2008. május 24., szombat

Farewell party

Tegnap volt az utolsó napom a mukahelyemen, merthogy véget ért a gyakornoki időm. És a cégnél az a szokás, hogy ilyenkor búcsúsütizést tartunk. Kedves mindenes asszisztensünk szokott az alkalomra némi üdítőt, kekszet, meg tortát beszerezni, de lehet magánakciózni is, és hát ugye nem tagagadhatom meg önmagam, sütöttem hát a munkatársaknak némi sütit. Egyrészt készült Maci féle pekándiós brownie sima dióval (még mindog eszméletlenül finom) meg Párom anyujától származó recept alapján sajtos rúd. És annak ellenére, hogy először sütöttem ilyet, nagyon tuti lett. :)
És hát nem csak süti volt, kaptam ajándékot is. Szerencsére a csapattársaim tudták, hogy enyhén konyhamán vagyok, így eléggé személyesre sikerült, persze azért az is látszik, kiktől kaptam (külön köszönet azért a Zs -ért :)). :) Íme a fotó a csini új kötényemről, meg minihabverőmről meg a képeslapot is muszáj volt rátenni.




És akkor a sajtos rúd receptje.
Sajtos rúd

60 dkg liszt
1 ek só
30 dkg vaj
10 dkg túró
2 dkg élesztő (plusz kevés meleg víz és cukor a felfuttatáshoz)
másfél kispohár tejföl
2 tojás sárgája
tetejére reszelt sajt és a tojások fehérje

A lisztet elkevertem a sóval, majd elmorzsoltam a hideg, felkockázott vajjal és túróval. Közben az élesztőt felfuttattam. A vajas-túrs liszthez adtam az élesztőt, tojás és tejfölt és ruganyos, épp csak kicsit kemény tésztává gyúrtam az egészet. Letakarva egy éjszakára a hőtőbe tettem. Másnap a tésztát lisztezett deszkán kb 7 mm vastagra nyújtottam, megkentem tojásfehérjével, megszórtam sajttal, a sajtot jól rányomkodtam és éles késsel kb 1 cm széles 3-5 cm hosszú rudakra vágtam. A sütőt előmelegítettem kb 180-200 fokra, a rudakat sütőpapírral bélelt tepsire tettem (nem kell őket nagyon távolra) és addig sütöttem, míg kissé megpirult a sajt a tetejükön. Négy gáztepsinyi lett az adag.


2008. május 20., kedd

Csak hogy el ne felejtsem

Na jól elhanyagoltam szegény blogot, pedig főztem is mostanság mindenféle jókat és finomaka, csak az írást ellustálkodtam.
Na hogy mi is volt mostanság... először is Mamma toszkán paradicsomos babalevese. Hát az valami csuda jó volt! A belefőzött kenyér nagyon bejött. És ezzel párhuzamosan elkészült életem első kovászos kenyere is, ráadásul rozsból, nagyon jó lett, felvéve a kedvenc listára, főleg hogy szép kis adag kovászt sikerült felnevelnem. (Otthon csak A Lakóként emlegetjük.)
Aztán megsütöttem Maci pekándiós brownieját, pekándió helyett sima dióval, meg kevesebb cukorral, az is fincsi lett, egyetemi projektes vitorlás kirándulásra vittem, bejött a fiúknak is. :) Ezen felbuzdulva ezen a héten úja meg fogom sütni, mert pénteken lesz az utolsó napom a munkahelyemen (lejárt a gyakornoki időm) és utsó nap szokás sütizni, hát én úgy gondoltam nem boltit fogok hozni, mert nem tudnék tükörbe nézni ;) Meg lesz még sajtot rúd is Párom anyujának receptje alapján, arról majd írok ha megsült és lefotóztam.
És akkor hogy mi volt még: szintén Mammától vörösboros sűlt meggy. Hát abból eredetileg calfoutis lett volna, de ráálltam a mérlegre, és hát... nos... úgy döntöttem nem kéne... De a sűlt meggyek magukban is igen finomak voltak. Szóval ha Mamma mostanság csuklott, az miattam volt, sokat emlegettem, persze mindig pozitívan:)
És végül, amiért elkezdtem írni: Hétvégén végre sikerült spárgát venni, így pislogott a hűtőben egy köteg fehér meg egy köteg zöld spárga. A fehérnek tegnap teljesedett be a sorsa. Főztem belőle spárgakrémlevest, totá egyszerű változatban. A zöld sorsa ma fog beteljesülni, terveim szerint sütve lesz, füstölt sonkával meg mustárral emg parmezánnal. De térjünk vissza az alap spárgaleveshez.

Spárgakrémleves

50 dkg fehér spárga
1 kis fej vöröshagyma
só, cukor, bors
kevés vaj
1 l víz
2 ek joghurt
2 ek tejföl
1 ek (graham) liszt

Először is a spárgát meghámoztam, majd kb 2 cm-es darabokra vágtam. A hagymát apróra kockáztam és a vajon negpirítottam, tekertem rá kevés borsot majd a spárgát is utána küldtem, kissé átpiríottam majd felöntöttem egy liter vízzel, sóztam cukroztam. Kb 15 percig főztem, nem néztem az órát, csak néha ellenőriztem egy-egy spárgadarabot hogy megpuhult-e már. Amikor puhának ítéltem lehúztam a tűzről, kicsit hagytam hűlni, majd kivadásztam a spárgadabok közül a fejeket (még az egéz főzés elején érdemes megszámolni, mennyi van belőlük, és akkor nem jár úgy az ember mint, én, hogy kb 5 percig kutatja a levest hiába, mert azt hiszi van még benne spárgafej, pedig nem is), ebből lesz a levesbetét, majd leturmixoltam a levest, végül szitán átszűrtem (a sűrűbb részét gyakorlatilag átpesszíroztam). A tejfölt, joghurtot és lisztet simára kevertem, majd adtam hozzá egy merőkanálnyit a levesből, azzal is simára kevertem, a leveshez önöttem, majd a levest visszatettem a tűzre és felforraltam, majd még kb 1-2 percig főztem. Tálaláskor a tányérokba osztottam a spárgafejeket és rámertem a levest. Kettőnknek volt ez így könnyű vacsi. (Fotó az most nem lett, nem tartottam fotogénnek)

(A levesbe került még kevés kis kockára vágott pirított borsos szalámi is a végén, de gyakorlatilag íztelen volt, így azt nem hiszem, hogy még egyszer tennék bele)

2008. május 4., vasárnap

VKF! XV.- Kreatív kaméleon

Ebben a hónapban Beatbullnál a staféta. És hát mi más témat adhatott volna, mint hogy kreatívan formáljunk át egy ételet.
Nagyjából egy hete tudtam aktívan nekiállni a gondolkodásnak, és hát tipikus Micimackó lettem: "Gondolj! Gondolj! Gondolj!" Szerencsére nem kellett sokáig törnöm a buksimat, kigondoltam mi legyen az az étek amit átfazonírozok. Alapvatő elképzelésem volt, hogy olyasmi legyen, amit relatíve gyakran készítek, és eszembe is jutott egy régi kedvenc, amire már nagyon fájt a fogam, főleg hogy azok a fránya kilók miatt nemigan ehettem. De most már egész elégedett vagyok magammal, meg néha kell bűnözés is. :)
Szóval a pályamű. Először fotó, aztán recept, aztán a legvégén hogy mi is volt az alap. Mert szerintem ez így érdekes. :)


Kb. fél kg burgonya
1 nagy fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
egy vékony szelet füstölt szalonna
egy vékony szelet kolozsvári szalonna
kb 10 cm puhább kolbász
kevés olaj
fűszerpaprika
sós paprikakrém (házi:), ennek hiányában szimplán só)
45-50 vékony szelet szárazkolbász
4 tojás
liszt

A szalonnákat apró kockára vagtam, a puha kolbászt a lehető legkisebb darabokra szedtem, szintén apróra kockáztam a hagymát. Kb 2 centis kockára vágtam a krumplit. Egy lábosban kevés olajon megpirítottam a szalonnát, utánaküldtem a hagymát, üvegesre pirítottam, aztán ment utána a puha kolbász, kicsit átkevertem, lehúztam a tűzről és 1-2 teáskanálnyi pirospaprikát szórtam rá, jól elkevertem, hozzáöntöttem a krumplit, felönöttem annyi vízzel ami épp ellepi, adtam hozzá paprikakrémet és visszatettem a tűzre amíg a krumpli meg nem főtt és a lé nagyját is el nem főtte. Közben előállítottam a vékony kolbászkarikákat.
Amikor már majdnem megfőtt a krumpli a 4 tojást felvertem, annyi lisztet adtam hozzá, hogy sűrűbb galuskatészta legyen, egy fazékban sós vizet forraltam és a galuskatésztából egy evőkanál segítségével csónak forma galuskákat próbáltam a vízbe juttatni kisebb-nagyobb sikerrel (kb 15 db lesz ennyi tésztából). Amikor feljöttek a galuskák a víz színére még pár percig hagytam őket forrni, aztán kiszedtem és melegen tartottam.
Amikor elég puha lett a krumpli, lehúztam a tűzről és hagytam hűlni addig, amíg egy teflonserpenyőben megpirítottam a kolbászkarikákat. Miután megpirultak papírtörlőre szedtem őket. A kezelhető hőmérsékletűre hűlt krumlpit villával alaposan összetörtem, ezt lehetett volna krumplinyomóval is csinálni mondjuk, vagy botmixerrel. A lényeg, hogy krumpli olyan püré állagú legyen. Amikor ez megvolt elrendeztem a tányérokon a galuskákat, a pürét a legnagyobb csillagcsövével felszerelet nyomózsákba töltöttem, szépen rányomtam a galuskákra. Végül minden pürés galuska tetejére pirított kolbászkarikákat tettem. Ez az adag kb 4 személyre elegendő. És hát nem volt ez más, mint egy paprikás krumpli kreatívan tálalva. Azt hiszem ez az előző magyaros VKFen is jó lett volna:)