2007. március 30., péntek

VKF! III. - Vendégváró falatok

Egész hamar sikerült kitalálnom, mit is szeretnék csinálni erre a furdulóra: nagymamám csudafinom leveles pogácsáját. Mivel nagyim sajnos már nem él, kis családi kutatómunka kellett a recepthez, de azért eljutott hozzám. Viszont nem számoltam egy tényezővel: ehhez a pogácsához háj kell. Azt meg sajnos nem sikerült időben beszerezni. Ráadásul Kismacshoz hasonlóan én is épp alakbarátkodom, úgyhogy az ilyen hájastésztás dolgok egy időre kiesnek a repertoárból.(Azért nem adom fel, amint a körülmények engedik legyártom azt a csudafincsi pogácsát!)
A pogácsa-projekt kútbaesésével viszont ki kellett találnom, hogy akkor végülis mi legyen, ráadásul már a határidő is a nyakamon volt
Némi gondolkodás és hűtő-felmérés után jutottam el a következő ötletig:

Tonhalas uborkafalatok

2 tonhalkonzerv
2 uborka
1 kis fej lilahagyma
frissen őrölt bors
majoránna

Az uborkát kb 2-3 centis szeletekre szeltem és karalábévájóval némiképp kivájtam a közepüket.
A tonhalkonzervet alapos lecsöpögtetés után összekevertem az apróra vágott lilahagymával, borssal, majorannával. A masszát az uborkák mélyedésibe töltöttem. Ennyi.
Kicsit talán lehet érlelni a hűtőben. Tipikusan olyan vendégvárónak tartom, amit hirtelen betoppanók esetén is gyorsan el lehet készíteni. Vagy ha többfélét akar tálalni az ember, nem árt, ha nem pepecselős egyik-másik falatka. :)

2007. március 23., péntek

Vegaebéd

A cukkinis lepényhez kicsit több alapanyagot vásároltam, mint kellett volna, így máig a hűtőben volt kénytelen várakozni a mai ebédem főszereplője. Társult mellé paradicsom is, mert anélkül nem élet az élet, legalábbis szerintem. Már csak a fűszerezést kellett kitalálni. Felvetődött a kakukkfű, aztán el is vetettem. És akkor eszembe jutott Zsófi paradicsomos-fehérboros-fahéjas csirkéje. Legalábbis az a része, hogy milyen jó együtt a fahéj és a paradicsom. Úgyhogy új vizekre eveztem és egyáltalán nem bántam meg. Csatlakozom azok táborához, akik szeretik a fahéjas paradicsomot.

Cukkinis paradicsomos tészta

1 közepes cukkíni
1 hámozottparadicsom konzerv
2 gerezd fokhagyma
olaj, só, bors

A cukkínit megtisztítottam, hosszábban félbevágtam és felszeleteltem. Kevés olajon megpirítottam, két gerezd zúzott fokhagymát kevertem hozzá, pirultak kicsit együtt, aztán felöntöttem a kissé összedarabolt paradicsomkonzervvel (az ilyen hámozott konzervjószágokkal a dobozban szoktam elbánni: késsel párszor "megkeverm"). A fűszerezés só, bors és egy késhegyni őrölt fahéj voltak. Amíg a szósz jó alaposan besűrűsödött kifőztem némi tésztát.
Tálaláskor némi parmezánforgácsot is szórtam a szósz tetjére. Ilyen lett:

2007. március 20., kedd

Tonhalas cukkínis lepény

Ismét elékezett a halevés. Meg a gondolat, hogy sem tonhalsalát, sem sült halat nincs kedvem enni. De leglább azt sikerült eldönteni, hogy tonhal lesz a befutó. És ilyenkor szeretem az internetet, de nagyon. Jól lehet belőle ötletek meríteni. A mindmegettén bogarásztam a tonhalas recepteket, amikor erre a receptre bukkantam. Igazából csak a tésztát használtam fel a lepényhez, a többi része kútfőből ment, eredetileg padlizsánosan szerettem volna csinálni, nemrég úgyis szép példányokat találtam az boltban, de mostanra kifogytak belőle, viszont cukkiniből még volt pár igen mutatós.

Tonahalas cukkinis lepény

2 konzerv tonhal
2 kisebb cukkini
6 gerezd fokhagyma (nagy fokhagymaevők vagyunk, a mennyiség is ezt tükrözni, persze lehet ezt kevesebbel is)
reszelt sajt (ez msot nálunk mozzarella volt)
só, bors
fél kg krumpli
7 ek liszt
olaj


Először is a krumplikat héjastól megfőztem, majd meghámoztam és még emlegen összetörtem. Sóztam és belekevertem egy evőkanlnyi olajat. Amíg hűlt, megtisztítottam és felkockáztam a cukkinit, a fokhagymát pedig jó apróra vágtam. A tonhal olajából keveset egy lábasba öntöttem -a többi ment a fáradtolajas üvegbe-, és beledobtam a fokhagymát. mint illatozni kezdett utána ment a cukkini is, egy kis só és bors társaságában. Egy löttyintésnyi vizet is öntöttem alá, hogy jobban párolódjon. Lefedtem, aztán folytattam a tésztát. Az összetört krumpihoz kevertem 7 evőkanál lisztet és egy gyümölcstortaformába gyurmáztam a masszát. Betoltam a kb 180 fokos sütőbe 20 percre. Amikor a cukkini már majdnem puha volt, levettem róla a fedőt és minden vizet elforraltam róla, belekevertem a tonhalat és elzártam alatta a tüzet. Az elősütött tésztára pakoltam a halas zöldséget, megszórtam reszelt sajttal és csak addig toltam vissza a sütőbe, amíg a sajt megolvadt, de nem pirult meg.

2007. március 16., péntek

Fiúk jöttek

Végre siekrült olyasmit főznöm, amit méltónak tartok a posztolásra.
Ma vendégségbe érkeztek Kedvesem volt egyetemi évfolyamtársai egésznapos szerepjáték-partyra. Mindenképp valami könnyen fogyasztható, szendvics-szerű ebédet akartam készíteni nekik, de azért valamennyire "főttkaja" jelleggel. Gyros és hamburger között vaciláltam, a házi pitát már úgyis rég ki akartam próbálni, viszont igazi gyros husit nehéz itthon sütni, a hamburger húspogácsája némiképp egyszerűbb. Végül ötvöztem a kettőt: készült pita, tzatziki, és pici korongok darálthúsból. Mindehhez társult még paradicsom, lilahagyma, káposzta, sajt, házi darált erőspaprika.

Pita

1 kg liszt
7 g szárított élesztő
fél ek só
1 kk cukor
5-6 dl langyos víz

Először a lisztet elkevertem a szárított élesztővel, sóval cukorral, majd a vízzel kenyértésztát gyúrtam belőle, kb egy órát kelni hagytam. Amikor megkelt tíz kis cipót formáztam belőle és pihentettem addig, amíg a sütő a lehető legforóbbra melegedett. A kis cipókat egyenként kinyújtottam kb fél cm vastagra, kettesével sütőpapírral bélelt tepsiben alsó rácsálláson megsütöttem őket a következő módon: az került be legelőször a sütőbe amit először nyújtottam ki, majd lestem befelé a sütőbe az abalakon át, hogy púposodnak-e a korongok. Ez kb 3-4 percet vett igénybe, ekkor megfordítottam a korongokat és még 1 percet töltöttek a sütőben, végül cseréptálba kerültek és letakartam őket, nehogy kiszáradjanak.

Húsgolyók

1 kg darált sertéshús
2 tojás
2 ek worchester-szósz
2-3 ek zsemlemorzsa
só, bors

Amikor a tésztát összegyúrtam, nekiálltam a husinak: a hozzávalókat alaposan összekevertem és a keveréket betettem a hűtőbe gondolkozni.
Közben elkészítettem a tzatzikit, egészen pontosan kb 1 órát hagytam egy nagy pohár joghurtot szűrőbe tett gézen keresztül csöpögni valamint egy lereszelt kígyóuborkát is jól lecsöpögtettem. Amikor mindkettő elegett csöpögött, összekevertem őket 3 gerezd zúzott fokhagymával, borssal, sóval.
A pita sütése előtt sütöttem ki olajban a kb 2-3 cm-es húsgolyókat, amiket előzőleg zsemlemorzsába forgattam.

Végül mindenki maga állította össze saját pita-szendvicsét, és elégedettek voltak az eredménnyel. Egy biztos: házi pitát máskor is sütni fogok.

A pita receptjét a mindmegette-n találtam.
Fotókészítése nem jutott időm, meg úgy általában ha vendégek vannak, nem szeretek evés előtt kompozíciót gyártani, utána meg már ugye nehéz. :)

2007. március 2., péntek

VKF! II. - Titkos töltelékek

Felvirradt végre a nap... Már kedden elkészült az alkotás, de hát ki kellett bírni a publikálást máig.
Nemisbéka felhívására én is nekiálltam a fogaskerék-kattogtatásak. Lekerült néhány kedves szakácskönyv a polcról, hátha adnak ötletet. Szerencsére adtak. A Nélkülözhetetlen Vendégváróban akadtam egy szimpatikus töltött-receptre, azt fejlesztettem egy kicsit tovább.

Tex-mex kosár

20 dk darált marhahús (külön köszönet egy kedves ismerősnek, aki kölcsönadta a húsdarálóját :))
1 kisebb fej vöröshagyma
1 doboz hámozott paradicsom
1 gerezd fokhagyma
kb 2,5 dl erőleves
fél kiskanál őrölt csípőspaprika
chilis fűszerkeverék
egy 24 dkg-os konzerv vörösbab
egy bögrényi mirelit morzsolt kukorica
bors
olaj
36 dkg finomliszt
12 dkg vaj
1 kiskanál sütőpor
10 dkg cheddar sajt
+tejföl

Az apró kockára vágott vöröshagymát olajon megpároltam, hozzáadtam a darált marhahúst és megpirítottam. Ekkor került hozzá a zúzott fokhagyma, a paradicsom összeaprítva és az erőleves fele. Megfűszereztem csípős paprikával, chilis fűszerkeverékkel és őrölt borssal. Nagyjából fél óráig főztem, amikor már majdnem minden levét elfőtte beleszórtam a fagyasztott kukoricát néhány perc múlva pedig a babot is, elforraltam a maradék levet is róla (nehogy túl folyós legyen a töltelék).
A tésztához elmorzsoltam a hideg vajat a sütőporos liszttel és belekevertem a maradék erőlevest is. Eléggé lágy tésztát kaptam. Kiolajoztam egy muffinsütőt. A tésztát két sütőpapír között három részletben kinyújtottam, nagyobb fánkszaggatóval 12 körlapot vágtam ki belőle, ezekkel kibéleltem a sütőformát. Az így kapott kosarakba raktam egy-egy jó kanálnyi tölteléket és egy szeletke cheddar sajtot. A maradék tésztából vágott kisebb korongokkal fedtem be a kosarakat és kb 200 fokra előmelegített sütőbe toltam őket. Nagyjából 20-25 perc alatt világosra sültek, és kijöttek a sütőből. Itt jött az egész macera része.. kiszedni a formából a tésztakosarakat. Szerencsére könyebben ment, mint sejtettem, és komoly sérülés nélkül tányérra kerültek. Tejfölbe mártogatva pillanatok alatt elfogyott a 12 darab. :)

2007. március 1., csütörtök

Kördés

Hozzám is elért Kicsivú kördése, egészen konkrétan Anna vágta hozzám a hógolyót.
A válaszaim pedig itt sorakoznak:
Hány szakácskönyved van?
Megszámoltam... elkeseredtem... mindössze 18. De mentésgemre legyen mondva, hogy még lelkes egyetemista vagyok, páromtól meg csak szülinapomra kérek szakácskönyvet. De ha egyszer beállok a kenyérkeresők közé, retteghetnek a könyvesboltok! :)

Melyik a 3 legkedvesebb?
Első helyen Váncsa István szakácskönyve, aztán megosztva második Horváth Ilona és a Nélkülözhetetlen Vendégváró Falatok.
Melyikek várnak beszerzésre?
Ezt így konkrétan megmondani nem tudom. De mindig találok olyat a könyvesboltban, amire szívesen áldoznék. Legutóbb a Shakespeare szakácskönyve volt ilyen, azt meg is kaptam szülinapomra. És hajlamos vagyok az albumszerű szakácskönyvekbe beleszeretni.
Milyen konyhai kütyük után vágyakozol?
Kés, kés, kés!!! Szóval elsődlegesen egy jó késkészlet a szivem vágya, az tuti elférne a kis panel-konyhánkban is. Aztán jó lenne fondü edény meg raklette-sütő, ezeket már nemtudom, hová tenném. Meg mindenféle sütőtál, meg tálalóeszközök persze. :) Kenyérsütő szerencsére már van (ajándék volt párom anyukájától, ő nem használta, és ránk hagyományozta) Huhh, a mosogatógépet és a villanysütőt majdnem kifelejtettem, de azok majd akkor fordulhatnak elő nálunk, ha nagyobb konyhás otthonba költözünk.
Kedvenc fűszereid?
bazsalikom, kakukkfű, újabban római kömény, koriander
Mit rendelsz leggyakrabban étteremben?
Ami megtetszik az étlapon. És amit valószínűleg nem csinálnék meg otthon, mert macerás, meg úgy egyáltalán egy horror beszerezni a hozzávalóit.

És akkor most levadászom, hogy ki nem kapta még meg...
Akkor tőlem Húsosfazék, Beatbull, ViaKonyha kapja meg a kördés-hógolyót.

Ilyen is ritkán van

Ma valahogy úgy jött össze, hogy levest is főztem és főételt is. Ilyen határozottan nemgyakran van, mert ha már levest csinálok, akkor inkább gazdagabb fajtát, ami után már nemigen akar semmit enni az ember. Vagy vacsira csinálom, amikor meg különben sem egészséges túl sokat meg nehezet enni. :)
De ma ebédet főztem és nem vacsit, igaz délben csak én ettem belőle, páromnak ez esti eledel lesz.
Szóval adott volt egy halom répa a kamrában akik nem is tudom mióta vártak arra, hogy répás borsólevest csináljak belőlük, ehhhez a receptet a mindmegette.hu-n találtam, aztán kicsit más arányokkal főztem meg. Csak hát ez így ebédnek kevésnek tűnt, meg délelőtt különben sem volt kedvem diplomaelőkészületi iromány gyártásához, így elballagtam a közértbe. Szerencsére ott határozottan szép kis tölteni való padlizsánokra bukkantam, vettem is belőlük kettőt. Hozzájuk képzeltem az otthon kuksoló tonhalat és már meg is volt az ebéd második felének terve.


Zöldborsóleves sült sárgarépával

5 kisebb és 1 nagyobb sárgarépa (ennyi volt itthon :))
egy bögrényi mirelit borsó
kb 1,5 dl tejszín

bors
víz
vaj és olaj

A sárgarépát megtisztítottam és karikára vágtam. Vaj és olaj keverékén kevés vízzel puhára pároltam, pirítottam egy fazékban. Amikor enyhén megpirult, kiszedtem az edényből és egy nagyobb bögrében összeturmixoltam. A répapüréhez hozzáadtam a tejszínt és némi frissen őrölt borsot. A fazékban visszamaradt zsiradékon megpároltam a borsót és felöntöttem jó fél liternyi vízzel, majd belekevertem a tejszínes répapürét is. Sóztam és kissé összeforraltam. Pirított zsemlekockával megszórva került a tányéromba.


Tonhalas töltött padlizsán (és ez még nem az a töltött :))

2 kis tölteni való padlizsán
1 tonhal konzerv
1 doboz hámozott paradicsom
fokagyma

bors
fél dl tejszín
2 ek zsememorzsa
juhtóró (bryndza)
olaj

A padlizsánokat megmostam, levágtam a szárát és félbevágtam. A belsejüket kikapartam és felkockáztam, a sütőt előmelelegítettem kb 180 fokra. A felkockázott padlizsánbelsőt némi olajon egy nagyobb gerezd fokhagymával jól megpirítottam majd felöntöttem az összedarabolt hámozott paradicsommal, sóztam, borsoztam. Addig forraltam, míg szinte minden levét elfőtte, ekkor hozzákevertem a tonhalat és a tejszínt. Mivel elég híg lett így, belekerült még 2 ek zsemlemorzsa, ezzel egyet rottyant, és már kanalaztam is a kivájt padlizsánokba, amiket előzőleg egy alufóliával kibélelt tepsibe tettem. Betoltam a sütőbe, kb 15 perc múlva kivettem, rámorzsoltam némi juhtúrót és visszaküldtem még kicsit sülni, kb 10 percre.
Ilyen lett: