Aztán ezt szépen összekevertem a spagettivel és reszelt sajttal megszórva raktam az asztalra. Kedvesemnek megtetszett azért a tészta illata (köszönet a fokhagymának) és belekóstolt az egyszemélyesnek hitt vacsorámba. Végül természetesen egymással versengtünk az utolsó falatokért.
Az ominózus vacsora óta akármilyen formában felhasználhatom ezt a zöld növényt, és nemhogy ellenkezés nincs miatta, de még örül is neki.
Az eredeti szimpla recept azért némi bővülésen, változtatáson esett át. Például már nem spagettivel, hanem fusilivel készítem. Továbbá nem reszelt sajt kerül a tetejére hanem néhány (néha egy egész doboz) háromszögsajtot (Medve vagy hasonló) olvasztok bele a mártásba. Fűszerezésnek pedig mindig teszek hozzá némi bazsalikomot (még a spenótfőzelékbe is teszek mostanság). Ma elkapott a hév és a további fejlesztési kedv, ezért a bazsalikomot mozsárban összezúztam némi fenyőmaggal és ezzel a zúzalékkal fűszereztem a szószt. És majd kifelejtettem... Férfi-nyomásra pirított szalonnakockák is kerülnek a kész tészta tetejére :)
És végül mindez recept-szerű formában is:

Spenótos tészta

egy csomag spenót (anyu által eltéve ez kb 20-30 dkg szokott lenni)
egy kisebb fej fokhagyma (persze ez attól füg, mennyire fokhagymásak a fogyasztók, mi nagyon)
füstölt szalonna
egy doboz háromszögsajt vagy egy tömlős ömlesztett sajt
bazsalikom
fenyőmag
20-25 dkg fusili

A tésztát sós olajos vízben kifőzöm. Amíg a tészta készül elkészítem a mártást is: a felkockázott szalonnát megpirítom, majd kiszedem, ha nem állt neki füstölni a kisült zsír, akkor azt használom a továbbiakban, de ha nem túl bizalomgerjesztő, akkor lecserélem olajra. Ezután a zsíron/olajon kicsit megpirítom a fokhagymá és hozzáadom az aprított spenótot. Rövid ideig kevergetem őket, majd jöhetnek az extrák: a fenyőmaggal összezúzott bazsaliom és az ömlesztett sajt. Az egészet jó alaposan összekeverem és addig rotyogtatom, amíg a sajt teljesen fel nem olvad. Ha sűrűnek, vagy kicsit kevésnek találom a mártást, némi vizet/tejet/keményítővel elkevert vizet adok még hozzá és még rövid ideig forralom. Végül összekeverem a kifőtt tésztával és pirítot szalonnakockákkal meghintve tálalom.
Ez nálunk elég vacsorára, plusz a Páromnak másnapra ebére.

Salátavacsora az Emberemnek

Igaz, hogy ma már volt egy poszt (a legeslegelső :)), de ezt még muszáj...

Péntekenkét extra módon szeretem vacsorával hazavárni a páromat (persze máskor is, ha nem órán vagyok nyolcig vagy ilyesmi), úgyhogy már tegnap este kifaggattam, mit enne. A válasz: salátát! (Néha meglepődök rajta ;)) Szerencsére ehhez még sikerült azt is kideríteni, hogy jó lenne, ha lenne benne olivabogyó, meg hal, meg sajt, meg kapribogyó. Én meg nekiálltam fantáziálni. (Szóval ez olyan közös recept-féle.) A végeredmény állítólag jó lett, bár nekem nem jutott, mert egyszemélyes lett az adag. Az alalphoz jó volt a maradék zacskós endívia saláta (sajnos más (eredeti) formában nemigen szoktam vele találkozni), ehhez jött a kamrában lapuló tonhalkonzerv (valahogy mindig lapul arrafelé pár), meg a házi zsemléből készült pirított zsemlekocka (recept innen), a boltból már csak a bogyókat meg a feta sajtot kellett beszerezni.
Akkor nem is húzom tovább, íme:

Tonnhalas, feta sajtos saláta

fél konzervnyi tonhal
10 dkg feta sajt
endívia saláta
kb 10-15 olivabogyó
pár szem kapribogyó
balzsamecet
egy jó marék fokhagymás pirított zsemlekocka

Először is, az endíviát belehalomztam egy tálba, rákockáztam a fetát, az olivabogyót negyedekbe vágva, a kaprit pedig egészben rászórtam, a tonhalról pedig kivételesen nem öntöttem le a levet, úgy szedetem az előbbiek tetejére, ráspricceltem némi balzsamecetet és összekevertem, tálalás előtt pedig hozzáadtam a zsemlekockákat is.

Jah, az kimaradt, hogy mindez azért készült el, mert a Kedves nem akart marokkói csicseriborsó levest enni, de azért kóstolás után elpusztított ő is egy tányérral (köszi Lila Füge ;) ).

Az első...

Végre rászántam magam és belevágtam. Hogy mi fog kisülni belőle, még nem tudom, de remélem valami finom és érdekes és izgalmas és...
A végső lökést Chili&Vanilia felhívása adta meg. Úgyhogy a Vigyázz, kész, főzz! első témájához, azaz a Kalóriszegény gourmet desszertekhez fűznék hozzá én is egy kis házikedvencet, egy finom könnyű joghurttortát.
A receptet több, mint tíz éve tanultam a bátyámtól, nagyon egyszerű, és jól variálhtó. Gourmet vonalat a hozzá kitalált calvadosos öntet hivatott erősíteni.
Tehát a recept:

Könnyű joghurttora

2 pohár natúr joghurt
4 dl habtejszín
4 tk zselatin
1 zacskó vaníliás cukor
4 ek cukor vagy méz (most próbáltam ki édesharmatmézzel, nagyon jó lett vele)
ízlés szerint gyümölcs, ez jelen esetben almabefőtt lett

A joghurtot és a mézet összemelegíttettem a zselatinnal, de épp csak annyira, hogy a zselatin feloldódjon, felforralni nem szabad. (Nekem ehhez a művelethez nagyon hasznos szokott lenni az anyósjelölttől kapott tejforraló edény- duplafalú, vizet kell a két fal közé tölteni.) Megvártam amíg kézmelegre hűlt, hozzáadtam a kisebb darabokra vágott almát és óvatosan belekevertem a vaníliás cukorral kemény habbá vert tejszínbe. Ekkor mehet a formába, amit most kivételesen nem béleltem ki folpackkal, mert karácsonyra megleptem magam egy szilikon sütőformával és abba nem ragad bele. A hűtüben kb egy éjszaka alatt szépen megdermedt.
Másnap elkészítettem hozzá a calvados-os almaszószt: egy almát megtisztítottam, felkockáztam és egy kevés vajon némi cukor társaságában megpirítottam majd összeturmixoltam egy kevés vízzel és egy löttyintésnyi calvados-szal.
Finom lett, az egyszemélyes házi bíráló testületem legalábbis azt mondta.