2008. április 30., szerda

Rebarbara

Vasárnap életemben először rebarbarát készítettem. Enni is mindössze egyszer ettem talán, de nem vagyok benne biztos. Egyébként az a vasárnapi ebéd, amelynek desszertje lett a rebarbarából némikipp ünneplés volt számomra, olyan kis egyszemélyes örömködés. Mert végre elkészült a diplomadolgozatom, tegnap szépen bekötve le is adtam. Úgyhogy végetért a felkelek-utazok-dolgozok-hazautazok-leülök diplomát írni-lefekszem napok tömkelege. :) Végre újra van időm nyugisan főzni, nem csak olyan összedobok gyorsan valamit, hanem el is tudok már rajta gondolkozni. ennek köszönhetően vasárnap óta is aktívkodtam már kicsit a nyomtatás-köttetés közepette: megsütöttem életem első kovászos kenyerét, ráadásul rozskenyeret, aminek azt hiszem neki kell majd szaladnom még egyszer, mert ehetetlen ugyan nem lett, de azért még bőven van mit tökéletesíteni rajta.
Na de visszatérve a vasárnapra és a rebarbarára: a szombati piacolás során Párom felfedezett egy nénit, aki rebarbarát árult, és mivel ő olyat még nem hogy nem evett, még enm is nagyon látott, gyorsan kikérdezte a nénit, hogy mi az a rózsaszínes szár szerű valami. :) Megtetszett neki az ismertetés, meg én is szimpatikusnak tartottam, úgyhogy vettünk egy adagot. Aztán vasárnap lett belőle kompót szerű valami finom vaníliás tejszínhabbal. :)

Rebarbarakrém vaníliás tejszínhabbal

4 rebarbaraszár
2-3 ek barnacukor
2 ek méz
kevés víz
kb 1 ek étkezési keményítő
2 dl tejszín
1 zacskó vaníliás cukor

A rebarbara külső hártya szerű héját lehúztam aztán apró kockára vágtam. Egy fazékba tettem, rászórtam a cukrot, meg öntöttem rá annyi vizet, ami épp nem lepte el. Na ez volt a hibás lépés. épp csak egy kis víz is elég lett volna, mert rengeteg levet eresztett, aztán gyakorlatilag szétesett a rebarbara, nem volt értelme tovább forralni. Közben megkóstoltam egyszer a levelt, eléggé savanykásnak éreztem még, úgyhogy még adtam hozzá mézet is. Végül a sok lé problémáját egy evőkanál keményítővel oldottam meg - kevés vízzel elkevertem, a rebarbarához öntöttem és forraltam rajta egyet. Az elkészült kompótnak indilt, de inkább krém jellegűvé vált rebarbarát négy borospohárba osztottam (mert nincs fagyis-krémes kelyhünk, de majd egyszer...), hagytam őket kihűlni. Aztán tálalás előtt a jól behűtött tejszínt felvertem a vaníliás cukorral (egészen megkedveltem a Dr. Oetker féle vaníliás cukrot, stabilan beszerezhető, és vanília van benne) és minden pohárba kanalaztam belőle. Páromnak meg anyukájának is ízlett. :)

2008. április 20., vasárnap

Továbbgondolt bundáskenyér

A továbbgondolás helyből ott indul, hogy nemis kenyér, hanem zsemle, mert az volt itthon, ráadásul jó szikkadt. A továbbiakhoz az ötletet pedig Chili és Vanília spenótos-bundáskenyeres posztja adta. Eredményül pedig sikerült olyan bundáslenyérszerűséget kapnom, aminek az elkészítésétől nem terjengett olajszag mindenfelé. Meg hát így a kalórákkal is lehet spórolni egy kicsit. :)

Muffin formájú bundáskenyér (helyesebben bundászsemle)

1,5 szikkadt zsemle
4 tojás
1 ek joghurt
kevés só
reszelt sajt

Először is begyújtottam a sütőt olyan 160-180 fok környékére (a gázsütőmön ez úgy a 3 fokozat magassága). A zsemlét apró kockára vágtam, a tojást jó alaposan felvertem a joghurttal és egy csipet sóval majd összekevertem a zsemlekockákkal úgy, hogy lehetőleg mindegyik egyenletesen tojásos legyen. Jó púpos evőkanálnyi adagokat kanalaztam a muffinsütőbe (a korábbi sonkás tojásos tapasztalatokat kihasználva a szilikonba, abból szépen kijön mindeféle zsiradékkalkikenés nélkül is), aztán megszórtam mindgyiket egy kis reszelt sajttal és úgy kb 15 perce a közben bemelegedett sütőbe toltam őket. (A pontos időtartamról fogalmam sincs, elfejetettem nézni, pont elég volt az az idő, amíg elkészült a spenótfőzelék). Ebből az adagból 8 kis bundáskenyérutánzat lett. És finom volt. :)
(A tojás pedig, amit a piacon vettem, csodásan sárga volt, így muszály volt nyersen fényképezni, olyan szép volt a színe.)


2008. április 18., péntek

Maradékértékesítés

A címet kétféleképpen is eleht értelmezni. Egyrészt ugye maradék étel továbbgondolása. Másrészt több hete készült az étek, no meg a fotó is. Itt az ideje közzé tenni. (Azt hiszem kezdek kicsit elvadulni. :) Hiába no, ha nem munkahelyen vagyok, diplomamunka van terítéken, bár már csak bő egy hétig, szerencsére.)
Szóval. A maradék. Az konkrétan a bácsalmási bajai halászléban főtt hal volt. Mert hát annyit nem tudtunk megenni a lével. Így ami nem fogyott el, abból Kedvessel csináltunk halpástétomot. És így lett egy csudafinom vasárnapi reggelink minden jóval. :)
A mennyiségeket csak úgy saccra tudom megadni, részben, mert kezd már a feledés homályába veszni a készítés, részben mert semmit nem mértünk le igazán.

Pontypástétom

a halászléből maradt főtt hal, szálkamentesítve, lebőrözve
2-3 újhagyma vékonyan felszeletelve
1-2 ek olivaolaj
2-3 tk mustár
kevés joghurt
bors frissen őrölve

Elsőzsör is a halat jól átvizsgáltuk, szálkátlanítás címén, aztán kimosakodtunk a halból. Turmixszal pépesítettük a halhúst, majd belekevertük a többi hozzávalót, végül egy utolsó kör turmix, és ment is a hűtőbe másnapig érni. Reggel pirított kenyérrel és salátával igazi ráérős, vasárnapi reggeli lett belőle. :)

2008. április 15., kedd

Mert már noszogatva vagyok

Szóval az úgy volt, hogy pár hete életem párja főzte meg a szombati menüt, és nagyon kitett magáért és finom lett meg miden, én még fotóztam is, csak írni nem volt energiám... Meg nem is minden fotó lett az igazi. Pedig volt leves (zöldborsó mozzarellával) meg főétel (svéd húsgolyók spenótos salátával és petrezselymes krumplival) és desszert is (grillezet őszibarack vaníliafagyival és málnavelővel).
És mindez azért, hogy ne nekem kelljen főzni, tudjak dolgozni a diplomámon. :) Szerencsére már csak a dolgozatírás része van folyamatban, meg lassan már kezd készen is lenni, csak azok a fránya konzulensek haladnak lassan az olvasással meg annak kitalálásával, hogy még mit javítsak rajta. De már csak két hét és befejezem, én tudom :) (Tudom, hogy az még tök sok idő, de úgy hogy hétközben kb 2 órát tudok rajta effektíven dolgozni, kell ennyi idő a véglegesítésre.) Végeredményben emiatt hanyagolom szegény blogot, pedig készült pár nagyon kellemes és még le is fotózott étek, legkésőbb május elején tuti felkerülnek :)

És akkor az egy szem jól sikerült fotó, arról a bizonyos desszertről, ami nagggyon finom lett, csakúgy mint az ebéd többi része.

2008. április 6., vasárnap

VKF! XIV. - Magyar ízek

Most Maci adta fel a leckét. Első olvasásra nagyon beindult a fantáziám, aztán el is csitult, nem igazán jöttek az ötletek. Mert nem ám csak úgy szimlpán magyarost szeretttem volna főzni, hanem olyasmit, ami szűkebb hazámra, a Bácskára jellemző. Na erről elsőre a bácskai rizses hús ugrott be, amit viszont nem szeretek. Úgyhogy jöhetett a további fejtörés. Aztán jött egy gondolat, amit gyorsan el is hessegettem, hogy áááá, az nekem úgyse menne. De az a fránya gondolat csak nem akart magamra hagyni, így engedtem az erőszaknak. Belevágtam. Így sikeresen megfőztem életem első bajai halászlevét. És mivel Fehérváron nem lehet gyufatésztát kapni, így egy füst alatt az első házitészta-készítésen is túlestem. Az eredménnyel elégedett volt párom is, meg anyuja is, ez eléggé biztató, de azért el kell mondjam, hogy ez csak amolyan városi halászlé lett, mert igazából bográcsban kéne, fával tüzelve alá, sok apróhallal, persze mindet frissen feldolgozva a bográcsba kerülés előtt. Ehelyett most szimplán pontyszeletekből, meg egy fejből és farokból készült.
Majd ha lesz egyszer házunk, akkor majd csinálok nagyon igazit is, főleg, ha neki tudom durálni magam a halpucolásank. :) Bár még lehet nyáron apus tart nekem halászléfőző tanfolyamot, emlegette, amikor felhívtam a receptért. Mert persze tőle kértem segítséget, hogy miként is kell abból a halból igazi bajai halászlevet főzni. Jó tippeket adott.:) Aztán persze hívtam anyust is, őt a tészta miatt, azt ő tudja jobban.

Halászlétészta (3 személyre volt elég)

2 tojás
15-16 dkg liszt

A tojásokat összegyúrtam a liszttel, aminek a mennyiségéről anyus csak annyit mondott, hogy kicsit keményebb, de rugalmas tészta legyen az eredmény. A reprodukálás érdekében mértem le a felhasznált mennyiséget. Ez persze nagyban függ a tojások méretétől is. Szóval a tészát miután jól összegyúrtam letakarva pihentettem fél órát, aztán alaposan lisztezett deszkán kb 1-2 mm vékonyra nyújtottam. Ezt úgy a legegyszerűbb, hogy amikor már kicsit nagyobb a tészta a kezdeti gömböcnél, feltekerem a nyújtófára és úgy hengergetem a deszkán. Aztán fordítok rajta kilencven fokot és kezdem előről. Így megyek szépen körbe-körbe, amíg a kellő vékonyságot el nem éri a tészta. Nagymamám is így csinálta, igaz ő sokkal nagyobb adaggal, más módszerrel el sem fért volna a tészta a deszkán. Miután végeztem a nyújtással egy tiszta konyharuhára terítettem a tésztát és betettem a nappaliba az asztalra szikkadni, kb egy órára. Aztán szépen kb 5 centis csíkokra vágtam a tésztát (ez kifőzés után kicsit soknak bizonyult, asszem elég a 3 cm is), azokat egymásra pakoltam és gyufaszál vastagságú metéltre vágtam. A deszkán kiterítve várták, hogy kifőzzem őket. Úgy kell időzíteni, hogy egyszerre legyen kész a hallal. A főzési idejét meg elfelejtettem figyelni, de gyorsan megvan, max 5 perc. Mivel a tésztába nem tettem sót, a főzővízből igyekeztem nem kispórolni.



Bajai halászlé, bácsalmási módra

személyenként fél kb hal (mi ennyit nem ettünk meg, a maradékból lett, halpástétom)
plusz egy halfej meg egy halfarok (meg ha van a halasnál, akkor ikra, haltej)
1 kg halhoz 3 ökölnyi (én öklöm, szóval olyan átlag női ököl) vöröshagyma
1 kg halhoz 1,5 liter víz
2 dl paradicsomlé
pirospaprika - az általam készített mennyiséghez (3 liter víz) 3-4 evőkanállal kellett, a lényeg, hogy szép piros legyen a lé
2 kisebb gerezd fokhagyma

olaj

Első lépésként a hagymát igen apró kockára vágtam (vagyis párom, mert nekem a második hagyma pucolásakor kifolyt a szemem ;) ), egy lábosban kevés olajon felforrósítottam, szórtam rá egy kevés sót és felöntöttem annyi vízzel, ami még épp nem lepi el. Aztán néha megkeverve elforraltam róla a vizet. Ekkor újra jött egy kis víz, ismételt elforralás. ezt ismételgettem addig, amíg a hagyma szinte pépesre nem főtt. Ekkor az utolsó adag vizet már csak félig forraltam el, aztán levettem az tűzről, hagytam hűlni kicsit, aztán megfelelő tálba öntve még a trumixszal is adtam neki egy kört, így ténylegesen hagymakrémem lett. Ezután egy nagyobb fazékban a hagymát felöntöttem 3 liter vízzel (másfél kiló volt a pontyszelet, meg plusz még a feje meg a farka), belekevertem az őrölt paprikát, paradicsomlevet, és felorraltam. Mintegy 15-20 percig forraltam így őket együtt, aztán belekerült a fokhagyma fokhagymanyomóval kezelve, az előzőleg besózott halszeletek (min 4 órával a főzés előtt érdemes besózni őket) meg a halfej meg a halfarok, aztán a legnagyobb lángon, hogy jól lobogva forrjon, főztem 25 percig (közben nem szabad keverni, maximum rázogatni). Elég lett volna 20 perc is, kicsit túlfőztem a halat, nagyon könnyen szétesett. Aki szereti a csípőset (anyósjelölt miatt maradt ki) tehet bele szárított cseresznyepaprikát is.
Tálaláskor elsőként a halat mertük ki a fazékból egy tálba, így a tányérokba csak tészta és lé került, a halat rendszerint külön szoktuk enni. (Most csak a fotó kedvért került a tányéromba egy relatíve épen maradt szelet)