2007. július 30., hétfő

Szülinapozás

Párom anyukája múlt héten ünnepelte 60. születésnapját, szombaton pedig jól fel is köszöntöttük. Az ajándék részét képezte, hogy az ebédről mi gondoskodtunk kedvesemmel. A desszertet - a tortát az ünnepelt megvétózta- pénteken raktam össze: tiramisu-utánzatot -óckodom a nyers tojástól, így az kimarad az én változatomból-készítettem, azt mindenki szereti- majdnemanyósom ráadásul nagyon szereti a kávét. :)
Főételnek egy szakácskönyvben talált olaszos karajt készítettünk el kdevesemmel. A szülinapi köszöntés részét képezte még egy palack Szepsy-féle 6 puttonyos tokaji aszú, ez volt lényegében Az ajándék. Ebég után fel is bonottuk, nagyon finom volt :) Nem vagyok egy borszakértő, de igyekszem művelődni a témában, a mostani ajándékvásárlással - unokatesvéreméknek nászajándékba is most vettük meg a bort-pedig klubtagok ( :)) lettünk egy vinotékában, ahol havonta tartanak borkóstolót. Majd azokról is igyeszem beszámolni. :)
És akkor a receptek:

Tiramisu mifelénk:

25 vagy 50 dkg mascarpone, mikor milyen kedvem van, most 50et raktam bele, lehet maradok ennél a mennyiségnél
4 dl tejszín
2-3 ek cukor
fél liter kávé- ez nálam mindig nescafé, mert csak olyan van otthon, meg anyósjelöltnél is :)
amaratto ízlés szerint - az alkohol fajtája eléggé opcionális szokott lenni, mikor mi szimpatikus a boltba, nekem például rumosan is ízlik
2 csomag babapiskóta - nem biztos hogy kell az egész, de inkább több legyen mint kevesebb alapon állok hozzá minig :), most ráadásul volt a Kaiser'sban olasz gyártmány, kb fele olyan vastag mint az átlag magyar

A szobahőmérsékletű mascarponet kikevertem a cukorral, a tejszant habbá vertem és a cukros krémsajthoz kevertem. A kávéba löttyintettem némi amarettot. Az amarettos kávéba mártott babapiskótákat kibéleltem egy szimpatikus tál alját, megkentem krémmel, rá újabb réteg megmártott babpiskóta majd krém, és így tovább, amíg a krém el nem fogy, utolsó réteg krém legyen, végül megszórtam a tetejét cikrozatlan kakóporral, persze jó vastagon :) Nagyon jót tesz neki egy éjszaka gondolkozás a hűtőben. Egyszer türelmetlenek voltunk, és frissen megettük a felét, másnap pedig a maradékot. Na akkor rendesen szembesültünk a különbséggel.

Olaszos karaj (8 szenélyes adag)

1 kg karaj felkockázva
1 fej vöröshagyma apró kockára vágva
1 paprika kockázva
20 dkg gomba (lehetőleg apró, a nem túl kis fejeket 2-be, 4-be vágtam)
1 duci gerezd fokhagyma
kb fél-1 kg paradicsom hámozva és kockázva
1-1 kk kakukkfű, bazsalikom, oregano,(frissen) őrölt bors

olíva olaj
kb 45 dkg tagliatelle (a receptben makaróni volt írva, a képen viszont egyértelműen tagliatelle volt, én meg ahhoz ragaszkodtam)

Először is, némi olíva olajon elősütöttük a húst, aztán kiszedtük az edényből és megpróbáltuk meleg tartani. A visszamaradt zsiradákba dobtuk a hagymát, fokhagymát, gombát, parikát és megpároltuk-pirítottuk. Ekkor hozzáküldtük a paradicsomot, a fűszereket és némi sót. Kb 20 percig rotyogtattuk, hogy kellemes szószos állaga legyen és visszaraktuk az edénybe a húst, még kb 10 percig főztük együtt az egészet. Finom lett nagyon, és nagyon jól esett párommal közösen tüsténkedni a konyhában :)

Képek most sincsenek, mert otthonfelejtettük a fényképezőgépet. :(

Vissza a konyhába

Múlt héten szerdán megünnepeltem, hogy nincs akkora hőség, munkából hazaérve be is vetettem magam a konyhába. Csak írni voltam kicsit lusta hozzá eddig :)
Szóval hazaérve elkapott a lelkesedés, meg a húsehetnék. Ki is kaptam a fagyasztóból egy csirkemellet, gyorsan kiengeszteltem aztán felkockáztam. Egy lilahagymát cikkelyekre vágtam és kevés olajon kicsit megfonnyasztottam. Melléküldtem a kockázott csirkemellet, megpirítottam kissé, és nyakon önöttem 1-1 evőkanl méz és mustár, valamint egy leheletnyi ketchup keverékével, hőkezeltem, amíg a méz karamellizálódni kezdett, aztán el is zártam alatta a tüzet. Kicsit hagytuk hűlni a matériát - a méz miatt ez eltartott egy darabig-, aztán én magában párom pedig némi kenyér társaságában lakmározta be. Fotó ehhez nincs, mert mire kész lett már erősen szürkült odakinn, szép kép készítésére esélyem se volt.

2007. július 20., péntek

Meleg...

Vagyis nem is meleg, hanem határozottan forró odakinn az időjárás. Ennek köszönhetően szombat óta nem ragadtam fakanalat. És már hiányzik, nagyon. De nem vagyok hajlandó tovább melegíteni a lakást. Viszont most hogy gyakorlatilag szendvicsen élünk meg rendelt kaján (sajna ez most megesik) felfedeztem a paradicsom pesto-t és a rabja lettem, pedig csak bolti üvegest ettem eddig. De eltökélt szándékom egy jó receptet felhajtni aztán reszkethetnek a paradicsomok! ;)

2007. július 8., vasárnap

Mástól jött

Tegnap kipróbáltam Zsúrkenyér joghurtos pulykamellcsíkjait, leheletnyi módosítással.
Először is, csirkemellből csináltam, mert az volt itthon, meg raktam a joghurtba fokhagymát is, mitagadás függők vagyunk. :)
Nagyon finom lett tényleg, bár a sütési technikát még gyakorolnom kell, elég sok kekszmorzsa maradt az olajban. Egyébként nagyon nem vagyok oda a rántott dolgokért, ezért ritkán is csinálok ilyesmit, de az a kekszmorzsás dolog ugye nem igazi rántott-bundás, úgyhogy ezért is keltette fel az érdeklődésemet, szerencsére. :) Zsúrkenyérhez hasonlóan én is görög salátá csináltam, vagy legalábbis annak nevezem a végeredményt.

Joghurtos csirkecsíkok kekszbundában

1 csirkemellfilé
1 nagy pohár joghurt- ebből lehet kevesebb is elég lett volna, de ebben a mennyiségben nagyon kényelmesen elfértek a hússzeletkék
1 fej fokhagyma - na ez is ízlés kérdése, mint már említettem, mi függők vagyunk, nem volt kérdéses a mennyiség
frissen őrölt bors
kevés só
1 csomag omlós sós keksz (Detki márkájút találtam) - ebből meg lehetett volna kicsit több, elég sok morzsa ragadt a húsra, gondolom a nemkevés joghurt miatt
olaj a sütéshez

Először is egy fedeles műanyag dobozba öntöttem a joghurtot, belefokhagymanyomóztam a fokhagymát, tekertem bele egy jó adag borsot és megsóztam kicsit. A kisebb csíkszerű darabokra vágott csirkemellet beleforgattam a joghurtba, lefedtem a dobozt és néhány órát állni hagytam, mivel nem volt meleg tegnap ezért csak a konyhapulton, de ha nyáribb az idő, ment volna a hűtőbe. Amikor úgy gondolotam, hogy eleget állt és már eléggé éhesek is vagyunk, összezúztam a kekszet- zacskóba szórtam és párszor végigmentem rajta a sodrófával-, és ebben a zúzalékban hempergettm meg a húst mielőtt a forró olajba küldtem volna őket. Szép aranybarnára sütöttem mindkét oldalukat. A bundával vigyázni kell, mert nem annyira ragaszkodó fajta, mint a panír. Végül görög salátával tálaltam, amit a pácolás ideje alatt állítottam össze.

Görög saláta- legalábbis én így hívom

6 kisebb paradicsom
6 uborka
1 fej lilahagyma
20 dkg feta
oregano

A paradicsomot és az uborkát feldaraboltam, hozzáadtam az apró kockára vágott fetát és lilahagymát és megszórtam oreganóval. Összekevertem az egészet és pihentettem egy darabig a hűtőben. Aztán jól megettük. :)

2007. július 3., kedd

Randavacsi

Túl vagyok a második munkanapomon. :) Legnagyobb meglepetésemre volt kedvem főzni, amikor negyed 8kor hazaértem. De azért hozzá kell tenni, hogy az ihletnek komoly oka volt.
Utoljára vasárnap ettem igazán zöldségeset, és már hiányzott. Az étterem, ahol a munkatársakkal ebédeltünk tegnap és ma nem rossz hely, csak a zöldköretet nem ismerik sajnos, vagyis salátabár van, de az méregdrága...
Szóval majd két napos megvonás után zöldre vágytam. Viszont én túl későn értem volna haza a beszerzéshez, ezért páromat kértem meg cselesen- ő itt dolgozik Fehérváron, a kis szerencsés-, hogy vegyen nekem tökmindegymilyencsaknövénylegyen zöldséget. Aztán nem is beszéltünk, várt itthon a meglepetés. Egy formás duci kis padlizsán díszelgett a konyhaasztalon meg paradicsomok, paprika, uborka. Elkapott a hév, hogy azzal a padlizsánnal bizony kezdeni kell valamit. :)
Gyorsan körbenéztem konyhában-hűtőben, íme az eredménye:
Egy kis fej hagymát nagy kockára vágtam, olivaolajban megpirítottam, hozzáadtam két nagyjából összevagdalt paprikát, azt is pirítottam, rányomtam kb fél fej fokhagymát aztán rászórtam a kockázott padlizsánt és elkeztem pirítani, párolni. Még némi olajat kellett ekkor hozzáöntenem. Mikor kicsit már hőkezelődött és összeesett a padlizsán, utána küldtem két kockázott paradicsomot, lefedve pároltam, közben sóztam-borsoztam meg adtam hozzá kis vizet is. Amikor úgy gondoltam, hogy kész, elzártam alatta a tüzet, tába szedtem és egy darab apróra kockázott fetát kevertem hozzá. Fincsi lett és ronda, meg éhes is voltam, ezért nincs fotó. Amúgy kétemberes adag, és köretnek is jó lehet.

2007. július 1., vasárnap

VKF! VI. - Komplementer ízek

A Vigyázz, kész, főzz! aktuális házigazdája, Lorien is jól feladta a leckét. :) Ebben a hónapban a komplemeter ízek körül forgohattak a gasztrobloggerek gondolatai. Vagyis nem tudom pontosan mások gondolatai mennyire voltak tele a témával, de az enyémek biztos. Több ötletem is volt, aztán a kényelem és a nyári hangulat- csak ne nagyon kelljen bekapcsolni a tűzhelyet, vagy ha mégis csak rövid ideig- győzött. Így hiába lett mostanra elviselhető az idő, mégsem álltam neki jó kis marhahúslevest főzni, hogy a benne főtt húst aztán meggyszósszal élvezhesssük, vagy mézes-mustáros karajt sütni, mert ahhoz még többszöri próbálkozással sem sikerült eltalálni a megfelő méz-mustár arányt :)
Szóval, győzött a legegyszerűbb ötletem, ami nálunk minden nyáron kötelező jellegel előfordul az étlapon, és még komplementer is, meg hát nem elhanygolható nyári szempont, hogy a tűzhelyhez csak opcionálisan kell közeledni. :)

Barackos szendvics

szendvicsnek való pékáru - jelen esetben egy graham zsömle volt
1 szép érett őszibarack - ha épp nem szép érett barack, hanem fion illatos sárgadinnye csábít el a piacon, akkor az
2 szelet sonka-jellegű valami - ami épp szimpatikus volt a boltban
2 szelet sajt - most épp ementáli volt
némi majonéz

Most kissé extrásítottam a receptet, és a mindenfélék ráhalmozása előtt egy serpenyőben megpirítottam a félbevágott zsemlét. De ha épp reggel dobok össze ilyet munkábavinni Kedvesemnek, akkor nem szoktam pirítgatni, meg akkor csukott szendvics alakul belőle, nem nyitott, de ez azt hiszem részletkérdés :)
Tehát a megpirított zsemlefelekre tettem egy-egy szelet sonkába bújtatott sajtot, arra ízlés szerinti menniységű majonéz jön- túl sokkal nem jó, mert elnyomja a többi ízt- végül a barack (alkalom adtán sárgadinnye). Egyébként az egész lelke érzésem szerint a majonéz, mind a sonkához, mind a gyümölcshöz remekül passzol és szépen keretbe foglalja az ízeket.