Käse spätzle

... vagyis sajtos nokedli. Elvileg spéci hosszúkás nokedliket kellett volna szaggatni deszkáról késsel, de én inkább előkaptam a nokedliszaggatómat. Azért ízre így se lett rossz. :) Recept a Kulináriából, felezett mennyiségekkel (kettőnknek elég annyi is felkiáltással)

Käse spätzle

20 dkg liszt
2 tojás
kb 1 dl víz
só
20 dkg sajt
1 fej vöröshagyma
2-3 dkg vaj

A lisztet elkevertem a sóval majd a felvert tojásokkal és 1 evőkanál vízzel, majd hozzáadtam a többi vizet is, és jó alaposan kikevertem, míg sima nem lett. Nokedliszaggatóval forrásban lévő, enyhén sós vízbe szaggattam a tésztát. Miután feljöttek a nokedlik a víz tetejére még egy kicsit főztem őket, majd leszűrtem és hideg vízzel átöblítettem. A hagymát nem túl kis kockákra vágtam és olajon aranybarnára pirítottam, közben a sajtot lereszeltem. Egy serpenyőben felolvasztottam a vajat és hozzáadtam a nokedlit, kissé átpirítottam majd a pirított hagymát is belekevertem. Rászórtam a sajtot is, azzal is alaposan elkevertem majd el is zártam alatta a gázt. Ezután jön a neheze, nem megenni az egészet együltő helyemben és hagyni páromnak is :D

Sztrapacska

A héten jól elmaradt a receptlejegyzés, de most gyorsan pótolom.
Először is, fontos emlékeztető magamnak: sztrapacskát jobb kanállal szaggatni, mert a nokedliszaggatón átküldve egy nagy adag massza lett belőle és ki kellett öntenem az egészet; továbbá teljes kiőrlésű liszttel is működik (muszáj volt neki, mert a fehér elfogyott és persze elég későn álltam neki, és akkor már zárva volt a közeli kisbolt) de legközelebb lehetőleg fehérből csinálnám, vagy mondjuk fele-fele arányban.
Egyébként úgy érzésre készült, a régebben itt-ott olvasott receptek emléke alapján.

Sztrapacska szerintem

két jóóóóó nagy szem krumpli
1 tojás
liszt
só
juhtúró
húsos szalonna

Először is egy fazékban odatettem a főzővizet. Amíg felforrt a krumplit meghámoztam, finomra reszeltem, sóztam, elkevertem a tojással. Annyi lisztet kevertem hozzá, hogy kicsit sűrűbb nokdeli állaga legyen. Miután felforrt a víz, a masszából egy evőkanállal kisebb galuskákat szaggattam bele. Amíg főttek egy nagyobb serpenyőben kiolvasztottam a felkockázott húsos szalonnát. Igyekeztem úgy időzíteni, hogy akkorra piruljanak meg, amikorra a galuska is megfő. A galuskát egyébként kb 3-4 perccel azután van kész, hogy feljön a főzővíz tetejére, de biztos ami biztos alapon én kivettem egyet és letesztelte, hogy jó-e már. Jó volt. Szóval amikor a galuska megfőtt a szalonnára és kisült zsírjára szedtem a serpenyőbe és még kicsit átpirítottam. Ezután rámorzsoltam egy jó adag juhtúrót, elkevertem a galuskával és el is zártam alatta a tüzet. Ketten kellemesen jóllaktunk vele.

Pulykás lasagne

Az alábbi recept eredetije Váncsa István szakácskönyvéből származik. Nagyon megtetszett, hogy a lasagnehez besamel helyett tojással és sajttal kevert ricottát használ. Egyértelműen nagy kedvenc lett, az utóbbi időben többször is készült, mostanra sikerült a nekünk legjobban bejövő változatot is kialakítani.

Lasagne pulykával

fél kg darált pulykahús (szerintem combból a legjobb)
kb 1 liter paszírozott paradicsom
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 ek bazsalikom
1 ek oregano
kb 10 dkg olivabogyó
fél doboz szárított gomba alaposan beáztatva (eredeti receptben kb 12 dkg friss szerepel)
só, bors
olaj
fél kg ricotta
2 tojás
20 dkg reszelt sajt (eredetileg parmezán, én általában azt használom hozzá ami épp akad otthon és reszelhető)
bors
(kevés aprított petrezselyem, amit eddig mindig kihagytam, mert nem siekrült szép friss petrezselymet szerezni)
1 golyó mozzarella (ezt legutóbb elfelejtettem, nélküle se volt rossz)
egy fél kg-os friss lasagnetészta fele
plusz reszelt sajt a tetejére (eredetileg mozzarella, de nekem azzal anyira nem tetszett)

A vöröshagymát felkockáztam, a fokhagymát apróra vágtam és kevés olajon megdinszteltem. Borsot tekertem rá, hozzáadtam a húst, lepirítottam kicsit, majd felöntöttem a paszírozott paradicsommal, hozzáadtam a felaprított gombát és olajbogyót, bazsalikommal és oreganoval fűszereztem. Kis lángon főztem kb fél órát. Közben bemelegítettem a sütőt kb 170 fokra és kikevertem a ricottát a tojásokkal, reszelt sajttal, borssal.
Fogtam egy mély, szögletes jénai tálat, az aljában elterítettem két merőkanál húsos ragut, arra tettem egy réteg tésztát, majd a ricottás keverék felét, a maradék húsos ragu felét, egy golyó felkarikázott mozzarellát (ez legutóbb ugye elmaradt, plusz véletlenül felcseréltem a húsos és ricottás réteget), eztuán jött egy újabb réteg tészta, a maradék ricotta majd a maradék ragu, végül a tetjére (az eredeti mozzarella helyett) reszelt sajtot szórtam és jó fél órára a sütőbe toltam. Miután megsült, szerintem érdemes kicsit hűlni hagyni, úgy egyszerűbb kiszedni a tálból. Ráadásul másnap sem roszz, úgyhogy nálunk ideális munkábavivős étel lett.

Krumplistészta

Családi recept, bizony. Az egyik első olyan dolog, amit önállóan főztem. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy egyetem alatt kollégiumban laktam és hát ha főtt ételt akart enni az ember, akkor vagy ment a menzára, vagy főzött maga, hétvégenként persze csak ez utóbbi volt érvényben. És persze a jól nevelt egyetemista kis pénzből él, a krumplis tészta meg nem az a nagyköltségű valami, főleg, hogy kolbászt és őrölt paprikát mindig kaptam otthonról, a krumpli, hagyma, tészta hármas pedig igazán nem a drágaságáról híres.
Aztán időközben rájöttem, hogy a krumplistészta is az "ahány ház, annyi szokás" kategóriába tartozik. Sógornőm például paprika és mindfenéle hús nélkül, "fehéren", jó borsosan készíti.
Jó volt olvasni Zsuzsi krumplistésztás posztját is, főleg, hogy akkor már tudtam, hogy ma ezt fogok főzni.
És akkor végül az én családi receptem, nemtudom hány főre, elvileg kettőnknek készítettem holnapi ebédnek, de lehet vacsorára is fog maradni belőle.

Krumplistészta

4 nagy krumpli
25 dkg száraztészta
kb 10-15 cm-nyi szárazkolbász (ez lehet több is)
1 fej vöröshagyma
2 tk őrölt paprika
só, olaj

A krumplit meghámoztam, felkockáztam, sós vízben főni tettem, a tésztának is tettem oda sós vizet. A hagymát apróra kockáztam, a kolbászt hosszában félbevágtam és felkarikáztam (így félkarikáim lettek). Amikor megfőtt a krumpli és a tészta mindkettőt leszűrtem, majd az olajon üvegesre pároltam a hagymát, lehúztam a tűzről, hozzáadtam az őrölt paprikát és a kolbászt, jól elkevertem. Visszatettem a tűzre, hozzákevertem a tésztát és a krumlpit is, jól átforrósítottam ez egészet és el is zártam alatta a tüzet. Holnap jót fogok ebédelni azt hiszem . :) És persze lesz hozzá savanyú uborka is, anélkül nem az igazi.

Kamramélyről

Egészen pontosan Párom anyujának kamrájából, ugyanis amikor tegnap este felugrottunk hozzá elhalmozott minket mindenféle tartós élelmiszerrel, merthogy ma nem nyitnak ki a boltok. Plusz kaptunk tőle sült hagymát. Függő lettem, momentán nem nagyon tudok olyan dolgot elképzelni amire nem tennék belőle, persze a desszerteken kívül. Így a mai ebéd a tegnap kapott dolgokból készült. Egyszerű, gyors, már-már comfort food.

Spagetti sprotnival

20 dkg spagetti
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 doboz (500 ml) passzírozott paradicsom
só, bors, kevés cukor, olaj
1 doboz füstölt sprotni
sült hagyma

Először is odatettem a vizet a tésztának. Aztán olajon megpároltam a szálasra vágott hagymát, amikor pirulni kezdett hozzáadtam a fokhagymát és a passzírozott paradicsomot, sóztam, kicsit cukroztam. Addig rotyogtattam kis lángon amíg a spagetti elkészült. A lecsöpögtetett tésztát összekevertem a szósszal, tányérokba szedtem, elosztottam rajtuk a halat és végül megszórtam sült hagymával.

Calzone

Egy ideje mozgatta a fantáziámat a hajtott pizza, azaz a calzone és nemrégiben el is készítettem. Egyáltalán nem csalódtam, sőt, ilyet máskor is, nem is tudnám megmondani, hogy ez ízlik-e jobban, vagy a hagyományos.
Calzone cukkinivel és tonhallal

1 adag pizzatészta
1 cukkini
1 doboz tonhalkonzerv (nemolajos)
1 zacskó minimozzarella
1 doboz hámozott paradicsom
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
bazsalikom, oregano, rozmaring, zsálya (mind szárított), frissen őrölt bors
olaj

Először is elkészítettem a tésztát. Amíg az kelt, a hagymát apróra kockáztam, kevés olajon megfonnyasztottam, őröltem rá némi borsot majd nyakonötöttem a paradicsomkonzervvel, fűszereztem, a paradicsomokat fakanállal szétnyomkodtam majd kb 20-30 percet főztem kislángon, míg jó sűrű nem lett. A cukkinit hosszában kb 2 mm-es szeletekre vágtam és forró grillserpenyőben megsütöttem. Amikor megkelt a tészta jól átgyúrtam, 4 részre osztottam, mindegyikből kb 25 cm átmérőjű korongot nyújtottam. Aztán egyesével sütöttem meg őket: egy tésztakorongot fektettem a pizzasütőtepsimre, megkentem a paradicsomszósszal, felére tettem cukkinit, némi lecsöpögtettett tonhalat és pár széttépkedett mini mozzarellát. A tészta nemmegpakolt felét ráhajtottam, szélet összenyomkodtam-hajtogattam majd a jó alaposan felforrósított sütőbe toltam mintegy 10 percre, amíg szépen megpirult a teteje. Nyamm.

Egyedülitthon ebéd

Most így államvizsga előtt, de még munka nélkül egyedül kuksolok itthon. És nagyon nem tudtam kitalálni mit is ebédeljek. De egyre éhesebb lettem... Úgyhogy felmértem a konyhai készleteket: kotorászás közben a kezembe akadt a Chilii-től kapott tészta. Na, gondoltam, ez jó lesz. Oda is tettem a vizet forrni. De mi legyen a tésztához... Eszembe jutott, hogy van a fagyasztóban brokkoli. Oké, de a tészta-brokkoli páros így magában nem túl izgalmas. És akkor rám kacsintott a polcról a szójaszósz, meg a szezámmag is. És már raktam is oda a vokot melegedni.

Szezámmagos brokkoli tésztával

5 dkg száraztészta
25 dkg brokkoli
1 ek szezámmag
1 tk sötét szójaszósz
1 tk worchestershire szósz
fél tk csípős paprikakrém
1 tk méz
1 tk borecet
1 tk ketchup
1 tk keményítő
kb 1 dl víz
kevés olaj


A tésztát al dentére főztem. A szószokat, paprikakrémet, mézet, ecetet, keményítőt és vizet elkevertem. Felforrósítottam a vokot, öntöttem bele kicsi olajat, majd jöhetett a brokkoli, csak kicsit átpirítani (fagyasztott volt, szóval adtam neki egy kis plusz időt a kiolvadásra). Amikor úgy gondoltam, hogy a brokkoli már nem fagyos, de még nem is esett szét rászórtam a szezámmagot, átpirítottam vele és nyakon öntöttem a mártással. Jól összeforgattam, belekevertem a tésztát és el is zártam alatta a tüzet. Jó kis egyszemélyes villámebéd lett. (A fotó meg lehetett volna szebb is:( )

VKF! XIV. - Magyar ízek

Most Maci adta fel a leckét. Első olvasásra nagyon beindult a fantáziám, aztán el is csitult, nem igazán jöttek az ötletek. Mert nem ám csak úgy szimlpán magyarost szeretttem volna főzni, hanem olyasmit, ami szűkebb hazámra, a Bácskára jellemző. Na erről elsőre a bácskai rizses hús ugrott be, amit viszont nem szeretek. Úgyhogy jöhetett a további fejtörés. Aztán jött egy gondolat, amit gyorsan el is hessegettem, hogy áááá, az nekem úgyse menne. De az a fránya gondolat csak nem akart magamra hagyni, így engedtem az erőszaknak. Belevágtam. Így sikeresen megfőztem életem első bajai halászlevét. És mivel Fehérváron nem lehet gyufatésztát kapni, így egy füst alatt az első házitészta-készítésen is túlestem. Az eredménnyel elégedett volt párom is, meg anyuja is, ez eléggé biztató, de azért el kell mondjam, hogy ez csak amolyan városi halászlé lett, mert igazából bográcsban kéne, fával tüzelve alá, sok apróhallal, persze mindet frissen feldolgozva a bográcsba kerülés előtt. Ehelyett most szimplán pontyszeletekből, meg egy fejből és farokból készült.
Majd ha lesz egyszer házunk, akkor majd csinálok nagyon igazit is, főleg, ha neki tudom durálni magam a halpucolásank. :) Bár még lehet nyáron apus tart nekem halászléfőző tanfolyamot, emlegette, amikor felhívtam a receptért. Mert persze tőle kértem segítséget, hogy miként is kell abból a halból igazi bajai halászlevet főzni. Jó tippeket adott.:) Aztán persze hívtam anyust is, őt a tészta miatt, azt ő tudja jobban.

Halászlétészta (3 személyre volt elég)

2 tojás
15-16 dkg liszt

A tojásokat összegyúrtam a liszttel, aminek a mennyiségéről anyus csak annyit mondott, hogy kicsit keményebb, de rugalmas tészta legyen az eredmény. A reprodukálás érdekében mértem le a felhasznált mennyiséget. Ez persze nagyban függ a tojások méretétől is. Szóval a tészát miután jól összegyúrtam letakarva pihentettem fél órát, aztán alaposan lisztezett deszkán kb 1-2 mm vékonyra nyújtottam. Ezt úgy a legegyszerűbb, hogy amikor már kicsit nagyobb a tészta a kezdeti gömböcnél, feltekerem a nyújtófára és úgy hengergetem a deszkán. Aztán fordítok rajta kilencven fokot és kezdem előről. Így megyek szépen körbe-körbe, amíg a kellő vékonyságot el nem éri a tészta. Nagymamám is így csinálta, igaz ő sokkal nagyobb adaggal, más módszerrel el sem fért volna a tészta a deszkán. Miután végeztem a nyújtással egy tiszta konyharuhára terítettem a tésztát és betettem a nappaliba az asztalra szikkadni, kb egy órára. Aztán szépen kb 5 centis csíkokra vágtam a tésztát (ez kifőzés után kicsit soknak bizonyult, asszem elég a 3 cm is), azokat egymásra pakoltam és gyufaszál vastagságú metéltre vágtam. A deszkán kiterítve várták, hogy kifőzzem őket. Úgy kell időzíteni, hogy egyszerre legyen kész a hallal. A főzési idejét meg elfelejtettem figyelni, de gyorsan megvan, max 5 perc. Mivel a tésztába nem tettem sót, a főzővízből igyekeztem nem kispórolni.



Bajai halászlé, bácsalmási módra

személyenként fél kb hal (mi ennyit nem ettünk meg, a maradékból lett, halpástétom)
plusz egy halfej meg egy halfarok (meg ha van a halasnál, akkor ikra, haltej)
1 kg halhoz 3 ökölnyi (én öklöm, szóval olyan átlag női ököl) vöröshagyma
1 kg halhoz 1,5 liter víz
2 dl paradicsomlé
pirospaprika - az általam készített mennyiséghez (3 liter víz) 3-4 evőkanállal kellett, a lényeg, hogy szép piros legyen a lé
2 kisebb gerezd fokhagyma
só
olaj

Első lépésként a hagymát igen apró kockára vágtam (vagyis párom, mert nekem a második hagyma pucolásakor kifolyt a szemem ;) ), egy lábosban kevés olajon felforrósítottam, szórtam rá egy kevés sót és felöntöttem annyi vízzel, ami még épp nem lepi el. Aztán néha megkeverve elforraltam róla a vizet. Ekkor újra jött egy kis víz, ismételt elforralás. ezt ismételgettem addig, amíg a hagyma szinte pépesre nem főtt. Ekkor az utolsó adag vizet már csak félig forraltam el, aztán levettem az tűzről, hagytam hűlni kicsit, aztán megfelelő tálba öntve még a trumixszal is adtam neki egy kört, így ténylegesen hagymakrémem lett. Ezután egy nagyobb fazékban a hagymát felöntöttem 3 liter vízzel (másfél kiló volt a pontyszelet, meg plusz még a feje meg a farka), belekevertem az őrölt paprikát, paradicsomlevet, és felorraltam. Mintegy 15-20 percig forraltam így őket együtt, aztán belekerült a fokhagyma fokhagymanyomóval kezelve, az előzőleg besózott halszeletek (min 4 órával a főzés előtt érdemes besózni őket) meg a halfej meg a halfarok, aztán a legnagyobb lángon, hogy jól lobogva forrjon, főztem 25 percig (közben nem szabad keverni, maximum rázogatni). Elég lett volna 20 perc is, kicsit túlfőztem a halat, nagyon könnyen szétesett. Aki szereti a csípőset (anyósjelölt miatt maradt ki) tehet bele szárított cseresznyepaprikát is.
Tálaláskor elsőként a halat mertük ki a fazékból egy tálba, így a tányérokba csak tészta és lé került, a halat rendszerint külön szoktuk enni. (Most csak a fotó kedvért került a tányéromba egy relatíve épen maradt szelet)

Kedvenc svábkaja

Gyekrekkromban nagymamám néha készített knédlit (gyakrolatilag gőzben főtt kenyér). Káposztával, mindeféle disznóhúsokkal. És mi ezt tikiknédlinek hívtuk. Mindig is a kedvencem volt, főleg a gombócok alja. Merthogy a gombócok a húsos káposztán főttek meg a gőzben. Emlékem a készítésről mindössze annyi volt, hogy a főzőedény fedelét körbe kell tekerni egy vizes konyharuhával, hogy minél tökéletesebben záródjon. Szerencsére anyus is ismeri a receptet, el is meséltettem vele nemrég, igaz én végül nem tettem bele annyi féle húst mint amit anyus mondott, de így is finom lett, és ráadásul sikerült nemhadseregnyi adagot készíteni. Ebben besegített az is, hogy akkora lábasom, amiben ezt hadsregnek lehetne csinálni, nincs is. :) (Nagymamámnak volt. :) ) Ez a nemhadseregnyi azért kettőnknek tuti sok lett volna, úgyhogy párom édesanyja is nálunk ebédelt ma, meg csomagoltam is neki egy adagnyit belőle. És legnagyobb örömömre első próbálkozásom sikeres volt, mindenkinek nagyon ízlett a tikiknédli. :) (Kedvesem meg is jegyezte, hogy ilyet csinálhatok máskor is:) Igaz ehhez kéne egy látogatást tenni apus felé, mert a tőle kapott kolbász maradékát elhasználtam most, és hát ez tipikusan olyan recept, amihez csak házi kolbászt vagyok hajlandó használni.)

Tikiknédli

A káposztához:
1 kg savanyúkáposzta
0,5 kg sertéscomb (lehet más is, mondjuk lapocka vagy oldalas, anyus emlegette még, hogy tegyek bele körmöt is, de azt egyrészt nem kaptam, másrészt nem is vagyunk oda érte)
majdnem fél szál házi füstöltkolbász
kisebb darab házi füstölt húsos szalonna (Párom anyujának ismerősétől, ebbből szerencsére még akad itthon:))
ha a káposztában nem lenne: egész bors, köménymag, babérlevél (nekem csak köménymagot meg egy babérlevelet kellett hozzátennem, bors volt benne rendesen)
2-3 ek olaj

A knédlihez:
50 dkg liszt
2,5-3 dl víz
5-6 g szárított élesztő
kevés só és méz

Az egészet a knédli tésztájával kezdtem: a hozzávalókat a kenyérsütőgépemmel dagasztattam és kelesztettem (másfél órás program) .Amíg a gép dolgozott, tornáztam egy jót meg elmosogattam a felgyülemelett poharakat, bögréket és felkockáztam a combot és a húsos szalonnát- előbbit nagyobb kockára, utóbbit apróra. Amikor lejárt a gép, a tésztát lisztezett deszkára borítottam, jól átgyúrtam és hatfelé osztottam, a hatodokat gombóccá formáltam, letakarva hagytam még kelni. A savanyúkáposztát egy szűrőben átöblítettem , (meg ki is kellett volna nyomkodni, ezt elfelejtettem, úgyhogy eltartott egy darabig, amíg megpirult) egy nagyobb, magasabb falú fazékban felforrósítottam az olajat és kissé árpirítottam rajta a káposztát. Amikor kezdett szine lenni ( ez a kinyomkodás elmulasztása miatt eltartott egy darabig), hozzáadtam a kockázott combot és szalonnát, jól átforgattam, és elöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje. Lefedve, néha megkeverve egy órát főztem. Közben a kolbászt vastagabb karikára vágtam. Amikor letelt az egy óra a káposztához kevertem a kolbászkarikákat, a közben ismét szépen megkelt leendő knédliket újra átgyúrtam kicsit és rápakoltam a káposztára: egyet középre, a többi ötöt pedig köré (kicsit szellősen voltak, mire megfőttek szépen kitölötték a helyüket) A a lábas fedelét egy rétegben betekertem vizes konyharuhával, úgy tettem rá. Aztán a legkisebb lángon békénhagytam a leendő ebédünket egy órán át. Már alig vártam az idő leteltét, hogy valyon minden jó lesz-e, mert amíg főnek a gombócok, nem szabad levenni az edény fedelét. Szerencsére feleslegesen aggódtam, a gombócok tökéletesek lettek, és a káposzta is. Fejenként egy-egy gombóccal és hozzá dukáló káposztával kellemesen jóllaktunk, így maradt még vacsorára és anyósjelöltnek csomagolni is:) Majd elelejtettem, lehet hozzá enni tejfölt is, finom vele.

Már a posztolás után rákerestem guglival a knédlire. És ezt találtam. Kicsit meglepődtem, hogy ez ennyire bácsalmási recept:) De hibá kisváros, azért nem egy változata van.

A kérés teljesült

Kedves már napok óta emlegette hogy milyen régen sütöttem csokis kekszes muffint, és hogy ez így nagyon helytelen dolog. Úgyhogy engedtem az "erőszaknak" ;) (Mindkettőnkön kezd látszani a diéta hatása, nem csak alak és kilóügyileg, hanem édességhiányilag is, ez utóbbi sajnos) De azért igyekeztem lehetőleg minél diétábailleszthetőre faragni a muffint. A módosításaim nem tették tönkre a végeredményt, lehet relatíve nyugodtan bűnözni. :) (A recept eredetije a még több muffin című füzetből származik.)

Csokiskekszes muffin

2 és 2/3 doboz csokiskeksz (na ez az a rész, amit sehogy sem tudok diétásabbá tenni, amúgy egy doboz 125 g, és a Spar sajátmárkásást szoktam használni)
25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
2 és fél tk sütőpor
fél tk szódabikarbóna
1 tojás
egy 450 g-os natúr joghurt
kb 0,8 dl olaj

Először is begyjtottam a sütőt, a cél kb 180 fok. Aztán nekiálltam csikiskekszet darabolni kicsire, már egész gyakorlott vagyok benne, meg tudom miért pepecselek, szóval határozottan gyorsabbnak érzem ezt a műveletet, mint amikor először csináltam. A kekszdarabokhoz hozzákevertem a lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát. Aztán a tojás egy másik tálban jól felvertem aztán hozzákevertem a joghurtot és az olajat. Végül a tojásos masszát hozzáadtam a lisztes-kekszes keverékhez és nagyjából homogenizáltam. Eléggé sűrű lett, de igyekeztem ettől a ténytől nem megilyedni. Közben a sütő szépen bemelegedett, úgyhogy a masszát a szilikon muffinformába kanalaztam és beküldtem a sütőbe mintegy 25 percre. Miután kijöttek a sütőből először a formában hűltek kb 5 percet a muffinok, aztán meg rácson érték el a szobahőmérsékletet. Vagyis nem az összes, muszály volt lemeózni jól sikerültek-e, szóval pár darab langyosan elfogyott, finom lett. :) És hidegen is jó. :)

Na végre :)

Eljutottam odáig, hogy átpakoljam a képeket a fényképezőről a számítógépre. Mert azért főztem ám az utóbbi időben, csak a blogik nem jutottam el. Legtöbb ténykedésem a következő VKF-re készülés volt, azokról most nem is írok. Majd jövő héten. Viszont én is kipróbáltam, milyen a körte és a márványsajt együtt. Igaza volt Gabojszának és a Teknősöknek, jól passzolnak :)
Igaz in tejesen kihagytam a mandulát, az alap tészta pedig egyzserű kenyértészta lett, egy kis rozmaringgal ízesítve. Az eredménnyel teljesen elégedett vagyok, finom, egyszerű, jól is néz ki, kell ennél több?

Márványsajtos körtés lepény

A tésztához
30 dkg finomliszt
20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 csomag (7g) szárított élesztő
3-3,5 dl víz
kevés só, cukor
őrölt rozmaring

A liszteket összekevertem az élesztővel, sóval, cukorral, rozmaringgal, aztán hozzáöntöttem a vizet és jó alaposan megdagsztottam a tésztát. (Ha nem lett volna kedvem ehhez, akkor csak beleszórtam volna mindent a kenyérsütőbe dagsztóprogramra). Léynegében kenyértésztát készítettem. Egy nagyobb tálban lefedve betettem a hútőbe, ott töltött 24 órát (vasárnap este dagsztottam, hétfőn reggel átgyúrtam aztán hétfőn este sütöttem)

A tetejére
3 körte
10 dkg márványsajt
1 ek krémsajt
1 ek joghurt

A körtéket felszeleteltem, a márvűnysajtot összetörtem, kikevertem a krémsajttal és a joghurttal. A tésztát négy részre osztottam és kézzel kerekszerűre huzogattam. A tésztakorongon elosztottam a sajtos krémet, aztán beborítottam a körtével és kb 15 percet sültek a kb 200 fokos sütőben.

Pizza

Múlt hétvégén végre felavattam a szülinapomra kapott lyukacsos aljú pizzasütő tepsijeimet. Nagyon meg vagyok velük elégedve :)
A tésztához Dolce Vita receptjét használtam kis módosítással, a feltétet pedig nem cifráztam túl: fűszeres paradicsomszósz, füstölt sonka, lilahagyma és mozzarella került a pizzákra. Igen ízletes lett :)

Pizzatészta

50 dkg liszt (10 dkg teljes kiőrlésű tönköly, 20 dkg sima, 20 dkg rétes)
7 g szárított élesztő
3 dl víz (plusz még kicsit adtam hozzá amikor már dagasztotta a gép a tésztát, mert száraznak tűnt)
kb 1-1 tk cukor, só
kb 1 ek olaj
csipetnyi őrölt rozmaring és morzsolt oregano

A tészta hozzávalóit beleszórtam/önöttem a kenyérsütőgépbe és dagasztó-kelesztő programon (1,5 óra) elkészíttettem vele a tésztát. Amikor lejárt a gép három részre osztottam a tésztát, egy-egy adagot ügyeskedtem bele a kerek pizzasütő tepsikbe. Aztán jött rájuk a szósz meg a sonka meg a hagyma meg a sajt és húztak is a kb 220 fokos sütőbe 10-15 percre, amíg szépen megpirult a tetejükön a sajt.

Pizzaszósz

1 papírdobozos (50 dkg-os) paszírozott paradicsom
1 nagy fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
olaj
fűszerek: só, bors, bazsalikom, oregano, majoranna, zsálya, rozmaring - ezeket ízlés szerint

A hagymát apró kockára vágtam, kevés olajon alaposan megpároltam-pirítottam, hozzáadtam a fokahagymát és a borsot, együtt hőkezeltem kicsit, majd ráöntöttem a paszírozott paradicsomot, fűszereztem és lefedve (fröcsögött rendesen) kb fél órát főztem, közben gyakran megkevertem. Ez az adag kényelmesen elég volt a három pizzára.

Szombati reggeli

Ma reggel igen büszke vagyok magamra, az ágyból kipattanva ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy reggelire valami amerikai palacsinta szerű dologgal lepjem meg magunkat. Receptet nem kerestem, csak mentem a saját fejem meg az éléskamra (vagyis hűtő és szekrény) tartalma után. Alkotás közben kivételesen szorgosan mértem miből mennyit használok, hogy ha jó lesz máskor is sikerüljön, ha meg nem, tudjam min kéne/lehetne változtatni. Az eredménnyel elégedett vagyok, úgyhogy ezt a receptet fogom elővenni legközelebb is, ha ilyen indittatásaim lesznek.

Amerikaias palacsinta

1 tojás
6 ek joghurt
fél ek méz
csipet só
15 dkg lisz (6,5 dkg fehér rozsliszt, 6,5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 2 dkg rétesliszt)
1 tk sütőpor
fél dl víz

Először is a tojást jó alaposan felvertem, hozzáadtam a joghurtot, mézet, sót és ismét nekiestem a kézi habverővel, hogy minél levegősebb legyen. Amikor buborékos lett a teteje, úgy gondoltam jó lesz. Ekkor hozzáadtam a liszteket és a sütőport, elkezdtem elkeverni, az állaga kicsit sűrű lett, ezért került bele még víz is. A végeredmény valahol a palacsintatészta és a muffintészta állaga között volt. A lényeg, hogy ne terüljön szét magától a serpenyőben, de azért folyós legyen kicsit, meg lehessen győzni arról, hogy milyen formában szertne megsülni. Szóval amikor elkészültem a tésztával jó alaposan felforrósítottam a palacsintasütőt(nekem teflonos van), első adag előtt tettem bele kis olajat is, de utána már nem. Egyszerre négy kis palacsintát sütöttem, egy palacsintához kb fél evőkanál masszát próbáltam nagyjából körszerű -kb 4-5 cm átmérőjű-, nem túl vastag, de nem is vékony (olyan 3 mm körül) amőbává teríteni. Amikor itt ott már megszilárdulni látszott a massza egy falapáttal megfordítottam őket és rövid idő alatt a másik oldalukat is megsütöttem. Elég gyorsan sültek, csak sajnos nem lett mindkét felük olyan szép, mint a képen, a második oldal foltos let, mert nem sikerült egyenletesen vastgra teríteni a tésztát.
Lekvárokkal (meggy, áfonya, barack- Kedvesnek ez ízlett a legjobban- és hagyma- erről még fogok írni később, mert meg akarom csinálni újra kicsit módosítva a receptet) ettük és teát ittunk hpzzá. Ideális hétvégi reggeli, két éhes vagy három visszafogott embernek.

Egy régi kedvenc

Még veszprémi közös albérletünkben készítettem először a Kedvesnek karfiolpörköltet, a receptet Horváth Ilona szakácskönyvében találtam. Meglepően finom, ám az utóbbi időben elég rendesen elfeledkeztem róla, Kedves emlegette is, hogy itt lenne az idő a karfiolpörkölt főzésre. A hétvégi piacoláskor össze is találkoztam egy helyes fej karfiollal, persze muszáj volt hazavinni. Köretnek általában rizst szoktam készíteni hozzá, de most inkább nokedlit csináltam, a kedves azzal ette én pedig saját sütésűropogós kenyérel(ez utóbbi még nem az igazi, majd ha jól meglesznek az arányok, felteszem a receptet).
Nokeldit főzni anyustól tanultam, már nemotthonlakósként, telefonon keresztül. Vicces volt. :) De azóta a telefonbeszégetés óta tudom, hogy a nokeldihez személyenként kell egy merőkanál liszt, egy tojás, csipetnyi só és kevés víz. És annak ellenére, hogy nem közvetlenül anyus mellett tanultam meg, mindig érzésből készül, tipikus csináld, amíg kész nem lesz recept.

Karfiolpörkölt nokedlivel

1 kisebb fej karfiol
1 fej vöröshagyma
olaj
só
majoranna
pirospaprika
1 tojás
1 merőkanál lsizt
csipetnyi só
kevés víz

A kerfiolt rózsáira szedtem. A hagymát apró kockára vágtam és a felforrósított olajon üvegesre pirítottam. Ekkor lehúztam a lábast a tűzről és egy púpozott teáskanál őrölt paprikát szórtam hagymára, alaposan elkevertem és hozzáadtam a karfiolt is, felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ne lepje el, sóztam, majorannával ízesítettem és visszaraktam a tűzre. Fedő alatt főtt, amíg a karfiol meg nem puhult,ez kb negyed óra lehett.
Közben elkészítettem a nokedlit. Egy fazékban vizet forraltam, a liszthz adtam a sót és a tojást, elkezdtem összekeverni őket, aztán még kb fél deci vizet adtam hozzá, most ennyi kellett, hogy nyúlós, kicsit kemény tésztát kapjak. Amikor a víz lobogva forrt, nokedliszaggatóvel beleszaggattam a tésztát, miután a nokedlik feljöttek a víz tetejére még kb 1 percig főztem őket, aztán leszűrtem.
Ez az adag kettőnek volt elég.


Ui.: Már a fehérvári postán van az angyalkás csomagom, munka után megyek érte, csak ne késsen a vonat. :) És én is fel tudom végre adni ma az én ajándékozottamnak, elvieleg jövő hét elején oda is fog érni.

VKF! X. - Miért is?

Hát huhh, végre eljutottam odáig, hogy leírjam én miért is szeretek főzni. Ha már Lila Füge ezt tette meg a jubileumi VKF! témájává.

Akkor kezdjük is az elején. Azt hiszem már apróságként is szerettem a hasamat, amit az alábbi kép is remekül illusztrál. Gyakorlatilag a sütőből szedtem ki azt a combot, még szerencse, hogy már nem volt meleg. :)


És ha az ember szeret enni, akkor egy idő után igen könnyű eljutni odáig, hogy a finomságokat nem csak eltüntetni de elkészíteni is jó.
És akikenek a finomságaitól has-szerető ember lettem: a nagymamáim, akik sajnos már nincsenek köztünk, és apus.
A nagyik... Tilda mama -apai nagymamám- sajnos már 15 éve nem szorgoskodik a konyhájában, de még élénken emlékszem finom süteményeire- az ő egyik különlegességét készítettem el most-, a szép porcelán étkészletre, és arra, hogy az első főzés is nála volt: két unokatestvéremmel töltöttük nála a nyári szünetet, és az egyik délutáni alvás alkalmával kilopództunk a konyhába- nagypapánk ott aludt, fel se ébredt :)- és nekiálltunk paradicsomlevest főzni. Került a házi eltevésű paradicsomléhez cukor, só és citromlé, mert elsőre túlcukroztuk. :) Aztán szépen kiszedtük a kis műanyag tányérjainkra és nagyban kanalaztuk már, mire a mama felébredt, és ránk talált. Nagy nevetés lett az eset vége.
A másik nagyi- Baka mama- volt az, aki az első kuktadolgokat rám bízta a konyhában, így tanítgatott a fortélyokra. Ha megkérdezték, anyus vagy a mami főztjét szeretem jobban, egyértelmű volt a válasz, de ma már anyus is határozottan fejlődik, nemrégiben olyan húslevest főzött, mint a mami. És ez bizony nagy szó. Ezért is nem merek nekiállni húslevest főzni. Túl magasan van a mérce.
Anyai nagyszüleimnél minden évben többször is összejött a család, születésnap, névnap okán. Ilyenkor mindig nagy sütés-főzés volt, húslevessel, pörkölttel, sülttel és francia salátával, ami házi készítésű majonézzel készült. Sokáig nem szerettem, de aztán úgy 12 éves korom körül rájöttem hogy finom, és onnan kezdve azt leste a mami, hogy mikor csapom el a hasam, annyit ettem belőle. De nem lett semmi bajom. :) Viszont úgy 14 éves koromtól az én feladatom lett a francia saláta elkészítése, ha már úgyis annyira szeretem. Azóta tudok majonézt csinálni. :)
A másik nagy kedvenc a pogácsa volt, egészen pontosan hájas pogácsa, igaz én sokáig nem is ismertem másik változatot. Ennek ellenére csak most sikerült először hájas pogácsát sütnöm. Azt hiszem ennél is dolgozik bennem a félsz, mint a húslevesnél.
És végül apus. Ő részben apai nagymamám receptjeinek őrzője- apusék hárman vannak testvérek, mind fiú, de nagymamám ennek ellnére befogta őket a konyhában, szerencsére. És apushoz került a mama kézzel írott receptes füzete telis tele süteményreceptekkel. Viszont apus nem csak a krumplis pogácsában erős, de a húsfélékben is. Ha megyünk hozzá haza garantált egy finom sült csülök- pont olyan bőrrel, amit el lehet rágni :)- vagy valamilyen pörkölt, pecsenye, néha vadból, hála a vadász ismerősöknek. Ő maga ugyan nem vadászik, de vitték már magukkal vadászatra, hogy ő főzzön. :) A konyhai kísérletezési kedvet azt hiszem tőle örököltem, lestem el. Ritkán lehet nála kétszer ugynazt enni.

Ilyen háttérrel, amint lehetőségem nyílt rá, nekiálltam az önálló főzésnek. Ez az időszak az egyetemmel együtt érkezett az életembe -sokat tanultunk egymástól szobatársaimmal, és ennek nagyon örülök, azt hiszem jó inspiráló volt, hogy majd mindenki tudott valamennyire főzni.
Aztán megismertem a Kedves, és újabb lendületet kapott a konyhai tüsténkedést: volt kinek főzni, ami azt hiszem nagyon fontos dolog. Szerencsére Párom szereti a hasát, és nyitott az új dolgokra, ráadásul ő sincs elveszve a konyhában. Első közös könyvünk - Váncsa István szakácskönyve- önamgáért beszél azt hiszem. Ebből a könyvből tanultam meg érzéssel főzni.

Egy éve pedig ráakadtam a gasztroblogokra és azóta csak úgy csőstől jön az inspiráció :)


Éa akkor végül a recept, vagyis bevallom nem tudtam dönteni, így mindkét nagymamámtól készítettem egy- egy finomságot. Tilda mama stolwerckjét -ami mint rájöttem tejkaramella- és Baka mama hájas pogácsáját.


Stolwerck

70 dkg cukor
1 l tej
2 dl feketekávé vagy 3 dkg kakó - én kávédan csináltam
3 ek méz
késhegynyi szódabikarbóna


A hozzávalókat összekeverjük egy lábosban és kevergetve addig főzzük, míg besűrűsödik. Én ezt másfél óráig bírtam, addigra nyúlós karamella állígú lett, de emlékeim szerint - lassan 20 éve ettem ilyet utoljára- cukorkaállagú volt, bár megvallva így nyúlósan jobban bejön. Szóval amikor olyan pudingállagú volt a fortyogó matéria vajazott kőlapra öntöttem - elvileg fakeretes márványlapra, de azom még nincs, a konyhásboltban sem volt, így egy a járólapozásból megmaradt járólapot mostam el jó alaposan és csináltam rá keretet alufóliából. Amikor nagyjából kihűlt vajazott késsel ki téglalapokra vágtam a masszát és egyenként sütőpapírba csomagoltam. Ebból a mennyiségből kb 1 kilónyi édesség lett.



Hájas pogácsa

50 dkg liszt: 10 dkg sima + 40 deka rétes
25 dkg háj (darálva)
2 ek tejföl
1 tojás
1 dl fehér bor- ez nem volt itthon, úgyhogy fél deci borecet és fél deci víz került bele, nem rontotta el
1 csapott kk só
1 tojás sárgája a kenéshez


A hájat a 10 dkg sima liszttel eldolgoztam, aztán betettem a hűtőbe. A többi hozzávalóból rétestésztát gyúrtam, és pihentettem fél órát. Aztán jó vékonyra kinyújtottam, rákentem a lisztes hájat és felcsavartam. Nyújtófával kicsit ellapítottam, téglalap alakúra nyújottam és összehajtogattam. Aztán ment 20-30 percre a hűtőbe. A nyújtást hajtogatást pihentetést még megismételtem kétszer, aztán kb 1 centi vastagra nyújottam és kisméretű pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tetejüket megkentem tojásárgájával. A szaggatás után marad "hulladékot" nem szebad újra összegyúrni, hanem csak kis kupacokba összenyomni őket, aztán megsütni mint a pogácsaformájú többit. 180-200 fokos sütőben sütöttem amíg a tetjük megpirult. Aztán visszafogtam magam, hogy ne egyem meg melegen az összeset. :)

Szombati finomságok

Mivel a péntek esténk eléggé hsozzúra siekredett, szombaton kellmesen ellustálkodtunk az ágyban majd 11-ig (bevallom kivételesen én voltam a lustább, de egyszerűen lehetetlen volt otthagyni azt a finom meleget a takaró alatt :)). Aztán a Kedves kitalálta, hogy legyen tükörtojás a reggeli (vagyis inkább ebéd) és el is száguldott hozzá mindenfélékért, többek között tojásért, az úgyis kellett a mézes-szezámmagos csirkéhez. Amíg Ő vadászott én a vacsihoz felkockáztam egy csirkemellet és bepácoltam 1-1 evőkanál világos szójaszószba és wochester szószba.
De térjünk vissza az ebéd-reggelihez. Kedves leültetett a konyhában és alkotott. Nem szimpla tükörtojást, hanem tükörtojásos szendvicset: megpirított kettőnknek 2 szelet bacont aztán egy felszeletelt nektarint (naggyon finom lett) és végül jöhettett a tojássütés. Félbevágott buciba nyomott egy adag majonézt, arra került a bacon majd a tojás végül a nektarin. Büszke vagyok a Kedvesre :)

Estére pedig enyém lett a konyha, miután egész héten mézes-szezámmagos csirka után sóvárogtam. Kicsi Vú receptjét használtam, már mittudomén hanyadszor, egyszerűen nem tudom megunni. Csak annyit változtattam rajta, hogy a mézes szószhoz adok egy evőkanál édes chiliszószt is és a szezámmagot enyhén megpirítom. Természetesen zöldséges pirított tészta volt a köret, szintén Kicsi Vútól (nem tudok eléggé hálás lenni ezekért a receptekért, bevallom), azt az egy hibát követtem el, hogy vettem sparos kínai zöldségkeveréket. Nagyon nem az igazi az íze. Ehető volt, de többet ilyen nem. Maradok a hagymás-répás pirított tésztánál, mint eddig.

A fotózást bevallom ellustálkodtam, a csirkénél megfordult a fejemben amikor a tányérba került, hogy most kéne, de annyira ehetnékem volt már. :) Azt hiszem nekem ez a mézes-szezámmagos csirke a comfort food.

Milánói borda után szabadon

Ma mindketten itthon voltunk, én mára raktam a heti nemdolgozós napot, Kedves pedig szabit vett ki. Mindezt azért, mert jövő szombaton unokabátyám esküvőjére megyünk és ez remek apropót jelentett ahhoz, hogy végre vegyünk a Kedvesnek csinosfeketecipőt, meg pár inget. Cipőbeszerzés gyors és sikeres volt, ing pedig majd jövő szerdára lesz a méretében (így jár az ember, ha majd' két méter magas).
És persze ha már esküvő nászajándék is kell, ami jelen esetben egy palack 2003-as Takler Regnum és egy fából készült bordoboz, amihez tartozik dugúhúzó, dugó, kiöntő csőr a borosüvegre és egy gyűrű szerű valami, amiről nem tudtuk mi. :) Szóval az ajándékvásárlás dobozbeszerző részét is ma intéztük.
Délben a rohangászás közepette bűnöztünk egyet, beültünk a Mekibe, ezzel a félévenkénti egy látogatást le is tudtuk. :)
Aztán hazaérve bevágtuk a szundit. Ébredéskor kezdtük realizálni, hogy mindeflé jártunk, csak ennivalót nem hoztunk haza. :) Már épp azon gondolkoztunk hogy akkor most gyorsbevásárlás vagy pizzarendelés lesz-e, amikor beugrott, hogy úgy tudnék enni milánói bordát. Vagyis valami olyasmit. Egy közeli étteremből lehet is rendelni, de semmi kedvem nem volt a rántott húshoz (ritkán van, és amikor Kedves anyukájához megyünk elég nagy valószínűséggel az az ebéd, és az ilyenirányú igényeim ki is elégülnek :) ), ráadásul általában kissé túlfőzik a tésztát. Az eszmefuttatás vége az lett, hogy lerohantam a fagyasztóhoz, kivettem egy adag szeletelt karajt, és gyorsan rábírtam, hogy olvadjon ki. Paradicsompüré és spagettitészta pedig szintén alapfelszereltség, szerencsére. :) Pénztárca barát és kényelmes megoldás:) A karajt nem paníroztam, hanem csak natúron sütöttem meg, de én így jobban is szeretem. Köretnek mellé pedig paradicsomos spagetti készült. Szóval majdnem olyan mint a milánói borda, és nekem valamivel jobban is ízlett.
A legjobb az egészben: elkészült a vacsi, szépen kipakoltam tányérokra a húst és a tésztát, lefotóztam és hívtam a Kedvest enni. Erre ő közölte, hogy most játszik kicsit később eszik. Úgyhogy egyedül ettem, aztán feltöltöttem a számítógépre a képeket. Kedves meglátta az első képet, és rögtön a vacsora volt fontosabb. Vicces volt. :)

Sertésszelet spagettivel

4 szelet sertéskaraj
15 dkg spagetti
1 kis doboz paradicsompüré
kb fél fej fokhagyma
kevés cukor
olaj
fokhagymás és olaszos fűszerkeverék

A kiolvadt karajt kicsit megveregettem a klopfolóval, aztán beszórtam fokhagymás fűszerkeverékkel- szégyen szemre szeretek ilyesmit használni, bár szinte kizárólag Házi Arany gyártmányú fűszerkeveréket használok, ez a fokhagymás és az olaszos is ilyen volt.
Odaraktam vizet a tésztának, amikor felforrt és a tészta is belekerült, nekiláttam a szósznak: a fokhagymákat fokhagymanyomóval kezeltem, és kevés forró olajon kicsit mepirítottam, aztán felöntöttem a következőval: a kis paradicsompürét felhígítottam 3 sajátdoboznyi vízzel, beleszórtam 1 teáskanál olaszos fűszerkeveréket és ugyanennyi étkezési keményítőt, valamint egy kevés cukrot. Addig főztem, amíg a tészta al dente lett, aztán hozzákevertem a szószhoz a tésztát és levettem a tűzről. Kicsit soknak tűnt elsőre a szósz, de amíg a hús sült nagyon szépen felszívta a tészta. A húst kevés olajon teflonserpenyőben szép pirosra sütöttem és már tálaltam is a vacsorát. Ketten kellemesen jóllaktunk vele.

Szülinapozás

Párom anyukája múlt héten ünnepelte 60. születésnapját, szombaton pedig jól fel is köszöntöttük. Az ajándék részét képezte, hogy az ebédről mi gondoskodtunk kedvesemmel. A desszertet - a tortát az ünnepelt megvétózta- pénteken raktam össze: tiramisu-utánzatot -óckodom a nyers tojástól, így az kimarad az én változatomból-készítettem, azt mindenki szereti- majdnemanyósom ráadásul nagyon szereti a kávét. :)
Főételnek egy szakácskönyvben talált olaszos karajt készítettünk el kdevesemmel. A szülinapi köszöntés részét képezte még egy palack Szepsy-féle 6 puttonyos tokaji aszú, ez volt lényegében Az ajándék. Ebég után fel is bonottuk, nagyon finom volt :) Nem vagyok egy borszakértő, de igyekszem művelődni a témában, a mostani ajándékvásárlással - unokatesvéreméknek nászajándékba is most vettük meg a bort-pedig klubtagok ( :)) lettünk egy vinotékában, ahol havonta tartanak borkóstolót. Majd azokról is igyeszem beszámolni. :)
És akkor a receptek:

Tiramisu mifelénk:

25 vagy 50 dkg mascarpone, mikor milyen kedvem van, most 50et raktam bele, lehet maradok ennél a mennyiségnél
4 dl tejszín
2-3 ek cukor
fél liter kávé- ez nálam mindig nescafé, mert csak olyan van otthon, meg anyósjelöltnél is :)
amaratto ízlés szerint - az alkohol fajtája eléggé opcionális szokott lenni, mikor mi szimpatikus a boltba, nekem például rumosan is ízlik
2 csomag babapiskóta - nem biztos hogy kell az egész, de inkább több legyen mint kevesebb alapon állok hozzá minig :), most ráadásul volt a Kaiser'sban olasz gyártmány, kb fele olyan vastag mint az átlag magyar

A szobahőmérsékletű mascarponet kikevertem a cukorral, a tejszant habbá vertem és a cukros krémsajthoz kevertem. A kávéba löttyintettem némi amarettot. Az amarettos kávéba mártott babapiskótákat kibéleltem egy szimpatikus tál alját, megkentem krémmel, rá újabb réteg megmártott babpiskóta majd krém, és így tovább, amíg a krém el nem fogy, utolsó réteg krém legyen, végül megszórtam a tetejét cikrozatlan kakóporral, persze jó vastagon :) Nagyon jót tesz neki egy éjszaka gondolkozás a hűtőben. Egyszer türelmetlenek voltunk, és frissen megettük a felét, másnap pedig a maradékot. Na akkor rendesen szembesültünk a különbséggel.

Olaszos karaj (8 szenélyes adag)

1 kg karaj felkockázva
1 fej vöröshagyma apró kockára vágva
1 paprika kockázva
20 dkg gomba (lehetőleg apró, a nem túl kis fejeket 2-be, 4-be vágtam)
1 duci gerezd fokhagyma
kb fél-1 kg paradicsom hámozva és kockázva
1-1 kk kakukkfű, bazsalikom, oregano,(frissen) őrölt bors
só
olíva olaj
kb 45 dkg tagliatelle (a receptben makaróni volt írva, a képen viszont egyértelműen tagliatelle volt, én meg ahhoz ragaszkodtam)

Először is, némi olíva olajon elősütöttük a húst, aztán kiszedtük az edényből és megpróbáltuk meleg tartani. A visszamaradt zsiradákba dobtuk a hagymát, fokhagymát, gombát, parikát és megpároltuk-pirítottuk. Ekkor hozzáküldtük a paradicsomot, a fűszereket és némi sót. Kb 20 percig rotyogtattuk, hogy kellemes szószos állaga legyen és visszaraktuk az edénybe a húst, még kb 10 percig főztük együtt az egészet. Finom lett nagyon, és nagyon jól esett párommal közösen tüsténkedni a konyhában :)

Képek most sincsenek, mert otthonfelejtettük a fényképezőgépet. :(

Hétvégi beszámoló és gyors ebéd

A hétvégén szüleimet látogattuk meg Bácsalmáson, és sok-sok finomsággal lettünk gazdagabbak, de csak sorjában :)
Először is megérkeztünk, aztán a szombat apánál, a vasárnap anyánál telt.
Apa csudafinom csülköt sütütt, a titka valószínűleg a hosszú, kislángon történő sütés volt. Csak úgy leomlott a hús a csontról, és a bőre is remek lett, itt-ott ropogós, egyébként finom szaftos. A csülök mellett sült pár gombafej is, amik szárából csináltam egy kis mártást, unokahúgom kérésére le is írom hogyan:
A gombaszárakat vékonyra szeltem, a csülök kisült zsírjában-ennek hiányában olaj is megteszi- megpirítottam egy fej kockázott vöröshagyma társaságában, sóztam, borsot őröltem rá és megszórtam majorannával. Egy kis pohár tejfölt elkevertem némi vízzel és egy evőkanál liszttel és ezt a keveréket összeforraltam a gombával.
Szóval apunál ettünk csudafinomat és kaptunk egy nagy tál frissenszedett meggyet, szilvapálinkát és nagybátyám borából két flakonnal. (Vöröset és fehéret is, nagyon kellemes asztali borok.)
Aztán vasárnap anyánál. Szokásos ünnepi menü - anyunak és férjének is ezen a hétvégén volt a születésnapja-: húsleves tyúkból és gyömgytyúkból, meggyszósz a leveshúshoz, marhapörkölt nokedlivel és libasült párolt zöldségekkel és rizzsel, meg persze tejfölös uborkasaláta.
Anya jó alaposan fel is pakolt minket nála termett dolgokkal, úgyhgy végül nem kellett buszoznunk, visszahozott minket Fehérvárra kocsival:). És amivel felpakolt minket: saját készítésű bodza és málnaszörp, fagyasztott meggy, málna, zöldborsó, spárga, valamint friss cukkini és zöldbab. Meg egy láda cseresznye:) Ó és a fodormentát meg a lestyánt majdnem el is felejtettem, pedig itt illatoznak a lakásban, még száradniuk kell. :) Szóval lesz miből finomat főznöm mostanság. :)

És akkor a mai ebéd: Mostanság sűrűn főzök tonhalas tésztát, mert gyorsan kész van és könnyű belőle egyszemélyes adagot csinálni- tipikus vizsgaidőszak-kaja. Most jól feturbóztam a hétvégi szerezeményekkel. :)

Tonhalas tészta

1 tonhalkonzerv
1 fej lilahagyma
1 kis doboz sűrített paradicsom
5 dkg orsótészta
só, bors, bazslikom, lestyán
olaj, víz, bor

A hagymát felkockáztam, kevés olajon megpirítottam, majd felöntöttem a paradicsompürével, amit előzőleg két kisparadicsompürésdoboznyi vízzel és egy ugyanilyen doboznyi fehérborral higítottam. Hozzáadtam a lecsepegtetett tonhalat, a morzsolt fűszereket, borsot, kevés sót és a tésztát. Addig főztem, míg a tészta megpuhult és jó sűrű lett a mártás. Ha kész, érdemes kcisit hűlni hagyni. Meg lehet szórni reszelt sajttal , vele is, nélküle is finom,

VKF! IV. - Reggelizzünk együtt!

Jó reggelit mindenkinek!
Nagyon rikán követünk el kedvesemmel igazán nagy közös reggelizést, komolyabban belegondolva ezt sajnálom is kicsit. Hétköznap ugye az ember igyekszik mihamarabb felébredni, aztán huss a munkába meg az egyetemre, úgyhogy kb egy pohár joghurt az, amit a reggelinek lehet nevezni. Ezért is melengette kicsi lelkemet Mamma felhívása. Rögtön tudtam, hogy valami asztaltelepakolós reggelit szeretnék készíteni.
De ugye azt az asztalt meg kell pakolni valamivel. Abban biztos voltam, hogy kéne valmai édes, meg valami sós péksüteményféle is.
Az édeset én választottam ki, fonott kalács lett, kedvenc kenyér- és egyébsütős oldalamon talátam is hozzá receptet, ráadásul olyat, aminek az eredményét azért ketten is meg tudjuk enni komolyabb kalácsmérgezés nélkül.
A sós péksütemény Kedvesem kérésére pogácsa lett, ennek a receptje édesanyjától származik. Nagyon jó recept. :) Ez volt a harmadik nekifutásom a pogácsasütésnek, az első kettő sajnos a kukában végezte. Hát ez nem. Finom lett, puha, meg minden. :)
Szintén férfiúi hatásra került az asztalra tükörtojás sült szalonnával. Nagyon igyekeztem, hogy szép legyen meg minden, erre az egyik tojás sárgája csak kirepedt, amikor próbáltam kiszedni a serpenyőből... Azt hiszem be kell majd szereznem valami hatalmas nagy falapátot az ilyen célokra. Vagy egészen peremmentes serpenyőt, és abből szépen ki lehet csúsztatni. Ez utóbbit viszont nem tudom, hogyan fedném le. Nehéz dolgok ezek. Na de térjünk vissza a reggelihez.
Készítettem még körözöttet, kiscit tuningolva kecskesajttal és a kamrából is előkerült anyósjelöltem finom szilvalekvárja, a piacon pedig beszereztünk némi friss zöldséget. Összességében úgy érzem jól siekrült ez az asztaltelepakolós reggelink. Igaz sokkal jobb lehet, ha nem csak ketten ülnek asztalhoz.
És akkor a receptek:

Fonott kalács

40 dkg liszt (az eredeti receptben 25 dkg sima + 15 dkg rétesliszt szerepel, de én későn vettem észre, hogy csak simaliszt van otthon)
0,6 dl tej
1,5 dl joghurt
1 tojás
3 dkg margarin
1/4 kk só
1 kk cukor
1 1/4 kk folyékony édesítő
1/5 friss élesztő

A hozzávalókat kenyérsütőgépbe raktam dagasztós-kelesztős programra. Amikor lejárt a gép kétfelé osztottam a tésztát és hurkákat sodortam a belőle. Szintén E.Margit oldalán találtam nagyon jó kis videót arról, hogy miként is kell fonni a kalácsot. Szóval összefontam a két hurkát, szilikon sütőformába tettem és hagytam kelni jó fél órát, közben már begyújtottam a sütőt kb 180 fokra-ez a gázsütőmnél a 4es fokozat. Amikor a formában is szépen megkelt a tészta megkenetem felvert tojással és fél órára a sütőbe toltam és aranybarnára sütöttem. (Nem reggel készítettem el, bevallom, hanem előző este, akárcsak a pogácsát.)

Pogácsa

1 kg liszt + 2 marék rétesliszt 50 dkg liszt + 1 marék rétesliszt
25-30 dkg margarin 12-15 dkg margarin
púpos ek só fél púpos ek só
1 tojás + 1 tojás sárgája 1 tojás
5-6 dkg élesztő tejben felfuttatva kb 3 dkg élesztő tejben felfutatva
1 pohár kefír vagy joghurt fél pohár kefír vagy joghurt
1 nagyobb krumpli áttörve + 10 dkg margarin 1 közepes krumpli + 5 dkg margarin

Először is a recept hozzávalóit megfeleztem-dőlt betűs rész-, mert ez így hatalmas adag. Rétesliszt, meg nem volt épp itthon ahogy már fentebb említettem, de így is jó lett az eredmény.
A krumplit héjában megfőztem, meghámota, villával jó alaposan összetörtem és belkevertem 5 dkg margarint. Erre öntöttem a lisztet és jól elkevertem, közben az élesztőt egy löttyintésnyi langyos tejben felfuttattam. A krumplis lisztbe belemorzsoltam a margarint és hozzáadtam a sót, majd belekevertem a felfuttatot élesztőt, 1 tojást , a joghurtot, jól összedolgoztam (lágy tésztát kapunk) , megkelesztettem. Miután megkelt kinyújtottam, megkentem olajjal és összehajtogattam, majd fél órát pihent, újabb nyújtás, kenés és hajtogatás következett. Újabb félórás pihenő után kb ujjnyi vastagra nyújtottam, éles késsel rácsosra vagdostam a tészta tetejét és alegnagyobb szaggatómmal kiszaggattam. A pogácsák tetjét megkentem felvert tojással, egy részükre szezámmagot, másik részükre sajtot szórtam. Sütőpapírral bélelt tepsiben sütöttem őket kb 15-20 percig -gázsütőben 5ös fokozaton-, amíg enyhén megpirult a tetejük, majd rácsra szedve hagytam őket kihűlni.

Körözött

25 dkg túró
1-2 ek tejföl
némi kecskesajt
fél lilahagyma (ennek a másik fele került a halhoz)
só, bors, pirospaprika

A lilhagymát apró kockákra vágtam, a kecskesajtot összemorzsoltam és az összes hozzávalót jó alaposan elkevertem.

Hát ennyi... Nálunk ilyen lett a kétszemélyes ráérős reggeli.