VKF! XIV. - Magyar ízek

Most Maci adta fel a leckét. Első olvasásra nagyon beindult a fantáziám, aztán el is csitult, nem igazán jöttek az ötletek. Mert nem ám csak úgy szimlpán magyarost szeretttem volna főzni, hanem olyasmit, ami szűkebb hazámra, a Bácskára jellemző. Na erről elsőre a bácskai rizses hús ugrott be, amit viszont nem szeretek. Úgyhogy jöhetett a további fejtörés. Aztán jött egy gondolat, amit gyorsan el is hessegettem, hogy áááá, az nekem úgyse menne. De az a fránya gondolat csak nem akart magamra hagyni, így engedtem az erőszaknak. Belevágtam. Így sikeresen megfőztem életem első bajai halászlevét. És mivel Fehérváron nem lehet gyufatésztát kapni, így egy füst alatt az első házitészta-készítésen is túlestem. Az eredménnyel elégedett volt párom is, meg anyuja is, ez eléggé biztató, de azért el kell mondjam, hogy ez csak amolyan városi halászlé lett, mert igazából bográcsban kéne, fával tüzelve alá, sok apróhallal, persze mindet frissen feldolgozva a bográcsba kerülés előtt. Ehelyett most szimplán pontyszeletekből, meg egy fejből és farokból készült.
Majd ha lesz egyszer házunk, akkor majd csinálok nagyon igazit is, főleg, ha neki tudom durálni magam a halpucolásank. :) Bár még lehet nyáron apus tart nekem halászléfőző tanfolyamot, emlegette, amikor felhívtam a receptért. Mert persze tőle kértem segítséget, hogy miként is kell abból a halból igazi bajai halászlevet főzni. Jó tippeket adott.:) Aztán persze hívtam anyust is, őt a tészta miatt, azt ő tudja jobban.

Halászlétészta (3 személyre volt elég)

2 tojás
15-16 dkg liszt

A tojásokat összegyúrtam a liszttel, aminek a mennyiségéről anyus csak annyit mondott, hogy kicsit keményebb, de rugalmas tészta legyen az eredmény. A reprodukálás érdekében mértem le a felhasznált mennyiséget. Ez persze nagyban függ a tojások méretétől is. Szóval a tészát miután jól összegyúrtam letakarva pihentettem fél órát, aztán alaposan lisztezett deszkán kb 1-2 mm vékonyra nyújtottam. Ezt úgy a legegyszerűbb, hogy amikor már kicsit nagyobb a tészta a kezdeti gömböcnél, feltekerem a nyújtófára és úgy hengergetem a deszkán. Aztán fordítok rajta kilencven fokot és kezdem előről. Így megyek szépen körbe-körbe, amíg a kellő vékonyságot el nem éri a tészta. Nagymamám is így csinálta, igaz ő sokkal nagyobb adaggal, más módszerrel el sem fért volna a tészta a deszkán. Miután végeztem a nyújtással egy tiszta konyharuhára terítettem a tésztát és betettem a nappaliba az asztalra szikkadni, kb egy órára. Aztán szépen kb 5 centis csíkokra vágtam a tésztát (ez kifőzés után kicsit soknak bizonyult, asszem elég a 3 cm is), azokat egymásra pakoltam és gyufaszál vastagságú metéltre vágtam. A deszkán kiterítve várták, hogy kifőzzem őket. Úgy kell időzíteni, hogy egyszerre legyen kész a hallal. A főzési idejét meg elfelejtettem figyelni, de gyorsan megvan, max 5 perc. Mivel a tésztába nem tettem sót, a főzővízből igyekeztem nem kispórolni.



Bajai halászlé, bácsalmási módra

személyenként fél kb hal (mi ennyit nem ettünk meg, a maradékból lett, halpástétom)
plusz egy halfej meg egy halfarok (meg ha van a halasnál, akkor ikra, haltej)
1 kg halhoz 3 ökölnyi (én öklöm, szóval olyan átlag női ököl) vöröshagyma
1 kg halhoz 1,5 liter víz
2 dl paradicsomlé
pirospaprika - az általam készített mennyiséghez (3 liter víz) 3-4 evőkanállal kellett, a lényeg, hogy szép piros legyen a lé
2 kisebb gerezd fokhagyma
só
olaj

Első lépésként a hagymát igen apró kockára vágtam (vagyis párom, mert nekem a második hagyma pucolásakor kifolyt a szemem ;) ), egy lábosban kevés olajon felforrósítottam, szórtam rá egy kevés sót és felöntöttem annyi vízzel, ami még épp nem lepi el. Aztán néha megkeverve elforraltam róla a vizet. Ekkor újra jött egy kis víz, ismételt elforralás. ezt ismételgettem addig, amíg a hagyma szinte pépesre nem főtt. Ekkor az utolsó adag vizet már csak félig forraltam el, aztán levettem az tűzről, hagytam hűlni kicsit, aztán megfelelő tálba öntve még a trumixszal is adtam neki egy kört, így ténylegesen hagymakrémem lett. Ezután egy nagyobb fazékban a hagymát felöntöttem 3 liter vízzel (másfél kiló volt a pontyszelet, meg plusz még a feje meg a farka), belekevertem az őrölt paprikát, paradicsomlevet, és felorraltam. Mintegy 15-20 percig forraltam így őket együtt, aztán belekerült a fokhagyma fokhagymanyomóval kezelve, az előzőleg besózott halszeletek (min 4 órával a főzés előtt érdemes besózni őket) meg a halfej meg a halfarok, aztán a legnagyobb lángon, hogy jól lobogva forrjon, főztem 25 percig (közben nem szabad keverni, maximum rázogatni). Elég lett volna 20 perc is, kicsit túlfőztem a halat, nagyon könnyen szétesett. Aki szereti a csípőset (anyósjelölt miatt maradt ki) tehet bele szárított cseresznyepaprikát is.
Tálaláskor elsőként a halat mertük ki a fazékból egy tálba, így a tányérokba csak tészta és lé került, a halat rendszerint külön szoktuk enni. (Most csak a fotó kedvért került a tányéromba egy relatíve épen maradt szelet)

Kedvenc svábkaja

Gyekrekkromban nagymamám néha készített knédlit (gyakrolatilag gőzben főtt kenyér). Káposztával, mindeféle disznóhúsokkal. És mi ezt tikiknédlinek hívtuk. Mindig is a kedvencem volt, főleg a gombócok alja. Merthogy a gombócok a húsos káposztán főttek meg a gőzben. Emlékem a készítésről mindössze annyi volt, hogy a főzőedény fedelét körbe kell tekerni egy vizes konyharuhával, hogy minél tökéletesebben záródjon. Szerencsére anyus is ismeri a receptet, el is meséltettem vele nemrég, igaz én végül nem tettem bele annyi féle húst mint amit anyus mondott, de így is finom lett, és ráadásul sikerült nemhadseregnyi adagot készíteni. Ebben besegített az is, hogy akkora lábasom, amiben ezt hadsregnek lehetne csinálni, nincs is. :) (Nagymamámnak volt. :) ) Ez a nemhadseregnyi azért kettőnknek tuti sok lett volna, úgyhogy párom édesanyja is nálunk ebédelt ma, meg csomagoltam is neki egy adagnyit belőle. És legnagyobb örömömre első próbálkozásom sikeres volt, mindenkinek nagyon ízlett a tikiknédli. :) (Kedvesem meg is jegyezte, hogy ilyet csinálhatok máskor is:) Igaz ehhez kéne egy látogatást tenni apus felé, mert a tőle kapott kolbász maradékát elhasználtam most, és hát ez tipikusan olyan recept, amihez csak házi kolbászt vagyok hajlandó használni.)

Tikiknédli

A káposztához:
1 kg savanyúkáposzta
0,5 kg sertéscomb (lehet más is, mondjuk lapocka vagy oldalas, anyus emlegette még, hogy tegyek bele körmöt is, de azt egyrészt nem kaptam, másrészt nem is vagyunk oda érte)
majdnem fél szál házi füstöltkolbász
kisebb darab házi füstölt húsos szalonna (Párom anyujának ismerősétől, ebbből szerencsére még akad itthon:))
ha a káposztában nem lenne: egész bors, köménymag, babérlevél (nekem csak köménymagot meg egy babérlevelet kellett hozzátennem, bors volt benne rendesen)
2-3 ek olaj

A knédlihez:
50 dkg liszt
2,5-3 dl víz
5-6 g szárított élesztő
kevés só és méz

Az egészet a knédli tésztájával kezdtem: a hozzávalókat a kenyérsütőgépemmel dagasztattam és kelesztettem (másfél órás program) .Amíg a gép dolgozott, tornáztam egy jót meg elmosogattam a felgyülemelett poharakat, bögréket és felkockáztam a combot és a húsos szalonnát- előbbit nagyobb kockára, utóbbit apróra. Amikor lejárt a gép, a tésztát lisztezett deszkára borítottam, jól átgyúrtam és hatfelé osztottam, a hatodokat gombóccá formáltam, letakarva hagytam még kelni. A savanyúkáposztát egy szűrőben átöblítettem , (meg ki is kellett volna nyomkodni, ezt elfelejtettem, úgyhogy eltartott egy darabig, amíg megpirult) egy nagyobb, magasabb falú fazékban felforrósítottam az olajat és kissé árpirítottam rajta a káposztát. Amikor kezdett szine lenni ( ez a kinyomkodás elmulasztása miatt eltartott egy darabig), hozzáadtam a kockázott combot és szalonnát, jól átforgattam, és elöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje. Lefedve, néha megkeverve egy órát főztem. Közben a kolbászt vastagabb karikára vágtam. Amikor letelt az egy óra a káposztához kevertem a kolbászkarikákat, a közben ismét szépen megkelt leendő knédliket újra átgyúrtam kicsit és rápakoltam a káposztára: egyet középre, a többi ötöt pedig köré (kicsit szellősen voltak, mire megfőttek szépen kitölötték a helyüket) A a lábas fedelét egy rétegben betekertem vizes konyharuhával, úgy tettem rá. Aztán a legkisebb lángon békénhagytam a leendő ebédünket egy órán át. Már alig vártam az idő leteltét, hogy valyon minden jó lesz-e, mert amíg főnek a gombócok, nem szabad levenni az edény fedelét. Szerencsére feleslegesen aggódtam, a gombócok tökéletesek lettek, és a káposzta is. Fejenként egy-egy gombóccal és hozzá dukáló káposztával kellemesen jóllaktunk, így maradt még vacsorára és anyósjelöltnek csomagolni is:) Majd elelejtettem, lehet hozzá enni tejfölt is, finom vele.

Már a posztolás után rákerestem guglival a knédlire. És ezt találtam. Kicsit meglepődtem, hogy ez ennyire bácsalmási recept:) De hibá kisváros, azért nem egy változata van.

Finom zöld

Hétvégén apus járt nálunk vendégségbenm főztem neki finomakat, de vagy már írtam róluk - szezámmagos csirke pirított tészával (ennek a receptjét el is kérte:))- vagy még csiszolni kell rajta-enchilada. Ez utóbbi finom volt nagyon, de még nem tudom igazán fotogén állapotba hozni.
A hétvégi program része volt egy piaci bevásárlás is, és nem csak a hétvégi ebédekhez sikerült a hozzávalókat beszerezni, hanem egy szép halom spenóttal is gazdagabb lettem. Egyszerűen vétek lett volna otthagyni. :) Így ma este spenótfőzelék lett a menü. De azt hiszem a közeljövőben gyakori vendég lesz nálunk a spenót, ki szeretném próbálni salátában is, meg mindenféle nemfőzelékben, mert ugyan még mindig nagyon szeretem főzelékként, de azért fő a változatosság. :) Szerencsére Párom is megszerette mellettem a spenótot, mindig felemlegeti ha asztalra kerül, hogy ő ezt bizony évekig meg se ette. :)
A spenótfőzelék azon kevés receptek közé tarozik, amit anyustó tanultam és a mai napig úgy gondolom, hogy ez a nekem legjobban tetsző változata.

Spenótfőzelék
30 dkg spenót
1 ek vaj
1 naaagyon púpos ek liszt
fél liter tej
kevés só
2 gerezd fokhagyma

Először is a spenótleveleket megmostam, a szárukat a vastag erekkel együtt eltávolítottam. Aztán egy kevés vizet öntöttem egy lábosba, belehalmoztam a spenótot és lefedve néhány perc alatt megpároltam őket. Akkor jó, ha rendesen összeesett mind, de túlfőzni nem érdemes (szerintem). Az összeesett leveleket leszűrtem, kevés hideg vízzel leöblítettem (hogy gyorsabban hűljön) és nem túl apróra vágtam (a menzás spenótőzeléket sose ettem meg, mert abban túl apróra volt darabolva a spenót). A fokhagymagerezdeket kés pengéjével összenyomtam majd apróra vágtam. A vajat egy lábosban felolvasztottam, hozzáadtam a fokhagymát és a lisztet, kicsit átforrósítottam. Aztán lejebb vettem a tüzet és apránként hozzáadtam a tejet is, folyamatosan keverve, hogy ne legyen csomós. Végül a masszába került a spenót és némi só, kicsit összeforraltam és már kés is volt. Párom kapott hozzá tükörtojást, én viszont inkább bundáskenyérrel szeretem, de nem volt itthon szikkadt pékáru, meg hát még diéta van, szinte egyáltalán nem eszem kenyeret.

Utólag az ünnepekről

Hát nagysokára eljutottam idáig... Hogy mi minden finomsággal találtuk szembe magunkat az ünnepek alatt.
Először is karácsony előtti héten legyártottam Piszke tuti aszlatgyümülcsös gombócait, csak nálam tégla formájúak lettek és mivel azokat nem tudtam szépen mártogatni, ezért csak a két legnagyobb oldaluk lett lekenve olavsztott étcsokival. Valamint kevesebb cukor került beléjük. Nagyon finomak lettek, Párom is oda volt értük, pedig amikor közöltem vele, hogy idén nem lesz itthon bolti szaloncukor, ő közölte, hogy azért vesz magának egy liladobozost. Aztán amikor elkészültek a házi "szaloncukrok" letett eredeti tervéről.
Aztán elkészültek a karácsonyi ajándékok is: kis gyümölcskenyereket és trüffelt ajándékoztam idén. A trüffel receptjét az Ízvarázs című könyvből vettem, és marcipánnal és amarettoval ízesítettem. A konkrét elkészítéshez pedig ez a videó nyújtott segítséget. Viszont nem golyóztam, hanem Chiliihez hasonlóan nyomózsákból kerültek a kis finomságok a mini papírkapszlikba.
Végül még szenteste előtt sütöttem kávés és kakós kekszeket, ezek receptjei régebbi Tina konyhákból vannak.
És elérkezett a szenteste, amit Páromanyukájánál töltöttünk, kacsasülttel, sült zöldségekkel, párolt káposztával és végül tiramisuval töltöttük meg a bendőket. És kaptunk mindenféle szépséget: Kedves finom birsalma és ágyas meggypálinkát én pedig modenai balzsamecetet, meg bio áfonyaszörpöt meg fahéjas almás teát. A szörp nagyon finom volt :)
Karácsony első napján felkerekedtünk és elvonatoztunk-buszoztunk apushoz Bácsalmásra: nála csudafinom őzsült volt a menü krumplis frutával (ami olyan krumplis lángos szerű), és tőle is gasztro ajándékot kaptunk: Stahl Judit legújabb sorozatának három kötetét (tésztás, édességes, szárnyas). Aztán még ráadásnak őzhúst, amit két ünnep között meg is sütöttünk, úgy, mint apa: három napig pácoltuk Kotányi vadfűszerrel megszórva negyed liter sörben, aztán amikor letelt az ideje forró serpenyőben körbesütöttük a húsdarabokat, tepsibe tettük, aláöntöttük a páclevet és kb 2 órát sütöttük a gázsütő legalacsonyabb fokozatán, lefedve, végül még kb 10 percig fedetlenül. A húsokra még a tepsibensütés elején házi füstölt szalonna szeleteket fektettünk melléjük pedig jónéhány fokhagymagerezdet szórtunk.
Karácsony másnapja anyusnál telt, nála klasszikus családi összejövős menü volt: húsleves, marhapörkölt, rántott hús, sült krumpli. Ebből a húsleves és a sültkrumpli szokás szerint csudajó volt.
Két ünnep között csak pihegtünk itthon, szilveszterkor pedig jóbarátainkkal együtt pusztítottuk a pezsgőt és a sült csülköt.

Hétvégi beszámoló és gyors ebéd

A hétvégén szüleimet látogattuk meg Bácsalmáson, és sok-sok finomsággal lettünk gazdagabbak, de csak sorjában :)
Először is megérkeztünk, aztán a szombat apánál, a vasárnap anyánál telt.
Apa csudafinom csülköt sütütt, a titka valószínűleg a hosszú, kislángon történő sütés volt. Csak úgy leomlott a hús a csontról, és a bőre is remek lett, itt-ott ropogós, egyébként finom szaftos. A csülök mellett sült pár gombafej is, amik szárából csináltam egy kis mártást, unokahúgom kérésére le is írom hogyan:
A gombaszárakat vékonyra szeltem, a csülök kisült zsírjában-ennek hiányában olaj is megteszi- megpirítottam egy fej kockázott vöröshagyma társaságában, sóztam, borsot őröltem rá és megszórtam majorannával. Egy kis pohár tejfölt elkevertem némi vízzel és egy evőkanál liszttel és ezt a keveréket összeforraltam a gombával.
Szóval apunál ettünk csudafinomat és kaptunk egy nagy tál frissenszedett meggyet, szilvapálinkát és nagybátyám borából két flakonnal. (Vöröset és fehéret is, nagyon kellemes asztali borok.)
Aztán vasárnap anyánál. Szokásos ünnepi menü - anyunak és férjének is ezen a hétvégén volt a születésnapja-: húsleves tyúkból és gyömgytyúkból, meggyszósz a leveshúshoz, marhapörkölt nokedlivel és libasült párolt zöldségekkel és rizzsel, meg persze tejfölös uborkasaláta.
Anya jó alaposan fel is pakolt minket nála termett dolgokkal, úgyhgy végül nem kellett buszoznunk, visszahozott minket Fehérvárra kocsival:). És amivel felpakolt minket: saját készítésű bodza és málnaszörp, fagyasztott meggy, málna, zöldborsó, spárga, valamint friss cukkini és zöldbab. Meg egy láda cseresznye:) Ó és a fodormentát meg a lestyánt majdnem el is felejtettem, pedig itt illatoznak a lakásban, még száradniuk kell. :) Szóval lesz miből finomat főznöm mostanság. :)

És akkor a mai ebéd: Mostanság sűrűn főzök tonhalas tésztát, mert gyorsan kész van és könnyű belőle egyszemélyes adagot csinálni- tipikus vizsgaidőszak-kaja. Most jól feturbóztam a hétvégi szerezeményekkel. :)

Tonhalas tészta

1 tonhalkonzerv
1 fej lilahagyma
1 kis doboz sűrített paradicsom
5 dkg orsótészta
só, bors, bazslikom, lestyán
olaj, víz, bor

A hagymát felkockáztam, kevés olajon megpirítottam, majd felöntöttem a paradicsompürével, amit előzőleg két kisparadicsompürésdoboznyi vízzel és egy ugyanilyen doboznyi fehérborral higítottam. Hozzáadtam a lecsepegtetett tonhalat, a morzsolt fűszereket, borsot, kevés sót és a tésztát. Addig főztem, míg a tészta megpuhult és jó sűrű lett a mártás. Ha kész, érdemes kcisit hűlni hagyni. Meg lehet szórni reszelt sajttal , vele is, nélküle is finom,

Első próbálkozás

Életem első töltött paparikáját készítettem el az imént. Nagyon rég ettem már, de igazából sosem volt nagy kedvenc, de most valamiért megkívántam. És már a paprika sem olyan drága. :)
Receptért anyust hívtam, mint szinte minden hasonlóan klasszikus kaja esetén. Érdekes, hogy elég ritkán főzök hagyományost, inkább megyek a saját fejem után. Ennek is köszönhető, hogy klasszikusétel-repertoárom kimerül a spenótfőzelék, paprikás krumpli, krumplis tészta háromszögben, de ezeket se főzöm sűrűn, csak nem kell már hozzá anyus segítsége. :)
Szóval ma délelőtt ismét örültem annak, hogy van telefon, és még akkor is tudok tanácsot kérni, ha 200 km-re vagyok anyutól. :)

Töltött paprika
7 tv paprika
30 dkg darált sertéshús
8 dkg rizs
1 kisebb fej hagyma
50 dkg paszírozott paradicsom
1 tojás
só, bors, cukor
1 ek keményítő

A hagymát apró kockára vágtam, összekevertem a darált hússal, rizzsel (nem főztem elő), tojással, sóval, borssal. A masszát lazán beletöltöttem a kicsumázott paprikákba, plusz lett még 4 csupasz gombócom is. Egy nagyobb fazékba beletöntöttem a paszírozott paradicosmot, belepakoltam a paprikákat meg a gombóvokat és annyi vizet öntöttem még hozzá, hogy majdnem ellepje őket a folyadék. Kevés cukrot is tettem a szószba. Főztem az egészet kb fél órát, lehet több is volt kicsit, mindenesetre az egyik gombócon lemeóztam, hogy megpuhult-e a rizs. Megpuhult. :) Ekkor elértem anyus receptjétől, és nem rántással sűrítettem a szószt, hanem keményítővel: előszö is kihalásztam a parikákat meg gombócokat a fazékból egy jénaiba, a visszamaradt szószhoz önötöttem a kevés hideg vízzel elkevert keményítőt, rotyogtattam kicsit és azt is a jénaiba öntöttem. Ez így kb 4 személyes adag.