2008. március 15., szombat

Kedvenc svábkaja

Gyekrekkromban nagymamám néha készített knédlit (gyakrolatilag gőzben főtt kenyér). Káposztával, mindeféle disznóhúsokkal. És mi ezt tikiknédlinek hívtuk. Mindig is a kedvencem volt, főleg a gombócok alja. Merthogy a gombócok a húsos káposztán főttek meg a gőzben. Emlékem a készítésről mindössze annyi volt, hogy a főzőedény fedelét körbe kell tekerni egy vizes konyharuhával, hogy minél tökéletesebben záródjon. Szerencsére anyus is ismeri a receptet, el is meséltettem vele nemrég, igaz én végül nem tettem bele annyi féle húst mint amit anyus mondott, de így is finom lett, és ráadásul sikerült nemhadseregnyi adagot készíteni. Ebben besegített az is, hogy akkora lábasom, amiben ezt hadsregnek lehetne csinálni, nincs is. :) (Nagymamámnak volt. :) ) Ez a nemhadseregnyi azért kettőnknek tuti sok lett volna, úgyhogy párom édesanyja is nálunk ebédelt ma, meg csomagoltam is neki egy adagnyit belőle. És legnagyobb örömömre első próbálkozásom sikeres volt, mindenkinek nagyon ízlett a tikiknédli. :) (Kedvesem meg is jegyezte, hogy ilyet csinálhatok máskor is:) Igaz ehhez kéne egy látogatást tenni apus felé, mert a tőle kapott kolbász maradékát elhasználtam most, és hát ez tipikusan olyan recept, amihez csak házi kolbászt vagyok hajlandó használni.)

Tikiknédli

A káposztához:
1 kg savanyúkáposzta
0,5 kg sertéscomb (lehet más is, mondjuk lapocka vagy oldalas, anyus emlegette még, hogy tegyek bele körmöt is, de azt egyrészt nem kaptam, másrészt nem is vagyunk oda érte)
majdnem fél szál házi füstöltkolbász
kisebb darab házi füstölt húsos szalonna (Párom anyujának ismerősétől, ebbből szerencsére még akad itthon:))
ha a káposztában nem lenne: egész bors, köménymag, babérlevél (nekem csak köménymagot meg egy babérlevelet kellett hozzátennem, bors volt benne rendesen)
2-3 ek olaj

A knédlihez:
50 dkg liszt
2,5-3 dl víz
5-6 g szárított élesztő
kevés só és méz

Az egészet a knédli tésztájával kezdtem: a hozzávalókat a kenyérsütőgépemmel dagasztattam és kelesztettem (másfél órás program) .Amíg a gép dolgozott, tornáztam egy jót meg elmosogattam a felgyülemelett poharakat, bögréket és felkockáztam a combot és a húsos szalonnát- előbbit nagyobb kockára, utóbbit apróra. Amikor lejárt a gép, a tésztát lisztezett deszkára borítottam, jól átgyúrtam és hatfelé osztottam, a hatodokat gombóccá formáltam, letakarva hagytam még kelni. A savanyúkáposztát egy szűrőben átöblítettem , (meg ki is kellett volna nyomkodni, ezt elfelejtettem, úgyhogy eltartott egy darabig, amíg megpirult) egy nagyobb, magasabb falú fazékban felforrósítottam az olajat és kissé árpirítottam rajta a káposztát. Amikor kezdett szine lenni ( ez a kinyomkodás elmulasztása miatt eltartott egy darabig), hozzáadtam a kockázott combot és szalonnát, jól átforgattam, és elöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje. Lefedve, néha megkeverve egy órát főztem. Közben a kolbászt vastagabb karikára vágtam. Amikor letelt az egy óra a káposztához kevertem a kolbászkarikákat, a közben ismét szépen megkelt leendő knédliket újra átgyúrtam kicsit és rápakoltam a káposztára: egyet középre, a többi ötöt pedig köré (kicsit szellősen voltak, mire megfőttek szépen kitölötték a helyüket) A a lábas fedelét egy rétegben betekertem vizes konyharuhával, úgy tettem rá. Aztán a legkisebb lángon békénhagytam a leendő ebédünket egy órán át. Már alig vártam az idő leteltét, hogy valyon minden jó lesz-e, mert amíg főnek a gombócok, nem szabad levenni az edény fedelét. Szerencsére feleslegesen aggódtam, a gombócok tökéletesek lettek, és a káposzta is. Fejenként egy-egy gombóccal és hozzá dukáló káposztával kellemesen jóllaktunk, így maradt még vacsorára és anyósjelöltnek csomagolni is:) Majd elelejtettem, lehet hozzá enni tejfölt is, finom vele.

Már a posztolás után rákerestem guglival a knédlire. És ezt találtam. Kicsit meglepődtem, hogy ez ennyire bácsalmási recept:) De hibá kisváros, azért nem egy változata van.

9 megjegyzés:

Rossamela írta...

Nem vagyok egy nagy knédli meg a disznóhúsért sem rajongok, de ez nagyon szép! Megkóstolnám!

Zsu írta...

Örülök hogy tetszik:) Kóstoló sajnos már nincs, kapós lett :)

Grenadine írta...

én nagyon szeretem az ilyen káposztás knédlis ételeket, de még sosem vetemedtem arra, hogy magam gyúrjak knédlit. minden tiszteletem! :)

Zsu írta...

Hát a gyúrással pont nem volt sok gondom, hála a kenyérsütő gépnek. :)

Névtelen írta...

gyerekkoromban ettem sokat ilyet a bácsalmási rokonoknál:9 mennyei, de nem fogyikúrás:))

Névtelen írta...

Aha.. ha jól értem, a gombócokat közvetlenül a káposztára rakod, nem pedig a fazékra kötött szalvétára.Ki fogom próbálni!

Zsu írta...

Kedves Névtelen!

Pontosan, gombócok közvetlenül a káposztára kerülnek. Épp ezért a gombócok alja a kedvencem, mert egy kissé szaftosak.

andi írta...

Szia!
Ma én is ilyet főztem,és kértem,aki tudja az étel nevét,írja meg nekem.Így kaptam meg a te blogod címét:)
Nem tudtam pontosan,mi kell a gombócba,hogy mama tett-e bele tojást és vajat??
Én is nagyon szeretem!!!!

Zsu írta...

Szia Andi!

Arra nem emlékszem, hogy nagymamám tojást-vajat tett-e a tésztába, de amikor anyumtól kértem a receptet, ő sima kenyértésztát mondott hozzá. És az eredmény alapján valószínűleg nagyim is így készíthette, mert ízre, színre, állagra olyan lett a gombóc mint az emlékeimben. :)