2007. augusztus 15., szerda

Milánói borda után szabadon

Ma mindketten itthon voltunk, én mára raktam a heti nemdolgozós napot, Kedves pedig szabit vett ki. Mindezt azért, mert jövő szombaton unokabátyám esküvőjére megyünk és ez remek apropót jelentett ahhoz, hogy végre vegyünk a Kedvesnek csinosfeketecipőt, meg pár inget. Cipőbeszerzés gyors és sikeres volt, ing pedig majd jövő szerdára lesz a méretében (így jár az ember, ha majd' két méter magas).
És persze ha már esküvő nászajándék is kell, ami jelen esetben egy palack 2003-as Takler Regnum és egy fából készült bordoboz, amihez tartozik dugúhúzó, dugó, kiöntő csőr a borosüvegre és egy gyűrű szerű valami, amiről nem tudtuk mi. :) Szóval az ajándékvásárlás dobozbeszerző részét is ma intéztük.
Délben a rohangászás közepette bűnöztünk egyet, beültünk a Mekibe, ezzel a félévenkénti egy látogatást le is tudtuk. :)
Aztán hazaérve bevágtuk a szundit. Ébredéskor kezdtük realizálni, hogy mindeflé jártunk, csak ennivalót nem hoztunk haza. :) Már épp azon gondolkoztunk hogy akkor most gyorsbevásárlás vagy pizzarendelés lesz-e, amikor beugrott, hogy úgy tudnék enni milánói bordát. Vagyis valami olyasmit. Egy közeli étteremből lehet is rendelni, de semmi kedvem nem volt a rántott húshoz (ritkán van, és amikor Kedves anyukájához megyünk elég nagy valószínűséggel az az ebéd, és az ilyenirányú igényeim ki is elégülnek :) ), ráadásul általában kissé túlfőzik a tésztát. Az eszmefuttatás vége az lett, hogy lerohantam a fagyasztóhoz, kivettem egy adag szeletelt karajt, és gyorsan rábírtam, hogy olvadjon ki. Paradicsompüré és spagettitészta pedig szintén alapfelszereltség, szerencsére. :) Pénztárca barát és kényelmes megoldás:) A karajt nem paníroztam, hanem csak natúron sütöttem meg, de én így jobban is szeretem. Köretnek mellé pedig paradicsomos spagetti készült. Szóval majdnem olyan mint a milánói borda, és nekem valamivel jobban is ízlett.
A legjobb az egészben: elkészült a vacsi, szépen kipakoltam tányérokra a húst és a tésztát, lefotóztam és hívtam a Kedvest enni. Erre ő közölte, hogy most játszik kicsit később eszik. Úgyhogy egyedül ettem, aztán feltöltöttem a számítógépre a képeket. Kedves meglátta az első képet, és rögtön a vacsora volt fontosabb. Vicces volt. :)

Sertésszelet spagettivel

4 szelet sertéskaraj
15 dkg spagetti
1 kis doboz paradicsompüré
kb fél fej fokhagyma
kevés cukor
olaj
fokhagymás és olaszos fűszerkeverék

A kiolvadt karajt kicsit megveregettem a klopfolóval, aztán beszórtam fokhagymás fűszerkeverékkel- szégyen szemre szeretek ilyesmit használni, bár szinte kizárólag Házi Arany gyártmányú fűszerkeveréket használok, ez a fokhagymás és az olaszos is ilyen volt.
Odaraktam vizet a tésztának, amikor felforrt és a tészta is belekerült, nekiláttam a szósznak: a fokhagymákat fokhagymanyomóval kezeltem, és kevés forró olajon kicsit mepirítottam, aztán felöntöttem a következőval: a kis paradicsompürét felhígítottam 3 sajátdoboznyi vízzel, beleszórtam 1 teáskanál olaszos fűszerkeveréket és ugyanennyi étkezési keményítőt, valamint egy kevés cukrot. Addig főztem, amíg a tészta al dente lett, aztán hozzákevertem a szószhoz a tésztát és levettem a tűzről. Kicsit soknak tűnt elsőre a szósz, de amíg a hús sült nagyon szépen felszívta a tészta. A húst kevés olajon teflonserpenyőben szép pirosra sütöttem és már tálaltam is a vacsorát. Ketten kellemesen jóllaktunk vele.


1 megjegyzés:

gabojsza írta...

Hozzápötyögnék: a gyűrű szerű valaminek a neve cseppfogó és a borosüveg nyakára húzva megakadályozza, hogy lecseppentse az ember a szép fehér damaszt terítőjét:))