2007. december 21., péntek

Egy újabb köszönet az undok fiúnak

Amikor elolvastam Mademoiselle posztját a másfélórás dagasztás nélküli bucikról, rögtön elkapott engem is a gépszíj, igaz kellett három próbálkozás, hogy tökéletesen elégedett legyek az eredménnyel. Kicsit módosítgattam a recepten, kezdve azzal, hogy mivel csak ketten vagyunk ezért a 8 bucit soknak tartottam, ezért feleztem az adagot. Aztán, mivel gyakorlatilag nem iszunk tejet, ezért ha csak lehet pótlom joghurttal, az van mindig, szeretjük is. Úgyhogy a folyadék úgy nézett ki az én esetemben, hogy egy jókora evőkanál joghurtot langyos vízzel kicsit több mint 3 dl-re hígítottam. Aztán az első sütésnél jött a kedvenc problémám: ráragadt a sütőpapír a bucik aljára. Még nem sikerült megfelelő minőségű papírt találnom, sajnos. Úgyhogy a második próbálkozásnál papír nélkül sütöttem, mondanom sem kell, úgy kellett lefeszegetni a bucikat a tepsiről. Aztán jött az ihlet, ami igazán megeshetett volna korábban is: a tizensok órás DNK-nál nem csak a sütő, hanem a sötőedény is forró. Hát kipróbáltam azt a trükköt és bevált: a tepsivel eggyütt forrósodott a sütő, és az előforrósított tepsiről aztán gyönyörűen lejöttek a bucik a hőkezelés végén. :)
És akkor következzen az undok fiú receptjének fele:

Másfél órás DNK buci

375 g liszt
fél ek élesztő
fél ek cukor
hamad ek só
1 ek joghurt
3 dl langyos víz

A lisztet, élesztőt, cukrot sót egy nagy tálban összekevertem, hozzáöntöttem a joghurtos vizet és egy kanállal homogénre kevertem a masszát, tetejére kevés lisztet szórtam. Lefóliázva hagytam kelni meleg helyen kb máfél órát. Egy óra elteltével begyújtottam a sütőt 220-240 fok környékére, betettem az aljába egy használaton kívüli tepsit félig megtöltve vízzel és a sütőtepsit is. Fél óra múlva kiborítottam a tésztát egy erősen lisztezett deszkára, kicsit széthúztam, négyfelé vágtam, a negyedeket kétszer hajtogattam, ekkor kikaptam a tepsit a sütőből, hajtott felükkel lefelé rápakoltam a bucikat és mentek is a forróságba. Nekem olyan 15-20 perc alatt sültek szépre.

2007. december 20., csütörtök

Waldorf-szerű saláta

A hévégi bevásárlás alakalmával hazajött velünk egy szép nagy fej zeller is, mert Kedves is és én is oda vagyunk a sült zellerért. Ezek után már csak azt kellett kitalálni, hogy mit is kezdjek a sült zellerrel. Valami finom salátát akartam belőle csinálni, és eszembe is jutott a Waldorf-saláta, de ahhoz csak annyiban tartottam magam, hogy a zeller mellé alma és dió is került a vacsoránkba. Azokon kívül még kockázott csirkemell és márványsajtos öntet tette teljessé a finomságot. :)

Csirkés zeller saláta

1 csirkemellfilé
1 nagyobb fej zeller
2 alma
5 dkg dió
10 dkg márványsajt
2 dl tejszín
fehérbors
majoranna
feketebors

olaj

A csirkemellet felkockáztam, megszórtam fehérborssal, majorannával és kevés olajat öntöttem rá, lefedve a hűtőbe raktam elgondolkozni az élet nagy dolgairól, úgy egy órára. A zellert hasábokra vágtam, beledobáltam egy nagyobb uzsonnászacskőba, sót szórtam rá meg frissen őrölt borsot, kpár csepp olajat öntöttem hozzá és jól összeráztam az egészet. (És még mindig köszönet ezért a technológiáért Chil és Vaníliának). Alufóliával bélelet tepsibe szórtam a hasábokat (a zacskó nélkül ;)) és kb 200 fokra előmelegített sütőben sütöttem őket mintegy 15 percig. Közben kicsit összeaprítottam a diót, kikevertem az összetört márványsajtot a tejszínnel, majd jó forró serpenyőben hirtelen kisütöttem a csirkekockákat. Amikor minden megsült felszeleteltem az almát és egy nagy salátás tálban összekevertem a mártás kivételével mindent, a mártás külön tálban kínáltam a salátához. Ketten kellemesen jóllaktunk ettől az adagtól.


Egyébként ezerrel készülnek a karácsonyi sütik, meg a szaloncukor Piszke golyói nyomán, kihasználom, hogy kedd óta szabadságon vagyok. :)

2007. december 16., vasárnap

VKF! XI. - Csak élénken!

Közelednek az Ünnepek, nincs nagyon idő a henyélésre, és Lilahangyáék is ennek szellemében írták ki a VKF! ehavi témáját: élénkítő ünnepi ételeket vártak a gasztrobloggerektől.
Hát nekem jó alaposan feladták a leckét, élénkítős ötleteim gyakorlatilag el lettek sütve Melange pályázatán. Úgyhogy csak törtem a fejem és törtem és törtem...
Az utolsó ilyen fejtörés azzal végződött, hogy fogtam a szakácskönyveink jelentős részét, bevonultam velük a hálószobába és jól körülbástyáztam magam az ágyon a receptekkel. Szerencsére eléggé élénk voltam, így nem fogott el a buzgóság. ;) A könyvlapozgatásnak azért nem teljesen ötlettelenül álltam neki, abban biztos voltam, hogy levest szeretnék főzni. Az olyan jól be tudja melegíteni az embert egy ünnepi lakoma elején. Szerencsére találtam is egy, az elvárásaimnak megfelelő, receptet Váncsa István szakácsköyvében, nem is igen tértem el tőle, azt leszámítva, hogy mivel friss gyömbért nem sikerült beszerezni, kénytelen voltam őröltet használni. Szerencsére a recept nem csak annak tűnt, hanem valójában is élénkítő volt, ezt már tanusíthatjuk a Kedvessel. :)

Vörösboros sárgarépakrémleves

1 kg sárgarépa
4 fej vöröshagyma
2 fej fokhagyma
2 krumpli
3 dl jófajta vörösbor (félszárazat használtam)
1 ek szárított kakukkfű
2 tk őrölt koriander
1,5 tk őrölt gyömbér
fél tk bors
fél tk őrölt kardamom
1 pohár tejföl


A zöldségeket megtisztítottam, feldaraboltam, a fűszerekkel együtt lábasba tettem, felömtöttem a borral és annyi vízzel, hogy ellepje a zödségeket (kb 1,5-2 l). Félig lefedve kislángon főztem kb 2 órát, amíg meg nem puhult a répa (a fokhagymák addigra szinte széttfőtek, de az nem gond). Ekkor leszűrtem a levest, a darabos részeket összeturmixoltam, hozzáadtam egy pohár tejfölt és felöntöttem a főzőlével, alaposan elkevertem, sóztam (csak a végén kell sózni). Tálaláskor joghurttal díszítettem a tányérokba mert leveset. (Azért joghurttal, mert a tejföl elfogyott. :))
Nagyon finom, fűszeres, étvágygerjesztő lett a végeredmény.
Ez az adag 4-6 személyre elegendő. (Bár ez csak tipp, eddig ketten ettünk belőle és még legalább a fele megvan.)


2007. december 8., szombat

Túrógombóc kétszer

Amíg kicsi voltam, nem rajongtam a túrógomcért, gimnazista koromig egyértelműen a szilvás gombóc pártján álltam. Aztán elkerültem Szegedre tanulni és ott felfedeztem a Bocit. Jobban mondva a barátnőkkel együtt fedeztük fel. Meg aki szegedi volt a társaságból, az már ismerte rég. Szóval ebben az éjjel-nappali tejivóban szerettem meg a túrógombócot. Sajnos -túrógombócügyileg legalábbis- érettségi után Veszprémbe kerültem egyetemre, de azért nyaranta visszajárok Szegedre, hála annak, hogy ott laknak bátyámék. Meg hát a régi barátok közül is néhányan. :) És ilyenkor mindig be kell térni a Bociba.
De most nincs nyár, Szeged messze van, így ha túrógombócra fáj a fogam, azt bizony nekem kell megfőznöm. Szerencsére a könyvespolcunkon ott van Horváth Ilona szakácskönyve, ilyen klasszikus receptek esetén mindig ahhoz fordulok. És eddig még nem kellett csalódnom. :)
Azonban nem csak hagyományos gombócok készültek, nem is lennék igazi konyhamán, ha nem akarnék kísérletezni. :) Így a gombócok fele spenótos-krémsajtos tölteléket kapott, ami határozottan jót tett nekik. :) Mivel vacsorázni megyünk pár barátunkkal nem akartam komoly ebédet főzni, de amíg rotyogott a víz a gombócokkal, elgondolkoztam rajta, hogy a spenótosak jók lennének levesbetétnek is mondjuk paradicsomlevesbe, aztán ebéd közben a Kedves vetette fel, hogy köretnek sem lennének rosszak valamilyen szaftos húsétel, mondjuk pörköltféle mellé. Határozottan egyetértettem vele. :) (Egészen kedvet kaptam egy jó ízes marapörkölt főzéshez, már csak stabil húslelőhejtet kell találnom it Fehérváron. :))

És akkor ennyi szövegelés után jöjjenek a receptek:

A massza (2 személyre)
25 dkg túró
2 tojás
1 dl búzadara
kevés só
zsemlemorzsa
1-2 ek olaj

A túrót villával összetörtem, belekevertem a tojást a darát és egy csipetnyi sót, aztán 4-5 órára a hűtőbe tettem. A szakácskönyv szerint így jól megszívja magát a dara és nem főnek szét a gombócok. Hogy állás nélkül mit csinálnak, azt nem tudom, de ezzel a módszerrel az összes gombóc tökéletesen egyben maradt.
A zsemlemorzsát egy nagyobb lábasban aranybarnára pirítottam az olajon.

Klasszikus változat
fél pohár tejföl
3 tk joghurt
1 tk vaníliáscukor

A massza feléből kisebb gombócokat formáztam, 8 db lett. Lobogva forró vízbe tettem őket- egy evőkanál segítségével- és miután feljöttek a víz felszínére kb 5 percig főztem őket. Aztán szűrőkanállal a pirított zsemlemorzsára pakoltam őket, jól körbeforgattam a lábosban, hogy mindenhol egyenletesen bevonja a morzsa és egy lapos tálra tettem őket. A tejfölből, jopghurtból és vaníliás cukorból készült öntettel került az asztalra.



Spenóttal töltött változat
3-4 evőkanál párolt, apróra vágott és jól kiynomkodott spenót
20 dkg natúr krémsajt
szerecsendió
1 gerezd fokhagyma
fél pohár tejföl
kevés szárított bazsalikom


A spenótot jó alaposan elkevertem a krémsajttal, reszeltem bele kevés szerecsendiót és hozzányomtam a fokhagymát, ezzel is jól elkevertem. A gombócmassza másik felét megtöltöttem ezzel a krémmel: a gombócmasszából egy keveset szétlapítottam a tenyeremben, tettem rá fél kávéskanál speótos krémet, ráhajtottam a széleit és így formáztam belőle golyót a tenyeremben. Amíg a kalsszikus gombóc főtt ezzel e töltéssel pont végeztem, 12 gombócot kerekítettem. A spentkrémből elég sok maradt, most a hűtőben várja sorsát, azt hiszem szendvics lesz a végzete. A spenótos gombócokat is ugyanúgy főztem meg, mint a simákat majd a zsemlerozsás rész is azonos volt. Viszont ehhez az öntet a tejfölön és joghurton kívül kevés szárított bazsalikomból és sóból készült.


A végeredménnyel határozottan elégedett vagyok, a spenótst pedig mindenképp ki fogom próbálni köretként is.

2007. december 6., csütörtök

Szendvicskrém és partikaja

Hét elején munkából hazaérve ekapott a babehetnék. Szerencsére volt otthon babkonzerv, így nem kellett nekiállnom főzni. A babot összeturmixoltam, tettem bele kicsi garam masalát meg joghurtot, és nekiálltam megenni. Persze a Kedves is belekóstolt. És véleményt alkotott: kéne még bele mustár meg tojás és sokkal jobb lenne. De épp egyik sem volt otthon, úgyhogy változatlanul maradt a babpürém. Viszont tegnap egyetemről hazafelé bevásároltam: újra van otthon mustár (csípős dijoni :)) és tojást is vettem, meg egy ömlesztett Karaván sajtot. Így elkészülhetett a babpüré kettes számú változata, ami egyértelműen jobb lett, mint az első :)

Tojásos-sajtos babpüré

1 konzerv vörös bab (vagy 25 dkg főtt bab)
4 tojás
1 tömlős ömlesztett Karaván sajt
másfél kávéskanál mutár
1 fej lilahagyma

A tojásokat keményre főztem, megtisztítottam, félbe vágtam, a sárgáját óvatosan kiszedtem és a lecsöpögtetett babhoz adtam a sajttal, a mustárral és a felkockázott hagymával együtt. Jól összeturmixoltam az egészet, egy részét csillagcsöves nyomózsákba töltöttem és az üresen maradt tojásfehérje-felekbe nyomam. Ezek a kaszinótojás-szerű tojások paritkajának is jók, a maradék püré pedig nagyon finom frissen sült, ropogós kenyérrel. És jól csúszik mellé a sör is. :) Csak a színe elrettentő kicsit, főleg a fotón, de majd kipróbálom fehér babból is, az tuti barátságosabban fest.

2007. december 2., vasárnap

Születésnapi ZSÚr

Hát igen, megint egy évvel öregebb lettem. Vagy tapsztaltabb. Kinek hogy tetszik. Viszont ez remek alkalmat jelent arra, hogy az ember összetrombitálja a barátait, és mindenféle finomságokat készítsek nekik.
Amikor két éve Kedvessel beköltöztünk a Lakásba (nem sokkal szülinapom előtt) sikerült úgy kialakítani a berendezést meg mindenfélét, hogy nálunk három embernél több nemigazán tud leülni késsel villával enni. Ezért ha több vendégünk érkezik, tuti, hogy vamailyen falatot, vagy egyvillával ehető dolgot gyártok. Ebben a műveletben nagy segítség a két éve (miért is pont akkor? ;)) Kedvestől kapott szülinpi ajándékom, a Nélkülözhetetlen Vendégváró falatok.
Idén is abból néztem ki három receptet, ezeket maradéktalanul al is tűntettük hatan, senki nem maradt éhen. A tortát pedig szokás szerint volt szobatársamtól kaptam, ez nálunk már szokás, mióta ismerjük egymást sütjük a szülinapi tortákat a másiknak. Idén sajttortával márványozott brownie-t rendeltem. Finom volt nagyon. :) Ezen kívül azért kaptam mást is: egy kínálótálat, amibe mindeféle apró dolgokat lehet pakolni (fel is avattam rögötn) és pizzasütő tepsiket. Azt hiszem ismernek a barátaim. Vagy elég határozottan hangoztatom, hogy szeretek főzni. :)

És akkor amivel a vendégeket vártam: sajtos csillagok, ropogós csirkerudak sültfokhagymás és paradicsomos mártogatóval és paprikás kenyértekercs.

Sajtos csillag

20 dkg liszt
20 dkg vaj
20 dkg cheddar reszelve
1 tojás
1-1 kiskanál fokhagymasó, őrölt chili, őrölt pirospaprika

A liszthez kevertem a fűszereket, aztán a hideg darabolt vajjal elmorzsoltam, hozzáadtam a tojást és a sajtot is, összegyúrtam, gombócot formáztam belőle (kicsit lágynak tűnt, de nem adatam hozzá több lisztet, szerencsére ez nem volt rossz döntés) és lefóliázve fél órára betettem a hűtőbe. Amikor letelet az ideje lisztezett deszkán kb 1 cm vastagra nyújtottam és csillag formával kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem (nekem 2 tepsinyi lett) és kb 200 fokos sütőben 10 perc alatt megsütöttem.



Ropogós csirkerudak

3 csirke melle
4 ek szójaszósz
2 ek worcestershire szósz
1 ek cukor
2 ek joghurt
a bundához morzsává zúzott corn flakes és reszelt parmezán (meg szezámmag, ha nem felejtem el, hogy elfogyott és veszek időben)

A csirkemelleket csíkokra vágtam, összekevertem őket a szószokkal, cukorral és joghurttal és egy éjszakára a hűtőbe tettem őket. Sütés előtt összekevertem a corn flakes-morzsát a parmezánnal és abban forgadtam meg a csirkecsíkokat, mielőtt a kiolajozott tepsibe és a 200 fokos sütőbe kerültek volna mintegy 20 percre. A bundázás eléggé pepecs lett volna, de fogtam egy nagyobb dobozt, abba tettem a "bundát", rá egy réteg húst, aztán lezártam a dobozt és jól összeráztam az egészet. Meglepően nagy hatéknysággal siekrült így bundázni. 3 tepsinyi lett a 3 csirke melléből.



Paprikás kenyértekercs

15 szelet kenyér (bevallom zacskós bolti, mert nem volt időm kenyeret sütni)
6 dkg reszelt cheddar
1 kaliforniai paprika
2 ek majonéz
5 dkg vaj

A aparikát kettévágtam, kicsumáztam, héjas felével felfelé forró sütőbe toltam, addig sütöttem míg felhólyagzott a héja, aztán kiszedtem a sütőből, nejlonzacskóba tettem, és ott hagytam kihűlni. Aztán lehúztam a héját, apró kockára vágtam a parikahúst, összekevertem a reszelt sajttal és a majonézzel. A kenyérszeletekről levágtam a héját és nyújtófával jól ellapítottam őket. A vajat felolvasztottam és a kenyérszeletek mindkét felét megkentem vele, aztán minden szelet kenyére kentem a parikás sajtból úgy, hogy körben kb fél centit szabadon hagytam, aztán feltekertem, a tekercset kettévágtam és fogpiszkálóval megtűztem a kis tekercseket. Pár órát pihentek a hűtőben mielőtt közepesen meleg sütőbe kerültek volna 10 percre. A kész tekercsekkel pont tele lett az új kínálótálam. :)