Az első baracklekvárom

Bizony ez is elérkezett, baracklekvárt főztem. Mondjuk elég kis mennyiségben, mert ugye első próbálkozás, meg a kamraszerényeben sincs végtelen mennyiségű hely. Így kb 3 kiló barackból álltam neki a főzésnek, és naná hogy az év egyik legmelegebb napján, mikor máskor.
És azt hiszem jó lett a végeredmény, legalábbis az a kis kóstoló alapján, ami kimaradt az üvegekből. Maga a lekvárfőzés pedig kész élmény volt, öröm volt nézni ahogy sűrűsödik, lekvárosodk a fazékban a massza. :D

És akkor ahogyan készült:

A barackot alaposan megmostam, majd kimagoztam, a hibás részeket kivágtam. Így tisztított állapotban lemértem, 2,3 kg lett. Aztán húsdarálón ledaráltam és odatettem főni.(Drága nagyim is így készítette és nekem az ő baracklevárja az etalon.) Amíg rendesen fel nem forrt csak néha kevertem meg, de aztán folyamatosan (szépen hozta a láva-formát, 3 kisebb égési sérüléssel meg is úsztam). Kb 20 percig főztem, aztán hozzáadtam kilónként 30 deka cukrot és még jó 5 percig kevergetve főztem. Végül alaposan elmosott üvegekbe töltöttem, a kupakok alá fóliát tettem, lezárás után pár perce fejre állítottam őket és mentek is a dunyha alá dunsztolódni. 7 kisebb üveggel lett. Ja, és a felébe tettem egy kis őrölt kardamomot, remélem nem rontja el.

Ha kijöttek a dunsztból lesz fotó is.

Turbózott turmix

Elérkezett az ideje, hogy végre írjak is arról, amit az elmúlt hetekben főztem és fotóztam. Azt hittem hamar össze tudom szedni magam, hogy újra megírjam az eredetileg 100.-nak szánt, hosszabb lélekzetvételű bejegyzésemet, de úgy tűnik nem akar jönni az ihlet, így inkább hagyom pihenni a dolgot, és inkább bepótolom a lemaradásaimat :)
Néhány hete akadtam a fagyasztó hátuljában az utolsó adag tavaly málnára. Abból készült egy egyszerű turmix, kis csavarral :)

Kekszes málnaturmix
1 nagyobb bögrényi fagyasztott málna félig kiolvasztva
2 dl joghurt
2 dl tejszín
4 zabos keksz (ez most Győri Zabfalatok volt)
kevés méz

A félig kiolvadt málnát összeturmixoltam a joghurttal és tejszínnel, kevés mézzel édesítettem. Két poharat félig töltöttem a masszával majd mindkettőbe előzőleg zacskóban nyújtófa segítségével összetört kekszet tettem (2-2 darabot) majd a többi masszát is rákanalaztam. Kicsit több lett a turmix mennyisége, mint ami a poharakba fért.

Most vettem észre, látszik belőlem egy kicsi a képen :)

Szilvás

Anyusék voltak nálunk két hete látogatóban, persze mindenféle friss zöldséggel-gyümölccsel megpakolva :) Így érkezett hozzánk egy nagy halom barack és szilva. A barack nagy része nyersen elfogyott, pár szemből pedig gyümölcsrizs készült. A szilvából viszont sütit akartam sütni, találtam is egy megfelelő receptet Lajos Mari 66 torta című könyvében, viszont az ott közölt borított szilvatortához nem volt elég a szilvakészlet. De nem keseredtem el, megfeleztem szépen az adagot (a szilvából végül kevesebb kellett, mert én csak az aljába tettem, az eredeti recet szerint még a masszába is kellett, de nekem ahhoz nem volt eléggé vastag) és nem tortaformában sütöttem meg, hanem muffinsütőben, így egyszemélyes kis tortácskáim lettek :) Igaz kicsit mókás volt kiszedni a formából (pedig szilikonban sötüttem, normálban talán úgy működhet, ha papírkapszlit rak az ember a formába), mert a szilvák mindenáron külön életet akartak élni a tésztától, de ki ügyeskedéssel és utólagos szilva-igazítással pofás kis sütijeim lettek. Páromnak nagyon bejött, észre se vettem, és nagy részét el is tüntette :)


Borított szilvatortácskák

6 szép, nagyobbacska szilva
6 dkg olvasztott vaj
25 g dió darálva
6 dkg finomliszt
2 tasak vaníliáscukor
1 csipet só
fél kk őrölt fahéj
2 tojás
máfél ek szilvapálinka

A szilvákat megmostam, félbevágtam, a muffinsütő minden mélyedésébe egy-egy félszilvát tettem. A tojás jó habosra kevertem a cukkorral, majd apránként belekevertem az olvasztott vajat és a darált dióvl elkevert lisztet, sót végül a szilvapálinkát. A masszát elosztottam a szilvákon (kb 1 evőkanálnyi jutott minden mélyedésbe) majd kb 25 percre 180 fokos sütőbe toltam a tortácskákat. Amikor késznek ítéltem kiszedtem a sütőből, kb 5 percig hagytam hűlni a formában aztán kiügyeskedtem.

Könnyű joghurtos-málnás

A héten egyik nap hazafelé jövet találtam ki ezt a receptet. Igazából a színekkel, rétegekkel való játék érdekelt. Az alap elkészítése nem bonyolult, aztán meg lehet fantáziálni. :) Így tegnap este jól eljátszottam a fehér és a rózsaszín joghurt variálásán, aztán tűkön ülve vártam a reggelt, hogy megdermedjen a zselatin. Az eredmény szép lett, a málnás rész finom, a sima joghrtos viszont kissé íztelen, legközelebb azt mondjuk vaníliával (vagy mondjuk vaníliakivonattal) ízesíteném. Jó kis könnyű desszert amúgy, igaz nálunk ma reggeliként funkcionált. És az egész alapja az első bejegyzésemben szereplő joghurttorta, csak kihagytam belőle a tejszínt.


Málnás joghurtzselé

2 nagy pohár (450 g-os) natúr joghurt
1 zacskó zselatin (a kék horváthrozis)
kb fél kg málna (fagyasztott)
2+2 ek méz (végre újra van édesharmatmézem :) )

Először is a málnát kevés vízzel feltettem főni, amikor felolvadt belekevertem a mézet is és addig forraltam, míg majdnem minden levét előtte. Aztán leszűrtem, szitán jól átdörzsöltem, hogy minél több gyümölcshús lejöjjön a magokról. Ezután a joghurtot elkevertem a zselatinnal, duplafalú tejforraló edényben tűzre tettem és csak addig melegítettem, míg a zselatin felolvadt. Ekkor a joghurtot két részre osztottam, az egyik feléhez némi málapürét kevertem, hogy szép szine legyen (nem használtam el az egészet, maradt utólagos díszítésre is). A szilikonos muffinormámba kretívkodtam a masszákat: lett vízszintesen meg föggőlegesen csíkos, márványos, meg egyszínű is. Itt lehet fantáziálni rendesen. 11 muffinnyi plusz egy pohárnyi lett a végeredmény. És érdemes kicsit hűlni hagyni a zselatinos joghurtot mielőtt a formába kerülne. A poharas változatnál amikor a pohárba került egy réteg, kb 10 percre hűtőbe tettem dermedni kicsit, így nem nyomták össze egymást a rétegek. Az egyik muffinformásnál nem így csináltam, ott holdalakú rétegeim lettek.

Na végre :)

Eljutottam odáig, hogy átpakoljam a képeket a fényképezőről a számítógépre. Mert azért főztem ám az utóbbi időben, csak a blogik nem jutottam el. Legtöbb ténykedésem a következő VKF-re készülés volt, azokról most nem is írok. Majd jövő héten. Viszont én is kipróbáltam, milyen a körte és a márványsajt együtt. Igaza volt Gabojszának és a Teknősöknek, jól passzolnak :)
Igaz in tejesen kihagytam a mandulát, az alap tészta pedig egyzserű kenyértészta lett, egy kis rozmaringgal ízesítve. Az eredménnyel teljesen elégedett vagyok, finom, egyszerű, jól is néz ki, kell ennél több?

Márványsajtos körtés lepény

A tésztához
30 dkg finomliszt
20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 csomag (7g) szárított élesztő
3-3,5 dl víz
kevés só, cukor
őrölt rozmaring

A liszteket összekevertem az élesztővel, sóval, cukorral, rozmaringgal, aztán hozzáöntöttem a vizet és jó alaposan megdagsztottam a tésztát. (Ha nem lett volna kedvem ehhez, akkor csak beleszórtam volna mindent a kenyérsütőbe dagsztóprogramra). Léynegében kenyértésztát készítettem. Egy nagyobb tálban lefedve betettem a hútőbe, ott töltött 24 órát (vasárnap este dagsztottam, hétfőn reggel átgyúrtam aztán hétfőn este sütöttem)

A tetejére
3 körte
10 dkg márványsajt
1 ek krémsajt
1 ek joghurt

A körtéket felszeleteltem, a márvűnysajtot összetörtem, kikevertem a krémsajttal és a joghurttal. A tésztát négy részre osztottam és kézzel kerekszerűre huzogattam. A tésztakorongon elosztottam a sajtos krémet, aztán beborítottam a körtével és kb 15 percet sültek a kb 200 fokos sütőben.

VKF! VI. - Komplementer ízek

A Vigyázz, kész, főzz! aktuális házigazdája, Lorien is jól feladta a leckét. :) Ebben a hónapban a komplemeter ízek körül forgohattak a gasztrobloggerek gondolatai. Vagyis nem tudom pontosan mások gondolatai mennyire voltak tele a témával, de az enyémek biztos. Több ötletem is volt, aztán a kényelem és a nyári hangulat- csak ne nagyon kelljen bekapcsolni a tűzhelyet, vagy ha mégis csak rövid ideig- győzött. Így hiába lett mostanra elviselhető az idő, mégsem álltam neki jó kis marhahúslevest főzni, hogy a benne főtt húst aztán meggyszósszal élvezhesssük, vagy mézes-mustáros karajt sütni, mert ahhoz még többszöri próbálkozással sem sikerült eltalálni a megfelő méz-mustár arányt :)
Szóval, győzött a legegyszerűbb ötletem, ami nálunk minden nyáron kötelező jellegel előfordul az étlapon, és még komplementer is, meg hát nem elhanygolható nyári szempont, hogy a tűzhelyhez csak opcionálisan kell közeledni. :)

Barackos szendvics

szendvicsnek való pékáru - jelen esetben egy graham zsömle volt
1 szép érett őszibarack - ha épp nem szép érett barack, hanem fion illatos sárgadinnye csábít el a piacon, akkor az
2 szelet sonka-jellegű valami - ami épp szimpatikus volt a boltban
2 szelet sajt - most épp ementáli volt
némi majonéz

Most kissé extrásítottam a receptet, és a mindenfélék ráhalmozása előtt egy serpenyőben megpirítottam a félbevágott zsemlét. De ha épp reggel dobok össze ilyet munkábavinni Kedvesemnek, akkor nem szoktam pirítgatni, meg akkor csukott szendvics alakul belőle, nem nyitott, de ez azt hiszem részletkérdés :)
Tehát a megpirított zsemlefelekre tettem egy-egy szelet sonkába bújtatott sajtot, arra ízlés szerinti menniységű majonéz jön- túl sokkal nem jó, mert elnyomja a többi ízt- végül a barack (alkalom adtán sárgadinnye). Egyébként az egész lelke érzésem szerint a majonéz, mind a sonkához, mind a gyümölcshöz remekül passzol és szépen keretbe foglalja az ízeket.

Sárgahal

Kitört rajtam kissé az édesehenék. De nem is annyira édesség, hanem a gyümölcsös hús vonzott. Halat meg ugye kell enni rendszeresen, épp ideje volt kiszabadítani a fagyasztóból a fél csomagnyi vörös sügért. És mivel ennek a halnak eléggé kemény húsa van, gondoltam jó alapanyag lehet egy gyümölcsös párolt halhoz. És nem utolsó sorban nem is tart sokáig elkészíteni. Remek fogás egy egyetemrerohangászós, meg beadandókészítős nap végére. (Közben némi diplomamunkávalfoglalkozást is kéne csinálni:S)
A hozzávalókról meg... nagyjából minden volt hozzá itthon, némiképp maradékfelhasználásnak is jó volt ez a fogás.

Gyümölcsös currys hal

3 szelet vörös sügér
fél fej lilhagyma (a másik feléről majd szombaton beszámolok)
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 alma
1 körte
kb 1/3 konzervnyi ananász
1 paradicsom
fél csípőspaprika (ez nyugodtan lehetett volna egész is, de ugye sok múlik a paprika erején is)
kevés olaj, só

Kevés olajon megpirítottam a felszeletelt hagymát, hozzádobtam a kockázott paradicsomot (most nem volt kedvem hámozni) és a a fokhagymákat, utóbbiakat fokhagymanyomóval kezelve. Kicsit pirítottam, megszórtam egy kiskanál curry porral (jobbna kedvelem a curry krémet, de azért Pestre kéne utazni és mostanság nem jártam arra) és egy kiskanál őrölt gyömbérrel, hozzáadtam a kis csíkokra vágott píprikát, jól összeforgattam és már a hal is a lábasba kerülhetett. Kicsit átforrósítottam az egészet, hozzáadtam a kockára vágott gyü,ölcsöket, meg egy kis ananászlevet. Ez hiba volt, mert így kissé túl édes lett a végeredmény, legközelebb talán sima vízzel meg egy kis jughurttal érném el a kívánt szaftosságot. Kb 10-15 percg rotyogtattam az egészet (igazából nem néztem az órát, a lényeg, hogy a hal megfőjön, a gyümölcsök meg még ne főljenek szét, csak kcsit puhuljanak meg). Ketten megvacsiztunk belőle, meg maradt nekem is egy kis adag ma ebédre. Ha már úgyis elvileg progamoznom kéne, ne mondjam azt, hogy a főzés miatt nem érek rá. De attól függetlenül nem haladok túl jól, sajna.