2007. december 21., péntek

Egy újabb köszönet az undok fiúnak

Amikor elolvastam Mademoiselle posztját a másfélórás dagasztás nélküli bucikról, rögtön elkapott engem is a gépszíj, igaz kellett három próbálkozás, hogy tökéletesen elégedett legyek az eredménnyel. Kicsit módosítgattam a recepten, kezdve azzal, hogy mivel csak ketten vagyunk ezért a 8 bucit soknak tartottam, ezért feleztem az adagot. Aztán, mivel gyakorlatilag nem iszunk tejet, ezért ha csak lehet pótlom joghurttal, az van mindig, szeretjük is. Úgyhogy a folyadék úgy nézett ki az én esetemben, hogy egy jókora evőkanál joghurtot langyos vízzel kicsit több mint 3 dl-re hígítottam. Aztán az első sütésnél jött a kedvenc problémám: ráragadt a sütőpapír a bucik aljára. Még nem sikerült megfelelő minőségű papírt találnom, sajnos. Úgyhogy a második próbálkozásnál papír nélkül sütöttem, mondanom sem kell, úgy kellett lefeszegetni a bucikat a tepsiről. Aztán jött az ihlet, ami igazán megeshetett volna korábban is: a tizensok órás DNK-nál nem csak a sütő, hanem a sötőedény is forró. Hát kipróbáltam azt a trükköt és bevált: a tepsivel eggyütt forrósodott a sütő, és az előforrósított tepsiről aztán gyönyörűen lejöttek a bucik a hőkezelés végén. :)
És akkor következzen az undok fiú receptjének fele:

Másfél órás DNK buci

375 g liszt
fél ek élesztő
fél ek cukor
hamad ek só
1 ek joghurt
3 dl langyos víz

A lisztet, élesztőt, cukrot sót egy nagy tálban összekevertem, hozzáöntöttem a joghurtos vizet és egy kanállal homogénre kevertem a masszát, tetejére kevés lisztet szórtam. Lefóliázva hagytam kelni meleg helyen kb máfél órát. Egy óra elteltével begyújtottam a sütőt 220-240 fok környékére, betettem az aljába egy használaton kívüli tepsit félig megtöltve vízzel és a sütőtepsit is. Fél óra múlva kiborítottam a tésztát egy erősen lisztezett deszkára, kicsit széthúztam, négyfelé vágtam, a negyedeket kétszer hajtogattam, ekkor kikaptam a tepsit a sütőből, hajtott felükkel lefelé rápakoltam a bucikat és mentek is a forróságba. Nekem olyan 15-20 perc alatt sültek szépre.

2007. december 20., csütörtök

Waldorf-szerű saláta

A hévégi bevásárlás alakalmával hazajött velünk egy szép nagy fej zeller is, mert Kedves is és én is oda vagyunk a sült zellerért. Ezek után már csak azt kellett kitalálni, hogy mit is kezdjek a sült zellerrel. Valami finom salátát akartam belőle csinálni, és eszembe is jutott a Waldorf-saláta, de ahhoz csak annyiban tartottam magam, hogy a zeller mellé alma és dió is került a vacsoránkba. Azokon kívül még kockázott csirkemell és márványsajtos öntet tette teljessé a finomságot. :)

Csirkés zeller saláta

1 csirkemellfilé
1 nagyobb fej zeller
2 alma
5 dkg dió
10 dkg márványsajt
2 dl tejszín
fehérbors
majoranna
feketebors

olaj

A csirkemellet felkockáztam, megszórtam fehérborssal, majorannával és kevés olajat öntöttem rá, lefedve a hűtőbe raktam elgondolkozni az élet nagy dolgairól, úgy egy órára. A zellert hasábokra vágtam, beledobáltam egy nagyobb uzsonnászacskőba, sót szórtam rá meg frissen őrölt borsot, kpár csepp olajat öntöttem hozzá és jól összeráztam az egészet. (És még mindig köszönet ezért a technológiáért Chil és Vaníliának). Alufóliával bélelet tepsibe szórtam a hasábokat (a zacskó nélkül ;)) és kb 200 fokra előmelegített sütőben sütöttem őket mintegy 15 percig. Közben kicsit összeaprítottam a diót, kikevertem az összetört márványsajtot a tejszínnel, majd jó forró serpenyőben hirtelen kisütöttem a csirkekockákat. Amikor minden megsült felszeleteltem az almát és egy nagy salátás tálban összekevertem a mártás kivételével mindent, a mártás külön tálban kínáltam a salátához. Ketten kellemesen jóllaktunk ettől az adagtól.


Egyébként ezerrel készülnek a karácsonyi sütik, meg a szaloncukor Piszke golyói nyomán, kihasználom, hogy kedd óta szabadságon vagyok. :)

2007. december 16., vasárnap

VKF! XI. - Csak élénken!

Közelednek az Ünnepek, nincs nagyon idő a henyélésre, és Lilahangyáék is ennek szellemében írták ki a VKF! ehavi témáját: élénkítő ünnepi ételeket vártak a gasztrobloggerektől.
Hát nekem jó alaposan feladták a leckét, élénkítős ötleteim gyakorlatilag el lettek sütve Melange pályázatán. Úgyhogy csak törtem a fejem és törtem és törtem...
Az utolsó ilyen fejtörés azzal végződött, hogy fogtam a szakácskönyveink jelentős részét, bevonultam velük a hálószobába és jól körülbástyáztam magam az ágyon a receptekkel. Szerencsére eléggé élénk voltam, így nem fogott el a buzgóság. ;) A könyvlapozgatásnak azért nem teljesen ötlettelenül álltam neki, abban biztos voltam, hogy levest szeretnék főzni. Az olyan jól be tudja melegíteni az embert egy ünnepi lakoma elején. Szerencsére találtam is egy, az elvárásaimnak megfelelő, receptet Váncsa István szakácsköyvében, nem is igen tértem el tőle, azt leszámítva, hogy mivel friss gyömbért nem sikerült beszerezni, kénytelen voltam őröltet használni. Szerencsére a recept nem csak annak tűnt, hanem valójában is élénkítő volt, ezt már tanusíthatjuk a Kedvessel. :)

Vörösboros sárgarépakrémleves

1 kg sárgarépa
4 fej vöröshagyma
2 fej fokhagyma
2 krumpli
3 dl jófajta vörösbor (félszárazat használtam)
1 ek szárított kakukkfű
2 tk őrölt koriander
1,5 tk őrölt gyömbér
fél tk bors
fél tk őrölt kardamom
1 pohár tejföl


A zöldségeket megtisztítottam, feldaraboltam, a fűszerekkel együtt lábasba tettem, felömtöttem a borral és annyi vízzel, hogy ellepje a zödségeket (kb 1,5-2 l). Félig lefedve kislángon főztem kb 2 órát, amíg meg nem puhult a répa (a fokhagymák addigra szinte széttfőtek, de az nem gond). Ekkor leszűrtem a levest, a darabos részeket összeturmixoltam, hozzáadtam egy pohár tejfölt és felöntöttem a főzőlével, alaposan elkevertem, sóztam (csak a végén kell sózni). Tálaláskor joghurttal díszítettem a tányérokba mert leveset. (Azért joghurttal, mert a tejföl elfogyott. :))
Nagyon finom, fűszeres, étvágygerjesztő lett a végeredmény.
Ez az adag 4-6 személyre elegendő. (Bár ez csak tipp, eddig ketten ettünk belőle és még legalább a fele megvan.)


2007. december 8., szombat

Túrógombóc kétszer

Amíg kicsi voltam, nem rajongtam a túrógomcért, gimnazista koromig egyértelműen a szilvás gombóc pártján álltam. Aztán elkerültem Szegedre tanulni és ott felfedeztem a Bocit. Jobban mondva a barátnőkkel együtt fedeztük fel. Meg aki szegedi volt a társaságból, az már ismerte rég. Szóval ebben az éjjel-nappali tejivóban szerettem meg a túrógombócot. Sajnos -túrógombócügyileg legalábbis- érettségi után Veszprémbe kerültem egyetemre, de azért nyaranta visszajárok Szegedre, hála annak, hogy ott laknak bátyámék. Meg hát a régi barátok közül is néhányan. :) És ilyenkor mindig be kell térni a Bociba.
De most nincs nyár, Szeged messze van, így ha túrógombócra fáj a fogam, azt bizony nekem kell megfőznöm. Szerencsére a könyvespolcunkon ott van Horváth Ilona szakácskönyve, ilyen klasszikus receptek esetén mindig ahhoz fordulok. És eddig még nem kellett csalódnom. :)
Azonban nem csak hagyományos gombócok készültek, nem is lennék igazi konyhamán, ha nem akarnék kísérletezni. :) Így a gombócok fele spenótos-krémsajtos tölteléket kapott, ami határozottan jót tett nekik. :) Mivel vacsorázni megyünk pár barátunkkal nem akartam komoly ebédet főzni, de amíg rotyogott a víz a gombócokkal, elgondolkoztam rajta, hogy a spenótosak jók lennének levesbetétnek is mondjuk paradicsomlevesbe, aztán ebéd közben a Kedves vetette fel, hogy köretnek sem lennének rosszak valamilyen szaftos húsétel, mondjuk pörköltféle mellé. Határozottan egyetértettem vele. :) (Egészen kedvet kaptam egy jó ízes marapörkölt főzéshez, már csak stabil húslelőhejtet kell találnom it Fehérváron. :))

És akkor ennyi szövegelés után jöjjenek a receptek:

A massza (2 személyre)
25 dkg túró
2 tojás
1 dl búzadara
kevés só
zsemlemorzsa
1-2 ek olaj

A túrót villával összetörtem, belekevertem a tojást a darát és egy csipetnyi sót, aztán 4-5 órára a hűtőbe tettem. A szakácskönyv szerint így jól megszívja magát a dara és nem főnek szét a gombócok. Hogy állás nélkül mit csinálnak, azt nem tudom, de ezzel a módszerrel az összes gombóc tökéletesen egyben maradt.
A zsemlemorzsát egy nagyobb lábasban aranybarnára pirítottam az olajon.

Klasszikus változat
fél pohár tejföl
3 tk joghurt
1 tk vaníliáscukor

A massza feléből kisebb gombócokat formáztam, 8 db lett. Lobogva forró vízbe tettem őket- egy evőkanál segítségével- és miután feljöttek a víz felszínére kb 5 percig főztem őket. Aztán szűrőkanállal a pirított zsemlemorzsára pakoltam őket, jól körbeforgattam a lábosban, hogy mindenhol egyenletesen bevonja a morzsa és egy lapos tálra tettem őket. A tejfölből, jopghurtból és vaníliás cukorból készült öntettel került az asztalra.



Spenóttal töltött változat
3-4 evőkanál párolt, apróra vágott és jól kiynomkodott spenót
20 dkg natúr krémsajt
szerecsendió
1 gerezd fokhagyma
fél pohár tejföl
kevés szárított bazsalikom


A spenótot jó alaposan elkevertem a krémsajttal, reszeltem bele kevés szerecsendiót és hozzányomtam a fokhagymát, ezzel is jól elkevertem. A gombócmassza másik felét megtöltöttem ezzel a krémmel: a gombócmasszából egy keveset szétlapítottam a tenyeremben, tettem rá fél kávéskanál speótos krémet, ráhajtottam a széleit és így formáztam belőle golyót a tenyeremben. Amíg a kalsszikus gombóc főtt ezzel e töltéssel pont végeztem, 12 gombócot kerekítettem. A spentkrémből elég sok maradt, most a hűtőben várja sorsát, azt hiszem szendvics lesz a végzete. A spenótos gombócokat is ugyanúgy főztem meg, mint a simákat majd a zsemlerozsás rész is azonos volt. Viszont ehhez az öntet a tejfölön és joghurton kívül kevés szárított bazsalikomból és sóból készült.


A végeredménnyel határozottan elégedett vagyok, a spenótst pedig mindenképp ki fogom próbálni köretként is.

2007. december 6., csütörtök

Szendvicskrém és partikaja

Hét elején munkából hazaérve ekapott a babehetnék. Szerencsére volt otthon babkonzerv, így nem kellett nekiállnom főzni. A babot összeturmixoltam, tettem bele kicsi garam masalát meg joghurtot, és nekiálltam megenni. Persze a Kedves is belekóstolt. És véleményt alkotott: kéne még bele mustár meg tojás és sokkal jobb lenne. De épp egyik sem volt otthon, úgyhogy változatlanul maradt a babpürém. Viszont tegnap egyetemről hazafelé bevásároltam: újra van otthon mustár (csípős dijoni :)) és tojást is vettem, meg egy ömlesztett Karaván sajtot. Így elkészülhetett a babpüré kettes számú változata, ami egyértelműen jobb lett, mint az első :)

Tojásos-sajtos babpüré

1 konzerv vörös bab (vagy 25 dkg főtt bab)
4 tojás
1 tömlős ömlesztett Karaván sajt
másfél kávéskanál mutár
1 fej lilahagyma

A tojásokat keményre főztem, megtisztítottam, félbe vágtam, a sárgáját óvatosan kiszedtem és a lecsöpögtetett babhoz adtam a sajttal, a mustárral és a felkockázott hagymával együtt. Jól összeturmixoltam az egészet, egy részét csillagcsöves nyomózsákba töltöttem és az üresen maradt tojásfehérje-felekbe nyomam. Ezek a kaszinótojás-szerű tojások paritkajának is jók, a maradék püré pedig nagyon finom frissen sült, ropogós kenyérrel. És jól csúszik mellé a sör is. :) Csak a színe elrettentő kicsit, főleg a fotón, de majd kipróbálom fehér babból is, az tuti barátságosabban fest.

2007. december 2., vasárnap

Születésnapi ZSÚr

Hát igen, megint egy évvel öregebb lettem. Vagy tapsztaltabb. Kinek hogy tetszik. Viszont ez remek alkalmat jelent arra, hogy az ember összetrombitálja a barátait, és mindenféle finomságokat készítsek nekik.
Amikor két éve Kedvessel beköltöztünk a Lakásba (nem sokkal szülinapom előtt) sikerült úgy kialakítani a berendezést meg mindenfélét, hogy nálunk három embernél több nemigazán tud leülni késsel villával enni. Ezért ha több vendégünk érkezik, tuti, hogy vamailyen falatot, vagy egyvillával ehető dolgot gyártok. Ebben a műveletben nagy segítség a két éve (miért is pont akkor? ;)) Kedvestől kapott szülinpi ajándékom, a Nélkülözhetetlen Vendégváró falatok.
Idén is abból néztem ki három receptet, ezeket maradéktalanul al is tűntettük hatan, senki nem maradt éhen. A tortát pedig szokás szerint volt szobatársamtól kaptam, ez nálunk már szokás, mióta ismerjük egymást sütjük a szülinapi tortákat a másiknak. Idén sajttortával márványozott brownie-t rendeltem. Finom volt nagyon. :) Ezen kívül azért kaptam mást is: egy kínálótálat, amibe mindeféle apró dolgokat lehet pakolni (fel is avattam rögötn) és pizzasütő tepsiket. Azt hiszem ismernek a barátaim. Vagy elég határozottan hangoztatom, hogy szeretek főzni. :)

És akkor amivel a vendégeket vártam: sajtos csillagok, ropogós csirkerudak sültfokhagymás és paradicsomos mártogatóval és paprikás kenyértekercs.

Sajtos csillag

20 dkg liszt
20 dkg vaj
20 dkg cheddar reszelve
1 tojás
1-1 kiskanál fokhagymasó, őrölt chili, őrölt pirospaprika

A liszthez kevertem a fűszereket, aztán a hideg darabolt vajjal elmorzsoltam, hozzáadtam a tojást és a sajtot is, összegyúrtam, gombócot formáztam belőle (kicsit lágynak tűnt, de nem adatam hozzá több lisztet, szerencsére ez nem volt rossz döntés) és lefóliázve fél órára betettem a hűtőbe. Amikor letelet az ideje lisztezett deszkán kb 1 cm vastagra nyújtottam és csillag formával kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem (nekem 2 tepsinyi lett) és kb 200 fokos sütőben 10 perc alatt megsütöttem.



Ropogós csirkerudak

3 csirke melle
4 ek szójaszósz
2 ek worcestershire szósz
1 ek cukor
2 ek joghurt
a bundához morzsává zúzott corn flakes és reszelt parmezán (meg szezámmag, ha nem felejtem el, hogy elfogyott és veszek időben)

A csirkemelleket csíkokra vágtam, összekevertem őket a szószokkal, cukorral és joghurttal és egy éjszakára a hűtőbe tettem őket. Sütés előtt összekevertem a corn flakes-morzsát a parmezánnal és abban forgadtam meg a csirkecsíkokat, mielőtt a kiolajozott tepsibe és a 200 fokos sütőbe kerültek volna mintegy 20 percre. A bundázás eléggé pepecs lett volna, de fogtam egy nagyobb dobozt, abba tettem a "bundát", rá egy réteg húst, aztán lezártam a dobozt és jól összeráztam az egészet. Meglepően nagy hatéknysággal siekrült így bundázni. 3 tepsinyi lett a 3 csirke melléből.



Paprikás kenyértekercs

15 szelet kenyér (bevallom zacskós bolti, mert nem volt időm kenyeret sütni)
6 dkg reszelt cheddar
1 kaliforniai paprika
2 ek majonéz
5 dkg vaj

A aparikát kettévágtam, kicsumáztam, héjas felével felfelé forró sütőbe toltam, addig sütöttem míg felhólyagzott a héja, aztán kiszedtem a sütőből, nejlonzacskóba tettem, és ott hagytam kihűlni. Aztán lehúztam a héját, apró kockára vágtam a parikahúst, összekevertem a reszelt sajttal és a majonézzel. A kenyérszeletekről levágtam a héját és nyújtófával jól ellapítottam őket. A vajat felolvasztottam és a kenyérszeletek mindkét felét megkentem vele, aztán minden szelet kenyére kentem a parikás sajtból úgy, hogy körben kb fél centit szabadon hagytam, aztán feltekertem, a tekercset kettévágtam és fogpiszkálóval megtűztem a kis tekercseket. Pár órát pihentek a hűtőben mielőtt közepesen meleg sütőbe kerültek volna 10 percre. A kész tekercsekkel pont tele lett az új kínálótálam. :)

2007. november 30., péntek

Megérkezett az angyalkám :)


Most értem haza, és útközben még szerencsésen nyitva találtam a postát:)
Az én angyalkém Chilii-nek álcázta magát, és küldött nekem cukrozott fahéjas diót és mandulát- naaaaagyon finom, épp küzdök, hogy ne tűntessem le most azonnal az egészet, de a gonoszok csak úgy ugrálnak be a számba egymás után-, meg birsalmasajtot -ezt még nem kóstoltam meg, de egyébként szeretem, nem lesz belőle püspükkenyér-, meg marcipánt ééééééés Rómából hozott tésztát és arrabiata fűszert. Ez utóbbinak különösen örülök, mert az utóbbi hetekben igencsak befészkelte megát a gondolataim közé az arrabiata mártás :)

Egy régi kedvenc

Még veszprémi közös albérletünkben készítettem először a Kedvesnek karfiolpörköltet, a receptet Horváth Ilona szakácskönyvében találtam. Meglepően finom, ám az utóbbi időben elég rendesen elfeledkeztem róla, Kedves emlegette is, hogy itt lenne az idő a karfiolpörkölt főzésre. A hétvégi piacoláskor össze is találkoztam egy helyes fej karfiollal, persze muszáj volt hazavinni. Köretnek általában rizst szoktam készíteni hozzá, de most inkább nokedlit csináltam, a kedves azzal ette én pedig saját sütésűropogós kenyérel(ez utóbbi még nem az igazi, majd ha jól meglesznek az arányok, felteszem a receptet).
Nokeldit főzni anyustól tanultam, már nemotthonlakósként, telefonon keresztül. Vicces volt. :) De azóta a telefonbeszégetés óta tudom, hogy a nokeldihez személyenként kell egy merőkanál liszt, egy tojás, csipetnyi só és kevés víz. És annak ellenére, hogy nem közvetlenül anyus mellett tanultam meg, mindig érzésből készül, tipikus csináld, amíg kész nem lesz recept.

Karfiolpörkölt nokedlivel

1 kisebb fej karfiol
1 fej vöröshagyma
olaj

majoranna
pirospaprika
1 tojás
1 merőkanál lsizt
csipetnyi só
kevés víz

A kerfiolt rózsáira szedtem. A hagymát apró kockára vágtam és a felforrósított olajon üvegesre pirítottam. Ekkor lehúztam a lábast a tűzről és egy púpozott teáskanál őrölt paprikát szórtam hagymára, alaposan elkevertem és hozzáadtam a karfiolt is, felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ne lepje el, sóztam, majorannával ízesítettem és visszaraktam a tűzre. Fedő alatt főtt, amíg a karfiol meg nem puhult,ez kb negyed óra lehett.
Közben elkészítettem a nokedlit. Egy fazékban vizet forraltam, a liszthz adtam a sót és a tojást, elkezdtem összekeverni őket, aztán még kb fél deci vizet adtam hozzá, most ennyi kellett, hogy nyúlós, kicsit kemény tésztát kapjak. Amikor a víz lobogva forrt, nokedliszaggatóvel beleszaggattam a tésztát, miután a nokedlik feljöttek a víz tetejére még kb 1 percig főztem őket, aztán leszűrtem.
Ez az adag kettőnek volt elég.


Ui.: Már a fehérvári postán van az angyalkás csomagom, munka után megyek érte, csak ne késsen a vonat. :) És én is fel tudom végre adni ma az én ajándékozottamnak, elvieleg jövő hét elején oda is fog érni.

2007. november 23., péntek

Keserédes eredményhirdetés

Épp most néztem rá Melange blogjára, hogy mi a helyzet pályázat ügyileg. És meglepődtem erőssen, hogy a sós kategória nyertesének az én csípős-kakaós csirketekercsemet választotta a Keserédes zsűrije.
A további kategóriák: édesség pályán Gabojsza vitte el a prímet, míg csípősédessósban Lilahangya. Ezúton gratulálok Nekik és persze Mindenkinek, aki szabadjára engedte a fantáziáját csokiterepen!

2007. november 22., csütörtök

Ötletet kaptam, köszönöm

Az egész úgy kezdődött, hogy pár napja olvastam Rossa Mela-nál, hogy milyen is egészséget enni. (A sütőben sült zöldségeknek én is nagy kedvelője vagyok, csak ritkán jut eszembe, hogy az milyen finom. :)) Szóval az egészség. Aztán egy a Kedvessel folytatott beszélgetésben merült fel a téma, hogy mekkora szerepe van a nőnek abban, hogy a párja egészségesen táplálkozzon. Legalábbis ha olyan a felállás, mint nálunk, ahol én vagyok többet a konyhában. :) Nekem erről az a véleményem, hogy mondjuk Kedvesnek lehet adni zöldséget dögivel, főleg ha van mellé hús is ;), jól tűri a konyhai akcióimat, sőt általában tetszeni is szokott neki a végeredmény, de sajnos nem mindenki ilyen, szóval egészséges ételek ügyében is kettőn áll a vásár.
Na de a lényeg az, hogy ez a két input -Rossa Mela és a Kedves- határozta meg a tegnapi vacsorát. A legjobb az volt, hogy elsőre nem lett túl nagy az adag, Párom meg éhes volt rendesen, és kis hezitálás után hogy rendeljen-e egy minipizzát ráadásnak vagy sem, úgy döntött, hogy még sültzöldésget enne tonhallal, úgyhogy sütöttem még egy kört. :) A zöldségek mellé tonhalas krémszerűt csináltam. A recepteben a dupla adag került rögzítésre.

Sült zöldségek tonhalas krémmel

sárgarépa, fehérrépa, zeller, lilahagyma (meg ami még akad otthon)
oliva olaj

bors

2 doboz sajátleves tonhalkonzerv
1 ek majonéz
joghurt
2 gerezd fokhagyma

Volt otthon 4 sárgarépa, egy zeller és egy fehérrépa, pár kisebb lilahagyma, ezeket megtsiztítottam, hasábra vágtam, a hagymát csak félbe, beleszórtam egy nejlonzacskóba, öntöttem rá kevés olajat, sóztam, borsot tekertem rá aztán befogtam a zacskót-úgy hogy meradjon benne levegő rendesen- és jól összeráztam az egészet. (Ezért a technikáért köszönet Chili és Vaniliának). Az így befűszerezett zöldséghasábokat alufóliával bélelt tepsibe szórtam és kb 200 fokos sütőben sütöttem addig, amíg elkészült a tonhalas massza és elmosogattam, ez kb 15-20 perc lehett.
A tonhalas maszához két doboz sajátleves tonhalkonzervet használtam, ezekről leöntöttem a lét, atán összekevertem kb 1 evőkanálnyi majonézzel, két gerezd apróra vágott fokhagymával és annyi joghurttal, hogy sűrűbb masszát kapjak. A mososgatás idejére betettem a hűtőbe, hogy kicsit összeérjenek az ízek.

2007. november 14., szerda

Kesédes projekt II.

Melange-tól nem csak kakaóbabot, hanem ét- és tejcsokipasztillát is kaptam kipróbálásra, ezekből forró csoki készült. Sajnos fotót ezekről nem tudok mellékelni, mert ronda borús idő van és nem sikerült szép képeket készíteni.
Így csak a két recept következik most - mindkettő egyszemélyes adag:

Marcipános forrócsoki

1,5 dl tej
2-3 dkg tejcsokipasztilla
2-3 dkg marcipánmassza

A marcipánmasszát lereszeltem és a csokipasztillával együtt felolvasztottam a tejben. Éééééédes lett. :)


Forró csoki nyolc után

1,5 dl tej
2-3 dkg étcsokipasztilla
1 tk szárított borsmenta

A tejjel leforráztam a mentát, 5 percig hagytam állni, leszűrtem, majd a mentás tejbe beleolvasztottam a csokipasztillát. Nagyon kellemesen frissítő ízű.

2007. november 11., vasárnap

Az én csilis babom

Ma - szokássá kezd ez válni így vasárnaponként- Kedves és barátai szerepjátszottak nálunk, és mivel ez egész napos program, főztem is a fiúknak. Tipikusan olyan helyzet, amikor férfias fogást kell az asztalra tenni, a reakciók alapján ez sikerült, egészen zavarba hoztak a srácok a dícséretekkel. Szóval csilis babot főztem, az ízlésem szerint a csípősség felső határán, de a fiúk még raktak a saját adagjukhoz anyus darált paprikájából. Fotó erről nem készült, mert már éhesek voltak a fogyasztók. :)

Csilis bab

80-90 dkg sertéscomb
2 doboz babkonzerv
2 doboz darabolt paradicsom
egy nagybögrényi (kb fél liter) fagyasztott kukorica
másfél nagyobb fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
bors, majoranna, oregano valamint csipetnyi fahéj és római kömény
anyus-féle darált csípőspaprika
olaj

A húst kis kockára vágtam, a vöröshagymát felszeleteltem és előbb kicsit megfonnyasztottam olajon a hagymát majd hozzáadtam a húst és kissé megpirítottam- ez kb 10-15 percig tartott. Aztán őröltem rá borsot, hozzáadtam a fokhagymanyomón átpréselt fokhagymát és a fűszereket, kicsit pirítottam együtt, aztán hozzáöntöttem a babot, paradicosmot -mindkettőt levestől- és a kukoricát. Egy csapott evőkanálnyit raktam bele anyus csípőspaprikakréméből. Kb fél órát rotyogtattam az egészet aztán fehér kenyérrel tálaltam. 4 éhes pasi és én jóllaktunk ezzel az adaggal. Követelték, hogy jövő héten is ez legyen, de nem hagyom magam. :)

2007. november 10., szombat

VKF! X. - Miért is?

Hát huhh, végre eljutottam odáig, hogy leírjam én miért is szeretek főzni. Ha már Lila Füge ezt tette meg a jubileumi VKF! témájává.

Akkor kezdjük is az elején. Azt hiszem már apróságként is szerettem a hasamat, amit az alábbi kép is remekül illusztrál. Gyakorlatilag a sütőből szedtem ki azt a combot, még szerencse, hogy már nem volt meleg. :)


És ha az ember szeret enni, akkor egy idő után igen könnyű eljutni odáig, hogy a finomságokat nem csak eltüntetni de elkészíteni is jó.
És akikenek a finomságaitól has-szerető ember lettem: a nagymamáim, akik sajnos már nincsenek köztünk, és apus.
A nagyik... Tilda mama -apai nagymamám- sajnos már 15 éve nem szorgoskodik a konyhájában, de még élénken emlékszem finom süteményeire- az ő egyik különlegességét készítettem el most-, a szép porcelán étkészletre, és arra, hogy az első főzés is nála volt: két unokatestvéremmel töltöttük nála a nyári szünetet, és az egyik délutáni alvás alkalmával kilopództunk a konyhába- nagypapánk ott aludt, fel se ébredt :)- és nekiálltunk paradicsomlevest főzni. Került a házi eltevésű paradicsomléhez cukor, só és citromlé, mert elsőre túlcukroztuk. :) Aztán szépen kiszedtük a kis műanyag tányérjainkra és nagyban kanalaztuk már, mire a mama felébredt, és ránk talált. Nagy nevetés lett az eset vége.
A másik nagyi- Baka mama- volt az, aki az első kuktadolgokat rám bízta a konyhában, így tanítgatott a fortélyokra. Ha megkérdezték, anyus vagy a mami főztjét szeretem jobban, egyértelmű volt a válasz, de ma már anyus is határozottan fejlődik, nemrégiben olyan húslevest főzött, mint a mami. És ez bizony nagy szó. Ezért is nem merek nekiállni húslevest főzni. Túl magasan van a mérce.
Anyai nagyszüleimnél minden évben többször is összejött a család, születésnap, névnap okán. Ilyenkor mindig nagy sütés-főzés volt, húslevessel, pörkölttel, sülttel és francia salátával, ami házi készítésű majonézzel készült. Sokáig nem szerettem, de aztán úgy 12 éves korom körül rájöttem hogy finom, és onnan kezdve azt leste a mami, hogy mikor csapom el a hasam, annyit ettem belőle. De nem lett semmi bajom. :) Viszont úgy 14 éves koromtól az én feladatom lett a francia saláta elkészítése, ha már úgyis annyira szeretem. Azóta tudok majonézt csinálni. :)
A másik nagy kedvenc a pogácsa volt, egészen pontosan hájas pogácsa, igaz én sokáig nem is ismertem másik változatot. Ennek ellenére csak most sikerült először hájas pogácsát sütnöm. Azt hiszem ennél is dolgozik bennem a félsz, mint a húslevesnél.
És végül apus. Ő részben apai nagymamám receptjeinek őrzője- apusék hárman vannak testvérek, mind fiú, de nagymamám ennek ellnére befogta őket a konyhában, szerencsére. És apushoz került a mama kézzel írott receptes füzete telis tele süteményreceptekkel. Viszont apus nem csak a krumplis pogácsában erős, de a húsfélékben is. Ha megyünk hozzá haza garantált egy finom sült csülök- pont olyan bőrrel, amit el lehet rágni :)- vagy valamilyen pörkölt, pecsenye, néha vadból, hála a vadász ismerősöknek. Ő maga ugyan nem vadászik, de vitték már magukkal vadászatra, hogy ő főzzön. :) A konyhai kísérletezési kedvet azt hiszem tőle örököltem, lestem el. Ritkán lehet nála kétszer ugynazt enni.

Ilyen háttérrel, amint lehetőségem nyílt rá, nekiálltam az önálló főzésnek. Ez az időszak az egyetemmel együtt érkezett az életembe -sokat tanultunk egymástól szobatársaimmal, és ennek nagyon örülök, azt hiszem jó inspiráló volt, hogy majd mindenki tudott valamennyire főzni.
Aztán megismertem a Kedves, és újabb lendületet kapott a konyhai tüsténkedést: volt kinek főzni, ami azt hiszem nagyon fontos dolog. Szerencsére Párom szereti a hasát, és nyitott az új dolgokra, ráadásul ő sincs elveszve a konyhában. Első közös könyvünk - Váncsa István szakácskönyve- önamgáért beszél azt hiszem. Ebből a könyvből tanultam meg érzéssel főzni.

Egy éve pedig ráakadtam a gasztroblogokra és azóta csak úgy csőstől jön az inspiráció :)


Éa akkor végül a recept, vagyis bevallom nem tudtam dönteni, így mindkét nagymamámtól készítettem egy- egy finomságot. Tilda mama stolwerckjét -ami mint rájöttem tejkaramella- és Baka mama hájas pogácsáját.


Stolwerck

70 dkg cukor
1 l tej
2 dl feketekávé vagy 3 dkg kakó - én kávédan csináltam
3 ek méz
késhegynyi szódabikarbóna


A hozzávalókat összekeverjük egy lábosban és kevergetve addig főzzük, míg besűrűsödik. Én ezt másfél óráig bírtam, addigra nyúlós karamella állígú lett, de emlékeim szerint - lassan 20 éve ettem ilyet utoljára- cukorkaállagú volt, bár megvallva így nyúlósan jobban bejön. Szóval amikor olyan pudingállagú volt a fortyogó matéria vajazott kőlapra öntöttem - elvileg fakeretes márványlapra, de azom még nincs, a konyhásboltban sem volt, így egy a járólapozásból megmaradt járólapot mostam el jó alaposan és csináltam rá keretet alufóliából. Amikor nagyjából kihűlt vajazott késsel ki téglalapokra vágtam a masszát és egyenként sütőpapírba csomagoltam. Ebból a mennyiségből kb 1 kilónyi édesség lett.



Hájas pogácsa

50 dkg liszt: 10 dkg sima + 40 deka rétes
25 dkg háj (darálva)
2 ek tejföl
1 tojás
1 dl fehér bor- ez nem volt itthon, úgyhogy fél deci borecet és fél deci víz került bele, nem rontotta el
1 csapott kk só
1 tojás sárgája a kenéshez


A hájat a 10 dkg sima liszttel eldolgoztam, aztán betettem a hűtőbe. A többi hozzávalóból rétestésztát gyúrtam, és pihentettem fél órát. Aztán jó vékonyra kinyújtottam, rákentem a lisztes hájat és felcsavartam. Nyújtófával kicsit ellapítottam, téglalap alakúra nyújottam és összehajtogattam. Aztán ment 20-30 percre a hűtőbe. A nyújtást hajtogatást pihentetést még megismételtem kétszer, aztán kb 1 centi vastagra nyújottam és kisméretű pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tetejüket megkentem tojásárgájával. A szaggatás után marad "hulladékot" nem szebad újra összegyúrni, hanem csak kis kupacokba összenyomni őket, aztán megsütni mint a pogácsaformájú többit. 180-200 fokos sütőben sütöttem amíg a tetjük megpirult. Aztán visszafogtam magam, hogy ne egyem meg melegen az összeset. :)

2007. november 4., vasárnap

Keserédes projekt 1.

Tegnap végre eljutottam odáig, hogy elkezdtem felhasználni a Melange-tól kapott mintákat. :) Vagyis egészen konkrétan a pörkölt kakaóbabot. Mindenképp valamilyen húsételhez akartam felhasználni, így született meg bennem a csípős-kakaós csirketekercs ötlete. (És a készült fotóra épp büszke vagyok. :))

Csípős-kakaós csirketekercs paradicsommártással és pirított burgonyával

1 csirkemell
1 csapott evőkanál pörkölt zúzott kakaóbab
2 piros csípős paprika apróra vágva- kb 1 evőkanálnyi legyen, igaz én anyus által elrakott darált paprikát használtam, de attől egy picit sós lett a végeredmény
kevés olaj

1 kis konzerv paradicsompüré
2-3 gerezd fokhagyma
kevés vaj
cukor
só, bors

apró szemű burgonya (nem tudom pontosan mennyi volt, a kislábasom alján pont elfértek)
olaj és vaj

A csirkemellet felenként "kinyitottam" - a vastagabbik felétől indulva majdnam teljesen kettévágtam, hogy egy nagyobb szeletet kapjak. Mindkét szeletet megkentem a kakaóbab és a csípős paprika keverékével, feltekertem, hústűvel megtűztem és olajjal vékonyan kikent jénaitetőbe fektettem őket, alufóliával lefedve kb fél óráig sültek 200 fokos sütőben. Aztán fólia nélkül pirultak még egy kicsit.
Amíg sült a hús, elkészítettem a paradicsommártást: a fokhagymákat gyufaszálszerűre szeleteltem, a vajon megpirítottam és hozzáadtam a paradicsompürét valamint két paradicsomosdoboznyi vizet. Sóztam, borsoztam, egy csipet cukrot is adtam hozzá és jól összefőztem. Amikor a húsról lekerül a fólia, az alatta összegyűlt pecsenyeléből is adtam a mártáshoz. Mindeközben a krumplit héjában félpuhára főztem, megpucoltam és olaj-vaj keveréken megpirítottam.
A felszeletetl csirketekercseket a pirított krumplival és a mártással tálaltam. Ketten laktunk jól ezzel az adaggal.
Érdekes volt, ahogy evés közben egyszer a csípős, egyszer a kakaós íz volt a dominánsabb.



Esős napon melengető leves

Csütörtökön megejtettük az őszi nagytakarítást, miközben odakinn felettébb barátságtalan volt az idő. Így különösen jól esett a már előre betervezett borscs. Ez volt az első borcs-főzésem, nem is ettem korábban, úgyhogy összehasonlítási alapom nincs, de ízlett mindkettőnknek. Még jó, hogy az elmúlt pár évben megszerettem a céklát :)
A hosszúhétvége többi napján sem tétlenkedtem a konyhában, elkszült a következő VKF-es fogás, és a Keserédes pályzatra is (ez lesz a következő poszt) megszületett az első mű, de lesz még :)

A borcs receptjét a Kuináriából vettem, annyit módosítottam csak, hogy marha helyett disznóhússal készítettem.

Borscs

50 dkg cékla
2 nagyobb sárgarépa
1 fehérrépa
20 dkg fejes káposzta
1 nagy fej vöröshagyma
50 dkg sertéscomb
3 dkg vaj
1,5 l víz (vagy húsalaplé)
3 ek borecet
2 babérlevél
1 tk cukor

bors
1 csokor petrezselyem
1 csokor kapor - ami végül pár szál lett csak, mert a többi már sárga volt
tejföl

ahúst felkockáztam és a karkikázott répákkal, kockázott hagymával megpirítottam a vajon. Amikor a hús már kicsit megirult hozzáadtam a szintén kockázott céklát és kb fél liter vizet, sóztam, borsozta, cukroztam, eceteztem, babérleveleztem, fedő alatt kb háromnegyed órát főztem. Ezután hozzáadtam a maradék vizet, a felszeletelt káposztát és a petrezselyem és kaporcsokrot, még fél órát főztem, aztán tejföllel és kenyérrel ettük. 4-5 személyes adag lett belőle.


2007. október 28., vasárnap

A Kedves alkot

Nem szeretem a szombati munkanapokat, mindig alig várom, hogy végük legyen (igazából most volt az első igazi szombati munkanapom, korábban ezek szombati tanítási napok voltak). Most ez hatványozottan igaz volt, ugyanis Kedvesem szabadságon van és bejelentette, hogy akkor szombaton vacsorával vár haza. :)
Már az ajtóban finom illatok fogadtak, és nem kellett sokáig várnom, hogy kiderüljön mi készül a sütőben. Szeretem amikor Párom érzésből főz, jó dolgokat szokott összehozni :)
Az alábbi receptet Ő mondta tollba- jobban mondva billentyűzetbe- mennyiségekről nemigen tudott nyilatkozni, főleg a páclénél, elmondása szerint azt érzésből, kóstolgatva kell csinálni :) Egyéb hozzávalókból pont annyi volt, hogy ketten jóóóóóóóóóóól lakjunk. Szóval 3 darab oldalas (egy darabban 2 csont volt), tippem szerint 1 vagy 2 alma, ugyanennyi hagyma, kb 20 dkg gomba és fél kiló krumpli került a tepsibe.
És akkor végül a recept:

"Az oldalast megborsozzuk, bekenjük mézzel, szójaszószt és balzsamecetet öntünk mellé zúzott fokhagymával; ebben a lében pár óráig állni hagyjuk. Egy tepsi alját beterítjük feldarabolt, kakkukfűvel beszórt krumplival, mellé kockázott almát, aprószemű csiperkét és negyedelt vöröshagymát szórunk. Erre az ágyra rakjuk az oldalast, amire pár szelet húsos szalonnát teszünk. A maradék páclét aláöntjük. Egy órát fólia alatt, majd fólia nélkül pirulásig sütjök kb 200 fokos sütőben."

És persze le is fotóztam:

2007. október 19., péntek

Beindult a tökszezon

Nálam is elérkezett az év azon időszaka, amikor tököt kell sütni.
Ezt az alkalmat kihasználva ötlöttem ki egy egyszerű és finom vacsorát: egy tököt feldaraboltam, a darbokat megkentem kaukkfű mézzel és kb egy óra alatt majdnem teljesen puhára sütöttem. Hagytam hűlni kicsit, aztán felkockáztam és szintén kockázott fetát, valamint ropogósra sütött és összemorzsolt bacont adtam hozzá. A sütőtök mézezését egyébként Páromtól tanultam.
Érdekes, hogy néhány évvel ezelőttig rá se néztem a sülttökre, de mióta ismerem a Kedvest, becsempésződött a szeretemkaják közé. És meglepően jól lehet belőle összedobálós vacsorát kreálni. Ami külön jól esett: Kedves kért még egy tányérral :)


2007. október 17., szerda

GBT2

Ha már Kismacs úgy nógatott... ;)
Na jó, egyébként is megírtam volna, hogy mit vittem a GBT 2-re.
Ami nagyon tetszett, jó volt találkozni "fajtámbeliekkel". Igaz rég voltam olyan közegben, ahol közel s távol én voltam az egyetlen műszaki beállítottságú, viszont ez most a szokásostól eltérően egyáltalán nem zavart, sőt!
És akkor a lényegre is térek, mert mindjárt el leszek rabolva moziba.

Sültfokhagymás mártogatós
5 fej(sic!) fokhagyma
2 tömlős Medve sajt
5 dkg brindza
kb. 2 dl tejszín
frissen őrölt bors
oliva olaj

A fokahagymákról leszedtem a külső héját, de csak annyira, hogy még egyben maradjon, majd egy darab alufóliára pakoltam őket és meglocsoltam kissé az olajjal, beubogyoláltam az alufóliával, aztán mentek a kb 200 fokos sütőbe, mintegy hármonegyed órára. Naggyon finom illatok terjengtek sütés közben a konyhában :) Amikor letelt az idejük, kivettem a fokhagymákat a sütőből és az alufóliából és egy tányérra raktam őket kicsit hűlni. Amikor már hozzájuk mertem nyúlni, kiügyeskedtem a gerezdekből a krémesre sült fokhagymákat és kikevertem a többi hozzávalóval. A tejszínt érdemes több részletben beletenni, mert az hígitja elég rendesen, így a mennyisége nagyban függ attól, hogy mire is akarjuk használni. Sűrűbb változatban remek szendvicskrém, hígabban pedig mártogatós. Ha elérte a megfelelő állagot érdemes egy éjszakát hűtőben pihentetni, hogy jól összeérjenek az ízek. Valamint érdemes valamivel felhasználás előtt kiszedni a hűtőből, mert hidegen egészen besűrűsödik.

Szóval ezt vittem a GBT-re. A recept eredetijét Váncsa István szakácskönyvében olvastam.

2007. október 4., csütörtök

Free Burma


Free Burma!


A mai napon én is csak erről posztolok. És nálam is alá lehet írni a petíciót. Azt hiszem nem is kell nagyon írnom a témáról, sajnos ilyesmivel kell tele lennie minden hírcsatornának, és ez nem jó. Nagyon nem.



Free Burma! Petition Widget


Name: (required)


Email:


Web:


Country:

2007. október 2., kedd

VKF! IX. - Belsőséges hangulatban

Végre újra részt veszek a VKF!-en :) Most Dibbuk írta ki a témát, ami enegem is igen belsőleg érintett. Ugyanis belsőségek közül igazából csak a májat szeretem, azt is leginkább pástétom formában, főleg ha nem nekem kell elkészíteni, bár erre csak most jöttem rá.
Azt elég gyorsan eldöntöttem, hogy májkrémet fogok csinálni, csak azt kellett kiötölnöm, milyen receptet kövessek. Végül Vácsa István szakácskönyvéhez folyamodtam, igaz változtattam a recepten, a kapribogyót kihagytam belőle. Ha legközlebb ilyesmire adom a fejem, szardíniából is kevesebbet rakok majd bele, kissé domináns lett az íze. Már ha lesz legközelebb, mert a májtisztítás és darabolás nem férkőzte be magát a szívembe, ez van sajna.

Májkrém Váncsa István nyomán

2 nagyobb fej vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
fél kg csirkemáj
1 doboz szardella (elvileg filé, olyat nem találtam, úgyhogy házilag gerinctelenítettem a halakat)
1-1 teáskanál bors és száratott zsálya
olívaolaj

Kevés olajon megdinszteltem a felszeltelt vöröshagymát, aztán lehetőleg minél kevesebb olaj kíséretében kiszedtem egy tálba amiben később turmixotam a matériát, majd a serpenyőben maradt olajhoz adtam még egy keveset, elkezdtem pirítani benne a szeletelt fokhagymát, majd hozzáadtam a tisztított, nagyobb darabokra vágott és lecsepegtetett csirkemájat és a szardellát (ami így utólag kicsit sok volt) és pát percig pirítottam az egészet, amíg úgy nem gondoltam, hogy már biztos elég lesz a májnak a hőkezelésből. A halas májat is a vöröshagymához adtam, kicsit hűlni hagytam, őröltem hozzá borsot és rászórtam a szárított zsályát, végül üsszeturmixoltam az egészet. Friss dagasztásmentes kenyérrel ettük (első próbálkozásom, még picit finomhagolnom kell a sütési időt), kissé halízű lett, de azért finom. És egy hadseregnek elég ez az adag. :)


2007. szeptember 24., hétfő

Szombati finomságok

Mivel a péntek esténk eléggé hsozzúra siekredett, szombaton kellmesen ellustálkodtunk az ágyban majd 11-ig (bevallom kivételesen én voltam a lustább, de egyszerűen lehetetlen volt otthagyni azt a finom meleget a takaró alatt :)). Aztán a Kedves kitalálta, hogy legyen tükörtojás a reggeli (vagyis inkább ebéd) és el is száguldott hozzá mindenfélékért, többek között tojásért, az úgyis kellett a mézes-szezámmagos csirkéhez. Amíg Ő vadászott én a vacsihoz felkockáztam egy csirkemellet és bepácoltam 1-1 evőkanál világos szójaszószba és wochester szószba.
De térjünk vissza az ebéd-reggelihez. Kedves leültetett a konyhában és alkotott. Nem szimpla tükörtojást, hanem tükörtojásos szendvicset: megpirított kettőnknek 2 szelet bacont aztán egy felszeletelt nektarint (naggyon finom lett) és végül jöhettett a tojássütés. Félbevágott buciba nyomott egy adag majonézt, arra került a bacon majd a tojás végül a nektarin. Büszke vagyok a Kedvesre :)

Estére pedig enyém lett a konyha, miután egész héten mézes-szezámmagos csirka után sóvárogtam. Kicsi Vú receptjét használtam, már mittudomén hanyadszor, egyszerűen nem tudom megunni. Csak annyit változtattam rajta, hogy a mézes szószhoz adok egy evőkanál édes chiliszószt is és a szezámmagot enyhén megpirítom. Természetesen zöldséges pirított tészta volt a köret, szintén Kicsi Vútól (nem tudok eléggé hálás lenni ezekért a receptekért, bevallom), azt az egy hibát követtem el, hogy vettem sparos kínai zöldségkeveréket. Nagyon nem az igazi az íze. Ehető volt, de többet ilyen nem. Maradok a hagymás-répás pirított tésztánál, mint eddig.

A fotózást bevallom ellustálkodtam, a csirkénél megfordult a fejemben amikor a tányérba került, hogy most kéne, de annyira ehetnékem volt már. :) Azt hiszem nekem ez a mézes-szezámmagos csirke a comfort food.

2007. szeptember 20., csütörtök

Még élek!

Csak kissé kiszorultam a konyhából. Vagyis nem tudok igazán lazán nekiállni sütni-főzni, maximum szombatonként, mert hét közben este 7re érek haza és akkor már nem szokott erőm lenni a főzéshez, vasárnaponként meg Párom anyukájához megyünk. Persze csak akkor ha nem épp országjáruk- színház Pesten és unokatesóm lakodalma- az adott hétvégén.
De azért készültek finomságok kis konyhámban az elmúlt hónapban és már azt is tudom mit készítek a következő VKF!-re és ezt most tényleg nem fogom kihagyni. Egyetlen dolgot hagytam ki mostanság, a fotózást :(
Egy kis felsorolás:
-sülthagyma leves (Meg vettem Donna Hay Ízvarázs című könyvét, és jó döntésnek bizonyult)
-szintén Ízvarázsból sütöttem fahéjas-almás sütit
-ha már sütés, elővettem újra a mintegy 2 éve méltatlanul elhanyagolt kuglófreceptet, még mindig csudafinom, igyekszem hamarosan újra megsütni, le is fotózni és még írni is róla
-kipróbáltam phzs kétféle babból készült levesét, el kell modjam, nagyon érdemes volt :)
-múlt szombaton pedig chilis bab rotyogott a fazékban, kis fűszerezési kísérletet is tettem vele: egy késhegynyi fahéjat adtam hozzá, az ízéből nem érződött igazán ki, de különleges aromát adott neki
Ha jól emlékszem nagyjából ennyit sikerült mostanság, meg egy-két alkalommal tonhalas tésztát, de arról már írtam.
Ráadásul hamarosan gasztroblogger találkozó is lesz, amire szivesen elmennék, csak az elmúlt hónap lustálkodása miatt nem is tudom, hogy érdemes vagyok-e rá. De ezt a kérdést igyekszem mihamarabb lerendezni magamban.

2007. augusztus 15., szerda

Milánói borda után szabadon

Ma mindketten itthon voltunk, én mára raktam a heti nemdolgozós napot, Kedves pedig szabit vett ki. Mindezt azért, mert jövő szombaton unokabátyám esküvőjére megyünk és ez remek apropót jelentett ahhoz, hogy végre vegyünk a Kedvesnek csinosfeketecipőt, meg pár inget. Cipőbeszerzés gyors és sikeres volt, ing pedig majd jövő szerdára lesz a méretében (így jár az ember, ha majd' két méter magas).
És persze ha már esküvő nászajándék is kell, ami jelen esetben egy palack 2003-as Takler Regnum és egy fából készült bordoboz, amihez tartozik dugúhúzó, dugó, kiöntő csőr a borosüvegre és egy gyűrű szerű valami, amiről nem tudtuk mi. :) Szóval az ajándékvásárlás dobozbeszerző részét is ma intéztük.
Délben a rohangászás közepette bűnöztünk egyet, beültünk a Mekibe, ezzel a félévenkénti egy látogatást le is tudtuk. :)
Aztán hazaérve bevágtuk a szundit. Ébredéskor kezdtük realizálni, hogy mindeflé jártunk, csak ennivalót nem hoztunk haza. :) Már épp azon gondolkoztunk hogy akkor most gyorsbevásárlás vagy pizzarendelés lesz-e, amikor beugrott, hogy úgy tudnék enni milánói bordát. Vagyis valami olyasmit. Egy közeli étteremből lehet is rendelni, de semmi kedvem nem volt a rántott húshoz (ritkán van, és amikor Kedves anyukájához megyünk elég nagy valószínűséggel az az ebéd, és az ilyenirányú igényeim ki is elégülnek :) ), ráadásul általában kissé túlfőzik a tésztát. Az eszmefuttatás vége az lett, hogy lerohantam a fagyasztóhoz, kivettem egy adag szeletelt karajt, és gyorsan rábírtam, hogy olvadjon ki. Paradicsompüré és spagettitészta pedig szintén alapfelszereltség, szerencsére. :) Pénztárca barát és kényelmes megoldás:) A karajt nem paníroztam, hanem csak natúron sütöttem meg, de én így jobban is szeretem. Köretnek mellé pedig paradicsomos spagetti készült. Szóval majdnem olyan mint a milánói borda, és nekem valamivel jobban is ízlett.
A legjobb az egészben: elkészült a vacsi, szépen kipakoltam tányérokra a húst és a tésztát, lefotóztam és hívtam a Kedvest enni. Erre ő közölte, hogy most játszik kicsit később eszik. Úgyhogy egyedül ettem, aztán feltöltöttem a számítógépre a képeket. Kedves meglátta az első képet, és rögtön a vacsora volt fontosabb. Vicces volt. :)

Sertésszelet spagettivel

4 szelet sertéskaraj
15 dkg spagetti
1 kis doboz paradicsompüré
kb fél fej fokhagyma
kevés cukor
olaj
fokhagymás és olaszos fűszerkeverék

A kiolvadt karajt kicsit megveregettem a klopfolóval, aztán beszórtam fokhagymás fűszerkeverékkel- szégyen szemre szeretek ilyesmit használni, bár szinte kizárólag Házi Arany gyártmányú fűszerkeveréket használok, ez a fokhagymás és az olaszos is ilyen volt.
Odaraktam vizet a tésztának, amikor felforrt és a tészta is belekerült, nekiláttam a szósznak: a fokhagymákat fokhagymanyomóval kezeltem, és kevés forró olajon kicsit mepirítottam, aztán felöntöttem a következőval: a kis paradicsompürét felhígítottam 3 sajátdoboznyi vízzel, beleszórtam 1 teáskanál olaszos fűszerkeveréket és ugyanennyi étkezési keményítőt, valamint egy kevés cukrot. Addig főztem, amíg a tészta al dente lett, aztán hozzákevertem a szószhoz a tésztát és levettem a tűzről. Kicsit soknak tűnt elsőre a szósz, de amíg a hús sült nagyon szépen felszívta a tészta. A húst kevés olajon teflonserpenyőben szép pirosra sütöttem és már tálaltam is a vacsorát. Ketten kellemesen jóllaktunk vele.


2007. augusztus 10., péntek

Dicsekedős, büszkélkedős

Az egész azzal kezdődött, hogy láttuk a moziban a L'ecsó bemutatóját. Aztán rögötn el is döntöttük, hogy ezt meg kell nézni, ebben két barátunk (vagyis párom egy régi barátja és a menyasszonya) is csatlakozott hozzánk, megbszéltük, amint leet, megnézzük.
Aztán jött a bemutató napja, de akkor nem mentünk el a moziba, mivel barátaink Forma-1-en voltak, mélkülük meg nem akartunk menni. Aztán hétfőn találkoztam a pár fiúfelével (minden nap együtt jövünk megyünk vonattal Pestre), és érdeklődtem, hogy akkor hétvégefelé L'ecsó? Hát kiderült, hogy ők már megnézték. Na sebaj, kettesben is igen kellemes moziba menni. :)
Mindeközben volt egy anyulátogatás, amiből kifolyólag két szép zsenge cukkini várta még a sorsát. Meg egy csomó paradicsom. Ki is találtam, hogy szerdán főzök lecsószerűséget cukkinivel. Páromat meg is bízta, hogy munkából hazafelé hozzon a zöldségestől pár paprikát meg padlizsánt. De egyikből sem volt szalonképes kínálat, de az eladó megnyugtatta, csütörtökön jön friss áru. Amikor ezt elmesélte jól kétségbe is estem, mert csütörtökre volt betervezve a mozi is: már láttam magam előtt, hogy 3/4 7-re hazaérek, összedobom a vacsit, aztán rendbeszedem magam és már mehetünk is moziba. Na az egésztől egy az egyben elment a kedvem. De ekkor jött a Kedves. :) Ő úgyis 5 után itthon van, majd vár haza vacsival. :)
És el kell mondjam, nagyon finomra sikeredett.
Így vacsi után volt idő nyugodtan pihegni kicsit aztán összeszedni magam és elmenni megnézni a L'ecsót. Ami nagynagyon jó volt :) Asszem beszerzem majd DVDn.

2007. augusztus 5., vasárnap

Egy próba volt csak :(

Anyu ma járt nálunk látogatóban, hozott is sok-sok finomságot a kertből. Meg egy kisebb ládányi paradicsomot. :) Fel is bátorodtam, és nekifogtam a szárított paradicsom gyártásnak. Félbevágtam, kikanalaztam a magokat, aztán olajozot alufóliával bélelt tepsibe pakoltam a félbevágott paradicsomokat és betoltam őket a sütőbe. Tippeltem, hogy a gázsütő 1-es fokozata 100 fok körül lehet, de úgy tűnik tévedtem. A paradicsomok másfél-2 óra alatt elszenesedtek, Azt hiszem a paradicsomszárítással várnom kell, amíg lesz egy villanysütőnk. (Ami egyenértékű az új konyhával, az meg a házzal és ez így az ötéves terv része, optimista hozzáállással.)
Szóval sajna ez nem sikerült. Majd csinálok finomat a cukínikből, remélem az összejön.

Megvolt a VKF! 7. fordulója is, nekem az most kimaradt, nagyon nem tudtam mit összehozni rá, sajnos. Még azt hiszem kell nekem pár év, hogy legyenek nyaralós gasztro élményeim is. (Egy mondjuk már volt 5 éve, rokonoknál tölöttem a nyarat Németországban és a rokonaim baráti társasága közös vacsorát rendezett, mindenki hozott rá valamit. Mivel az összes -kivéve rokonaimat, ők magyarok:)- család félig dél-amerikai volt, eléggé érdekes és szokatlan volt a menü, és persze nagyon finom is. Csak akkor még nem érdeklődtem annyira a finomságok iránt, hogy megtudjam mi micsoda és hogyan készül.)

2007. július 30., hétfő

Szülinapozás

Párom anyukája múlt héten ünnepelte 60. születésnapját, szombaton pedig jól fel is köszöntöttük. Az ajándék részét képezte, hogy az ebédről mi gondoskodtunk kedvesemmel. A desszertet - a tortát az ünnepelt megvétózta- pénteken raktam össze: tiramisu-utánzatot -óckodom a nyers tojástól, így az kimarad az én változatomból-készítettem, azt mindenki szereti- majdnemanyósom ráadásul nagyon szereti a kávét. :)
Főételnek egy szakácskönyvben talált olaszos karajt készítettünk el kdevesemmel. A szülinapi köszöntés részét képezte még egy palack Szepsy-féle 6 puttonyos tokaji aszú, ez volt lényegében Az ajándék. Ebég után fel is bonottuk, nagyon finom volt :) Nem vagyok egy borszakértő, de igyekszem művelődni a témában, a mostani ajándékvásárlással - unokatesvéreméknek nászajándékba is most vettük meg a bort-pedig klubtagok ( :)) lettünk egy vinotékában, ahol havonta tartanak borkóstolót. Majd azokról is igyeszem beszámolni. :)
És akkor a receptek:

Tiramisu mifelénk:

25 vagy 50 dkg mascarpone, mikor milyen kedvem van, most 50et raktam bele, lehet maradok ennél a mennyiségnél
4 dl tejszín
2-3 ek cukor
fél liter kávé- ez nálam mindig nescafé, mert csak olyan van otthon, meg anyósjelöltnél is :)
amaratto ízlés szerint - az alkohol fajtája eléggé opcionális szokott lenni, mikor mi szimpatikus a boltba, nekem például rumosan is ízlik
2 csomag babapiskóta - nem biztos hogy kell az egész, de inkább több legyen mint kevesebb alapon állok hozzá minig :), most ráadásul volt a Kaiser'sban olasz gyártmány, kb fele olyan vastag mint az átlag magyar

A szobahőmérsékletű mascarponet kikevertem a cukorral, a tejszant habbá vertem és a cukros krémsajthoz kevertem. A kávéba löttyintettem némi amarettot. Az amarettos kávéba mártott babapiskótákat kibéleltem egy szimpatikus tál alját, megkentem krémmel, rá újabb réteg megmártott babpiskóta majd krém, és így tovább, amíg a krém el nem fogy, utolsó réteg krém legyen, végül megszórtam a tetejét cikrozatlan kakóporral, persze jó vastagon :) Nagyon jót tesz neki egy éjszaka gondolkozás a hűtőben. Egyszer türelmetlenek voltunk, és frissen megettük a felét, másnap pedig a maradékot. Na akkor rendesen szembesültünk a különbséggel.

Olaszos karaj (8 szenélyes adag)

1 kg karaj felkockázva
1 fej vöröshagyma apró kockára vágva
1 paprika kockázva
20 dkg gomba (lehetőleg apró, a nem túl kis fejeket 2-be, 4-be vágtam)
1 duci gerezd fokhagyma
kb fél-1 kg paradicsom hámozva és kockázva
1-1 kk kakukkfű, bazsalikom, oregano,(frissen) őrölt bors

olíva olaj
kb 45 dkg tagliatelle (a receptben makaróni volt írva, a képen viszont egyértelműen tagliatelle volt, én meg ahhoz ragaszkodtam)

Először is, némi olíva olajon elősütöttük a húst, aztán kiszedtük az edényből és megpróbáltuk meleg tartani. A visszamaradt zsiradákba dobtuk a hagymát, fokhagymát, gombát, parikát és megpároltuk-pirítottuk. Ekkor hozzáküldtük a paradicsomot, a fűszereket és némi sót. Kb 20 percig rotyogtattuk, hogy kellemes szószos állaga legyen és visszaraktuk az edénybe a húst, még kb 10 percig főztük együtt az egészet. Finom lett nagyon, és nagyon jól esett párommal közösen tüsténkedni a konyhában :)

Képek most sincsenek, mert otthonfelejtettük a fényképezőgépet. :(

Vissza a konyhába

Múlt héten szerdán megünnepeltem, hogy nincs akkora hőség, munkából hazaérve be is vetettem magam a konyhába. Csak írni voltam kicsit lusta hozzá eddig :)
Szóval hazaérve elkapott a lelkesedés, meg a húsehetnék. Ki is kaptam a fagyasztóból egy csirkemellet, gyorsan kiengeszteltem aztán felkockáztam. Egy lilahagymát cikkelyekre vágtam és kevés olajon kicsit megfonnyasztottam. Melléküldtem a kockázott csirkemellet, megpirítottam kissé, és nyakon önöttem 1-1 evőkanl méz és mustár, valamint egy leheletnyi ketchup keverékével, hőkezeltem, amíg a méz karamellizálódni kezdett, aztán el is zártam alatta a tüzet. Kicsit hagytuk hűlni a matériát - a méz miatt ez eltartott egy darabig-, aztán én magában párom pedig némi kenyér társaságában lakmározta be. Fotó ehhez nincs, mert mire kész lett már erősen szürkült odakinn, szép kép készítésére esélyem se volt.

2007. július 20., péntek

Meleg...

Vagyis nem is meleg, hanem határozottan forró odakinn az időjárás. Ennek köszönhetően szombat óta nem ragadtam fakanalat. És már hiányzik, nagyon. De nem vagyok hajlandó tovább melegíteni a lakást. Viszont most hogy gyakorlatilag szendvicsen élünk meg rendelt kaján (sajna ez most megesik) felfedeztem a paradicsom pesto-t és a rabja lettem, pedig csak bolti üvegest ettem eddig. De eltökélt szándékom egy jó receptet felhajtni aztán reszkethetnek a paradicsomok! ;)

2007. július 8., vasárnap

Mástól jött

Tegnap kipróbáltam Zsúrkenyér joghurtos pulykamellcsíkjait, leheletnyi módosítással.
Először is, csirkemellből csináltam, mert az volt itthon, meg raktam a joghurtba fokhagymát is, mitagadás függők vagyunk. :)
Nagyon finom lett tényleg, bár a sütési technikát még gyakorolnom kell, elég sok kekszmorzsa maradt az olajban. Egyébként nagyon nem vagyok oda a rántott dolgokért, ezért ritkán is csinálok ilyesmit, de az a kekszmorzsás dolog ugye nem igazi rántott-bundás, úgyhogy ezért is keltette fel az érdeklődésemet, szerencsére. :) Zsúrkenyérhez hasonlóan én is görög salátá csináltam, vagy legalábbis annak nevezem a végeredményt.

Joghurtos csirkecsíkok kekszbundában

1 csirkemellfilé
1 nagy pohár joghurt- ebből lehet kevesebb is elég lett volna, de ebben a mennyiségben nagyon kényelmesen elfértek a hússzeletkék
1 fej fokhagyma - na ez is ízlés kérdése, mint már említettem, mi függők vagyunk, nem volt kérdéses a mennyiség
frissen őrölt bors
kevés só
1 csomag omlós sós keksz (Detki márkájút találtam) - ebből meg lehetett volna kicsit több, elég sok morzsa ragadt a húsra, gondolom a nemkevés joghurt miatt
olaj a sütéshez

Először is egy fedeles műanyag dobozba öntöttem a joghurtot, belefokhagymanyomóztam a fokhagymát, tekertem bele egy jó adag borsot és megsóztam kicsit. A kisebb csíkszerű darabokra vágott csirkemellet beleforgattam a joghurtba, lefedtem a dobozt és néhány órát állni hagytam, mivel nem volt meleg tegnap ezért csak a konyhapulton, de ha nyáribb az idő, ment volna a hűtőbe. Amikor úgy gondolotam, hogy eleget állt és már eléggé éhesek is vagyunk, összezúztam a kekszet- zacskóba szórtam és párszor végigmentem rajta a sodrófával-, és ebben a zúzalékban hempergettm meg a húst mielőtt a forró olajba küldtem volna őket. Szép aranybarnára sütöttem mindkét oldalukat. A bundával vigyázni kell, mert nem annyira ragaszkodó fajta, mint a panír. Végül görög salátával tálaltam, amit a pácolás ideje alatt állítottam össze.

Görög saláta- legalábbis én így hívom

6 kisebb paradicsom
6 uborka
1 fej lilahagyma
20 dkg feta
oregano

A paradicsomot és az uborkát feldaraboltam, hozzáadtam az apró kockára vágott fetát és lilahagymát és megszórtam oreganóval. Összekevertem az egészet és pihentettem egy darabig a hűtőben. Aztán jól megettük. :)

2007. július 3., kedd

Randavacsi

Túl vagyok a második munkanapomon. :) Legnagyobb meglepetésemre volt kedvem főzni, amikor negyed 8kor hazaértem. De azért hozzá kell tenni, hogy az ihletnek komoly oka volt.
Utoljára vasárnap ettem igazán zöldségeset, és már hiányzott. Az étterem, ahol a munkatársakkal ebédeltünk tegnap és ma nem rossz hely, csak a zöldköretet nem ismerik sajnos, vagyis salátabár van, de az méregdrága...
Szóval majd két napos megvonás után zöldre vágytam. Viszont én túl későn értem volna haza a beszerzéshez, ezért páromat kértem meg cselesen- ő itt dolgozik Fehérváron, a kis szerencsés-, hogy vegyen nekem tökmindegymilyencsaknövénylegyen zöldséget. Aztán nem is beszéltünk, várt itthon a meglepetés. Egy formás duci kis padlizsán díszelgett a konyhaasztalon meg paradicsomok, paprika, uborka. Elkapott a hév, hogy azzal a padlizsánnal bizony kezdeni kell valamit. :)
Gyorsan körbenéztem konyhában-hűtőben, íme az eredménye:
Egy kis fej hagymát nagy kockára vágtam, olivaolajban megpirítottam, hozzáadtam két nagyjából összevagdalt paprikát, azt is pirítottam, rányomtam kb fél fej fokhagymát aztán rászórtam a kockázott padlizsánt és elkeztem pirítani, párolni. Még némi olajat kellett ekkor hozzáöntenem. Mikor kicsit már hőkezelődött és összeesett a padlizsán, utána küldtem két kockázott paradicsomot, lefedve pároltam, közben sóztam-borsoztam meg adtam hozzá kis vizet is. Amikor úgy gondoltam, hogy kész, elzártam alatta a tüzet, tába szedtem és egy darab apróra kockázott fetát kevertem hozzá. Fincsi lett és ronda, meg éhes is voltam, ezért nincs fotó. Amúgy kétemberes adag, és köretnek is jó lehet.

2007. július 1., vasárnap

VKF! VI. - Komplementer ízek

A Vigyázz, kész, főzz! aktuális házigazdája, Lorien is jól feladta a leckét. :) Ebben a hónapban a komplemeter ízek körül forgohattak a gasztrobloggerek gondolatai. Vagyis nem tudom pontosan mások gondolatai mennyire voltak tele a témával, de az enyémek biztos. Több ötletem is volt, aztán a kényelem és a nyári hangulat- csak ne nagyon kelljen bekapcsolni a tűzhelyet, vagy ha mégis csak rövid ideig- győzött. Így hiába lett mostanra elviselhető az idő, mégsem álltam neki jó kis marhahúslevest főzni, hogy a benne főtt húst aztán meggyszósszal élvezhesssük, vagy mézes-mustáros karajt sütni, mert ahhoz még többszöri próbálkozással sem sikerült eltalálni a megfelő méz-mustár arányt :)
Szóval, győzött a legegyszerűbb ötletem, ami nálunk minden nyáron kötelező jellegel előfordul az étlapon, és még komplementer is, meg hát nem elhanygolható nyári szempont, hogy a tűzhelyhez csak opcionálisan kell közeledni. :)

Barackos szendvics

szendvicsnek való pékáru - jelen esetben egy graham zsömle volt
1 szép érett őszibarack - ha épp nem szép érett barack, hanem fion illatos sárgadinnye csábít el a piacon, akkor az
2 szelet sonka-jellegű valami - ami épp szimpatikus volt a boltban
2 szelet sajt - most épp ementáli volt
némi majonéz

Most kissé extrásítottam a receptet, és a mindenfélék ráhalmozása előtt egy serpenyőben megpirítottam a félbevágott zsemlét. De ha épp reggel dobok össze ilyet munkábavinni Kedvesemnek, akkor nem szoktam pirítgatni, meg akkor csukott szendvics alakul belőle, nem nyitott, de ez azt hiszem részletkérdés :)
Tehát a megpirított zsemlefelekre tettem egy-egy szelet sonkába bújtatott sajtot, arra ízlés szerinti menniységű majonéz jön- túl sokkal nem jó, mert elnyomja a többi ízt- végül a barack (alkalom adtán sárgadinnye). Egyébként az egész lelke érzésem szerint a majonéz, mind a sonkához, mind a gyümölcshöz remekül passzol és szépen keretbe foglalja az ízeket.

2007. június 29., péntek

Badacsonyi hétvége

Na végre rászántam magam, és leírom milyen is volt a nyarlásunk. Nem minden alakult úgy ahogy terveztük, ezért nem ragadtam eddig billentyűzetet, de mostanra kellőképpen túltettem magam a dolgokon.
Szóval. Múlt héten csütörtökön kerekedtünk fel Badacsony irányába, potom két és fél órás vonatozás után oda is értünk. Mindez az erősen 35 fok felett nem volt egy leányálom, de hát ki törődik az ilyesmivel amikor végre nyaralunk, ráadásul első igazi közös nyaralásunk volt ez. :) Délután 2 körül érkeztünk meg Badacsonytomajba, a Borbarátok Panzióban szálltunk meg. Igazából csak dícsérni tudom őket, kellemes hely, tiszta szobák, rendezett fürdő :)
A lecuccolás és zuhanyzás után gyorsan ki is próbáltuk a panzió konyháját- étterem is tartozik hozzájuk, és saját boraik is vannak persze :) Párom pirított csirkemellet evett salátával én pedig grillezett fogast - ha már a Balatonnál járunk ugye- szintén salátával. Hozzá persze megittunk egy-egy pohárka bort is, ha jól rémlik olaszrizlinget, meg persze bodzaszörpöt, ez lett az egyik kedvencünk :)
Délután elsétáltunk a kikötőig, mert péntekre túrázást terveztünk és ahhoz még mindkettőnknek szüksége volt egy-egy sapira. Az enyém ilyen (párom nem engedte ki a gépet a kezéből, róla nem készült egyetlen kép sem, szokás szerint...):


Úgy 5 óra felé nekiveselkedtünk, hogy megmásszuk a Badacsonyt... azt hittük, már nincs annyira meleg... Hát tévedtünk, a Szegedy Róza Házig nem jutottunk fel, csak az Imre Borozóig, de úgy döntöttünk, hogy majd szombaton, addigra úgyis borús időt jósoltak. Az Imre Borozóban kóstoltunk olaszrizlinget, szürkebarátot és muskotályt, mindegyik finom volt, a kóstoló mellé borkorcsolyaként hagymás paprikás zsíros kenyeret is kaptunk. (Tévedtem, mégiscsak készült páromról fotó- a karja látszik a háttérben :))



Miután itt ücsürögtünk, borozgattunk és persze beszélgettünk vagy egy órát a szálláson kapott bortérképet tanumányozva felfedeztük, hogy Szeremley Huba étterme kb 10 méterre van onnan, ahol épp üldögéltünk, és még csak nem is felfelé a hegyen :) Amikor felkerekdtünk egyértelmű volt, hogy oda betérünk :) Egy kancsó szemelt rizling és egy finom sajttál került az asztalunkra. Az itt készült fotók sajnos sötétek lettek kicsit, valószínűleg az amúgy igen kellemes szőlőlugas miatt. Amúgy többféle kecskesajtot kaptunk, és el is határoztuk, hogy majd szombaton ott ebédelünk, kipróbálunk valamilyen mangalicás vagy szürkemarhás étket.
A panzióba visszafelé már erősen kapkodtuk a lábainkat, mert vihar közelgett, ami annyira váratlanul azért nem ért minket, az időjárás-jelentéseket figyelve még örültünk is, hogy esős időt jósoltak, úgyse Balatonbanpancsolni akartunk, hanem kirándulni, borozni. Miután visszaértünk a szállásra, elgondulkoztunk erősen, hogy akarunk-e vacsorázni, de aztán úgy döntöttünk, hogy nem most van a fogyókúra ideje:) Párom Holstein szeletet evett én pedig mandulás bundában sült camambert-t vajban párolt almával. Ha jól rémlik, szürkebarát volt a hozzá kortyolt bor :)

Az éjszaka számomra nem volt túl kellemes, valószínűleg a felettünk száguldozó viharfelhők miatt egész éjjel forgolódtam, de szerencsére ezt annyira nem éreztem reggel. A levegő kellemesen lehűlt, a napot felhők takarták, úgyhogy a reggeli után fel is kerekedtünk, hogy a Balatoni Kéktúra vonalát követve megmásszuk a Csönge-hegyet, betérjünk Salföldre majd Kékkúton át Kővágóőrsre érve megnézzük a kőtengert. Sajnos itt történt a baj. Salföld határában kedvesem megcsúszott, elesett és megrándult a bokája. Kicsit fájlalta, úgy döntöttünk, hogy vége a túrázásnak, busszal megyünk vissza Badacsonytomajba. A gond csak az volt, hogy a következő busz mintegy 3 óra múlva indult. Így nekiindultunk az útnak Ábrahámhegy felé, ahol még pont elértünk egy megfelelő vonatot. Azt hiszem ezt nem kellett volna, inkább megvárni a buszt, mert szombat reggelre párom bokája bucira dagadt és színesedni kezdett. A takarítónéni - nagyon kedves néni :)- felajánlotta hogy megnézni, mert ápolónőként dolgozott korábban. Be is küldött minket rögtön Tapolcára a balesetire... De mivel autónk nincs kissé bajosnak ígérkezett a bejutás. Szerencsére a panzió egyik dolgozója felajánlotta, hogy bevisz minket a kórházba, ahol megröngenezték párom bokáját. Szerencsére komoly baj nem történt, "csak" meghúzódott a bokaszalgja, de ez pont elég volt ahhoz, hogy a további terveink kútba essenek, így a szombatot a szobánkban töltöttük, aztán vasárnap - a tervezettnek megfelelően - hazajöttünk. Szerencsére kedvesem bokája gyorsan javul, ma már nagy bátran fáslizást kihagyva ment el dolgozni. Remélem nem lesz baj :)

2007. június 18., hétfő

Hétvégi beszámoló és gyors ebéd

A hétvégén szüleimet látogattuk meg Bácsalmáson, és sok-sok finomsággal lettünk gazdagabbak, de csak sorjában :)
Először is megérkeztünk, aztán a szombat apánál, a vasárnap anyánál telt.
Apa csudafinom csülköt sütütt, a titka valószínűleg a hosszú, kislángon történő sütés volt. Csak úgy leomlott a hús a csontról, és a bőre is remek lett, itt-ott ropogós, egyébként finom szaftos. A csülök mellett sült pár gombafej is, amik szárából csináltam egy kis mártást, unokahúgom kérésére le is írom hogyan:
A gombaszárakat vékonyra szeltem, a csülök kisült zsírjában-ennek hiányában olaj is megteszi- megpirítottam egy fej kockázott vöröshagyma társaságában, sóztam, borsot őröltem rá és megszórtam majorannával. Egy kis pohár tejfölt elkevertem némi vízzel és egy evőkanál liszttel és ezt a keveréket összeforraltam a gombával.
Szóval apunál ettünk csudafinomat és kaptunk egy nagy tál frissenszedett meggyet, szilvapálinkát és nagybátyám borából két flakonnal. (Vöröset és fehéret is, nagyon kellemes asztali borok.)
Aztán vasárnap anyánál. Szokásos ünnepi menü - anyunak és férjének is ezen a hétvégén volt a születésnapja-: húsleves tyúkból és gyömgytyúkból, meggyszósz a leveshúshoz, marhapörkölt nokedlivel és libasült párolt zöldségekkel és rizzsel, meg persze tejfölös uborkasaláta.
Anya jó alaposan fel is pakolt minket nála termett dolgokkal, úgyhgy végül nem kellett buszoznunk, visszahozott minket Fehérvárra kocsival:). És amivel felpakolt minket: saját készítésű bodza és málnaszörp, fagyasztott meggy, málna, zöldborsó, spárga, valamint friss cukkini és zöldbab. Meg egy láda cseresznye:) Ó és a fodormentát meg a lestyánt majdnem el is felejtettem, pedig itt illatoznak a lakásban, még száradniuk kell. :) Szóval lesz miből finomat főznöm mostanság. :)

És akkor a mai ebéd: Mostanság sűrűn főzök tonhalas tésztát, mert gyorsan kész van és könnyű belőle egyszemélyes adagot csinálni- tipikus vizsgaidőszak-kaja. Most jól feturbóztam a hétvégi szerezeményekkel. :)

Tonhalas tészta

1 tonhalkonzerv
1 fej lilahagyma
1 kis doboz sűrített paradicsom
5 dkg orsótészta
só, bors, bazslikom, lestyán
olaj, víz, bor

A hagymát felkockáztam, kevés olajon megpirítottam, majd felöntöttem a paradicsompürével, amit előzőleg két kisparadicsompürésdoboznyi vízzel és egy ugyanilyen doboznyi fehérborral higítottam. Hozzáadtam a lecsepegtetett tonhalat, a morzsolt fűszereket, borsot, kevés sót és a tésztát. Addig főztem, míg a tészta megpuhult és jó sűrű lett a mártás. Ha kész, érdemes kcisit hűlni hagyni. Meg lehet szórni reszelt sajttal , vele is, nélküle is finom,

2007. június 13., szerda

Első próbálkozás

Életem első töltött paparikáját készítettem el az imént. Nagyon rég ettem már, de igazából sosem volt nagy kedvenc, de most valamiért megkívántam. És már a paprika sem olyan drága. :)
Receptért anyust hívtam, mint szinte minden hasonlóan klasszikus kaja esetén. Érdekes, hogy elég ritkán főzök hagyományost, inkább megyek a saját fejem után. Ennek is köszönhető, hogy klasszikusétel-repertoárom kimerül a spenótfőzelék, paprikás krumpli, krumplis tészta háromszögben, de ezeket se főzöm sűrűn, csak nem kell már hozzá anyus segítsége. :)
Szóval ma délelőtt ismét örültem annak, hogy van telefon, és még akkor is tudok tanácsot kérni, ha 200 km-re vagyok anyutól. :)

Töltött paprika
7 tv paprika
30 dkg darált sertéshús
8 dkg rizs
1 kisebb fej hagyma
50 dkg paszírozott paradicsom
1 tojás
só, bors, cukor
1 ek keményítő

A hagymát apró kockára vágtam, összekevertem a darált hússal, rizzsel (nem főztem elő), tojással, sóval, borssal. A masszát lazán beletöltöttem a kicsumázott paprikákba, plusz lett még 4 csupasz gombócom is. Egy nagyobb fazékba beletöntöttem a paszírozott paradicosmot, belepakoltam a paprikákat meg a gombóvokat és annyi vizet öntöttem még hozzá, hogy majdnem ellepje őket a folyadék. Kevés cukrot is tettem a szószba. Főztem az egészet kb fél órát, lehet több is volt kicsit, mindenesetre az egyik gombócon lemeóztam, hogy megpuhult-e a rizs. Megpuhult. :) Ekkor elértem anyus receptjétől, és nem rántással sűrítettem a szószt, hanem keményítővel: előszö is kihalásztam a parikákat meg gombócokat a fazékból egy jénaiba, a visszamaradt szószhoz önötöttem a kevés hideg vízzel elkevert keményítőt, rotyogtattam kicsit és azt is a jénaiba öntöttem. Ez így kb 4 személyes adag.

2007. június 2., szombat

VKF! V. - Fűszerek

Az aktuális VKF! háziasszonya, Aubergine, jól feldobta a labtát, valamilyen fűszert kell a post középpontjába állítani. Nálam sokáig három versenyző volt a témában: koriander, mustármag és édeskömény. Aztán végiggondoltam az egyes fűszerekhez való kötődésem gyökereit, és egyértelműen a mustármag nyert. Még igen törpe koromban - lehettem vagy 4 éves - lettem rabja a mustáros trappista sajnak, csak úgy, magában - egy szelet sajtot bekentem mustárral, és hamm. Szüleim meg csak hüledeztek, hogy de hát mit csinálok, égni fog a gyomrom, satöbbi. De nem égett. Azóta is mustárfüggő vagyok. És most eljött a remek alkalom, hogy házilag készítsek a mustármagból mustárt. :) Az internetnek hála remek kis receptet is találtam, igaz egy lehelletnyit módosítottam rajta.

És akkor a kiírásnak megfelelőenálljon itt néhány sor a mustármagról forrás a Wikipédia.

Mustármag

A mustár ősidők óta használt fűszer. Hazánkban is termesztett egyéves növény. Gömbölyű, sárga színű magjai (sinapsis albae semen) egyhén csípős ízűek, szagtalanok. Illó és zsíros olajat, szinalbin glikozidát, fehérjét tartalmaz.
Felhasználhatjuk saavanyúságok, főleg az uborka eltevésénél, de halmarinádok, pácok, szószok, majonézek, kolbászáruk, vagy más hentesáruk ízesítésére használjuk. Fontos alapanyaga az asztali mustárnak, amely megtört és olajtól mentes, fehér és fekete mustármag, ecet, só, bors, szegfűszeg, hagyma, tárkony, fűszerek keveréke.
A fekete mustárt (sinapis nigra) lényegében csak a konzervipar és a gyógyszeripar használja.
Jó a pattanásos, kiütéses bőrre, érelmeszesedés, magas vérnyomás, anyagcsere-zavarok, epe és májbántalmak emésztési panaszok, felfúvódás, de reuma, isiász és bőrkiütések esetén is. A magból naponta 3 x 1 – 1 csapott kávéskanállal, szétrágás nélkül kell lenyelni. Egy – egy kúra 6-8 hétig tartson.
Gyógyhatása abban áll, hogy a szervezeten emesztetlenül átmenő magok emulziói kioldódnak. Makacs esetekben a napi adag kétszeresére emelhető.

És akkor végül a recept:

Mézes-fahéjas mustár

10 dkg mustármag
1 dkg só
6-7 dkg méz
3 dkg borecet
3 dkg tárkonyos ecet
80 ml víz
csipetnyi õrölt fahéj
5 szem koriander
1 ek tárkony

Először is a mustármagot a korianderrel és a tárkonnyal mákdrálóval ledaráltam, mivel jó kis kézzelhajtós eszközről van szó, első darálás után még eléggé darabos lett az őrlemény, lehetett volna még párszor macerálni a magokat, de nekem ilyen durváradarálva még tetszett is, úgyhogy nem szórakoztam vele tovább. :) Az őrleményhez hozzákevertem a sót, fahéjat (lehet túl kis csipetet tettem belőle, mert a végeredményen nemigen érződött), végül hozzáöntöttem a folyékonyabb alapanyagokat is. A kapott masszát kis befőttesüvegbe töltöttem, felhasználás előtt érdemes pár napot állni hagyni, akkor állítólag csökken az ereje, merthát igen ütős egy jószág lett. Eddig egyszer sikerült enni belőle virsli és frissen sűlt kifli társaságában, igen ízletes, bár nem az a fajta, amit nyugodtan meg tudnék enni csak simán sajttal, jóval erősebb mint az átlag bolti mustár, de nekem finomabb is :)


2007. május 27., vasárnap

Kereső

Jelentem meglett az első fura keresőkifejezésem, pontosabban kifejezéseim. Bár igzából szeretném tudni, hogy mi is az a nemi massza, amivel valaki rám talált. A másik érdekes pedig micsoda @.com.

2007. május 24., csütörtök

Méééég spenóóóóót

Spenótszezon van. Vagyis volt, amikor ezt a spenótos pulykát készítettem. Bevallom fagysztóból szedtemki a spenótot hozzá, de kb egy hete volt még csak ott. :) Ugyanis drága anyukám futószalagon párolja, aprítja és fagyasztja nekem a spenótot, hogy amikor végre meg tudom látogatni (200 km-re élünk egymástól sajnos), akkor legyen mit hoznom magammal. Mert ugye nála a kertben természetesen spenóttermesztés folyik erősen, többek között miattam, és én ennek nagyon-nagyon örülök. :) Meg a mindenféle másnak is ami anyu kertjében terem. Csak sajnos még busszal kell leküzdenem a távolságot, közel sem tudok annyi mindent hozni, mint amennyit szeretnék, meg anyus rámtukmálna.
Szóval a legutóbbi spenótos. Eléggé kalandosra sikeredett. Spenótos-mozzarellás pulykatekercset szerttem volna készíteni. Viszont a pulyka ezt nem akarta. Vagyis az egyik szelet. Az elsőt szép csinosan sikerült kiklopfolni, a második viszont úgy döntött, cafatokra hullik. Szóval változtatni kellett a terven. A szépszelettel kibéleltem egy kis jénait, rá jött a töltelék, végül a cafatokat rendezgettem el a tetején. Így lett a pulykatekrcsből rétegespulyka.:) Majd legközlebb megpróbálok ügyesebb lenni de így rétegezve se lett rossz. :)

Spenóttal és mozzarellával rétegezett pulyka

2 szelet pulykamell (kb 25-30 dkg)
1 csomag mini mozzarella
1 anyucsomag spenót (ez 3 jóóó púpos evőkanál párolt, aprított spenótot jelent)
némi fenyőmag
pár gerezd fokhagyma
bazslikom

bors
olaj

Először is kiklopfoltam a húst és sőztam, borsoztam. A fenyőmagokat száraz serpenyőben megpirítottam és apróra vágtam, miután kihűltek (meglepően forróak tudnak lenni a kis cselesek). Aztán a fokhagymákat átküldtem a fokhagymanyomón, kevés olajon megpirítottam őket, hozzáadtam a spenótot, sóztam, kis bazsalikomot szórtam bele és hozzákevertem a fenyőmagvagdalékot is. El is zártam a cucc alatt a tüzet. Közben persze begyújtottam a sütőt, olyan közepes hőmérsékletre. Egy kis jénait kiolajoztam kissé, belefektettem a szépszeletet, rákentem a spenót felét, aztán elrendezgettem rajta a mini mozzarella golyókat (előzőleg félbevagdaltam őket), jött a spenót másik fele végül a szétklopfolt darabok. Lefedtem a tálat alufóliával, beküldtem a tálat a sütőbe, talén fél órára, a lényeg, hogy a pulyka megpárolódjon. Aztáb levettem a fóliát és visszaraktam a készítményt, amíg a felső hússzelet megpirult kissé. Félbevágva halásztam ki az edényből, így mindkettőnknek jutott mindeféle. :)
Szóval kétszeméyles adag.

Nyári kördés

Úgy tűnik, mostanság én csak kördésekre válaszolok. Ezúttal köszönet érte Kismacsnak. :)
Szóval hogy mik is a terveim nyárra.

Az első: túlélni a meleget. Most hogy pár napja 30 fok fölé mászik a hőmérő, bizony kezdődik a folyamatos fejfájásom, ami nem túl biztató. Reméltem hogy a tavaly nyári elég volt a fejemnek, de attól tartok nem. És ha meleg van, akkor bizony nehezen szánom rá magam, hogy a konyhában tüsténkedjek, főleg oylan dolgot, ami miatt meg kell gyújtani a gázt, ne adj' úristen be kell gyújtani a sütőt. Mivel piciny konyhánk van vagy 6 négyztméter, el lehet képzelni, meddig tart neki bemelegedni. Szóval vagy abszolut hőkezeléstnemigénylő dolgokból készült salikat kéne gyártani vagy szendvicseket. Szigorúan hideg szendvicseket.
Továbbá: Ha már csinálok valamit, és még le is fotózom, akkor írni is róla. Mert hát ezért indítottam ezt a blogot, vagy mi a szösz. Csak mostanság volt mindenféle dolog, szorgalmi időszak vége, vizsgaidőszak eleje, és álláskeresés, mert ősszel már "csak" diplomamunka köt az egyetemhez. Állást szerencsére találtam, hetente négy napot fogok Budaörsön tölteni, megízlelhetem az ingázók remek életét. Szóval főzés azt hiszem maximum heti 3 nap fordulhat elő. Akkor viszont szeretnék finom dolgokat alkotni, jó kis idényzöldségekből. És persze gyümölcs, gyümöcs meg még gyümölcs. Megint beindulhatnak a nagy piacfosztások. :) Meg a reménykedés, hogy amikor van időm főzni, akkor ne legyen nagyon meleg.

Na most hogy jól megfogadtam, posztolok is gyorsan a legutóbbi fotózmányomról.

A hűsítő hógolyót pedig továbbítom Ildinkónak és Annának.