2007. augusztus 15., szerda

Milánói borda után szabadon

Ma mindketten itthon voltunk, én mára raktam a heti nemdolgozós napot, Kedves pedig szabit vett ki. Mindezt azért, mert jövő szombaton unokabátyám esküvőjére megyünk és ez remek apropót jelentett ahhoz, hogy végre vegyünk a Kedvesnek csinosfeketecipőt, meg pár inget. Cipőbeszerzés gyors és sikeres volt, ing pedig majd jövő szerdára lesz a méretében (így jár az ember, ha majd' két méter magas).
És persze ha már esküvő nászajándék is kell, ami jelen esetben egy palack 2003-as Takler Regnum és egy fából készült bordoboz, amihez tartozik dugúhúzó, dugó, kiöntő csőr a borosüvegre és egy gyűrű szerű valami, amiről nem tudtuk mi. :) Szóval az ajándékvásárlás dobozbeszerző részét is ma intéztük.
Délben a rohangászás közepette bűnöztünk egyet, beültünk a Mekibe, ezzel a félévenkénti egy látogatást le is tudtuk. :)
Aztán hazaérve bevágtuk a szundit. Ébredéskor kezdtük realizálni, hogy mindeflé jártunk, csak ennivalót nem hoztunk haza. :) Már épp azon gondolkoztunk hogy akkor most gyorsbevásárlás vagy pizzarendelés lesz-e, amikor beugrott, hogy úgy tudnék enni milánói bordát. Vagyis valami olyasmit. Egy közeli étteremből lehet is rendelni, de semmi kedvem nem volt a rántott húshoz (ritkán van, és amikor Kedves anyukájához megyünk elég nagy valószínűséggel az az ebéd, és az ilyenirányú igényeim ki is elégülnek :) ), ráadásul általában kissé túlfőzik a tésztát. Az eszmefuttatás vége az lett, hogy lerohantam a fagyasztóhoz, kivettem egy adag szeletelt karajt, és gyorsan rábírtam, hogy olvadjon ki. Paradicsompüré és spagettitészta pedig szintén alapfelszereltség, szerencsére. :) Pénztárca barát és kényelmes megoldás:) A karajt nem paníroztam, hanem csak natúron sütöttem meg, de én így jobban is szeretem. Köretnek mellé pedig paradicsomos spagetti készült. Szóval majdnem olyan mint a milánói borda, és nekem valamivel jobban is ízlett.
A legjobb az egészben: elkészült a vacsi, szépen kipakoltam tányérokra a húst és a tésztát, lefotóztam és hívtam a Kedvest enni. Erre ő közölte, hogy most játszik kicsit később eszik. Úgyhogy egyedül ettem, aztán feltöltöttem a számítógépre a képeket. Kedves meglátta az első képet, és rögtön a vacsora volt fontosabb. Vicces volt. :)

Sertésszelet spagettivel

4 szelet sertéskaraj
15 dkg spagetti
1 kis doboz paradicsompüré
kb fél fej fokhagyma
kevés cukor
olaj
fokhagymás és olaszos fűszerkeverék

A kiolvadt karajt kicsit megveregettem a klopfolóval, aztán beszórtam fokhagymás fűszerkeverékkel- szégyen szemre szeretek ilyesmit használni, bár szinte kizárólag Házi Arany gyártmányú fűszerkeveréket használok, ez a fokhagymás és az olaszos is ilyen volt.
Odaraktam vizet a tésztának, amikor felforrt és a tészta is belekerült, nekiláttam a szósznak: a fokhagymákat fokhagymanyomóval kezeltem, és kevés forró olajon kicsit mepirítottam, aztán felöntöttem a következőval: a kis paradicsompürét felhígítottam 3 sajátdoboznyi vízzel, beleszórtam 1 teáskanál olaszos fűszerkeveréket és ugyanennyi étkezési keményítőt, valamint egy kevés cukrot. Addig főztem, amíg a tészta al dente lett, aztán hozzákevertem a szószhoz a tésztát és levettem a tűzről. Kicsit soknak tűnt elsőre a szósz, de amíg a hús sült nagyon szépen felszívta a tészta. A húst kevés olajon teflonserpenyőben szép pirosra sütöttem és már tálaltam is a vacsorát. Ketten kellemesen jóllaktunk vele.


2007. augusztus 10., péntek

Dicsekedős, büszkélkedős

Az egész azzal kezdődött, hogy láttuk a moziban a L'ecsó bemutatóját. Aztán rögötn el is döntöttük, hogy ezt meg kell nézni, ebben két barátunk (vagyis párom egy régi barátja és a menyasszonya) is csatlakozott hozzánk, megbszéltük, amint leet, megnézzük.
Aztán jött a bemutató napja, de akkor nem mentünk el a moziba, mivel barátaink Forma-1-en voltak, mélkülük meg nem akartunk menni. Aztán hétfőn találkoztam a pár fiúfelével (minden nap együtt jövünk megyünk vonattal Pestre), és érdeklődtem, hogy akkor hétvégefelé L'ecsó? Hát kiderült, hogy ők már megnézték. Na sebaj, kettesben is igen kellemes moziba menni. :)
Mindeközben volt egy anyulátogatás, amiből kifolyólag két szép zsenge cukkini várta még a sorsát. Meg egy csomó paradicsom. Ki is találtam, hogy szerdán főzök lecsószerűséget cukkinivel. Páromat meg is bízta, hogy munkából hazafelé hozzon a zöldségestől pár paprikát meg padlizsánt. De egyikből sem volt szalonképes kínálat, de az eladó megnyugtatta, csütörtökön jön friss áru. Amikor ezt elmesélte jól kétségbe is estem, mert csütörtökre volt betervezve a mozi is: már láttam magam előtt, hogy 3/4 7-re hazaérek, összedobom a vacsit, aztán rendbeszedem magam és már mehetünk is moziba. Na az egésztől egy az egyben elment a kedvem. De ekkor jött a Kedves. :) Ő úgyis 5 után itthon van, majd vár haza vacsival. :)
És el kell mondjam, nagyon finomra sikeredett.
Így vacsi után volt idő nyugodtan pihegni kicsit aztán összeszedni magam és elmenni megnézni a L'ecsót. Ami nagynagyon jó volt :) Asszem beszerzem majd DVDn.

2007. augusztus 5., vasárnap

Egy próba volt csak :(

Anyu ma járt nálunk látogatóban, hozott is sok-sok finomságot a kertből. Meg egy kisebb ládányi paradicsomot. :) Fel is bátorodtam, és nekifogtam a szárított paradicsom gyártásnak. Félbevágtam, kikanalaztam a magokat, aztán olajozot alufóliával bélelt tepsibe pakoltam a félbevágott paradicsomokat és betoltam őket a sütőbe. Tippeltem, hogy a gázsütő 1-es fokozata 100 fok körül lehet, de úgy tűnik tévedtem. A paradicsomok másfél-2 óra alatt elszenesedtek, Azt hiszem a paradicsomszárítással várnom kell, amíg lesz egy villanysütőnk. (Ami egyenértékű az új konyhával, az meg a házzal és ez így az ötéves terv része, optimista hozzáállással.)
Szóval sajna ez nem sikerült. Majd csinálok finomat a cukínikből, remélem az összejön.

Megvolt a VKF! 7. fordulója is, nekem az most kimaradt, nagyon nem tudtam mit összehozni rá, sajnos. Még azt hiszem kell nekem pár év, hogy legyenek nyaralós gasztro élményeim is. (Egy mondjuk már volt 5 éve, rokonoknál tölöttem a nyarat Németországban és a rokonaim baráti társasága közös vacsorát rendezett, mindenki hozott rá valamit. Mivel az összes -kivéve rokonaimat, ők magyarok:)- család félig dél-amerikai volt, eléggé érdekes és szokatlan volt a menü, és persze nagyon finom is. Csak akkor még nem érdeklődtem annyira a finomságok iránt, hogy megtudjam mi micsoda és hogyan készül.)