2008. december 30., kedd

Karácsony 2008 - A készített ajándékok

Mostanra szokássá vált nálam, hogy a szeretetteimnek saját készítésű finomságokkal kedveskedek. Így sokkal nyugodtabban tudok készülni az ajándékozásra, csak recepteket bújok fejvesztve, nem üzleteket. ;)
És akkor amik idén készültek:

Mindenki kapott marcipános szaloncukrot, csak épp nem szaloncukor, hanem korong és golyó formában. Dolce Vita receptjéből indultam ki, csak kevesebb cukorral. És az alábbi adagnak igazából a duplája készült, mert miután az első adagot leteszteltük, úgy döntöttünk Párommal, hogy nem csak pár darabot szeretnénk itthonra.

Marcipános szaloncukor

60 dkg darált mandula
20 dkg porcukor
10 dkg kandírozott narancshéj
kevés víz
étcsoki (Tibi étcsoki) a mártogatáshoz/bevonáshoz

A mandulát összekeverteme a porcukorral és narancshéjjal, majd kevés vizet hozzáadva relatíve kemény masszává dolgoztam össze. Hagytam kicsit összeérni az ízeket (1-2 órát) aztán a masszát korongokká és golyókká formáztam. A korongok felét mártottam olvasztott étszokiba, a golyóknak a tetejükre került egy-egy csepp a csokiból.


Anyum és Párom anyuja gyümölcskenyeret kapott a marcipán mellé. A receptet a Mindmegettén találtam.

Birsalmasajtos gyümölcskenyér

35 dkg liszt
15 dkg vaj
3 tojás
1 csomag sütőpor
5-6 dkg cukor
10 dkg birsalmasajt
5 dkg dió

A diót durvára, a birsalmasajtot kis kockákra vágtam és elkevertem a liszttel és a sütőporral. A cukor felét habosra kevertem a puha vajjal és egyenként hozzáadtam a tojások sárgáját. (Ezt érdemes egy nagyobb tálban csinálni, mert ebben lesz összeállítva a tészta.) A tojások fehérjét habbá vertem a maradék cukorral. A lisztes keverékből és a felvert habból felváltva adtam a vajas keverékhez, fakanállal elekvertem, igyekeztem ügyelni arra, hogy ne törjem össze a habot. Végül a kész tésztából két gonbócot formáltam, mindkettőt ellapítottam, kilyukasztottam a közepét, így két gyűrű formájú gyümölcskenyerem lett. Sütőpapírral bélelt tepsiben, kb 180 fokra előmelegített sütőben sütöttem mintegy fél órát, akkor jött a tűpróba, amin átment, így ki is kerültek a sütik a sütőből.


Apum a szalnoncukor mellé pálinkás sajtkrémet kapott, amit a Velvet Tejbenvajban rovatában találtam.

Pálinkás sajtkrém

többfajta, jellegzetes sajt (ez nálam hegyi sajt és idősebb fajta gouda volt)
pálinka (terészetesen jófajta)

A sajtokat lereszeltem, egy kis csatosüvegbe tettem (nem tömködtem, csak úgy lazán) és felönöttem pálinkával. Remélem jó lesz, mert csak pár hete állítottam össze és a leírás szerint 1-2 hónap mire jó lesz. Egy üveggel persze készült nekünk is, majd azon teszteljük a végeredményt. :)

Végül tesómék marcipánmellé valója: hagymabefőtt Donna Hay Ízvarázsából.

Hagymabefőtt

8 fej lilahagyma
1 ek római kömény
1 ek koriander
750 ml fehérborecet
50 dkg barnacukor

A hagymát felszeleteltem, a római köményt és a koriandert mozsárban megtörtem. A hagymát egy megfelelő méretű lábosban felöntöttem az ecettel, fűszereztem, nagy lángon felforraltam és 15 perc forrás után hozzáadtam a cukrot is. Ezután már kis lángo főztem addig, míg a szirup besűrűsödött.

2008. december 15., hétfő

Pulykás lasagne

Az alábbi recept eredetije Váncsa István szakácskönyvéből származik. Nagyon megtetszett, hogy a lasagnehez besamel helyett tojással és sajttal kevert ricottát használ. Egyértelműen nagy kedvenc lett, az utóbbi időben többször is készült, mostanra sikerült a nekünk legjobban bejövő változatot is kialakítani.

Lasagne pulykával

fél kg darált pulykahús (szerintem combból a legjobb)
kb 1 liter paszírozott paradicsom
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 ek bazsalikom
1 ek oregano
kb 10 dkg olivabogyó
fél doboz szárított gomba alaposan beáztatva (eredeti receptben kb 12 dkg friss szerepel)
só, bors
olaj
fél kg ricotta
2 tojás
20 dkg reszelt sajt (eredetileg parmezán, én általában azt használom hozzá ami épp akad otthon és reszelhető)
bors
(kevés aprított petrezselyem, amit eddig mindig kihagytam, mert nem siekrült szép friss petrezselymet szerezni)
1 golyó mozzarella (ezt legutóbb elfelejtettem, nélküle se volt rossz)
egy fél kg-os friss lasagnetészta fele
plusz reszelt sajt a tetejére (eredetileg mozzarella, de nekem azzal anyira nem tetszett)

A vöröshagymát felkockáztam, a fokhagymát apróra vágtam és kevés olajon megdinszteltem. Borsot tekertem rá, hozzáadtam a húst, lepirítottam kicsit, majd felöntöttem a paszírozott paradicsommal, hozzáadtam a felaprított gombát és olajbogyót, bazsalikommal és oreganoval fűszereztem. Kis lángon főztem kb fél órát. Közben bemelegítettem a sütőt kb 170 fokra és kikevertem a ricottát a tojásokkal, reszelt sajttal, borssal.
Fogtam egy mély, szögletes jénai tálat, az aljában elterítettem két merőkanál húsos ragut, arra tettem egy réteg tésztát, majd a ricottás keverék felét, a maradék húsos ragu felét, egy golyó felkarikázott mozzarellát (ez legutóbb ugye elmaradt, plusz véletlenül felcseréltem a húsos és ricottás réteget), eztuán jött egy újabb réteg tészta, a maradék ricotta majd a maradék ragu, végül a tetjére (az eredeti mozzarella helyett) reszelt sajtot szórtam és jó fél órára a sütőbe toltam. Miután megsült, szerintem érdemes kicsit hűlni hagyni, úgy egyszerűbb kiszedni a tálból. Ráadásul másnap sem roszz, úgyhogy nálunk ideális munkábavivős étel lett.

2008. december 9., kedd

Hertwarming

Annától érkezett hozzám az aktuális kördés. És nagyon jól esett, főleg az érdeklődés hogylétem felől. :) Szóvel köszönüm, jól vagyok, csak pár hete folyamatos munkarendbe kerültem (hogy azokat a frány szervereket folyton felügyelni kell, aki ezt kitaálta ;) ), így épp újraszervezem az életem kissé, jobban oda kell figyelnem a szabadidőmre, mert ugyan nem lett kevesebb, csak nem a megszokott módon van elosztva. Meg mostanság nem nagyon főztem újdonságot, ha meg igen, az még nem lett pont tökéletes, és meg kell csinálni újra, de az újrázásokat már fel szeretném tenni, mert amúgy tökjó kaják.

Ne de miről is érdeklődött Anna, vagyis eredetileg rollller: mi az az egyszemélyes finomság, amivel gyorsan rendbe tudjuk rakni a lelkünket, ha épp gonosz a világ.

Jól el akartam gondolkozni a kérdésen, aztán szinte rögtön eszembe is jutott a csípős, sajtos kukoricakrémleves, lehetőleg rengeteg sajttal. Az pont ilyen célzattal készült, ráadásul csak nekem. Egyébként ha nem szigorúan sajátkészítésű dolognak kell lennie, akkor a szezámmagos csirkemell pirított tésztával is ide tartozik, egészen konkrétan a kínai gyorsétkezdében beszerezve, mert ugyan szoktam olyat csinálni itthon is, de azért nem az a gyorsan, bármikor összedobható fogás.

Hát ezek az én elsőszámú lélekmelengetőim, és kíváncsi lennék Ildinkó és Gabojsza válaszára is.

2008. november 12., szerda

Krumplistészta

Családi recept, bizony. Az egyik első olyan dolog, amit önállóan főztem. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy egyetem alatt kollégiumban laktam és hát ha főtt ételt akart enni az ember, akkor vagy ment a menzára, vagy főzött maga, hétvégenként persze csak ez utóbbi volt érvényben. És persze a jól nevelt egyetemista kis pénzből él, a krumplis tészta meg nem az a nagyköltségű valami, főleg, hogy kolbászt és őrölt paprikát mindig kaptam otthonról, a krumpli, hagyma, tészta hármas pedig igazán nem a drágaságáról híres.
Aztán időközben rájöttem, hogy a krumplistészta is az "ahány ház, annyi szokás" kategóriába tartozik. Sógornőm például paprika és mindfenéle hús nélkül, "fehéren", jó borsosan készíti.
Jó volt olvasni Zsuzsi krumplistésztás posztját is, főleg, hogy akkor már tudtam, hogy ma ezt fogok főzni.
És akkor végül az én családi receptem, nemtudom hány főre, elvileg kettőnknek készítettem holnapi ebédnek, de lehet vacsorára is fog maradni belőle.

Krumplistészta

4 nagy krumpli
25 dkg száraztészta
kb 10-15 cm-nyi szárazkolbász (ez lehet több is)
1 fej vöröshagyma
2 tk őrölt paprika
só, olaj

A krumplit meghámoztam, felkockáztam, sós vízben főni tettem, a tésztának is tettem oda sós vizet. A hagymát apróra kockáztam, a kolbászt hosszában félbevágtam és felkarikáztam (így félkarikáim lettek). Amikor megfőtt a krumpli és a tészta mindkettőt leszűrtem, majd az olajon üvegesre pároltam a hagymát, lehúztam a tűzről, hozzáadtam az őrölt paprikát és a kolbászt, jól elkevertem. Visszatettem a tűzre, hozzákevertem a tésztát és a krumlpit is, jól átforrósítottam ez egészet és el is zártam alatta a tüzet. Holnap jót fogok ebédelni azt hiszem . :) És persze lesz hozzá savanyú uborka is, anélkül nem az igazi.

2008. november 4., kedd

Társasjáték mellé

Hosszú szemezés után néhány hete végre megvettük a Catan nevű társasjátékot, az októberi hosszúhétvége alkalmából pedig át is hívtuk két barátunkat egy borozással, falatozással összekötött Catan-partira. A falatozáshoz káposztás tekercset készítettem, most először. Az alapötletet a nyáron unokatestvéreméknél kínált, pékségből származó falatka adta és szerencsére jó ötletnek bizonyult. A kis tekercsekhez leveles tésztát használtam, bevallom boltit, méghozza a több helyen is elismeréssel emlegetett Tante Fanny márkájút. Hát most én is beállok a pártolók táborába, nagyon ízlett. :)

Káposztás tekercs

2 csomag Tante Fanny leveles tészta (összesen 4 lap, amit már nem kell nyújtani)
1 kisebb fej káposzta
1 ek cukor
kb 1 ek só
olaj
1 tojás
köménymag

A káposztát vékonyra felszeleteltem, megsóztam és felforrósított olajon párolni kezdtem, majd lefedtem (Néha öntöttem alá egy kis vizet, hogy nehogy leégjen, mielőtt megpuhulna). Amikor már szépen összeesett és pirulni kezdett rászórtam a cukrot és már fedő nélkül szép barnásra (és persze puhára) hőkezeltem. Hagytam kihűlni. A sütőt begyújtottam 200 fokra. A levelestészta lapokat hosszában ketté vágtam, hogy keskenyebb csíkokat kapjak, és a tészta hosszabb szélétől kb 1 centire elosztottam a káposzta mintegy egynyolcadát majd feltekertem a tésztát. A tekercset megkentem felvert tojással és megszórtam köménymaggal majd kb 1 - máfél centis darabokra vágtam. A kis tekercseket sütőpapírral bélelt tepsire tettem és kb 10-15 perc alatt világosbarnára sütöttem őket. Összesen 4 tepsinyi lett és ezt maradéktalanul elfogyasztottuk négyen.

2008. november 2., vasárnap

VKF! XX. - Bő lére eresztve

Újabb hónap, újabb VKF!, ezúttal Cserke házgazdaságával.
Sokáig nem voltam nagy levesrajongó (a paradicsom- és a húsleves kivétel), aztán felnőtt fejjel, már a saját konyhámban rájöttem, miért. Igazából két fajta levest szeretek. A krémleveseket (itthoni szóhasználattal rémleves :) ) és az olyan sok mindennel telepakolt leveseket, amiben szinte megáll a kanál. Magyarán nem vonz a bő lére eresztett leves. De ronda hideg időben el sem tudnék képzelni jobb lélekmelengetőt, mint egy kellemesen fűszeres, csípős, sűrű levest. A krémleveseket pedig remek előételnek tartom, erre a tavalyi élénkítő VKF! kapcsán jöttem rá.
Eredetileg két levest terveztem ma posztolni, el is készült mindkettő, egy fűszeres gyümölcskrémleves és egy jó sok zöldséggel készült húsgombóc leves. Aztán a gyümölcskrémlevesről kiderült számomra, hogy inkább ivólé, de annak tuti finom. A következőképp készült: 4 körtét és 2 birsalmát megmostam, kicsumáztam, felkockáztam és annyi vízzel ami kényelmesen ellepte puhára főztem, majd leturmixoltam (adtam hozzá még egy kis vizet, mert túl sűrű lett) és kardamommal fűszereztem.
Na de akkor át is térnék a végül egyedül maradt pályaműre:
Zöldségleves rozmaringos húsgombóccal

fél kg darált hús
1 tojás
rozmaring, só, bors
zabkorpa (eredetileg zsemlemorzsával akartam, de későn fedeztem fel, hogy nincs itthon)

1 vöröshagyma
4 sárgarépa
1 fehérrépa
fél zellergumó (nagyobb fajta gumó volt)
1 bögrényi fagyasztott zöldborsó
fél l passzírozott paradicsom
olj, só, bors, víz

Először is megpucoltam a zöldségeket és kb 1 centis kockákra vágtam őket. Aztán összekevertem a darált húst kb 1 tk rozmaringgal, sóval, borssal és a tojűssal, majd annyi zabkorpát adtam hozzá, hogy kicsit sűrűbb massza legyen.
Kevés olajon megpároltam a felkockázott vöröshagymát majd hozzáadtam a többi zöldséget, kicsit megfuttatam az olajon, tekertem rá borsot és felönötöttem a passzírozott paradicsommal meg még kb 1 liter vízzel (hogy bőven ellepje a zöldségeket és a húsgombócoknak is maradjon hely), sóztam. Amíg főttek a zöldségek, kis gombócokat formáztam a darált húsból és amikor már majdnem puhák voltak a zöldségek a leveshez adtam a gombócokat is (a teljes mennyiség kb kétharmadát, a maradékot olajban kisütöttem). Innen kb 15 perc múlva kész is volt a leves. Sajtos melegszendvicset ettünk hozzá.

2008. november 1., szombat

Kamramélyről

Egészen pontosan Párom anyujának kamrájából, ugyanis amikor tegnap este felugrottunk hozzá elhalmozott minket mindenféle tartós élelmiszerrel, merthogy ma nem nyitnak ki a boltok. Plusz kaptunk tőle sült hagymát. Függő lettem, momentán nem nagyon tudok olyan dolgot elképzelni amire nem tennék belőle, persze a desszerteken kívül. Így a mai ebéd a tegnap kapott dolgokból készült. Egyszerű, gyors, már-már comfort food.

Spagetti sprotnival

20 dkg spagetti
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 doboz (500 ml) passzírozott paradicsom
só, bors, kevés cukor, olaj
1 doboz füstölt sprotni
sült hagyma

Először is odatettem a vizet a tésztának. Aztán olajon megpároltam a szálasra vágott hagymát, amikor pirulni kezdett hozzáadtam a fokhagymát és a passzírozott paradicsomot, sóztam, kicsit cukroztam. Addig rotyogtattam kis lángon amíg a spagetti elkészült. A lecsöpögtetett tésztát összekevertem a szósszal, tányérokba szedtem, elosztottam rajtuk a halat és végül megszórtam sült hagymával.

Tökös

Mostanság hanyagoltam szegény blogot, de azért igyekszem bepótolni az elmaradásaimat, egy ilyen pótlás a következő recept: chilis sütőtök. A Tastespotting böngészése közben bukkantam rá, és nagyon nem bántam meg,hogy kipróbáltam a receptet. Persze kicsit adaptálni kellett a magyar hozzávalókhoz, de az eredménnyel nagyon elégedett voltam: krémes, csípős, édeskés egytálétel, amire Párom is azt mondta, hogy lehet ilyen máskor is. :)

Chilis sütőtök

1 nagy vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
fél kg darált disznóhús
fél sütőtök
1 doboz hámozott paradicsom konzerv
1 ek őrölt édes paprika
1 tk őrölt csípős paprika
1 tk őrölt római kömény
fél tk őrölt fahéj

olaj

A hagymát felkockáztam, némi olajon megfonnyasztottam, hozzáadtam a zúzott fokhagymát és a húst. Gyakran megkeverve összepirítottam az egészet, majd hozzáadtam a felkockázott sütőtököt és a paradicsomot. Fedő alatt pároltam, amíg elkezdett puhulnu a tök, ekkor fűszereztem, majd addig főztem, amíg a tök szinte teljesen szét nem főtt. Tejföllel ettük és némi sajt sem ronthatja el.

7

Az épp aktuális kördés utolért engem is, Sylviának köszönhetően.

Gondolkodtam egy darabig, mi is legyen az a hét dolog, amit a világ elé tárok, és a következő eredményre jutottam:

1. A házimunkát nagyon nem szeretem, a főzést kivéve. Néha azért elkap a lelkiismeret furdalás, és akkor pár napig rendes kislány vagyok, de aztán visszatér a megszokott énem, és visszavedlek kupacgyárossá. Sajnos nem tudok igazán rendet tartani, de legalább a saját kupimban tudom mi hol van.

2. Néha elkap a sorozatmánia, és akkor képes vagyok maratonokat rendezni. Így jártam a 24-el, a Szex és New Yorkkal, most épp a Szívek szállodájával vagyok így. (Amúgy tv-nk nincs, így egész jól védve vagyok a komolyabb sorozatfüggéstől :) )

3. Azt hiszem nem túl lányosak az olvasási szokásaim: oda vagyok a fantasyért, a cyber punkért és a szerepjátékokhoz kapcsolódó regényekért. Meg a vámpíros sztorikért. (Viszont a rettegős dolgkkal ki lehet kergetni a világból) És szeretem a képregényeket. Nagy kedvencem volt minig is Garfield és az X-Men.

4. Egyszerre vagyok maximalista és kényelmes (csunyábban mondva lusta). Nem tudom, hogy csinálom.

5. Egyetemi éveim elején jól elképzeltem, hogy ha nagy leszek és önálló, lesz egy kényelmes kis garzonlakásom és egy macskám és persze szingli leszek. Ezzel szemben már 4 éve együtt élek párommal (szóval nem éltem még soha egyedül, momentán nem is vágyom rá, de nem is félek az egyedüléléstől).

6. Szeretnék megtanulni hímezni. Csak nem tudom hogy fogjak hozzá. :)

7. Ha egyszer lesz egy kertes házunk lesz kutyánk. Azt még nem sikerült eldönteni, hogy labrador, gordon szetter, vagy tibeti masztiff legyen-e.

Hát ennyi volt az én hetesem. Már annyi mindenki megkapta a kördést, hogy én továbbadnám mindenkinek, aki szeretne nyilatkozni, de még nem kapott felkérést.

2008. október 29., szerda

Marhaság

Csak gyorsan leírom, mit is ettünk ma, még úgyis van kis időm az ebédszünetből. És bár nem látszik a blogon, azért főzök szinte minden nap, csak a fotózás nem szokott összejönni (mert ugye korán sötétedik), meg kicsit lusta vagyok esténként még írni... pedig kéne, mert van pár dolog amit nem szeretnék elfeljteni. Ahogy a mai ebédet sem. Zöldséges maraharagut ettünk kuszkusszal.

Zöldséges marharagu

fél kg marhahús
1 fej vöröshagyma
2 sárgarépa
fél zellergumó
só, bors, méz
olaj
víz

A hagymát szálasra vágtam, majd kevés olajon, kislángon párolni-pirítani kezdtem, kissé meg is sóztam. Amíg hőkezelődött megtisztítottam a répát és a zellert és nagylyukú reszelőn lereszeltem. Amikor a hagyma épp kezdett kis színt kapni, hozzáadtam 1-2 kiskanál mézet, azzal is átpirítottam és hozzáadtam a reszelt zöldégeket. Gyakran átkeverve pirítottam-pároltam a dolgokat, amíg Párom zsírmentesítette és felkockázta a húst. Mire ezzel végzett a zöldségek is majdnem puhák lettek, tekertem rájuk frissen őrölt borsot és hozzáadtam a húst (közben nagyobbra vettem a lángot), fehéredésig pirítottam és felöntöttem annyi vízzel ami épp nem lepte el. Kis-közepes lángon, félig lefedve kb másfél óráig pároltam a ragut, amíg meg nem puhult a hús. Közben párszor pótoltam az elfőtt vizet. Kuszkusszal körítve finom ebéd lett kettőnknek.
A fűszerezésén legközelebb változtatnék, hogy karakteresebb legyen, valamilyen keleti, indiai jellegű fűszert tudnék elképzelni hozzá.

2008. október 12., vasárnap

GBTre készültek

Tegnap volt GBT, ahogy Doctor Peppernél is olvasható. Nagyon jól érztem magam, jó volt újra, meg néhányakkal először találkozni. Remélem még sok-sok ilyenen vehetek részt! És persze köszönet az össztrombitálásért feleleős DP örstagnak.
Természetesen minden finom volt, meg haza is hoztam kóstolót ebből abból, így a mai reggelink GBT-fia volt, szigorúan az ágyban, és nem csak azért, mert vasárnap van, hanem azért is, mert ünnepelünk. 5 évet. Bizony.

Szóval amit vittem GBTre: fokhagymás krémsajttortát és sütőtökös muffint. Előbbit terveztem jóelőre, utóbbi pénteken éjjel 11 és fél 12 között született (az ötlet is meg a süti is) részben azért, mert szombaton délelőtt egy Pesten élő régnemlátott barátnőmmel találkoztam és Neki is szerettem volna egy kis finomsággal kedveskedni.

Fokhagymás krémsajttorta

75 dkg krémsajt (Philadelphia)
3 tojás
2 fej fokhagyma
olivaolaj
1 tk fokhagymagarnulátum
frissen őrült bors
fél l összezúzott omlós sajtoskeksz
7 dkg vaj - Mamma tanácsára azt modanám, hogy ennek a duplája kellett volna, mert nagyon szétesős lett a süti alja

A fokahagymákat egyben, kis olivaolajjal meglocsolva, alufóliaába csomagolva kb 200 fokos sütőben megsütöttem. Ez kb hármonegyed óra volt. Megvártam amíg kihül és krémesre sült fokhagymát kinyomkodtam a héjából. A kekszmorzsát elkevertem az olvasztott vajjal és szilikon muffinforma valamint egy papírkapszlival bélelt fém muffinfroma aljába nyomkodtam (egy mélyedésbe kb 1 evőkanálnyi jutott), majd 180 fokos sütőben 5 percet sütöttem és hagytam kihűlni. Persze egy nagy kapcsos tortaformában is készíthető. A szobahőmérsékletű krémsajtot elektromos habverővel jól elkvertem, hozzáadtam a sült fokhagymát, fokhagyma garnulátumot és tejertem bele egy adag borsot, majd ezeket jól belekevertem a krémsajtba. Végül egyenként belekevertem a tojásokat is a masszába és egyenlően elosztottam a muffinformákban. Kb 20 percet sültek a 180 fokos sütőben, amíg épp csak barnulni kezdett a tetejük.



Sütőtökös muffin

1 sült tök nyolcada meg még egy nyolcad fele (vagyis 3 tizenhatoda, de az úgy hülyén hangzik)
2 tojás
löttyintésnyi olaj
3 ek méz
csipetnyi őrült kardamom és gyömbér
2-3 ek joghurt
fél csomag sütőpor
25 dkg liszt (fele sima, fele teljes kiőrlésű)

A tököt összetörtem, elkvertem a tojással, majd az olajjal, mézzel, fűszerekkel. A liszteket elvegyítettem a sütőporral és a tojásos masszához kevertem. A tésztát muffinsütőbe kanalaztam (papírkapszlival bélelt fémbe, mert a szilikonban még hült a krémsajttorta) és mintegy 15-20 perc alatt 180 fokos sütőben megsütöttem.
Erről fotót a hazamenekített példányról késítettem, amint az after GBT reggelis tányér közepén várta sorsa beteljesülését. És extre köszönet Sajtkukac Nikinek a sajtos keszért meg a májkrémért, naggyon jó volt ma reggel is. :)

2008. október 2., csütörtök

Sajtos melegszendvics

Ez volt az egyik utolsó egyedülitthon ebéden, ugyanis tegnap óta újra dolgozom, szerencsére sikerült itt Fehérváron munkát találnom, úgyhogy nem kell újrakezdenem az ingázást, és nem mellékesen magamra és Páromra is több időm marad. :) Remélhetőleg a munka után főzésre is lesz majd időm, mert a munkahelyem környékén nincs nagyon olyan hely, ahol lenne kedvem folyamatosan enni. Szóval ha minden jól megy megjelennek majd a blogon a könnyen, gyorsan elkészíthető és egyszerűen szállítható ételek receptjei.
Szóval sajtos melegszendvics. Egyszerű, finom, téli estékre remek vacsora is lehet.

Sajtos melegszendvics (egyszemélyes adag)

1 tojás
3-4 dkg reszelt sajt
mustár (csípős angolbból fél mokkáskanál, plusz magvas sörösből 1 mokkáskanál)
4 kisebb szelet kenyér (olyan bagette-szelet méretű)

A sütőt kb 200 fokra előmelegítettem (ha lenne grillfunkciója, akkor azt használtam volna). Közben felvertem a tojást, belereszeltem a sajtot, ízesítettem borssal és mustárral, jól elkevertem. A masszát elosztottam a kenyérszeleteken és az időközben bemelegedett sütőben szép pirosra sütöttem őket. Egy paradicsomból, egy paprikából és egy apró lilahagymából készült salátával ettem.

2008. szeptember 28., vasárnap

VKF! XIX. - Romantikus vacsora

Ebben a hónapban Doctor Pepper volt a VKF! házigazdája, és nem is akármilyen témát talált ki a bloggereknek: Romantikus vacsorára invitálta a társaságot.
Elég sokáig törtem a fejem, hogy mit is készítsek Páromnak, úgyhogy végül ketten döntöttük el, mi is legyen a menü.
Kapcsolatunk lassan öt éve alatt elég sok közös kedvencünk volt, mindig szerettük együtt főzni, és szerencsére Párom az a típus, aki elé nehéz olyat tenni, amit nem enne meg. :)
A mostanság nyertes romantikus "vacsora" élményünk a gyertyafénynél sajtozás-borozás volt, de hát ahhoz ugye nehéz receptet írni. Ezért nekiálltam kotorászni az emlékek között...
Még kapcsolatunk elején, amikor mindketten kollégiumban laktunk (szerencsére ugyanabban), hétvégenként relatíve gyakran főztünk bolognai spagettit. Hatalmas adagot persze, így volt ebédünk, vacsoránk, néha másnapra is maradt. Ezt a spagettit szigorúan közös tálból ettük, ami igazán meghitté tette számomra ezeket a falatozásokat. Ezt az élmény elevenítettük most fel. És hogy kicsit ünnepibb legyen a vacsora, annak ellenére, hogy hétköznap került rá sor, meglepetésdesszertet is készítettem, tojásmentes tiramisut (ezt nem sikerült lefotózni, ezért csak linkelem a receptet).
A fotó most Párom érdeme, nagyon jól sikerült, büszke vagyok rá. :) Persze a vacsorához persze bor is dukált, szekszárdi kadarkát ittunk. Direkt valamilyen szekszárdi bor kerestünk, mert mindkettőnk egyik kedvenc borról szóló könyvében, Hamvas Béla A bor filozófiájában, a szekszárdi bor a szerelmesek boraként van említve.
És akkor végül a recept

Bolognai spagetti

50 dkg darált marhahús
1 sárgarépa
1 kis zellergumó
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
fél l paszírozott paradicsom
bazsalikom, zsálya, rozmaring
só, bors
olaj
20 dkg spagetti
parmezán, frissen reszelve

Kevés olajat felhevítettem, megpirítottam benne a kockázott hagymát, majd hozzáadtam a nagylyukú reszelőn lereszelt répát és zellert. Miután megpuhultak, tekertem rá borsot, jól átforgattam és hozzáadtam a húst is, átpirítottam, rányomtam a fokhagymát és felöntöttem a paradicsommal, fűszereztem, majd lefedve kb 1 órát főztem. mikor kész lett, kifőztem a tésztát, és parmezánnal megszórva, egy tányéron tálaltam az egészet. Gyetyafénynél, szekszárdi kadarkét kortyolva fogyott el ez a vacsora.


2008. szeptember 26., péntek

100as lista

Vonul végig a blogokon a top 100-as lista. Vagyis 100 étel, amit egy igazi mindenevő nem hagyhat ki. Én Ági magyarított listáját fogom használni, persze kommentelve az egyes ételeket. :)
És a jelmagyarázat:
  • vastagon szedve: megvolt
  • áthúzva: soha-soha nem enném
  • simán: még nem, de kíváncsi vagyok

És akkor jöjjön a lista:

1. Ajvár – Nagyon szeretem, igaz régen ettem, mert a bolti nem jön be, itthon meg még nem készítettem.

2. Aszú – Kihagyhatatlan, tavaly volt szerencsém Szepsy aszút inni, nagyon finom volt. Viszont bőven elég belőle gy pohárral.

3. Bableves csülökkel –És gyufatésztával, bográcsban főzve apánál.

4. Baklava – Finom, viszont olyan szinten édes, hogy huhh... szóval nemgyakran de azért szeretem.

5. Baracklekvár – Nagyimé volt az igazi.

6. Bárányhús – Eddig még csak pörköltként ettem, azt bármikor újra, de kíváncsi vagyok arra is, miylen lehet sütve.

7. Barátfüle – Vagy lekvárosan vagy túrósan. A lekvár persze ezeréves, jó kemény szilva legyen.

8. Békacomb rántva – Még nem volt, de ha elém raknák biztos megkóstolnám.

9. Birsalma sajt – Rájöttem, hogy szeretem, idén lehet készítek is. ezért köszönet Chiliinek a tavalyi angyalkáért. :)

10. Bodza szörp – Ha nyu csinálta, jöhet minden mennyiségben.

11. Borsóleves – Imádtam anygimét, zsenge (kisujjnál vékonyabb) répával, tavasszal. Nyamm. Hiányzik.

12. Bundás kenyér – Sajtttal a tetjén. Spenótfőzeléket csakis ezzel, tükörtojással soha.

13. Burek – Még olyat, ami igazán megfogta a szívemet nem ettem, de remélem egyszer összetalálkozom vele.

14. Cékla saláta – Gyerekként ki lehetett vele kergetni a világból, ma már jöhet, de ha már cékla, akkor inkább sütve.

15. Csalántea – Még nem ittam, de nem is zárkózom el.

16. Csevapcsicsa – A pljeszkavicát jobban szeretem.

17. Csicsóka – Még nem ettem, de remélem egyszer eljön az ideje.

18. Csiga - állítólag hasonlít a zúzára, ezért soha.

19. Csirkeláb a húslevesből – Nem lehet vele megfogni.

20. Disznósajt – Az illata tetszik, az íze kevésbé.

21. Erdei gombák – Sajnos nehezen jutok hozzá.

22. Esterházy torta – Miért tesznek bele annyi cukrot?

23. Fagyasztott halrudacskák – Néha elkap a szemétehetnék, akkor jöhet. Évente max egyszer.

24. Fánk – Alig várom a telet, lehet idén végre nekiállok és megpróbálok szép szalagosat sütni.

25. Fasírt – Lehetőleg saját készítésű legyen.

26. Finomfőzelék – Bevallom menzán szerettem, saját kezűleg még nem készült.

27. Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel – Pont így. És piacon, esetleg strandon.

28. Fonott kalács - Kéna már sütni, a bolti nemolyan mint régen volt.

29. Főtt csöves kukorica – Az igazi nyári kaja.

30. Gulyásleves – Régen ettem, de finom.

31. Gyümölcsbor – Van is itthon még két üveg fekete ribizli bor, na az nagyon finom :)

32. Hagymaleves – Sajtos pirítóssal a tetjén.

33. Halászlé – Bajai módon, sok tésztával.

34. Jeges kávé – Én szeretném, de a kávé nemszeret engem.

35. Kakashere pörkölt – Talán, ha nem tudom, mit eszek.

36. Káposztás tészta – Cukormentesen, sok borssal.

37. Kapros tökfőzelék – Sertéspörkölttel. Ahogy nagyim készítette.

38. Karalábé – Nyersen a legjobb.

39. Kaszinó tojás – Ha házi.

40. Kecsketej – A kecsketejből készült puding ér? De amyúgy kecskesajt...hmmm... nyammm :)

41. Kemping sajt a tömlőből – Paradicsommal.

42. Képviselőfánk – Régen ettem már, mocorog a gondolat, hegy meg kéne próbálni házilag.

43. Knédli – Ebből van családi recept is . :)

44. Kocsonya – Csak a levét.

45. Kókuszgolyó – Rég ettem.

46. Kovászos uborka – Nagyiéknál sokat ettem, mióta Fehérváron lakom, szinte egyáltalán nem.

47. Körömpörkölt – Ragadós :)

48. Körözött – Rég készítettem, pedig finom.

49. Krémes – Franciakrémes.

50. Krumplipüré – Vajjal és tejföllel.

51. Krumplis tészta – Kolbásszal! És persze savanyú uborkával.

52. Lecsó – A tojás/rizs kérdés hangulattól függ, egyébként kolbász tuti kell bele.

53. Lekváros bukta – Mocorog bennem, hogy rég ettem.

54. Libamáj – Komoly élményeim a kacsamájról vannak, mert nagyim tömött kacsát. Szóval kacsazsíros-májas kenyér :)

55. Lóhús – Azt hiszem még nem ettem, de nem is zárkózom el tőle.

56. Madártej – kiskoromban nem szerettem, egy ideje folyamatosan készülök nekiállni, Párom úgyis szereti.

57. Majonéz – Házi. Friss tojásból. Éppen ezért nem nagyon állok neki. Meg sajnos volt már szalmonellám.

58. Mákos guba – Mézesen. Karácsonykor mindig ez volt az süti, beiglit nem sütött soha senki.

59. McDonald’s Big Mac Meal – Ettem már, de ha már meki, akkor valami sajtos.

60. Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – Tipikus anyunál levés. :)

61. Muszaka – Nyammnyamm. De ez bármire vonatkozik, amiben padlizsán van.

62. Nyúlhús – Egyetem első évében jártam egyik szobatársaméknál, ott ettem, és nem volt rossz.

63. Őszibarack befőtt – Anyu által eltett természetesen.

64. Pacal – Nagyon ritkán, ha jól van elkészítve.

65. Padlizsánkrém – Ebből sosem elég.

66. Palacsinta – Édesen is, sósan is.

67. Pálpusztai sajt – Lilahagymával, paradicsommal és fehér kenyérrel, szbahőmérékleten.

68. Paradicsomos káposzta – Felnőttséggel jött hogy szeretem.

69. Párizsi – Nagyritkán vajaskenyérrel.

70. Pilóta keksz – De vaníliás karika párti vagyok.

71. Pogácsa – Hájas-leveles, ahogy nagyim sütötte.

72. Puding – Tervezem, hogy készítek házilag, nem bolti porból.

73. Puliszka – Grillezve, juhtúrósan...

74. Rántott hús – Nemsűrűn, és nagyon tetszik a sütőben sütős változat.

75. Rakott krumpli – Sok kolbásszal.

76. Rácponty tejföllel – Szeretné egyszer megkóstolni.

77. Sárgarépa krémleves – A vörösboros nagyon finom volt.

78. Somlói galuska – Párom anyujának receptje eszméletlen jó.

79. Sóskaleves – Sóskát asszem nem szeretem, de itt lenne az ideje a felülvizsgálatnak.

80. Sült gesztenye – Karácsonyi vásárban.

81. Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – Az egyik legjobb gyorskaja.

82. Sült tök – Mézzel sütve.

83. Szilvapálinka – A jófajta pálinkát szeretem.

84. Szilvás gombóc – Akár szilvával, akár szilvalekvárral.

85. Szőlős rétes – Még nem ettem, de kiváncsi vagyok.

86. Sztrapacska – Naná.

87. Tatár beefsteak – Megbízható marhahúsból.

88. Tintahal – Kb 10 éve ettem Spanylországban, jó lenne újra.

89. Torma – Sajna ezt nem.

90. Töki pompos – Ha nagy ritkán látok valahol.

91. Töltött káposzta – Egy télen egyszer.

92. Töpörtyű – Frissen.

93. Túró Rudi – A pöttyös. :)

94. Túrós tészta cukorral – Túrós tészta ige, cukor nem, pörc igen.

95. Vaddisznó pörkölt – Apa szerencsére ért hozzá.

96. Véres hurka – Disznóvágáskor.

97. Virsli – Nagyritkán. És kizárólag juhbelest.

98. Zöldbab – Akárhogyan.

99. Zúzapörkölt – Nem.

100. Zserbó – Nemsűrűn.


2008. szeptember 12., péntek

Császármorzsa

A héten rámtört a császármorzsa-ehetnék. És ez különösen jól jött, mert anyustól kaptunk egy csomó tojást, aminek lassan a végére kéne járnom. Úgyhogy neki is láttam. A receptet Pelle Józsefné Összegyűjtött receptjei közül szereztem, csak az adagon változtattam kicsit (kivételesen többet, hogy Párom másnap tudjon vinni belőle dolgozóba). A Horváth Ilona-féle szakácskönyv mellett amúgy ez a másik nagy kedvencem, ha valamilyen klasszikus, magyaros, meg olcsó receptet keresek. A könyv egyik legszimpatikusabb vonása (azon túl, hogy rengeteg receptet tartalmaz), hogy a végén mintaétrendeket tartalmaz havi lebontásban, az éppen szeonális hozzávalókat figylembe véve, és egy kis bevezető "ismertető" is tartozik minden hónaphoz. Határozottan segít a tudatos vásárlásban :)
A császármorzsa persze nem az igazi jó kis házi baracklekvár nélkül. Csak sajnos az utolsó üveg aljában már elég kevés maradt (anyus a forrás és idén nem főzőtt be sárgabaracklekvárt). Viszont jött anyustól őszibarack-dzsem. Kísérleti főzés eredménye, kicsit híg lett, de nagyon finom, jól passzolt ez is a császármorzsához.
És akkor a recept.

Császármorzsa

4 tojás
1 ek méz
fél l liszt
fél l tej
csipet só

A tojásokat kettéválasztottam. A sárgáját jól elkevertem a mézzel, majd felönöttem a tejjel és belekevertem a lisztet és egy pici sót. Végül hozzáadtam a keményre vert tojásfehérjét is. (Ha jól rémlik, sem anyus, sem nagymamám nem bonyolította így a dolgot, egyben adta hozzá a tojást.) Egy nagy lábosban vajat olvaszotottam, beleöntöttem a masszát és igyekeztem türelmesen várni. Egy idő után próbáltam megemelni a masszát, kicsit hamarbb kellett volna, mert kissé odakapott, de rossz szerencsére nem lett. Szóval amikor az laja szépen megszilárdult, jól átkevertem az egészet és nyugton hagytam egy darabig, majd újra átkevertem, és így tovább, egészen addig, amíg szép morzsás és átsült nem lett. Baracklekvárral igen finom eledel lett. :)

2008. szeptember 9., kedd

Új ismerős

Múlt héten a piacon járva végre utamba ejtettem az egyik új üzletet, a Magházat. Terveztem egy ideje, hogy felmérem a mi minden van náluk, de valahogy mindig elmaradt. És ha már szemrevételeztem a kínálatot (ami folyamatosan bővül!) gondoltam vásárolok is. Gerslit mindenképp szerettem volna venni, és volt is, úgyhogy kértem is rögtön fél kilót belőle (minden kimérős, ez nagyon tetszik) és a gabonafélék között nézelődve kiszúrt hajdinából is hoztam haza. Hajdinát még nem ettem eddig, ezért főleg a kíváncsiság hajtott, hogy milyen is lehet. Első körön csak magamnak készítettem belőle ebédet (hát igen, még mindig itthon, jó lenne ha szólnának végre, hogy mehetek dolgozni). Nem cifráztam nagyon túl: padlizsánt grilleztem lassan, ahogy Dolce Vitánál láttam, meg pár koktélparadicsomot, a padlizsánt pedig miután megsült beborítottam durvára vágott dió és finomra aprított sonkahagyma keverékével. (A sonkahagymát szintén a piacon sikerült beszerezni egy bácsinál, örültem neki nagyon). A hajdinát pedig egyszerűen megpirítottam kevés olajon,borsoztam, felöntöttem dupla mennyiségű vízzel, kevés sót adtam hozzá, majd fedő alatt kb 20 perc alatt megfőztem (közben kellett kicsit pótolni a vizet). A végeredménnyel elégedett voltam, úgyhogy a hajdina is bekerült a potenciális asztalrakerülők táborába. :)


Visszatérve a Magházhoz, hogy mi mindent lehet kapni náluk:
bio dolgok: zabpehely, bulgur, barna rizs, búza; nádcukor; többféle bab; lencse (vörös is); borsó; gersli; hajdina; köles; csicseriborsó; sok-sok fajta aszalt gyümölcs (mazsolából volt kb 4 féle); olajos magvak, pl ami nagyon tetszett: makadámiadió, paradió, natúr pisztáciabél; meg dió és mák, mindkettő van (frissen) darálva is.
Szóval van egy új szerelmem a fehérvári piacon :) Már csak egy keleti fűszeres bolt hiányzik, és teljes lesz a boldogság :)
(És persze ide is, ahogy a sajtboltba igyekszem majd rendszeresen járni, meg mondani az ismerősöknek, hogy legyen forgalmuk és megmaradjanak)

2008. szeptember 3., szerda

Hómméd

Vagyis anyussal nagyot gondoltunk és főztünk ketchupot házilag. A recept Jamie Oliver Jamie at Home című könyvéből van ( nem tudom pontosan milyen címmel ment Spektrumon az a sorozata, aminek a receptjeit tartalmazza, talán Jamie vidéki konyhája volt; mentségemre szóljon, hogy nincs TV-nk, csak néha kaptam el belőle egy-egy részt, amikor Párom anyujánál jártunk). Amikor megkaptam ezt a szakácskönyvet már az első átlapozáskor ki lett szúrva a recept, és most (vagyis másfél hete) felkerekedtem, meglátogattam anyust és jól kihasználtam, hogy nála a kertben terem a paradicsom. Szerencsére ő is lelkesedett az ötletért, úgyhogy potom 10 kg paradicsommal álltunk neki a főzésnek, amiből végül nem egészen 5 liter ketchup készült. Nagy kihívás volt, főleg hogy ekkora mennyiségnek eltartott kb 10-12 órát a sűrűsödés, és mivel délután álltunk neki, csak másnap délelőtt sikerült befejezni. Eddig sültkrumplival még nem teszteltük az eredményt, csak úgy magában, szerintem nem lett rossz, de lehet az ecetmennyiséget legközelebb kicsit visszább fognám, meg a zellert is, bár abból kicsit többet is tettünk bele az előírtnál.
A recept eredetileg 1 kg paradicsomra szól, így is fogom leírni, így könnyű felszorozni, ha esetleg többől készít az ember

Ketchup házilag

1 nagy lilahagyma
fél édeskömény - ez beszerzési behézségek miatt kimaradt
1 szál szálzeller - mivel anyus kertjében sima gumós zeller nő, ezért 1 kg paradicsomhoz kb fél kis gumót meg 2 zellerlevelet adtunk, legközelebb fele ennyit tennék hozzá
hüvelyknyi friss gyömbér
2 gerezd fokhagyma
fél friss chili - helyette csípős cseresznyepaprika anyus kertjéből
egy csomó friss bazsalikom - bezserzési nehézségek miatt szárított
1 ek koriandermag
2 szegfűszeg
1 tk őrölt fekete bors

olivaoalj
1 kg paradicsom
2 dl vörösborecet
70 g barnacukor

A hagymát, zellert, fokhagymát, csípős paprikát és a gyömbért megtisztítottam és apróra vágtam. Egy nagy fazékba öntöttem, hozzáadtam a koriandert, szegfűszeget, borsot, megsóztam majd nyakon öntöttem némi olajjal. A keverék kb 10-15 percet töltött lassú tűz felett, néha megkevertem. Ekkor került hozzá a feldarabolt paradicsom és a bazsalikom. Elvilelg vizet is kellett volna önteni hozzá, de azt feleslegesnek találtuk. Amikor paradicsom kb felére összeesett, jött a passzírozás. Az átpasszírozott paradicsomhoz hozzáadtam a cukrot és az ecetet majd visszakerült a tűzre amíg rendes ketchup állaga nem lett. Mint említettem ez eltartott egy darabig. Amikor késznek nyilvánítottuk anyus tanácsára került bele egy kisebb mokkáskanálnyi szalicil, mivel elvileg hűvös helyen kéne tárolni, de nekem csak kamraszekrényem van, az meg ugye nem hűvös. Végül fogtuk az előkészített üvegeket, megtöltöttük őket majd egy takarókkal jól kibélelt ládába költöztek hűlni.

2008. augusztus 28., csütörtök

Szállásdíj

Ma megyünk bátyámékhoz Szegedre, vasárnapig fogjuk élvezni a vendégszeretetüket, meg a SZINt :) És ah már ott lesz a fesztiválozós szállásunk, gondoltam "fizetségül" viszek valamilyen sütit is. A választásom Maci mogyoróvajas kekszére esett, igaz kicsit módosítottam rajta, mert egyszer már megsütöttem, de akkor túl lágy lett a tészta, nagyon szétterültek a kekszek sütés közben, így növeltem kicsit a lisztmennyiséget. Aztán egy kis feldobás kedvéért, nem csak sima, hanem darabos mogyoróvajat is tettem bele, meg némi a.szalt áfonyát. Első ellenőrzés szerint finom lett, remélem bátyáméknak (főleg a két unokaöcsémnek :) ) is ízleni fog. Ilyenkor azért sajnálom, hogy ilyen messze lakunk egymástól, nagyon tudnak hiányozni mindannyian.

Áfonyás mogyoróvajas keksz

12,5 dkg mogyoróvaj (fele sima, fele darabos)
10 dkg vaj
20 dkg liszt (fele sima, fele teljes kiőrlésű)
10 dkg cukor (fele barna fele fehér)
1 tojás
fél tk szódabikarbóna
2 maroknyi aszalt áfonya

A mogyoróvajat és a felkockázott vajat egy nagy keverőtába tettem és vártam, amíg jól megpuhulnak, mivel a hűtőből szedtem ki őket. Amikor jól keverhetőek lettek elektromos habverővel jól elkevertem, aztán hozzáadtam a cukrot, azzal is elkvertem, végül a tojást is és addig maceráltam a masszát, míg a cukor fel nem olvadt. Ekkor került hozzá a liszt és a sütőpor, ezt már kanállal kevertem hozzá, nem géppel. Végül beledolgoztam az aszalt áfonyát is, kézzel, mert kanállal túl macerás volt. Közben a sütőt előmelegítettem kb 180 fokra. A masszából mogyorónyi golyókat formáztam és sütőpapírral bélelt tepsire fektettem őket egymástól olyan távolságra, hogy ellapítva ne érjenek össze. Amikor tele lett a tepsi fogtam egy nehéz whiskey-s poharat meg egy darabka sütőpapírt (hogy ne ragadjon rá a pohárra a tészta) és azzal lapítottam el a tésztagolyókat olyan 3 mm vastagságú korongokká. Az én sütőmben kb 5-10 perc alatt lettek jók. Ilyen kis kekszekből lett két 25 darabos meg egy 36 darabos tepsi, szóval összesen 86 darab keksz.

2008. augusztus 27., szerda

Paradicsomos halas

A hétvégén anyusnál voltam ketchupkészítés okán (hamarosan írok arról is, de még nem lett letesztelve az eredmény, érnie kell kicsit). És persze anyustól sok-sok friss zöldséggel-gyümölccsel tértem haza. Ezek között volt egy hatalmas adag paradicsom, aminek egy részéből lecsó lett, a többiből pedig az alábbi tonhallal töltött finomság. A gyümölcsöket nagyrészt frissen tüntettük el, kivéve az anyus unokatesójától kapott fügét (tavasszal kap tőle anyus fügefacsemetét, remélem hamar termőre fordul majd:) ), az ugyanis muffinban végezte, az áfonyás-csokis muffin mintájára készült, csak áfonya helyett úgy 6-8 darab apróra vágott füge került a muffinba.
Na de akkor jöjjön a lényeg, a paradicsom, amit tonhallal töltöttem meg:

Tonhallal tölött paradicsom

2 konzerv tonhal
1-2 marék zsemlemorzsa
2 tojás
metélőhagyma
egy darabka kemény juhsajt
egy nagy kupac paradicsom

A tonhalat lecsöpögtettem, összetörtem, elkevertem a tojásokkal, zsemlemorzsával, metélőhagymával. A sajtot lereszeltem és kba negyedét a tonhalas masszához adtam. A paradicsomokat félbe vágtam, kiszedtem a magjukat és megtölöttem őket a masszával. A paradicsomok tetejére sajtot szórtam. Tepsibe sorakoztatva kb 180 fokra előmelegített sütőben sütöttem őket mintegy 20 percig. Közben a maradék halasmasszát elkevertem a maradék sajttal, pogácsákat formáztam belőle és kevés olajon serpenyőben kisütöttem őket. Könnyű nyári ebéd lett kettőnknek.

2008. augusztus 24., vasárnap

VKF! XVIII. Különleges túrósok

Végre egy alapanyagos VKF! :) Ízbolygó rendesen el is ültette vele a bogarat a fülembe és egy egész menüt szerveztem a túró köré. Az előétel könnyű, zöldfűszeres rikottával töltött paradicsom volt, ezt követte egy vörösboros marharagu enyhén mutálódott túrógombóccal végül pedig a nemrégiben elkészített mokkás túrótorta mutációja került az asztalra.

Zöldfűszeres rikottával töltött paradicsom

friss bazsalikom és metélőhagyma
25 dkg rikotta
kevés só
6 db kisebb paradicsom
krémbalzsmaecet

Először is sikerült friss zöldfűszert beszereznem, vagyis majdnem frisset, egészen konkrétan fagyasztottat. Nagyon meg vagyok vele elégedve, azt hiszem rá is fogok szokni. Szóval a rikottát kkevertem a zöldfűszerekkel - úgy érzéssel tettem belőlük, hogy azért ne legyen teljesen zöld a rikotta, de ne is kelljen vadászni benne a fűszereket-, majd enyhén megsóztam. A paradicsomokat félbevágtam, kikapartam a belsejüket és megtöltöttem a fűszeres túróval. A még előző nap készített -fél liter balzsamecetet forraltam be olyan mésfél-két decinyire, nagyon kellemes eredményt kaptam, főleg hogy első próbálkozás volt:)- krémbalzsamecettel pötyögettem körbe a paradicsomokat tálalás előtt.
A rikotta egyébként olasz, savóból készült túró. Nem olyan szemcsés mint a mi túrónk, számomra kissé tejszínesebb, édeskésebb az íze.



Vörösboros marharagu juhtúrós nudlival

60 dkg marhalapocka
1 fej vöröshagyma
4 kisebb paradicsom
1 pohár egri bikavér (Simon)
4 babérlevél
2 szegfűszeg

olaj

12,5 dkg tehéntúró
12,5 dkg juhtúró
1 dl dara
2 tojás

A kétféle tórót kikevertem a tojásokkal, hozzáadtam a darát és kb 4 órát állni hagytam a hűtőben. Kb másfél-két órával tálalás előtt a hagymát apróra kockáztam, kevés olajon lassú tűzőn párolatam-pirítottam, közben a húst kb 2 cm-es kockára vágtam a paradicsomot pedig hámozás és magtalanítás után felaprítottam. Amikor a hagyma kellően puha és kissé világosbarna lett hozzáadtam a paradicsomot, kicsit összekevertem és a húst is utánaküldtem. A húst addig kevergettem, amiíg minden oldala kifehéredett, ekkor felöntöttem a borral, hozzáadtam a babérlevelet és a szegfőszeget, majd lefedve kb egy órát főztem, amíg jól megpuhult és finom szaftja képződött. Amikor már majdnem kész volt a hús, nekiálltam a nudlinak: egy nagy fazékban tettem oda vizet forrni majd a túrós masszából kb 2 cm hosszú, 1 cm vastag kis nudlikat formáztam vizes kézzel. Eléggé pepecs meló volt, de megérte :) A nudlikat kést részletben főztem ki majd az időközben elkészölt marharaguval tálaltam.



Szedres túrótorta

15 dkg mandula
10 dkg zabos keksz (Győri Zabfalatok)
6 dkg vaj olvasztva
12,5 dkg Philadelphia krémsajt
77,5 dkg túró
4 tojás
2 marok feketeszeder
12 dkg cukor
6 ek mézes pálinka
5 dkg étkezési keményítő

A mandulát forró vízbe tettem pár percre, majd leszűrtem, és amint hozzá tudtam nyúlni, kinyomkodtam a héjából. Miután száradt kicsit száraz serpenyőben körbepirítottam, végül mitán ezt is kiheverte (vagyis kihűlt) ledaráltam. A kekszet kézzel elmorzsoltam -csak azért kézzel, mert hagyta magát, különben zacskóban sodrófával intéztem volna el őket. A darált mandulát és a kekszmorzsát összedolgoztam az olvasztott vajjal és két ek pálinkával, majd 12 muffinforma és egy gyümölcskenyérforma aljára nyomkodtam. Ezután a túrót és a krémsajtot elektromos habverővel krémesre kevertem a cukorral majd beleturmixoltam a feketeszedret -nagyon ütős színe lett:)-, ezután egyenként belekevertem a tojásokat végül pedig a keményítőt. A masszát a mandulás-kekszes alapra kanalaztam (a muffinformákba úgy, hogy pont tele legyenek, a maradék pedig ment a gyümölcskenyérformába. 180 fokra előmelegített sütőben kb 25 percig sült, amíg a torta széle kissé megbarnult de a közepe émég rózsaszínes maradt.

2008. augusztus 11., hétfő

Calzone

Egy ideje mozgatta a fantáziámat a hajtott pizza, azaz a calzone és nemrégiben el is készítettem. Egyáltalán nem csalódtam, sőt, ilyet máskor is, nem is tudnám megmondani, hogy ez ízlik-e jobban, vagy a hagyományos.
Calzone cukkinivel és tonhallal

1 adag pizzatészta
1 cukkini
1 doboz tonhalkonzerv (nemolajos)
1 zacskó minimozzarella
1 doboz hámozott paradicsom
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
bazsalikom, oregano, rozmaring, zsálya (mind szárított), frissen őrölt bors
olaj

Először is elkészítettem a tésztát. Amíg az kelt, a hagymát apróra kockáztam, kevés olajon megfonnyasztottam, őröltem rá némi borsot majd nyakonötöttem a paradicsomkonzervvel, fűszereztem, a paradicsomokat fakanállal szétnyomkodtam majd kb 20-30 percet főztem kislángon, míg jó sűrű nem lett. A cukkinit hosszában kb 2 mm-es szeletekre vágtam és forró grillserpenyőben megsütöttem. Amikor megkelt a tészta jól átgyúrtam, 4 részre osztottam, mindegyikből kb 25 cm átmérőjű korongot nyújtottam. Aztán egyesével sütöttem meg őket: egy tésztakorongot fektettem a pizzasütőtepsimre, megkentem a paradicsomszósszal, felére tettem cukkinit, némi lecsöpögtettett tonhalat és pár széttépkedett mini mozzarellát. A tészta nemmegpakolt felét ráhajtottam, szélet összenyomkodtam-hajtogattam majd a jó alaposan felforrósított sütőbe toltam mintegy 10 percre, amíg szépen megpirult a teteje. Nyamm.

2008. augusztus 9., szombat

Elő-utó szülinap

Az egész úgy kezdődött, hogy anyum szülinapja június közepén volt. Pont amikor államvizsgáztam. Szóval nem tudtam akkor meglátogatni/felköszönteni. Aztán július közepén ő jött hozzánk, és akkor gondoltam itt az alkalom. De mivel párom anyujának meg július végén van a szülinapja, úgy gondoltuk, felköszöntjük egyszerre mindkettőjüket. Nekik készítettem egy túrókrémes mokkatortát, aminek a receptjét egy régi Tina Konyhában találtam. Kicsit módisítottam rajta (keveseb cukor és zsíros túró helyett Philadelphia krémsajt) és mindenki tetszését sikerült elnyerni vele. És nem mellesleg tudat alatt már bemelegítettem a túrós VKF!-re.

Túrókrémes mokkatorta

4 dkg vaj plusz a forma kikenéséhez
30 dkg mogyoró
14 dkg kristálycukor
6 ek erős feketekávé
50 dkg félzsíros tehéntúró
40 dkg Philadelphia krémsajt
1 zacskó főzős vaníliás pudingpor (fél l tejhez való)
4 tojás

A mogyorót tepsibe terítettem, forró sütőben megpirítottam és két konyharuha között még melegen ledörzsöltem a héját. Miután kihűlt, ledaráltam. A vajat felolvasztottam, összekevertem 24 dkg darált mogyoróval, 2 dkg cukorral és 2 ek kávéval, majd ezt a masszát kivajazott kapcsos tortaforma (26 cm-es) aljába nyomkodtam és betettem a hűtőbe. Ezután a túrót és a krémsajtot alaposan elkevertem, hozzáadtam a pudingport, maradék cukrot, kávét, majd egyenként a tojásokat is. A hűtőből előszedett mogyorós alap tetejére simítottam a túrós krémet és kb 175 fokra előmelegített sütőbe toltam kb 1 órára. Amikor letelt az ideje kiszedtem a sütőből, pár percig hagytam hűlni, majd megpróbáltam meglazítani rajta a tortakarikát. Ez elsőre nem akart sikerülni, szét akart esni a torta, de miután egy éles, vékony pengéjű késsel körbevágtam a torta és a tortakarika között, már simán ment a mutatvány. Miután teljesen kihűl, két tortalapát és egy széles fakanál, valamint párom segítségével a torta egy szép tortatálra költözött, rászórtam a maradék darált mogyorót és így várta az ünnepelteket. A recept szerint még lehetne tejszínhabbal díszíteni, de én azt sehogy nem tudom elképzelni a túrótortához. Lehet bennem van a hiba. De finom volt így is nagyon. :)