2007. szeptember 24., hétfő

Szombati finomságok

Mivel a péntek esténk eléggé hsozzúra siekredett, szombaton kellmesen ellustálkodtunk az ágyban majd 11-ig (bevallom kivételesen én voltam a lustább, de egyszerűen lehetetlen volt otthagyni azt a finom meleget a takaró alatt :)). Aztán a Kedves kitalálta, hogy legyen tükörtojás a reggeli (vagyis inkább ebéd) és el is száguldott hozzá mindenfélékért, többek között tojásért, az úgyis kellett a mézes-szezámmagos csirkéhez. Amíg Ő vadászott én a vacsihoz felkockáztam egy csirkemellet és bepácoltam 1-1 evőkanál világos szójaszószba és wochester szószba.
De térjünk vissza az ebéd-reggelihez. Kedves leültetett a konyhában és alkotott. Nem szimpla tükörtojást, hanem tükörtojásos szendvicset: megpirított kettőnknek 2 szelet bacont aztán egy felszeletelt nektarint (naggyon finom lett) és végül jöhettett a tojássütés. Félbevágott buciba nyomott egy adag majonézt, arra került a bacon majd a tojás végül a nektarin. Büszke vagyok a Kedvesre :)

Estére pedig enyém lett a konyha, miután egész héten mézes-szezámmagos csirka után sóvárogtam. Kicsi Vú receptjét használtam, már mittudomén hanyadszor, egyszerűen nem tudom megunni. Csak annyit változtattam rajta, hogy a mézes szószhoz adok egy evőkanál édes chiliszószt is és a szezámmagot enyhén megpirítom. Természetesen zöldséges pirított tészta volt a köret, szintén Kicsi Vútól (nem tudok eléggé hálás lenni ezekért a receptekért, bevallom), azt az egy hibát követtem el, hogy vettem sparos kínai zöldségkeveréket. Nagyon nem az igazi az íze. Ehető volt, de többet ilyen nem. Maradok a hagymás-répás pirított tésztánál, mint eddig.

A fotózást bevallom ellustálkodtam, a csirkénél megfordult a fejemben amikor a tányérba került, hogy most kéne, de annyira ehetnékem volt már. :) Azt hiszem nekem ez a mézes-szezámmagos csirke a comfort food.

2 megjegyzés:

kicsi vú írta...

:-))Hát igen, ez nekem is comfort food lenne, ha lenne valaki, aki rendszeresen megcsinálja.:) Kicsit pepecselős, ezért ritkán állok neki, pedig szerintem is isteni.

Zsu írta...

Szó se róla, én is csak hétévégn merek nekiállni, munka után hazérve a hátam közepére nem kívánom a sütögetést, de egy ráérős szombaton simán belefér, aztán sajna nagyon tudok csodálkozni, hogy hopp, máris elfogyot az egész, és nem, nem én ettem meg :)