Rebarbara

Vasárnap életemben először rebarbarát készítettem. Enni is mindössze egyszer ettem talán, de nem vagyok benne biztos. Egyébként az a vasárnapi ebéd, amelynek desszertje lett a rebarbarából némikipp ünneplés volt számomra, olyan kis egyszemélyes örömködés. Mert végre elkészült a diplomadolgozatom, tegnap szépen bekötve le is adtam. Úgyhogy végetért a felkelek-utazok-dolgozok-hazautazok-leülök diplomát írni-lefekszem napok tömkelege. :) Végre újra van időm nyugisan főzni, nem csak olyan összedobok gyorsan valamit, hanem el is tudok már rajta gondolkozni. ennek köszönhetően vasárnap óta is aktívkodtam már kicsit a nyomtatás-köttetés közepette: megsütöttem életem első kovászos kenyerét, ráadásul rozskenyeret, aminek azt hiszem neki kell majd szaladnom még egyszer, mert ehetetlen ugyan nem lett, de azért még bőven van mit tökéletesíteni rajta.
Na de visszatérve a vasárnapra és a rebarbarára: a szombati piacolás során Párom felfedezett egy nénit, aki rebarbarát árult, és mivel ő olyat még nem hogy nem evett, még enm is nagyon látott, gyorsan kikérdezte a nénit, hogy mi az a rózsaszínes szár szerű valami. :) Megtetszett neki az ismertetés, meg én is szimpatikusnak tartottam, úgyhogy vettünk egy adagot. Aztán vasárnap lett belőle kompót szerű valami finom vaníliás tejszínhabbal. :)

Rebarbarakrém vaníliás tejszínhabbal

4 rebarbaraszár
2-3 ek barnacukor
2 ek méz
kevés víz
kb 1 ek étkezési keményítő
2 dl tejszín
1 zacskó vaníliás cukor

A rebarbara külső hártya szerű héját lehúztam aztán apró kockára vágtam. Egy fazékba tettem, rászórtam a cukrot, meg öntöttem rá annyi vizet, ami épp nem lepte el. Na ez volt a hibás lépés. épp csak egy kis víz is elég lett volna, mert rengeteg levet eresztett, aztán gyakorlatilag szétesett a rebarbara, nem volt értelme tovább forralni. Közben megkóstoltam egyszer a levelt, eléggé savanykásnak éreztem még, úgyhogy még adtam hozzá mézet is. Végül a sok lé problémáját egy evőkanál keményítővel oldottam meg - kevés vízzel elkevertem, a rebarbarához öntöttem és forraltam rajta egyet. Az elkészült kompótnak indilt, de inkább krém jellegűvé vált rebarbarát négy borospohárba osztottam (mert nincs fagyis-krémes kelyhünk, de majd egyszer...), hagytam őket kihűlni. Aztán tálalás előtt a jól behűtött tejszínt felvertem a vaníliás cukorral (egészen megkedveltem a Dr. Oetker féle vaníliás cukrot, stabilan beszerezhető, és vanília van benne) és minden pohárba kanalaztam belőle. Páromnak meg anyukájának is ízlett. :)