2007. június 29., péntek

Badacsonyi hétvége

Na végre rászántam magam, és leírom milyen is volt a nyarlásunk. Nem minden alakult úgy ahogy terveztük, ezért nem ragadtam eddig billentyűzetet, de mostanra kellőképpen túltettem magam a dolgokon.
Szóval. Múlt héten csütörtökön kerekedtünk fel Badacsony irányába, potom két és fél órás vonatozás után oda is értünk. Mindez az erősen 35 fok felett nem volt egy leányálom, de hát ki törődik az ilyesmivel amikor végre nyaralunk, ráadásul első igazi közös nyaralásunk volt ez. :) Délután 2 körül érkeztünk meg Badacsonytomajba, a Borbarátok Panzióban szálltunk meg. Igazából csak dícsérni tudom őket, kellemes hely, tiszta szobák, rendezett fürdő :)
A lecuccolás és zuhanyzás után gyorsan ki is próbáltuk a panzió konyháját- étterem is tartozik hozzájuk, és saját boraik is vannak persze :) Párom pirított csirkemellet evett salátával én pedig grillezett fogast - ha már a Balatonnál járunk ugye- szintén salátával. Hozzá persze megittunk egy-egy pohárka bort is, ha jól rémlik olaszrizlinget, meg persze bodzaszörpöt, ez lett az egyik kedvencünk :)
Délután elsétáltunk a kikötőig, mert péntekre túrázást terveztünk és ahhoz még mindkettőnknek szüksége volt egy-egy sapira. Az enyém ilyen (párom nem engedte ki a gépet a kezéből, róla nem készült egyetlen kép sem, szokás szerint...):


Úgy 5 óra felé nekiveselkedtünk, hogy megmásszuk a Badacsonyt... azt hittük, már nincs annyira meleg... Hát tévedtünk, a Szegedy Róza Házig nem jutottunk fel, csak az Imre Borozóig, de úgy döntöttünk, hogy majd szombaton, addigra úgyis borús időt jósoltak. Az Imre Borozóban kóstoltunk olaszrizlinget, szürkebarátot és muskotályt, mindegyik finom volt, a kóstoló mellé borkorcsolyaként hagymás paprikás zsíros kenyeret is kaptunk. (Tévedtem, mégiscsak készült páromról fotó- a karja látszik a háttérben :))



Miután itt ücsürögtünk, borozgattunk és persze beszélgettünk vagy egy órát a szálláson kapott bortérképet tanumányozva felfedeztük, hogy Szeremley Huba étterme kb 10 méterre van onnan, ahol épp üldögéltünk, és még csak nem is felfelé a hegyen :) Amikor felkerekdtünk egyértelmű volt, hogy oda betérünk :) Egy kancsó szemelt rizling és egy finom sajttál került az asztalunkra. Az itt készült fotók sajnos sötétek lettek kicsit, valószínűleg az amúgy igen kellemes szőlőlugas miatt. Amúgy többféle kecskesajtot kaptunk, és el is határoztuk, hogy majd szombaton ott ebédelünk, kipróbálunk valamilyen mangalicás vagy szürkemarhás étket.
A panzióba visszafelé már erősen kapkodtuk a lábainkat, mert vihar közelgett, ami annyira váratlanul azért nem ért minket, az időjárás-jelentéseket figyelve még örültünk is, hogy esős időt jósoltak, úgyse Balatonbanpancsolni akartunk, hanem kirándulni, borozni. Miután visszaértünk a szállásra, elgondulkoztunk erősen, hogy akarunk-e vacsorázni, de aztán úgy döntöttünk, hogy nem most van a fogyókúra ideje:) Párom Holstein szeletet evett én pedig mandulás bundában sült camambert-t vajban párolt almával. Ha jól rémlik, szürkebarát volt a hozzá kortyolt bor :)

Az éjszaka számomra nem volt túl kellemes, valószínűleg a felettünk száguldozó viharfelhők miatt egész éjjel forgolódtam, de szerencsére ezt annyira nem éreztem reggel. A levegő kellemesen lehűlt, a napot felhők takarták, úgyhogy a reggeli után fel is kerekedtünk, hogy a Balatoni Kéktúra vonalát követve megmásszuk a Csönge-hegyet, betérjünk Salföldre majd Kékkúton át Kővágóőrsre érve megnézzük a kőtengert. Sajnos itt történt a baj. Salföld határában kedvesem megcsúszott, elesett és megrándult a bokája. Kicsit fájlalta, úgy döntöttünk, hogy vége a túrázásnak, busszal megyünk vissza Badacsonytomajba. A gond csak az volt, hogy a következő busz mintegy 3 óra múlva indult. Így nekiindultunk az útnak Ábrahámhegy felé, ahol még pont elértünk egy megfelelő vonatot. Azt hiszem ezt nem kellett volna, inkább megvárni a buszt, mert szombat reggelre párom bokája bucira dagadt és színesedni kezdett. A takarítónéni - nagyon kedves néni :)- felajánlotta hogy megnézni, mert ápolónőként dolgozott korábban. Be is küldött minket rögtön Tapolcára a balesetire... De mivel autónk nincs kissé bajosnak ígérkezett a bejutás. Szerencsére a panzió egyik dolgozója felajánlotta, hogy bevisz minket a kórházba, ahol megröngenezték párom bokáját. Szerencsére komoly baj nem történt, "csak" meghúzódott a bokaszalgja, de ez pont elég volt ahhoz, hogy a további terveink kútba essenek, így a szombatot a szobánkban töltöttük, aztán vasárnap - a tervezettnek megfelelően - hazajöttünk. Szerencsére kedvesem bokája gyorsan javul, ma már nagy bátran fáslizást kihagyva ment el dolgozni. Remélem nem lesz baj :)

2007. június 18., hétfő

Hétvégi beszámoló és gyors ebéd

A hétvégén szüleimet látogattuk meg Bácsalmáson, és sok-sok finomsággal lettünk gazdagabbak, de csak sorjában :)
Először is megérkeztünk, aztán a szombat apánál, a vasárnap anyánál telt.
Apa csudafinom csülköt sütütt, a titka valószínűleg a hosszú, kislángon történő sütés volt. Csak úgy leomlott a hús a csontról, és a bőre is remek lett, itt-ott ropogós, egyébként finom szaftos. A csülök mellett sült pár gombafej is, amik szárából csináltam egy kis mártást, unokahúgom kérésére le is írom hogyan:
A gombaszárakat vékonyra szeltem, a csülök kisült zsírjában-ennek hiányában olaj is megteszi- megpirítottam egy fej kockázott vöröshagyma társaságában, sóztam, borsot őröltem rá és megszórtam majorannával. Egy kis pohár tejfölt elkevertem némi vízzel és egy evőkanál liszttel és ezt a keveréket összeforraltam a gombával.
Szóval apunál ettünk csudafinomat és kaptunk egy nagy tál frissenszedett meggyet, szilvapálinkát és nagybátyám borából két flakonnal. (Vöröset és fehéret is, nagyon kellemes asztali borok.)
Aztán vasárnap anyánál. Szokásos ünnepi menü - anyunak és férjének is ezen a hétvégén volt a születésnapja-: húsleves tyúkból és gyömgytyúkból, meggyszósz a leveshúshoz, marhapörkölt nokedlivel és libasült párolt zöldségekkel és rizzsel, meg persze tejfölös uborkasaláta.
Anya jó alaposan fel is pakolt minket nála termett dolgokkal, úgyhgy végül nem kellett buszoznunk, visszahozott minket Fehérvárra kocsival:). És amivel felpakolt minket: saját készítésű bodza és málnaszörp, fagyasztott meggy, málna, zöldborsó, spárga, valamint friss cukkini és zöldbab. Meg egy láda cseresznye:) Ó és a fodormentát meg a lestyánt majdnem el is felejtettem, pedig itt illatoznak a lakásban, még száradniuk kell. :) Szóval lesz miből finomat főznöm mostanság. :)

És akkor a mai ebéd: Mostanság sűrűn főzök tonhalas tésztát, mert gyorsan kész van és könnyű belőle egyszemélyes adagot csinálni- tipikus vizsgaidőszak-kaja. Most jól feturbóztam a hétvégi szerezeményekkel. :)

Tonhalas tészta

1 tonhalkonzerv
1 fej lilahagyma
1 kis doboz sűrített paradicsom
5 dkg orsótészta
só, bors, bazslikom, lestyán
olaj, víz, bor

A hagymát felkockáztam, kevés olajon megpirítottam, majd felöntöttem a paradicsompürével, amit előzőleg két kisparadicsompürésdoboznyi vízzel és egy ugyanilyen doboznyi fehérborral higítottam. Hozzáadtam a lecsepegtetett tonhalat, a morzsolt fűszereket, borsot, kevés sót és a tésztát. Addig főztem, míg a tészta megpuhult és jó sűrű lett a mártás. Ha kész, érdemes kcisit hűlni hagyni. Meg lehet szórni reszelt sajttal , vele is, nélküle is finom,

2007. június 13., szerda

Első próbálkozás

Életem első töltött paparikáját készítettem el az imént. Nagyon rég ettem már, de igazából sosem volt nagy kedvenc, de most valamiért megkívántam. És már a paprika sem olyan drága. :)
Receptért anyust hívtam, mint szinte minden hasonlóan klasszikus kaja esetén. Érdekes, hogy elég ritkán főzök hagyományost, inkább megyek a saját fejem után. Ennek is köszönhető, hogy klasszikusétel-repertoárom kimerül a spenótfőzelék, paprikás krumpli, krumplis tészta háromszögben, de ezeket se főzöm sűrűn, csak nem kell már hozzá anyus segítsége. :)
Szóval ma délelőtt ismét örültem annak, hogy van telefon, és még akkor is tudok tanácsot kérni, ha 200 km-re vagyok anyutól. :)

Töltött paprika
7 tv paprika
30 dkg darált sertéshús
8 dkg rizs
1 kisebb fej hagyma
50 dkg paszírozott paradicsom
1 tojás
só, bors, cukor
1 ek keményítő

A hagymát apró kockára vágtam, összekevertem a darált hússal, rizzsel (nem főztem elő), tojással, sóval, borssal. A masszát lazán beletöltöttem a kicsumázott paprikákba, plusz lett még 4 csupasz gombócom is. Egy nagyobb fazékba beletöntöttem a paszírozott paradicosmot, belepakoltam a paprikákat meg a gombóvokat és annyi vizet öntöttem még hozzá, hogy majdnem ellepje őket a folyadék. Kevés cukrot is tettem a szószba. Főztem az egészet kb fél órát, lehet több is volt kicsit, mindenesetre az egyik gombócon lemeóztam, hogy megpuhult-e a rizs. Megpuhult. :) Ekkor elértem anyus receptjétől, és nem rántással sűrítettem a szószt, hanem keményítővel: előszö is kihalásztam a parikákat meg gombócokat a fazékból egy jénaiba, a visszamaradt szószhoz önötöttem a kevés hideg vízzel elkevert keményítőt, rotyogtattam kicsit és azt is a jénaiba öntöttem. Ez így kb 4 személyes adag.

2007. június 2., szombat

VKF! V. - Fűszerek

Az aktuális VKF! háziasszonya, Aubergine, jól feldobta a labtát, valamilyen fűszert kell a post középpontjába állítani. Nálam sokáig három versenyző volt a témában: koriander, mustármag és édeskömény. Aztán végiggondoltam az egyes fűszerekhez való kötődésem gyökereit, és egyértelműen a mustármag nyert. Még igen törpe koromban - lehettem vagy 4 éves - lettem rabja a mustáros trappista sajnak, csak úgy, magában - egy szelet sajtot bekentem mustárral, és hamm. Szüleim meg csak hüledeztek, hogy de hát mit csinálok, égni fog a gyomrom, satöbbi. De nem égett. Azóta is mustárfüggő vagyok. És most eljött a remek alkalom, hogy házilag készítsek a mustármagból mustárt. :) Az internetnek hála remek kis receptet is találtam, igaz egy lehelletnyit módosítottam rajta.

És akkor a kiírásnak megfelelőenálljon itt néhány sor a mustármagról forrás a Wikipédia.

Mustármag

A mustár ősidők óta használt fűszer. Hazánkban is termesztett egyéves növény. Gömbölyű, sárga színű magjai (sinapsis albae semen) egyhén csípős ízűek, szagtalanok. Illó és zsíros olajat, szinalbin glikozidát, fehérjét tartalmaz.
Felhasználhatjuk saavanyúságok, főleg az uborka eltevésénél, de halmarinádok, pácok, szószok, majonézek, kolbászáruk, vagy más hentesáruk ízesítésére használjuk. Fontos alapanyaga az asztali mustárnak, amely megtört és olajtól mentes, fehér és fekete mustármag, ecet, só, bors, szegfűszeg, hagyma, tárkony, fűszerek keveréke.
A fekete mustárt (sinapis nigra) lényegében csak a konzervipar és a gyógyszeripar használja.
Jó a pattanásos, kiütéses bőrre, érelmeszesedés, magas vérnyomás, anyagcsere-zavarok, epe és májbántalmak emésztési panaszok, felfúvódás, de reuma, isiász és bőrkiütések esetén is. A magból naponta 3 x 1 – 1 csapott kávéskanállal, szétrágás nélkül kell lenyelni. Egy – egy kúra 6-8 hétig tartson.
Gyógyhatása abban áll, hogy a szervezeten emesztetlenül átmenő magok emulziói kioldódnak. Makacs esetekben a napi adag kétszeresére emelhető.

És akkor végül a recept:

Mézes-fahéjas mustár

10 dkg mustármag
1 dkg só
6-7 dkg méz
3 dkg borecet
3 dkg tárkonyos ecet
80 ml víz
csipetnyi õrölt fahéj
5 szem koriander
1 ek tárkony

Először is a mustármagot a korianderrel és a tárkonnyal mákdrálóval ledaráltam, mivel jó kis kézzelhajtós eszközről van szó, első darálás után még eléggé darabos lett az őrlemény, lehetett volna még párszor macerálni a magokat, de nekem ilyen durváradarálva még tetszett is, úgyhogy nem szórakoztam vele tovább. :) Az őrleményhez hozzákevertem a sót, fahéjat (lehet túl kis csipetet tettem belőle, mert a végeredményen nemigen érződött), végül hozzáöntöttem a folyékonyabb alapanyagokat is. A kapott masszát kis befőttesüvegbe töltöttem, felhasználás előtt érdemes pár napot állni hagyni, akkor állítólag csökken az ereje, merthát igen ütős egy jószág lett. Eddig egyszer sikerült enni belőle virsli és frissen sűlt kifli társaságában, igen ízletes, bár nem az a fajta, amit nyugodtan meg tudnék enni csak simán sajttal, jóval erősebb mint az átlag bolti mustár, de nekem finomabb is :)