2007. november 30., péntek

Megérkezett az angyalkám :)


Most értem haza, és útközben még szerencsésen nyitva találtam a postát:)
Az én angyalkém Chilii-nek álcázta magát, és küldött nekem cukrozott fahéjas diót és mandulát- naaaaagyon finom, épp küzdök, hogy ne tűntessem le most azonnal az egészet, de a gonoszok csak úgy ugrálnak be a számba egymás után-, meg birsalmasajtot -ezt még nem kóstoltam meg, de egyébként szeretem, nem lesz belőle püspükkenyér-, meg marcipánt ééééééés Rómából hozott tésztát és arrabiata fűszert. Ez utóbbinak különösen örülök, mert az utóbbi hetekben igencsak befészkelte megát a gondolataim közé az arrabiata mártás :)

Egy régi kedvenc

Még veszprémi közös albérletünkben készítettem először a Kedvesnek karfiolpörköltet, a receptet Horváth Ilona szakácskönyvében találtam. Meglepően finom, ám az utóbbi időben elég rendesen elfeledkeztem róla, Kedves emlegette is, hogy itt lenne az idő a karfiolpörkölt főzésre. A hétvégi piacoláskor össze is találkoztam egy helyes fej karfiollal, persze muszáj volt hazavinni. Köretnek általában rizst szoktam készíteni hozzá, de most inkább nokedlit csináltam, a kedves azzal ette én pedig saját sütésűropogós kenyérel(ez utóbbi még nem az igazi, majd ha jól meglesznek az arányok, felteszem a receptet).
Nokeldit főzni anyustól tanultam, már nemotthonlakósként, telefonon keresztül. Vicces volt. :) De azóta a telefonbeszégetés óta tudom, hogy a nokeldihez személyenként kell egy merőkanál liszt, egy tojás, csipetnyi só és kevés víz. És annak ellenére, hogy nem közvetlenül anyus mellett tanultam meg, mindig érzésből készül, tipikus csináld, amíg kész nem lesz recept.

Karfiolpörkölt nokedlivel

1 kisebb fej karfiol
1 fej vöröshagyma
olaj

majoranna
pirospaprika
1 tojás
1 merőkanál lsizt
csipetnyi só
kevés víz

A kerfiolt rózsáira szedtem. A hagymát apró kockára vágtam és a felforrósított olajon üvegesre pirítottam. Ekkor lehúztam a lábast a tűzről és egy púpozott teáskanál őrölt paprikát szórtam hagymára, alaposan elkevertem és hozzáadtam a karfiolt is, felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ne lepje el, sóztam, majorannával ízesítettem és visszaraktam a tűzre. Fedő alatt főtt, amíg a karfiol meg nem puhult,ez kb negyed óra lehett.
Közben elkészítettem a nokedlit. Egy fazékban vizet forraltam, a liszthz adtam a sót és a tojást, elkezdtem összekeverni őket, aztán még kb fél deci vizet adtam hozzá, most ennyi kellett, hogy nyúlós, kicsit kemény tésztát kapjak. Amikor a víz lobogva forrt, nokedliszaggatóvel beleszaggattam a tésztát, miután a nokedlik feljöttek a víz tetejére még kb 1 percig főztem őket, aztán leszűrtem.
Ez az adag kettőnek volt elég.


Ui.: Már a fehérvári postán van az angyalkás csomagom, munka után megyek érte, csak ne késsen a vonat. :) És én is fel tudom végre adni ma az én ajándékozottamnak, elvieleg jövő hét elején oda is fog érni.

2007. november 23., péntek

Keserédes eredményhirdetés

Épp most néztem rá Melange blogjára, hogy mi a helyzet pályázat ügyileg. És meglepődtem erőssen, hogy a sós kategória nyertesének az én csípős-kakaós csirketekercsemet választotta a Keserédes zsűrije.
A további kategóriák: édesség pályán Gabojsza vitte el a prímet, míg csípősédessósban Lilahangya. Ezúton gratulálok Nekik és persze Mindenkinek, aki szabadjára engedte a fantáziáját csokiterepen!

2007. november 22., csütörtök

Ötletet kaptam, köszönöm

Az egész úgy kezdődött, hogy pár napja olvastam Rossa Mela-nál, hogy milyen is egészséget enni. (A sütőben sült zöldségeknek én is nagy kedvelője vagyok, csak ritkán jut eszembe, hogy az milyen finom. :)) Szóval az egészség. Aztán egy a Kedvessel folytatott beszélgetésben merült fel a téma, hogy mekkora szerepe van a nőnek abban, hogy a párja egészségesen táplálkozzon. Legalábbis ha olyan a felállás, mint nálunk, ahol én vagyok többet a konyhában. :) Nekem erről az a véleményem, hogy mondjuk Kedvesnek lehet adni zöldséget dögivel, főleg ha van mellé hús is ;), jól tűri a konyhai akcióimat, sőt általában tetszeni is szokott neki a végeredmény, de sajnos nem mindenki ilyen, szóval egészséges ételek ügyében is kettőn áll a vásár.
Na de a lényeg az, hogy ez a két input -Rossa Mela és a Kedves- határozta meg a tegnapi vacsorát. A legjobb az volt, hogy elsőre nem lett túl nagy az adag, Párom meg éhes volt rendesen, és kis hezitálás után hogy rendeljen-e egy minipizzát ráadásnak vagy sem, úgy döntött, hogy még sültzöldésget enne tonhallal, úgyhogy sütöttem még egy kört. :) A zöldségek mellé tonhalas krémszerűt csináltam. A recepteben a dupla adag került rögzítésre.

Sült zöldségek tonhalas krémmel

sárgarépa, fehérrépa, zeller, lilahagyma (meg ami még akad otthon)
oliva olaj

bors

2 doboz sajátleves tonhalkonzerv
1 ek majonéz
joghurt
2 gerezd fokhagyma

Volt otthon 4 sárgarépa, egy zeller és egy fehérrépa, pár kisebb lilahagyma, ezeket megtsiztítottam, hasábra vágtam, a hagymát csak félbe, beleszórtam egy nejlonzacskóba, öntöttem rá kevés olajat, sóztam, borsot tekertem rá aztán befogtam a zacskót-úgy hogy meradjon benne levegő rendesen- és jól összeráztam az egészet. (Ezért a technikáért köszönet Chili és Vaniliának). Az így befűszerezett zöldséghasábokat alufóliával bélelt tepsibe szórtam és kb 200 fokos sütőben sütöttem addig, amíg elkészült a tonhalas massza és elmosogattam, ez kb 15-20 perc lehett.
A tonhalas maszához két doboz sajátleves tonhalkonzervet használtam, ezekről leöntöttem a lét, atán összekevertem kb 1 evőkanálnyi majonézzel, két gerezd apróra vágott fokhagymával és annyi joghurttal, hogy sűrűbb masszát kapjak. A mososgatás idejére betettem a hűtőbe, hogy kicsit összeérjenek az ízek.

2007. november 14., szerda

Kesédes projekt II.

Melange-tól nem csak kakaóbabot, hanem ét- és tejcsokipasztillát is kaptam kipróbálásra, ezekből forró csoki készült. Sajnos fotót ezekről nem tudok mellékelni, mert ronda borús idő van és nem sikerült szép képeket készíteni.
Így csak a két recept következik most - mindkettő egyszemélyes adag:

Marcipános forrócsoki

1,5 dl tej
2-3 dkg tejcsokipasztilla
2-3 dkg marcipánmassza

A marcipánmasszát lereszeltem és a csokipasztillával együtt felolvasztottam a tejben. Éééééédes lett. :)


Forró csoki nyolc után

1,5 dl tej
2-3 dkg étcsokipasztilla
1 tk szárított borsmenta

A tejjel leforráztam a mentát, 5 percig hagytam állni, leszűrtem, majd a mentás tejbe beleolvasztottam a csokipasztillát. Nagyon kellemesen frissítő ízű.

2007. november 11., vasárnap

Az én csilis babom

Ma - szokássá kezd ez válni így vasárnaponként- Kedves és barátai szerepjátszottak nálunk, és mivel ez egész napos program, főztem is a fiúknak. Tipikusan olyan helyzet, amikor férfias fogást kell az asztalra tenni, a reakciók alapján ez sikerült, egészen zavarba hoztak a srácok a dícséretekkel. Szóval csilis babot főztem, az ízlésem szerint a csípősség felső határán, de a fiúk még raktak a saját adagjukhoz anyus darált paprikájából. Fotó erről nem készült, mert már éhesek voltak a fogyasztók. :)

Csilis bab

80-90 dkg sertéscomb
2 doboz babkonzerv
2 doboz darabolt paradicsom
egy nagybögrényi (kb fél liter) fagyasztott kukorica
másfél nagyobb fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
bors, majoranna, oregano valamint csipetnyi fahéj és római kömény
anyus-féle darált csípőspaprika
olaj

A húst kis kockára vágtam, a vöröshagymát felszeleteltem és előbb kicsit megfonnyasztottam olajon a hagymát majd hozzáadtam a húst és kissé megpirítottam- ez kb 10-15 percig tartott. Aztán őröltem rá borsot, hozzáadtam a fokhagymanyomón átpréselt fokhagymát és a fűszereket, kicsit pirítottam együtt, aztán hozzáöntöttem a babot, paradicosmot -mindkettőt levestől- és a kukoricát. Egy csapott evőkanálnyit raktam bele anyus csípőspaprikakréméből. Kb fél órát rotyogtattam az egészet aztán fehér kenyérrel tálaltam. 4 éhes pasi és én jóllaktunk ezzel az adaggal. Követelték, hogy jövő héten is ez legyen, de nem hagyom magam. :)

2007. november 10., szombat

VKF! X. - Miért is?

Hát huhh, végre eljutottam odáig, hogy leírjam én miért is szeretek főzni. Ha már Lila Füge ezt tette meg a jubileumi VKF! témájává.

Akkor kezdjük is az elején. Azt hiszem már apróságként is szerettem a hasamat, amit az alábbi kép is remekül illusztrál. Gyakorlatilag a sütőből szedtem ki azt a combot, még szerencse, hogy már nem volt meleg. :)


És ha az ember szeret enni, akkor egy idő után igen könnyű eljutni odáig, hogy a finomságokat nem csak eltüntetni de elkészíteni is jó.
És akikenek a finomságaitól has-szerető ember lettem: a nagymamáim, akik sajnos már nincsenek köztünk, és apus.
A nagyik... Tilda mama -apai nagymamám- sajnos már 15 éve nem szorgoskodik a konyhájában, de még élénken emlékszem finom süteményeire- az ő egyik különlegességét készítettem el most-, a szép porcelán étkészletre, és arra, hogy az első főzés is nála volt: két unokatestvéremmel töltöttük nála a nyári szünetet, és az egyik délutáni alvás alkalmával kilopództunk a konyhába- nagypapánk ott aludt, fel se ébredt :)- és nekiálltunk paradicsomlevest főzni. Került a házi eltevésű paradicsomléhez cukor, só és citromlé, mert elsőre túlcukroztuk. :) Aztán szépen kiszedtük a kis műanyag tányérjainkra és nagyban kanalaztuk már, mire a mama felébredt, és ránk talált. Nagy nevetés lett az eset vége.
A másik nagyi- Baka mama- volt az, aki az első kuktadolgokat rám bízta a konyhában, így tanítgatott a fortélyokra. Ha megkérdezték, anyus vagy a mami főztjét szeretem jobban, egyértelmű volt a válasz, de ma már anyus is határozottan fejlődik, nemrégiben olyan húslevest főzött, mint a mami. És ez bizony nagy szó. Ezért is nem merek nekiállni húslevest főzni. Túl magasan van a mérce.
Anyai nagyszüleimnél minden évben többször is összejött a család, születésnap, névnap okán. Ilyenkor mindig nagy sütés-főzés volt, húslevessel, pörkölttel, sülttel és francia salátával, ami házi készítésű majonézzel készült. Sokáig nem szerettem, de aztán úgy 12 éves korom körül rájöttem hogy finom, és onnan kezdve azt leste a mami, hogy mikor csapom el a hasam, annyit ettem belőle. De nem lett semmi bajom. :) Viszont úgy 14 éves koromtól az én feladatom lett a francia saláta elkészítése, ha már úgyis annyira szeretem. Azóta tudok majonézt csinálni. :)
A másik nagy kedvenc a pogácsa volt, egészen pontosan hájas pogácsa, igaz én sokáig nem is ismertem másik változatot. Ennek ellenére csak most sikerült először hájas pogácsát sütnöm. Azt hiszem ennél is dolgozik bennem a félsz, mint a húslevesnél.
És végül apus. Ő részben apai nagymamám receptjeinek őrzője- apusék hárman vannak testvérek, mind fiú, de nagymamám ennek ellnére befogta őket a konyhában, szerencsére. És apushoz került a mama kézzel írott receptes füzete telis tele süteményreceptekkel. Viszont apus nem csak a krumplis pogácsában erős, de a húsfélékben is. Ha megyünk hozzá haza garantált egy finom sült csülök- pont olyan bőrrel, amit el lehet rágni :)- vagy valamilyen pörkölt, pecsenye, néha vadból, hála a vadász ismerősöknek. Ő maga ugyan nem vadászik, de vitték már magukkal vadászatra, hogy ő főzzön. :) A konyhai kísérletezési kedvet azt hiszem tőle örököltem, lestem el. Ritkán lehet nála kétszer ugynazt enni.

Ilyen háttérrel, amint lehetőségem nyílt rá, nekiálltam az önálló főzésnek. Ez az időszak az egyetemmel együtt érkezett az életembe -sokat tanultunk egymástól szobatársaimmal, és ennek nagyon örülök, azt hiszem jó inspiráló volt, hogy majd mindenki tudott valamennyire főzni.
Aztán megismertem a Kedves, és újabb lendületet kapott a konyhai tüsténkedést: volt kinek főzni, ami azt hiszem nagyon fontos dolog. Szerencsére Párom szereti a hasát, és nyitott az új dolgokra, ráadásul ő sincs elveszve a konyhában. Első közös könyvünk - Váncsa István szakácskönyve- önamgáért beszél azt hiszem. Ebből a könyvből tanultam meg érzéssel főzni.

Egy éve pedig ráakadtam a gasztroblogokra és azóta csak úgy csőstől jön az inspiráció :)


Éa akkor végül a recept, vagyis bevallom nem tudtam dönteni, így mindkét nagymamámtól készítettem egy- egy finomságot. Tilda mama stolwerckjét -ami mint rájöttem tejkaramella- és Baka mama hájas pogácsáját.


Stolwerck

70 dkg cukor
1 l tej
2 dl feketekávé vagy 3 dkg kakó - én kávédan csináltam
3 ek méz
késhegynyi szódabikarbóna


A hozzávalókat összekeverjük egy lábosban és kevergetve addig főzzük, míg besűrűsödik. Én ezt másfél óráig bírtam, addigra nyúlós karamella állígú lett, de emlékeim szerint - lassan 20 éve ettem ilyet utoljára- cukorkaállagú volt, bár megvallva így nyúlósan jobban bejön. Szóval amikor olyan pudingállagú volt a fortyogó matéria vajazott kőlapra öntöttem - elvileg fakeretes márványlapra, de azom még nincs, a konyhásboltban sem volt, így egy a járólapozásból megmaradt járólapot mostam el jó alaposan és csináltam rá keretet alufóliából. Amikor nagyjából kihűlt vajazott késsel ki téglalapokra vágtam a masszát és egyenként sütőpapírba csomagoltam. Ebból a mennyiségből kb 1 kilónyi édesség lett.



Hájas pogácsa

50 dkg liszt: 10 dkg sima + 40 deka rétes
25 dkg háj (darálva)
2 ek tejföl
1 tojás
1 dl fehér bor- ez nem volt itthon, úgyhogy fél deci borecet és fél deci víz került bele, nem rontotta el
1 csapott kk só
1 tojás sárgája a kenéshez


A hájat a 10 dkg sima liszttel eldolgoztam, aztán betettem a hűtőbe. A többi hozzávalóból rétestésztát gyúrtam, és pihentettem fél órát. Aztán jó vékonyra kinyújtottam, rákentem a lisztes hájat és felcsavartam. Nyújtófával kicsit ellapítottam, téglalap alakúra nyújottam és összehajtogattam. Aztán ment 20-30 percre a hűtőbe. A nyújtást hajtogatást pihentetést még megismételtem kétszer, aztán kb 1 centi vastagra nyújottam és kisméretű pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tetejüket megkentem tojásárgájával. A szaggatás után marad "hulladékot" nem szebad újra összegyúrni, hanem csak kis kupacokba összenyomni őket, aztán megsütni mint a pogácsaformájú többit. 180-200 fokos sütőben sütöttem amíg a tetjük megpirult. Aztán visszafogtam magam, hogy ne egyem meg melegen az összeset. :)

2007. november 4., vasárnap

Keserédes projekt 1.

Tegnap végre eljutottam odáig, hogy elkezdtem felhasználni a Melange-tól kapott mintákat. :) Vagyis egészen konkrétan a pörkölt kakaóbabot. Mindenképp valamilyen húsételhez akartam felhasználni, így született meg bennem a csípős-kakaós csirketekercs ötlete. (És a készült fotóra épp büszke vagyok. :))

Csípős-kakaós csirketekercs paradicsommártással és pirított burgonyával

1 csirkemell
1 csapott evőkanál pörkölt zúzott kakaóbab
2 piros csípős paprika apróra vágva- kb 1 evőkanálnyi legyen, igaz én anyus által elrakott darált paprikát használtam, de attől egy picit sós lett a végeredmény
kevés olaj

1 kis konzerv paradicsompüré
2-3 gerezd fokhagyma
kevés vaj
cukor
só, bors

apró szemű burgonya (nem tudom pontosan mennyi volt, a kislábasom alján pont elfértek)
olaj és vaj

A csirkemellet felenként "kinyitottam" - a vastagabbik felétől indulva majdnam teljesen kettévágtam, hogy egy nagyobb szeletet kapjak. Mindkét szeletet megkentem a kakaóbab és a csípős paprika keverékével, feltekertem, hústűvel megtűztem és olajjal vékonyan kikent jénaitetőbe fektettem őket, alufóliával lefedve kb fél óráig sültek 200 fokos sütőben. Aztán fólia nélkül pirultak még egy kicsit.
Amíg sült a hús, elkészítettem a paradicsommártást: a fokhagymákat gyufaszálszerűre szeleteltem, a vajon megpirítottam és hozzáadtam a paradicsompürét valamint két paradicsomosdoboznyi vizet. Sóztam, borsoztam, egy csipet cukrot is adtam hozzá és jól összefőztem. Amikor a húsról lekerül a fólia, az alatta összegyűlt pecsenyeléből is adtam a mártáshoz. Mindeközben a krumplit héjában félpuhára főztem, megpucoltam és olaj-vaj keveréken megpirítottam.
A felszeletetl csirketekercseket a pirított krumplival és a mártással tálaltam. Ketten laktunk jól ezzel az adaggal.
Érdekes volt, ahogy evés közben egyszer a csípős, egyszer a kakaós íz volt a dominánsabb.



Esős napon melengető leves

Csütörtökön megejtettük az őszi nagytakarítást, miközben odakinn felettébb barátságtalan volt az idő. Így különösen jól esett a már előre betervezett borscs. Ez volt az első borcs-főzésem, nem is ettem korábban, úgyhogy összehasonlítási alapom nincs, de ízlett mindkettőnknek. Még jó, hogy az elmúlt pár évben megszerettem a céklát :)
A hosszúhétvége többi napján sem tétlenkedtem a konyhában, elkszült a következő VKF-es fogás, és a Keserédes pályzatra is (ez lesz a következő poszt) megszületett az első mű, de lesz még :)

A borcs receptjét a Kuináriából vettem, annyit módosítottam csak, hogy marha helyett disznóhússal készítettem.

Borscs

50 dkg cékla
2 nagyobb sárgarépa
1 fehérrépa
20 dkg fejes káposzta
1 nagy fej vöröshagyma
50 dkg sertéscomb
3 dkg vaj
1,5 l víz (vagy húsalaplé)
3 ek borecet
2 babérlevél
1 tk cukor

bors
1 csokor petrezselyem
1 csokor kapor - ami végül pár szál lett csak, mert a többi már sárga volt
tejföl

ahúst felkockáztam és a karkikázott répákkal, kockázott hagymával megpirítottam a vajon. Amikor a hús már kicsit megirult hozzáadtam a szintén kockázott céklát és kb fél liter vizet, sóztam, borsozta, cukroztam, eceteztem, babérleveleztem, fedő alatt kb háromnegyed órát főztem. Ezután hozzáadtam a maradék vizet, a felszeletelt káposztát és a petrezselyem és kaporcsokrot, még fél órát főztem, aztán tejföllel és kenyérrel ettük. 4-5 személyes adag lett belőle.