2009. március 15., vasárnap

Háromszínű GBT

Tegnap ismét találkozó volt a hasonszőrűekkel. És ismét élveztem. Jó volt új arcokat is látni, meg persze a régebbi ismerősöket is. Meg persze szokás szerint gurulósra ettem magam. :D

És amiket vittem: pirosnak paprikás bucikat aminek a Mindmegettén találtam a receptjét, fehérnek a Váncsa-féle sülfokhagymás kencét, zöldnek pedig spenótos-fetás muffint. Amit legközelebb tuti hogy szilikon formában sütök, mert nem akart rendesen kijönni a papírból. Csak ehhez még be kell szereznem egy új formát, mert úgy tűnik a régi elöregedett.

Paprikás buci

1 fej vöröshagyma
1 nagyon púpos teáskanál pirospaprika
2 ek olaj
45 dkg liszt
1 ek cukor
1 tk só
7g-os csomag szárított élesztő
1 tk sikér
2 dl víz

A hagymát apróra kockáztam, az olajon megpirítottam, majd lehúztam a tűzről és belekevertem a pirospaprikát. Megvártam, míg kihűlt. Aztán a kenyérsütőgépbe tettem az összes hozzávalót, dagasztó programra. Amior a gép végzett a tésztából kisebb bucikat formáztam, majd kb 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütöttem őket.



Spenótos-fetás muffin
15 dkg mirelit aprított spenót jól kinyomkodva
20 dkg feta sajt
25 dkg liszt
3 dl író
30 ml olaj
1 tasak sütőpor
2 tojás
(elvileg kéne bele só is, de a feta eléggé sós volt, így inkább kihagytam)

A tojásokat felvertem, hozzáadtam az olajat, írót, spenótot, azokkal is jól elkvertem. A lisztet ősszekevertem a sütőporral és a tojásos keverékhez öntöttem. Elkvertem a masszát majd beleforgattam az apróra kockázott fetát is. 180 fokos sütőben mintey 20 perc alatt sültek meg a muffinok.

2009. március 7., szombat

Zellerkrémleves

Ma ismét piacoltunk és sajnos nagyon látszott, hogy tél vége van. Zöldségfélét nem is sikerült venni, csak egyebeket (pl tejfölt, nemrég kipróbáltuk a Koppányi Tej tejfölét, amit egy kis tejboltban árulnak, meg joghurt, meg tej meg hasolnók is vannak, nagyon finom, és ráadásul a közelben készül egy tejgazdaságban). Azt hiszem még egy darabig rá leszünk szorulva a fagyasztott zöldségekre, sajnos. Viszont még a szerdai piacolásból maradt egy szép nagy zellrgumó, abból készült az ebéd: zellerkrémleves. Gyorsan megvolt és nagyon jól esett ebben a ronda szeles időben.
Kép nincs ról, mert már éhesek voltunk, meg nem is volt túl szép.

Zellerkrémleves

1 nagyobb zellergumó
3 szál újhagyma
fél liter húsleves
kb fél liter víz
só, frissen őrölt bors
olaj

A zellert felkockáztam, az újhagymát karikára vágtam és kevés olajon megpirítottam, tekertem rá borsot. Aztán felönöttem a húslevessel meg a vízzel és puhára főztem. Botmixerrel pürésítettem, úgy hogy pár zellerkocka egyben maradjon. Pirított sokmagos rozskenyérrel ettük.

2009. március 4., szerda

Gombából ebédre

Ma a piacon szép gombákat és újhagymát siekrült venni, ezekből lett az ebéd. Amit aztán nem tudtam lefotózni, merttúl finomnak nézett ki :)

Paradicsomos gomba mozzarellával

fél kg barna csiperke
2 csomó újhagyma
1 konzerv hámozottparadicsom
olaj
só, zöldbors
2 golyó mozzarella

A gombát megtisztítottam, cikkekre vágtam (nem túl apróa), az újhagymát felszeleteltem. Begyújtottam a sütőt kb 200 fokra. A hagymát kevés olajon megpároltam, megszórtam frissen tört zöldborssal, majd utána küldtem a gombát is. Kicsit körbepirítottam és ráöntöttem a paradicsomot (ezeket a fakanállal kissé szétnyomkodtam). Kb 15-20 percet rotyogtattam. amíg a leve kissé besűrűsödött, majd egy jénai tálba önöttem a paradicsomos gombát, a tetején elosztottam a felkarikázott sajtot és a sütőben addig sütöttem, míg kissé megpirult a sajt. Ketten el is tüntettük, nagyon finom volt. :) Valamilyen kenyér vagy zsemle jól passzol hozzá.

2009. március 1., vasárnap

VKF! XXIII. - Magvas gondolatok

Grenadine ebben a hónapban magvas gondolatokat, azaz olajos magvas recepteket, vár a bloggertársaitól.
Úgyhogy reménykedtem én is magvas gondolatokban. Be is szereztem ezt-azt, amiből már csak ki kellett volna találni mi legyen. De aztán megláttam ezt a receptet, és tudtam, ezt ki kell próbálni. Így az általam használt olajos mag a földimogyoró lett, jobban mondva a belőle készült mogyoróvaj.
És hogy mi is az a mogyoróvaj:
Amerikai találmány, olyannyira, hogy már az aztékok is készítettek pépet a Közép- és Dél- Amerikában honos földimogyoróból. Aztán 1884 Marcullus Gilmore Edson jegyeztette be a mogyoróvaj gyártás szabadalmát. Legnagyobb részt földimogyoróból készül, akár olaj hozzáadásával, akár anélkül. Az általam beszerzett mogyoróvajban a 95 % mogyorón kívül pálmaolaj, nádcukor és só volt még.
Sok telítetlen zsírsavat tartalmaz, ezért hasznos lehet az érrendszeri megbetegedések megelőzésében, persze csak ha nem tartalmaz hozzáadott módosított növényi olajakat, amik gyakran tartlamaznak transz-zsírsavakat, és ezek pont az érrendszernek nem tesznek jót. A telítetlen zsírsav mellett tartalmaz fehérjéket, B3 és E vitamint, magnéziumot. Meg persze nem kevés kalóriát (590 kcal/ 100 g), úgyhogy csak módjával :)

Az okosságokat itt találtam.


Mogyoróvajas szelet

Ropogós alaphoz:
1 3/4 bögre puffasztott rizs
1/4 pohár cukor
1/4 pohár víz
3 ek méz (eredetileg corn syrup)
3 ek vaj

Mogyoróvajas réteghez:
1 bögre mogyoróvaj
15 dkg csoki (Tibi ét)

Csokimázhoz
10 dkg csoki (szintén Tibi ét)
fél ek méz (eredetileg szintén corn syrup)
4 ek vaj
2 kis csipet só

1 bögre kb 2,5 dl

A ropogós réteghez a vizet a cukorral és a mézzel felolvasztottam, majd karamellizáltam (vagyis azt kellett volna, de elkapkodtam, így kicsit tocsogós lett ez a réteg, de azért finom :) ), elkevertem a puffasztott rizzsel, és egy alufóliával kibélelt szögletes formába nyomkodtam (alapterületre kb 15*25 cm-es volt a forma). Ezután vízgőz fölött összeolvasztottam a csolit a mogyoróvajjal, amikor már folyékony volt a massza a puffasztott rizsre öntöttem, hűlni hagytam, majd betettem a hűtőbe amíg meg nem szilárdult (kb 1 órára). Ezután a csokimáz hozzávalóit olvasztottam össze vízgőz felett majd öntöttem a megszilárdult mogyoróvajas rétegre. A formát kissé rázogatva oszlattam el egyentesen a csokimázat. Ismét egy órára a hűtőbe küldtem, majd amikor még nem volt egészen kemény a csokimáz a formából kiszedve kisebb szeletekre vágtam a művet, majd visszaügyeskedtem a formába és visszaküldtem a hűtőbe. Másnap álltunk neki a tesztelésnek (nem volt könnyű kibírni :) ) és azt kell mondjam, finom. Persze nem egy diétás édesség, de szerintem érdemes kipróbálni.