2008. szeptember 28., vasárnap

VKF! XIX. - Romantikus vacsora

Ebben a hónapban Doctor Pepper volt a VKF! házigazdája, és nem is akármilyen témát talált ki a bloggereknek: Romantikus vacsorára invitálta a társaságot.
Elég sokáig törtem a fejem, hogy mit is készítsek Páromnak, úgyhogy végül ketten döntöttük el, mi is legyen a menü.
Kapcsolatunk lassan öt éve alatt elég sok közös kedvencünk volt, mindig szerettük együtt főzni, és szerencsére Párom az a típus, aki elé nehéz olyat tenni, amit nem enne meg. :)
A mostanság nyertes romantikus "vacsora" élményünk a gyertyafénynél sajtozás-borozás volt, de hát ahhoz ugye nehéz receptet írni. Ezért nekiálltam kotorászni az emlékek között...
Még kapcsolatunk elején, amikor mindketten kollégiumban laktunk (szerencsére ugyanabban), hétvégenként relatíve gyakran főztünk bolognai spagettit. Hatalmas adagot persze, így volt ebédünk, vacsoránk, néha másnapra is maradt. Ezt a spagettit szigorúan közös tálból ettük, ami igazán meghitté tette számomra ezeket a falatozásokat. Ezt az élmény elevenítettük most fel. És hogy kicsit ünnepibb legyen a vacsora, annak ellenére, hogy hétköznap került rá sor, meglepetésdesszertet is készítettem, tojásmentes tiramisut (ezt nem sikerült lefotózni, ezért csak linkelem a receptet).
A fotó most Párom érdeme, nagyon jól sikerült, büszke vagyok rá. :) Persze a vacsorához persze bor is dukált, szekszárdi kadarkát ittunk. Direkt valamilyen szekszárdi bor kerestünk, mert mindkettőnk egyik kedvenc borról szóló könyvében, Hamvas Béla A bor filozófiájában, a szekszárdi bor a szerelmesek boraként van említve.
És akkor végül a recept

Bolognai spagetti

50 dkg darált marhahús
1 sárgarépa
1 kis zellergumó
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
fél l paszírozott paradicsom
bazsalikom, zsálya, rozmaring
só, bors
olaj
20 dkg spagetti
parmezán, frissen reszelve

Kevés olajat felhevítettem, megpirítottam benne a kockázott hagymát, majd hozzáadtam a nagylyukú reszelőn lereszelt répát és zellert. Miután megpuhultak, tekertem rá borsot, jól átforgattam és hozzáadtam a húst is, átpirítottam, rányomtam a fokhagymát és felöntöttem a paradicsommal, fűszereztem, majd lefedve kb 1 órát főztem. mikor kész lett, kifőztem a tésztát, és parmezánnal megszórva, egy tányéron tálaltam az egészet. Gyetyafénynél, szekszárdi kadarkét kortyolva fogyott el ez a vacsora.


2008. szeptember 26., péntek

100as lista

Vonul végig a blogokon a top 100-as lista. Vagyis 100 étel, amit egy igazi mindenevő nem hagyhat ki. Én Ági magyarított listáját fogom használni, persze kommentelve az egyes ételeket. :)
És a jelmagyarázat:
  • vastagon szedve: megvolt
  • áthúzva: soha-soha nem enném
  • simán: még nem, de kíváncsi vagyok

És akkor jöjjön a lista:

1. Ajvár – Nagyon szeretem, igaz régen ettem, mert a bolti nem jön be, itthon meg még nem készítettem.

2. Aszú – Kihagyhatatlan, tavaly volt szerencsém Szepsy aszút inni, nagyon finom volt. Viszont bőven elég belőle gy pohárral.

3. Bableves csülökkel –És gyufatésztával, bográcsban főzve apánál.

4. Baklava – Finom, viszont olyan szinten édes, hogy huhh... szóval nemgyakran de azért szeretem.

5. Baracklekvár – Nagyimé volt az igazi.

6. Bárányhús – Eddig még csak pörköltként ettem, azt bármikor újra, de kíváncsi vagyok arra is, miylen lehet sütve.

7. Barátfüle – Vagy lekvárosan vagy túrósan. A lekvár persze ezeréves, jó kemény szilva legyen.

8. Békacomb rántva – Még nem volt, de ha elém raknák biztos megkóstolnám.

9. Birsalma sajt – Rájöttem, hogy szeretem, idén lehet készítek is. ezért köszönet Chiliinek a tavalyi angyalkáért. :)

10. Bodza szörp – Ha nyu csinálta, jöhet minden mennyiségben.

11. Borsóleves – Imádtam anygimét, zsenge (kisujjnál vékonyabb) répával, tavasszal. Nyamm. Hiányzik.

12. Bundás kenyér – Sajtttal a tetjén. Spenótfőzeléket csakis ezzel, tükörtojással soha.

13. Burek – Még olyat, ami igazán megfogta a szívemet nem ettem, de remélem egyszer összetalálkozom vele.

14. Cékla saláta – Gyerekként ki lehetett vele kergetni a világból, ma már jöhet, de ha már cékla, akkor inkább sütve.

15. Csalántea – Még nem ittam, de nem is zárkózom el.

16. Csevapcsicsa – A pljeszkavicát jobban szeretem.

17. Csicsóka – Még nem ettem, de remélem egyszer eljön az ideje.

18. Csiga - állítólag hasonlít a zúzára, ezért soha.

19. Csirkeláb a húslevesből – Nem lehet vele megfogni.

20. Disznósajt – Az illata tetszik, az íze kevésbé.

21. Erdei gombák – Sajnos nehezen jutok hozzá.

22. Esterházy torta – Miért tesznek bele annyi cukrot?

23. Fagyasztott halrudacskák – Néha elkap a szemétehetnék, akkor jöhet. Évente max egyszer.

24. Fánk – Alig várom a telet, lehet idén végre nekiállok és megpróbálok szép szalagosat sütni.

25. Fasírt – Lehetőleg saját készítésű legyen.

26. Finomfőzelék – Bevallom menzán szerettem, saját kezűleg még nem készült.

27. Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel – Pont így. És piacon, esetleg strandon.

28. Fonott kalács - Kéna már sütni, a bolti nemolyan mint régen volt.

29. Főtt csöves kukorica – Az igazi nyári kaja.

30. Gulyásleves – Régen ettem, de finom.

31. Gyümölcsbor – Van is itthon még két üveg fekete ribizli bor, na az nagyon finom :)

32. Hagymaleves – Sajtos pirítóssal a tetjén.

33. Halászlé – Bajai módon, sok tésztával.

34. Jeges kávé – Én szeretném, de a kávé nemszeret engem.

35. Kakashere pörkölt – Talán, ha nem tudom, mit eszek.

36. Káposztás tészta – Cukormentesen, sok borssal.

37. Kapros tökfőzelék – Sertéspörkölttel. Ahogy nagyim készítette.

38. Karalábé – Nyersen a legjobb.

39. Kaszinó tojás – Ha házi.

40. Kecsketej – A kecsketejből készült puding ér? De amyúgy kecskesajt...hmmm... nyammm :)

41. Kemping sajt a tömlőből – Paradicsommal.

42. Képviselőfánk – Régen ettem már, mocorog a gondolat, hegy meg kéne próbálni házilag.

43. Knédli – Ebből van családi recept is . :)

44. Kocsonya – Csak a levét.

45. Kókuszgolyó – Rég ettem.

46. Kovászos uborka – Nagyiéknál sokat ettem, mióta Fehérváron lakom, szinte egyáltalán nem.

47. Körömpörkölt – Ragadós :)

48. Körözött – Rég készítettem, pedig finom.

49. Krémes – Franciakrémes.

50. Krumplipüré – Vajjal és tejföllel.

51. Krumplis tészta – Kolbásszal! És persze savanyú uborkával.

52. Lecsó – A tojás/rizs kérdés hangulattól függ, egyébként kolbász tuti kell bele.

53. Lekváros bukta – Mocorog bennem, hogy rég ettem.

54. Libamáj – Komoly élményeim a kacsamájról vannak, mert nagyim tömött kacsát. Szóval kacsazsíros-májas kenyér :)

55. Lóhús – Azt hiszem még nem ettem, de nem is zárkózom el tőle.

56. Madártej – kiskoromban nem szerettem, egy ideje folyamatosan készülök nekiállni, Párom úgyis szereti.

57. Majonéz – Házi. Friss tojásból. Éppen ezért nem nagyon állok neki. Meg sajnos volt már szalmonellám.

58. Mákos guba – Mézesen. Karácsonykor mindig ez volt az süti, beiglit nem sütött soha senki.

59. McDonald’s Big Mac Meal – Ettem már, de ha már meki, akkor valami sajtos.

60. Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – Tipikus anyunál levés. :)

61. Muszaka – Nyammnyamm. De ez bármire vonatkozik, amiben padlizsán van.

62. Nyúlhús – Egyetem első évében jártam egyik szobatársaméknál, ott ettem, és nem volt rossz.

63. Őszibarack befőtt – Anyu által eltett természetesen.

64. Pacal – Nagyon ritkán, ha jól van elkészítve.

65. Padlizsánkrém – Ebből sosem elég.

66. Palacsinta – Édesen is, sósan is.

67. Pálpusztai sajt – Lilahagymával, paradicsommal és fehér kenyérrel, szbahőmérékleten.

68. Paradicsomos káposzta – Felnőttséggel jött hogy szeretem.

69. Párizsi – Nagyritkán vajaskenyérrel.

70. Pilóta keksz – De vaníliás karika párti vagyok.

71. Pogácsa – Hájas-leveles, ahogy nagyim sütötte.

72. Puding – Tervezem, hogy készítek házilag, nem bolti porból.

73. Puliszka – Grillezve, juhtúrósan...

74. Rántott hús – Nemsűrűn, és nagyon tetszik a sütőben sütős változat.

75. Rakott krumpli – Sok kolbásszal.

76. Rácponty tejföllel – Szeretné egyszer megkóstolni.

77. Sárgarépa krémleves – A vörösboros nagyon finom volt.

78. Somlói galuska – Párom anyujának receptje eszméletlen jó.

79. Sóskaleves – Sóskát asszem nem szeretem, de itt lenne az ideje a felülvizsgálatnak.

80. Sült gesztenye – Karácsonyi vásárban.

81. Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – Az egyik legjobb gyorskaja.

82. Sült tök – Mézzel sütve.

83. Szilvapálinka – A jófajta pálinkát szeretem.

84. Szilvás gombóc – Akár szilvával, akár szilvalekvárral.

85. Szőlős rétes – Még nem ettem, de kiváncsi vagyok.

86. Sztrapacska – Naná.

87. Tatár beefsteak – Megbízható marhahúsból.

88. Tintahal – Kb 10 éve ettem Spanylországban, jó lenne újra.

89. Torma – Sajna ezt nem.

90. Töki pompos – Ha nagy ritkán látok valahol.

91. Töltött káposzta – Egy télen egyszer.

92. Töpörtyű – Frissen.

93. Túró Rudi – A pöttyös. :)

94. Túrós tészta cukorral – Túrós tészta ige, cukor nem, pörc igen.

95. Vaddisznó pörkölt – Apa szerencsére ért hozzá.

96. Véres hurka – Disznóvágáskor.

97. Virsli – Nagyritkán. És kizárólag juhbelest.

98. Zöldbab – Akárhogyan.

99. Zúzapörkölt – Nem.

100. Zserbó – Nemsűrűn.


2008. szeptember 12., péntek

Császármorzsa

A héten rámtört a császármorzsa-ehetnék. És ez különösen jól jött, mert anyustól kaptunk egy csomó tojást, aminek lassan a végére kéne járnom. Úgyhogy neki is láttam. A receptet Pelle Józsefné Összegyűjtött receptjei közül szereztem, csak az adagon változtattam kicsit (kivételesen többet, hogy Párom másnap tudjon vinni belőle dolgozóba). A Horváth Ilona-féle szakácskönyv mellett amúgy ez a másik nagy kedvencem, ha valamilyen klasszikus, magyaros, meg olcsó receptet keresek. A könyv egyik legszimpatikusabb vonása (azon túl, hogy rengeteg receptet tartalmaz), hogy a végén mintaétrendeket tartalmaz havi lebontásban, az éppen szeonális hozzávalókat figylembe véve, és egy kis bevezető "ismertető" is tartozik minden hónaphoz. Határozottan segít a tudatos vásárlásban :)
A császármorzsa persze nem az igazi jó kis házi baracklekvár nélkül. Csak sajnos az utolsó üveg aljában már elég kevés maradt (anyus a forrás és idén nem főzőtt be sárgabaracklekvárt). Viszont jött anyustól őszibarack-dzsem. Kísérleti főzés eredménye, kicsit híg lett, de nagyon finom, jól passzolt ez is a császármorzsához.
És akkor a recept.

Császármorzsa

4 tojás
1 ek méz
fél l liszt
fél l tej
csipet só

A tojásokat kettéválasztottam. A sárgáját jól elkevertem a mézzel, majd felönöttem a tejjel és belekevertem a lisztet és egy pici sót. Végül hozzáadtam a keményre vert tojásfehérjét is. (Ha jól rémlik, sem anyus, sem nagymamám nem bonyolította így a dolgot, egyben adta hozzá a tojást.) Egy nagy lábosban vajat olvaszotottam, beleöntöttem a masszát és igyekeztem türelmesen várni. Egy idő után próbáltam megemelni a masszát, kicsit hamarbb kellett volna, mert kissé odakapott, de rossz szerencsére nem lett. Szóval amikor az laja szépen megszilárdult, jól átkevertem az egészet és nyugton hagytam egy darabig, majd újra átkevertem, és így tovább, egészen addig, amíg szép morzsás és átsült nem lett. Baracklekvárral igen finom eledel lett. :)

2008. szeptember 9., kedd

Új ismerős

Múlt héten a piacon járva végre utamba ejtettem az egyik új üzletet, a Magházat. Terveztem egy ideje, hogy felmérem a mi minden van náluk, de valahogy mindig elmaradt. És ha már szemrevételeztem a kínálatot (ami folyamatosan bővül!) gondoltam vásárolok is. Gerslit mindenképp szerettem volna venni, és volt is, úgyhogy kértem is rögtön fél kilót belőle (minden kimérős, ez nagyon tetszik) és a gabonafélék között nézelődve kiszúrt hajdinából is hoztam haza. Hajdinát még nem ettem eddig, ezért főleg a kíváncsiság hajtott, hogy milyen is lehet. Első körön csak magamnak készítettem belőle ebédet (hát igen, még mindig itthon, jó lenne ha szólnának végre, hogy mehetek dolgozni). Nem cifráztam nagyon túl: padlizsánt grilleztem lassan, ahogy Dolce Vitánál láttam, meg pár koktélparadicsomot, a padlizsánt pedig miután megsült beborítottam durvára vágott dió és finomra aprított sonkahagyma keverékével. (A sonkahagymát szintén a piacon sikerült beszerezni egy bácsinál, örültem neki nagyon). A hajdinát pedig egyszerűen megpirítottam kevés olajon,borsoztam, felöntöttem dupla mennyiségű vízzel, kevés sót adtam hozzá, majd fedő alatt kb 20 perc alatt megfőztem (közben kellett kicsit pótolni a vizet). A végeredménnyel elégedett voltam, úgyhogy a hajdina is bekerült a potenciális asztalrakerülők táborába. :)


Visszatérve a Magházhoz, hogy mi mindent lehet kapni náluk:
bio dolgok: zabpehely, bulgur, barna rizs, búza; nádcukor; többféle bab; lencse (vörös is); borsó; gersli; hajdina; köles; csicseriborsó; sok-sok fajta aszalt gyümölcs (mazsolából volt kb 4 féle); olajos magvak, pl ami nagyon tetszett: makadámiadió, paradió, natúr pisztáciabél; meg dió és mák, mindkettő van (frissen) darálva is.
Szóval van egy új szerelmem a fehérvári piacon :) Már csak egy keleti fűszeres bolt hiányzik, és teljes lesz a boldogság :)
(És persze ide is, ahogy a sajtboltba igyekszem majd rendszeresen járni, meg mondani az ismerősöknek, hogy legyen forgalmuk és megmaradjanak)

2008. szeptember 3., szerda

Hómméd

Vagyis anyussal nagyot gondoltunk és főztünk ketchupot házilag. A recept Jamie Oliver Jamie at Home című könyvéből van ( nem tudom pontosan milyen címmel ment Spektrumon az a sorozata, aminek a receptjeit tartalmazza, talán Jamie vidéki konyhája volt; mentségemre szóljon, hogy nincs TV-nk, csak néha kaptam el belőle egy-egy részt, amikor Párom anyujánál jártunk). Amikor megkaptam ezt a szakácskönyvet már az első átlapozáskor ki lett szúrva a recept, és most (vagyis másfél hete) felkerekedtem, meglátogattam anyust és jól kihasználtam, hogy nála a kertben terem a paradicsom. Szerencsére ő is lelkesedett az ötletért, úgyhogy potom 10 kg paradicsommal álltunk neki a főzésnek, amiből végül nem egészen 5 liter ketchup készült. Nagy kihívás volt, főleg hogy ekkora mennyiségnek eltartott kb 10-12 órát a sűrűsödés, és mivel délután álltunk neki, csak másnap délelőtt sikerült befejezni. Eddig sültkrumplival még nem teszteltük az eredményt, csak úgy magában, szerintem nem lett rossz, de lehet az ecetmennyiséget legközelebb kicsit visszább fognám, meg a zellert is, bár abból kicsit többet is tettünk bele az előírtnál.
A recept eredetileg 1 kg paradicsomra szól, így is fogom leírni, így könnyű felszorozni, ha esetleg többől készít az ember

Ketchup házilag

1 nagy lilahagyma
fél édeskömény - ez beszerzési behézségek miatt kimaradt
1 szál szálzeller - mivel anyus kertjében sima gumós zeller nő, ezért 1 kg paradicsomhoz kb fél kis gumót meg 2 zellerlevelet adtunk, legközelebb fele ennyit tennék hozzá
hüvelyknyi friss gyömbér
2 gerezd fokhagyma
fél friss chili - helyette csípős cseresznyepaprika anyus kertjéből
egy csomó friss bazsalikom - bezserzési nehézségek miatt szárított
1 ek koriandermag
2 szegfűszeg
1 tk őrölt fekete bors

olivaoalj
1 kg paradicsom
2 dl vörösborecet
70 g barnacukor

A hagymát, zellert, fokhagymát, csípős paprikát és a gyömbért megtisztítottam és apróra vágtam. Egy nagy fazékba öntöttem, hozzáadtam a koriandert, szegfűszeget, borsot, megsóztam majd nyakon öntöttem némi olajjal. A keverék kb 10-15 percet töltött lassú tűz felett, néha megkevertem. Ekkor került hozzá a feldarabolt paradicsom és a bazsalikom. Elvilelg vizet is kellett volna önteni hozzá, de azt feleslegesnek találtuk. Amikor paradicsom kb felére összeesett, jött a passzírozás. Az átpasszírozott paradicsomhoz hozzáadtam a cukrot és az ecetet majd visszakerült a tűzre amíg rendes ketchup állaga nem lett. Mint említettem ez eltartott egy darabig. Amikor késznek nyilvánítottuk anyus tanácsára került bele egy kisebb mokkáskanálnyi szalicil, mivel elvileg hűvös helyen kéne tárolni, de nekem csak kamraszekrényem van, az meg ugye nem hűvös. Végül fogtuk az előkészített üvegeket, megtöltöttük őket majd egy takarókkal jól kibélelt ládába költöztek hűlni.