Sütőtökkrémleves

Ehhez használtam el a tök másik felét. Igazán kellemes téli leves lett, finom meleg és a színe ideális az ilyen szürke időben kedélyjavítónak.

Sütőtökkrémleves

egy közepes tök fele
1 kis fej vöröshagyma
1-2 ek olaj
fél l alaplé
fél l víz
só
fél tk curry por
késhegynyi cayenne bors

A hagymát felkockáztam, az olajon fedő alatt megfonnyasztottam, hozzáadtam a tököt és felöntöttem az alaplével és a vízzel. Fedő alatt addig főztem, míg a tök megpuhult. Ekkor fűszereztem, levettem a tűzről, és miután hűlt egy kicsit botmixerrel pürésítettem. Én magában, párom szezámmagos keksszel ette.

Zellerkrémleves

Ma ismét piacoltunk és sajnos nagyon látszott, hogy tél vége van. Zöldségfélét nem is sikerült venni, csak egyebeket (pl tejfölt, nemrég kipróbáltuk a Koppányi Tej tejfölét, amit egy kis tejboltban árulnak, meg joghurt, meg tej meg hasolnók is vannak, nagyon finom, és ráadásul a közelben készül egy tejgazdaságban). Azt hiszem még egy darabig rá leszünk szorulva a fagyasztott zöldségekre, sajnos. Viszont még a szerdai piacolásból maradt egy szép nagy zellrgumó, abból készült az ebéd: zellerkrémleves. Gyorsan megvolt és nagyon jól esett ebben a ronda szeles időben.
Kép nincs ról, mert már éhesek voltunk, meg nem is volt túl szép.

Zellerkrémleves

1 nagyobb zellergumó
3 szál újhagyma
fél liter húsleves
kb fél liter víz
só, frissen őrölt bors
olaj

A zellert felkockáztam, az újhagymát karikára vágtam és kevés olajon megpirítottam, tekertem rá borsot. Aztán felönöttem a húslevessel meg a vízzel és puhára főztem. Botmixerrel pürésítettem, úgy hogy pár zellerkocka egyben maradjon. Pirított sokmagos rozskenyérrel ettük.

Mivanitthon leves

Mint ahogy említettem, beköszöntött nálam a levesek kora, íme egy újabb példa rá ami az elmúlt héten készült. (És nem mellesleg remek alkalom arra, hogy fogyasszam a fagyasztóból a benne rejlő zöldségeket).

Zöldséges leves

1 sárgarépa
1 bögre zöldborsó (fagyasztott)
2 bögre zöldbab (fagyasztott)
kb 10 cm-nyi füstölt kolbász
1 nagyobb gerezd fokhagyma
só
kevés olaj
1 tk liszt
1 tk pirospaprika

A répát és a kolbászt hosszában félbevágtam, felkarikáztam, a fokhagymát jó apróra vágtam. Az olajat felmelegítettem, beleszórtam a lisztet és addig pirítottam, amíg elkezdett színe lenni majd lehúztam a tűzről, beleszórtam a fokhagymát, elkevertem, majd a pirospaprikát is hozzáadtam. Felöntöttem egy pohár hideg vízzel, jól összekevertem, majd még kb annyi vizet öntöttem hozzá, hogy összesen 1 liter legyen. (Szendvicsaljú fazekam van, elég jól tartja a hőt, úgyhogy igyekeznem kellett, hogy ne égjen meg a rántásom, ezért is vettem le a tűzről, amikor elkezdett szinesedni.) A lébe beleszórtam a zöldségeket és a kolbászt, sóztam, majd fedő alatt főztem, amíg minden meg nem puhult. (Nem tudom pontosan meddig tartott, neteztem közben és nem néztem az órát. :) )

Hideg napra való

Azt hiszem kezdek felnőni. Ugyanis egyre jobban szeretem a levest. Jelenleg szinte minden nap tudnék enni. :) Így a mai ebéd se lehetett más. Mivel alapvetően a tartalmas levesekért vagyok oda, ezért a második fogás egy egyszerű gyors fánk volt, receptjét a Mindmegettén találtam, amit még az egyetemi kollégiumban készítettem először (nagy előnye volt akkor, hogy nem kell hozzá mérleg) de azóta valahogy nem került elő. De most. :)
A leves pedig. Ez már a második alkalom volt, hogy ilyet főztem, és még biztos hogy többször asztalra fog kerülni. Az alap paradicsomleves volt, abbe főztem bele kelbimbót és fokhagymás pirítóssal ettük. Egyébként az alapötletet (mármint a paradicsomleves kenyérrel és még valamivel) Mamma toszkán babos apradicsomlevese adta, ami szintén nagy kedvencünk lett.
És akkor a receptek.

Kelbimbós paradicsomleves

1 doboz (500 g) passzírozott paradicsom
1 kis fej vöröshagyma
30-40 dkg kelbimbó (én most fagyasztottatt használtam)
só, bors, olaj
néhány szelet kenyér, vagy zsemle
fokhagyma
reszelt sajt

A hagymát apróra vágtam, kevés olajon megpirítottam, törtem rá némi borsot, felöntöttem a passzírozott paradicsommal és kb 1 liter vízzel. Sóztam és kb 10 percet főztem, majd beletettem a kelbimbókat is, azokkal még kb 5 percig főztem. Amikor a leves elkészült a kenyérszeleteket mepirítottam, jól bedörzsöltem fokhagymával. Tálaláskor a pirítóst a tányérba tördeltük, rámertük a levest és megszórtuk reszelt sajttal.

Amerikai fánk

2 tojás
1 kefír
2 ek cukor
1 zacskó Bourbon vaníliás cukor
csipet só
fél zacskó sütőpor
13 csapott evőkanál liszt

A tojást, kefírt, cukrokat, sót és sütőport jól elkvertem majd hozzáadtam a lisztet is és csomómentesre kevertem. Olajban kisütöttem a masszát, egy fánkhoz fél-1 evőkanálnyi masszát használva. Nagyon gyorsan megpirul, ezért nem szabad túl forró olajban sütni, mert nyers marad a közepe (sajnos saját tapasztalat). Lekvárral és magában is finom, és nem mellékesen gyorsan elkészül.

VKF! XX. - Bő lére eresztve

Újabb hónap, újabb VKF!, ezúttal Cserke házgazdaságával.
Sokáig nem voltam nagy levesrajongó (a paradicsom- és a húsleves kivétel), aztán felnőtt fejjel, már a saját konyhámban rájöttem, miért. Igazából két fajta levest szeretek. A krémleveseket (itthoni szóhasználattal rémleves :) ) és az olyan sok mindennel telepakolt leveseket, amiben szinte megáll a kanál. Magyarán nem vonz a bő lére eresztett leves. De ronda hideg időben el sem tudnék képzelni jobb lélekmelengetőt, mint egy kellemesen fűszeres, csípős, sűrű levest. A krémleveseket pedig remek előételnek tartom, erre a tavalyi élénkítő VKF! kapcsán jöttem rá.
Eredetileg két levest terveztem ma posztolni, el is készült mindkettő, egy fűszeres gyümölcskrémleves és egy jó sok zöldséggel készült húsgombóc leves. Aztán a gyümölcskrémlevesről kiderült számomra, hogy inkább ivólé, de annak tuti finom. A következőképp készült: 4 körtét és 2 birsalmát megmostam, kicsumáztam, felkockáztam és annyi vízzel ami kényelmesen ellepte puhára főztem, majd leturmixoltam (adtam hozzá még egy kis vizet, mert túl sűrű lett) és kardamommal fűszereztem.
Na de akkor át is térnék a végül egyedül maradt pályaműre:
Zöldségleves rozmaringos húsgombóccal

fél kg darált hús
1 tojás
rozmaring, só, bors
zabkorpa (eredetileg zsemlemorzsával akartam, de későn fedeztem fel, hogy nincs itthon)

1 vöröshagyma
4 sárgarépa
1 fehérrépa
fél zellergumó (nagyobb fajta gumó volt)
1 bögrényi fagyasztott zöldborsó
fél l passzírozott paradicsom
olj, só, bors, víz

Először is megpucoltam a zöldségeket és kb 1 centis kockákra vágtam őket. Aztán összekevertem a darált húst kb 1 tk rozmaringgal, sóval, borssal és a tojűssal, majd annyi zabkorpát adtam hozzá, hogy kicsit sűrűbb massza legyen.
Kevés olajon megpároltam a felkockázott vöröshagymát majd hozzáadtam a többi zöldséget, kicsit megfuttatam az olajon, tekertem rá borsot és felönötöttem a passzírozott paradicsommal meg még kb 1 liter vízzel (hogy bőven ellepje a zöldségeket és a húsgombócoknak is maradjon hely), sóztam. Amíg főttek a zöldségek, kis gombócokat formáztam a darált húsból és amikor már majdnem puhák voltak a zöldségek a leveshez adtam a gombócokat is (a teljes mennyiség kb kétharmadát, a maradékot olajban kisütöttem). Innen kb 15 perc múlva kész is volt a leves. Sajtos melegszendvicset ettünk hozzá.

Paradicsomleves

Móni nevű kommentelőm vetette a szememre, hogy emlegettem a menzás paradicsomleves receptjét, de nem tettem közzé. Ezen felbuzdulva, tegnap paradicsomlevest főztem, hogy újra leteszteljem a receptet, és szerencsére nem kellett csalódnom. Következzen hát a menzás paradicsomleves:

Paradicsomleves (4 személyre)

12 dkg paradicosmpüré (én Arany Fácánt használtam)
2 ek étolaj
2 ek liszt
fél kis fej vöröshagyma
fél kis zelergumó
5 dkg cukor (ez így nekem hangyányit édes volt, legközelebb kevesebbet tennék bele)
só

Először is az olajból és a lisztből világos rántást készítettem, majd hozzáöntöttem a paradicsompürét, amit előzőleg kevés vízzel elkevertem. Kicsit átpirítottam őket együtt, majd felöntöttem 1,5-2 l vízzel, csomómentesre kevertem, sóztam, cukroztam, beletettem a fél hagymát és zellergumót. Kb 20-25 percig főztem, ekkor hozzáadtam két maroknyi betűtésztát (szerintem azzal az igazi:) ) és addig főztem amíg meg nem puhult, ez kb 5 perc volt.

Csak hogy el ne felejtsem

Na jól elhanyagoltam szegény blogot, pedig főztem is mostanság mindenféle jókat és finomaka, csak az írást ellustálkodtam.
Na hogy mi is volt mostanság... először is Mamma toszkán paradicsomos babalevese. Hát az valami csuda jó volt! A belefőzött kenyér nagyon bejött. És ezzel párhuzamosan elkészült életem első kovászos kenyere is, ráadásul rozsból, nagyon jó lett, felvéve a kedvenc listára, főleg hogy szép kis adag kovászt sikerült felnevelnem. (Otthon csak A Lakóként emlegetjük.)
Aztán megsütöttem Maci pekándiós brownieját, pekándió helyett sima dióval, meg kevesebb cukorral, az is fincsi lett, egyetemi projektes vitorlás kirándulásra vittem, bejött a fiúknak is. :) Ezen felbuzdulva ezen a héten úja meg fogom sütni, mert pénteken lesz az utolsó napom a munkahelyemen (lejárt a gyakornoki időm) és utsó nap szokás sütizni, hát én úgy gondoltam nem boltit fogok hozni, mert nem tudnék tükörbe nézni ;) Meg lesz még sajtot rúd is Párom anyujának receptje alapján, arról majd írok ha megsült és lefotóztam.
És akkor hogy mi volt még: szintén Mammától vörösboros sűlt meggy. Hát abból eredetileg calfoutis lett volna, de ráálltam a mérlegre, és hát... nos... úgy döntöttem nem kéne... De a sűlt meggyek magukban is igen finomak voltak. Szóval ha Mamma mostanság csuklott, az miattam volt, sokat emlegettem, persze mindig pozitívan:)
És végül, amiért elkezdtem írni: Hétvégén végre sikerült spárgát venni, így pislogott a hűtőben egy köteg fehér meg egy köteg zöld spárga. A fehérnek tegnap teljesedett be a sorsa. Főztem belőle spárgakrémlevest, totá egyszerű változatban. A zöld sorsa ma fog beteljesülni, terveim szerint sütve lesz, füstölt sonkával meg mustárral emg parmezánnal. De térjünk vissza az alap spárgaleveshez.

Spárgakrémleves

50 dkg fehér spárga
1 kis fej vöröshagyma
só, cukor, bors
kevés vaj
1 l víz
2 ek joghurt
2 ek tejföl
1 ek (graham) liszt

Először is a spárgát meghámoztam, majd kb 2 cm-es darabokra vágtam. A hagymát apróra kockáztam és a vajon negpirítottam, tekertem rá kevés borsot majd a spárgát is utána küldtem, kissé átpiríottam majd felöntöttem egy liter vízzel, sóztam cukroztam. Kb 15 percig főztem, nem néztem az órát, csak néha ellenőriztem egy-egy spárgadarabot hogy megpuhult-e már. Amikor puhának ítéltem lehúztam a tűzről, kicsit hagytam hűlni, majd kivadásztam a spárgadabok közül a fejeket (még az egéz főzés elején érdemes megszámolni, mennyi van belőlük, és akkor nem jár úgy az ember mint, én, hogy kb 5 percig kutatja a levest hiába, mert azt hiszi van még benne spárgafej, pedig nem is), ebből lesz a levesbetét, majd leturmixoltam a levest, végül szitán átszűrtem (a sűrűbb részét gyakorlatilag átpesszíroztam). A tejfölt, joghurtot és lisztet simára kevertem, majd adtam hozzá egy merőkanálnyit a levesből, azzal is simára kevertem, a leveshez önöttem, majd a levest visszatettem a tűzre és felforraltam, majd még kb 1-2 percig főztem. Tálaláskor a tányérokba osztottam a spárgafejeket és rámertem a levest. Kettőnknek volt ez így könnyű vacsi. (Fotó az most nem lett, nem tartottam fotogénnek)

(A levesbe került még kevés kis kockára vágott pirított borsos szalámi is a végén, de gyakorlatilag íztelen volt, így azt nem hiszem, hogy még egyszer tennék bele)

Levesvacsora

Anyus pár héttel ezelőtti ittjártakor hozott fagyasztott spárgát is. Igazából még nem használtam ilyesmit, de ha már ott lapult a fagyasztóban, csak kezdeni kellett vele valamit. :)
Így lett belőle finom leves -krémlevesszerű,de nemigazán sűrű-, pirított szalonnakockákkal és márványsajttal megszórva. Nagyon bejött ez a hármas. Alig várom, hogy végre elinduljon a spárgaszezon. :)

Spárgakrémleves

kb fél kg zöld spárga
1 fej vöröshagyma
fél liter tyúkalaplé (fagyasztott aranytartalék egy hatalmas fazék húslevesbőllevesből)
kevés őrölt fehérbors
só
olaj
füstölt szalonna
márványsajt

A hagymát apró kockára vágtam, kevés olajon megpároltam-pirítottam (rögtön megsóztam, ahogy az olajba került, így ereszt egy kis levet, jobban párolódik), majd hozzáadtam a spárgát (kb 2 cm-es darabokra vágva fagyasztotta le anyus, és a fagyasztóból egyenesen a fazékba vándoroltak), megszórtam a fehérborssal és hozzáadtam a még kőállagú alaplevet, lefedtem, és vártam hogy minden felolvadjon, aztán felforrjon és megpuholjon a spárga. Amikor kellően puhának gondoltam, lehúztam a levest a tűzről, néhány spárgafejet kihalásztam belőle, a többit pedig leturmixoltam majd átszűrtem, végül kicsit még visszatettem a tűzre, hogy átmelegedjen. A turmixolás előtt azért hagytam kicsit hűlni, addig egy félmaréknyi apróra kockázott füstöltszalonnát megpirítottam és egy kisebb darab márványsajtot apróra kockáztam. Tálaláskor a tányérokba osztottam a spárgafejeket, rámertem a levest majd megszórtam a szalonna- és sajtkockákkal. Ketten el is tüntettük az egészet. Viszont fotózni nem mertem, mert a leves szine antifotogén lett.

Raguleves

Tegnap vacsorára készült ez a zöldbabos, szerintem raguleves. Leginkábbis abból, amit találtam itthon. A pontos mennyiségekről fogalmam sincs, a hozzávalók sem kőbevésettek, igazi spontán, tartalmas leves lett. Finom volt, melengető, tipikusan olyan szeles estékre való, mint amilyen a tegnapi volt.

Zöldbabos csirkeraguleves

1 csirke melle kockázva
zöldbab -nem tudom mennyi, egy kisebb csomagot vettem elő a fagyasztóból
1 kis fej karalábé
fél zellergumó
só, bors, tárkony, majoranna
vaj

A csirkekockákat a felforrósított vajon fehéredésig pirítottam, aztán tekertem rá borsot, hozzáadtam a zöldbabot, kockázott karalábét és zellert, annyi vizet önöttem rá, hogy épp ellepje, sóztam, ízesítettem kevés tárkonnyal és majorannával aztán fedő alatt addig főztem, míg úgy nem gondoltam, hogy minden megfőtt. Ez kb fél óra volt. Nemforrón, de még jó melegen volt a legfinomabb. Kb 3 személyes adag lett.

VKF! XI. - Csak élénken!

Közelednek az Ünnepek, nincs nagyon idő a henyélésre, és Lilahangyáék is ennek szellemében írták ki a VKF! ehavi témáját: élénkítő ünnepi ételeket vártak a gasztrobloggerektől.
Hát nekem jó alaposan feladták a leckét, élénkítős ötleteim gyakorlatilag el lettek sütve Melange pályázatán. Úgyhogy csak törtem a fejem és törtem és törtem...
Az utolsó ilyen fejtörés azzal végződött, hogy fogtam a szakácskönyveink jelentős részét, bevonultam velük a hálószobába és jól körülbástyáztam magam az ágyon a receptekkel. Szerencsére eléggé élénk voltam, így nem fogott el a buzgóság. ;) A könyvlapozgatásnak azért nem teljesen ötlettelenül álltam neki, abban biztos voltam, hogy levest szeretnék főzni. Az olyan jól be tudja melegíteni az embert egy ünnepi lakoma elején. Szerencsére találtam is egy, az elvárásaimnak megfelelő, receptet Váncsa István szakácsköyvében, nem is igen tértem el tőle, azt leszámítva, hogy mivel friss gyömbért nem sikerült beszerezni, kénytelen voltam őröltet használni. Szerencsére a recept nem csak annak tűnt, hanem valójában is élénkítő volt, ezt már tanusíthatjuk a Kedvessel. :)

Vörösboros sárgarépakrémleves

1 kg sárgarépa
4 fej vöröshagyma
2 fej fokhagyma
2 krumpli
3 dl jófajta vörösbor (félszárazat használtam)
1 ek szárított kakukkfű
2 tk őrölt koriander
1,5 tk őrölt gyömbér
fél tk bors
fél tk őrölt kardamom
1 pohár tejföl
só

A zöldségeket megtisztítottam, feldaraboltam, a fűszerekkel együtt lábasba tettem, felömtöttem a borral és annyi vízzel, hogy ellepje a zödségeket (kb 1,5-2 l). Félig lefedve kislángon főztem kb 2 órát, amíg meg nem puhult a répa (a fokhagymák addigra szinte széttfőtek, de az nem gond). Ekkor leszűrtem a levest, a darabos részeket összeturmixoltam, hozzáadtam egy pohár tejfölt és felöntöttem a főzőlével, alaposan elkevertem, sóztam (csak a végén kell sózni). Tálaláskor joghurttal díszítettem a tányérokba mert leveset. (Azért joghurttal, mert a tejföl elfogyott. :))
Nagyon finom, fűszeres, étvágygerjesztő lett a végeredmény.
Ez az adag 4-6 személyre elegendő. (Bár ez csak tipp, eddig ketten ettünk belőle és még legalább a fele megvan.)

Esős napon melengető leves

Csütörtökön megejtettük az őszi nagytakarítást, miközben odakinn felettébb barátságtalan volt az idő. Így különösen jól esett a már előre betervezett borscs. Ez volt az első borcs-főzésem, nem is ettem korábban, úgyhogy összehasonlítási alapom nincs, de ízlett mindkettőnknek. Még jó, hogy az elmúlt pár évben megszerettem a céklát :)
A hosszúhétvége többi napján sem tétlenkedtem a konyhában, elkszült a következő VKF-es fogás, és a Keserédes pályzatra is (ez lesz a következő poszt) megszületett az első mű, de lesz még :)

A borcs receptjét a Kuináriából vettem, annyit módosítottam csak, hogy marha helyett disznóhússal készítettem.

Borscs

50 dkg cékla
2 nagyobb sárgarépa
1 fehérrépa
20 dkg fejes káposzta
1 nagy fej vöröshagyma
50 dkg sertéscomb
3 dkg vaj
1,5 l víz (vagy húsalaplé)
3 ek borecet
2 babérlevél
1 tk cukor
só
bors
1 csokor petrezselyem
1 csokor kapor - ami végül pár szál lett csak, mert a többi már sárga volt
tejföl

ahúst felkockáztam és a karkikázott répákkal, kockázott hagymával megpirítottam a vajon. Amikor a hús már kicsit megirult hozzáadtam a szintén kockázott céklát és kb fél liter vizet, sóztam, borsozta, cukroztam, eceteztem, babérleveleztem, fedő alatt kb háromnegyed órát főztem. Ezután hozzáadtam a maradék vizet, a felszeletelt káposztát és a petrezselyem és kaporcsokrot, még fél órát főztem, aztán tejföllel és kenyérrel ettük. 4-5 személyes adag lett belőle.

Ilyen is ritkán van

Ma valahogy úgy jött össze, hogy levest is főztem és főételt is. Ilyen határozottan nemgyakran van, mert ha már levest csinálok, akkor inkább gazdagabb fajtát, ami után már nemigen akar semmit enni az ember. Vagy vacsira csinálom, amikor meg különben sem egészséges túl sokat meg nehezet enni. :)
De ma ebédet főztem és nem vacsit, igaz délben csak én ettem belőle, páromnak ez esti eledel lesz.
Szóval adott volt egy halom répa a kamrában akik nem is tudom mióta vártak arra, hogy répás borsólevest csináljak belőlük, ehhhez a receptet a mindmegette.hu-n találtam, aztán kicsit más arányokkal főztem meg. Csak hát ez így ebédnek kevésnek tűnt, meg délelőtt különben sem volt kedvem diplomaelőkészületi iromány gyártásához, így elballagtam a közértbe. Szerencsére ott határozottan szép kis tölteni való padlizsánokra bukkantam, vettem is belőlük kettőt. Hozzájuk képzeltem az otthon kuksoló tonhalat és már meg is volt az ebéd második felének terve.


Zöldborsóleves sült sárgarépával

5 kisebb és 1 nagyobb sárgarépa (ennyi volt itthon :))
egy bögrényi mirelit borsó
kb 1,5 dl tejszín
só
bors
víz
vaj és olaj

A sárgarépát megtisztítottam és karikára vágtam. Vaj és olaj keverékén kevés vízzel puhára pároltam, pirítottam egy fazékban. Amikor enyhén megpirult, kiszedtem az edényből és egy nagyobb bögrében összeturmixoltam. A répapüréhez hozzáadtam a tejszínt és némi frissen őrölt borsot. A fazékban visszamaradt zsiradékon megpároltam a borsót és felöntöttem jó fél liternyi vízzel, majd belekevertem a tejszínes répapürét is. Sóztam és kissé összeforraltam. Pirított zsemlekockával megszórva került a tányéromba.


Tonhalas töltött padlizsán (és ez még nem az a töltött :))

2 kis tölteni való padlizsán
1 tonhal konzerv
1 doboz hámozott paradicsom
fokagyma
só
bors
fél dl tejszín
2 ek zsememorzsa
juhtóró (bryndza)
olaj

A padlizsánokat megmostam, levágtam a szárát és félbevágtam. A belsejüket kikapartam és felkockáztam, a sütőt előmelelegítettem kb 180 fokra. A felkockázott padlizsánbelsőt némi olajon egy nagyobb gerezd fokhagymával jól megpirítottam majd felöntöttem az összedarabolt hámozott paradicsommal, sóztam, borsoztam. Addig forraltam, míg szinte minden levét elfőtte, ekkor hozzákevertem a tonhalat és a tejszínt. Mivel elég híg lett így, belekerült még 2 ek zsemlemorzsa, ezzel egyet rottyant, és már kanalaztam is a kivájt padlizsánokba, amiket előzőleg egy alufóliával kibélelt tepsibe tettem. Betoltam a sütőbe, kb 15 perc múlva kivettem, rámorzsoltam némi juhtúrót és visszaküldtem még kicsit sülni, kb 10 percre.
Ilyen lett:

Bármikor bármennyit - a paradicsomleves

Világ életemben odavoltam a paradicsomlevesért, de igazából mindig is a menzai volt a gyengém. Nagymamám remek szakács volt, nagyon szerettem főztjét, szerencsésnek éreztem magam, amiért minden nap nála ebédelhettem. Csak a paradicsomleves miatt irigyeltem a menzásokat. Sajnos elég sokáig. Nagyjából egy hónapja sikerült azonban összehoznom a menzaira határozottan hasonlító levest. Egyrészt felhajtottam egy nagyüzemi receptet, másrészt anyósom valahonnan beszerzett papírdobozos, félkilós, feltehetően olasz sűrített paradicsomot. Kaptunk is belőle két dobozzal :) Rögtön megérkezésük után az egyik szenvedélyem áldozata lett. A második ma végezte be sorsát... De most nem az üzemi recept szerint, semmi kedvem nem volt rántással bíbelődni, meg fűszeresebbre is vágytam. Az eredmény finom lett, csak sajnos antifotogén, főleg így este.

Fűszeres paradicsomleves

fél kg sűrített paradicsom (papírdobozos, nem túl sűrű)
4 kisebb gerezd fokhagyma
zellersó
olaszos fűszerkeverék
frissen őröltbors
olaj
víz
sajt
betűtészta :)

Kevés olajon megpirítottam az összezúzott fokhagymagerezdeket és felöntöttem a paradicsomsűrítménnyel és annyi vízzel, ami a paradicsom dobozába fért (ez így eléggé sűrű lett, nyugodtan készülhet dupla ennyi vízzel is, ha valaki a hígabbat szereti). Hozzáadtam a fűszereket, és amikor felforrt ment bele a betűtészta is. Kb 5 perc alatt megpuhult a tészta és belekevertem a levesbe a hűtőben fellelt sajtokat: némi tömlős ömlesztett sajtot és reszelt trappistát. Jól elkevertem, hogy minden sajt felolvadjon, elzártam alatta a tüzet és egy kis idő után (hogy ne legyen túl forró) tálaltam. Legközelebb betűtészta helyett pirított zsemlekockával is kipróbálom, eléggé krémleves jellegű lett az egész, egy kis roppanás nem árthat neki.

Már megint leves. El sem hiszem

Alapvetően nem vagyok az a leveses fajta. Van hogy hosszú hetekig eszembe se jut, hogy leves is van a világon, úgyhogy most nem tudom mi ütött belém... Múlt héten marokkói csicseriborsó levest főztem, most meg ezt a tárkonyos krumplilevest. Igaz inkább nyárra való étek, hidegen is legalább olyan finom mint melegen, és nem egy nehéz fogás. Ez utóbbinak köszönhetően nem csak ez volt a tegnapi vacsora, hanem becsúszott mellé egy pizzarendelés is, kedvenc közeli pizzériánkból. A leves receptjét egyébként egyik barátnőmtől lestem el, ő pedig a nagymamájától.

Tárkonyos krumplileves (2-3 személyes adag)

3-4 közepes méretű krumpli
1 zellergumó
só
bors
tárkony
1 púpozott evőkanál liszt
3 evőkanál tejföl
fél evőkanál tárkonyecet

A krumplit és a zellert megmostam, kisebb kockákra vágtam. Felöntöttem annyi vízzel, hogy bőven ellepje a zöldségeket és sózás után feltettem főni. Amikor a krumpli és a zeller félig megpuhult, fűszereztem borssal és tárkonnyal. Miután minden megfőtt a lisztből és a tejfölből habarást készítettem, ezzel besűrítettem a levest és még 1-2 percig főztem. Tálalás előtt még belekevertem a fél evőkanálnyi tárkonyecetet is.
Képek is készültek, de egyik sem tetszett igazán, így illusztráció most nincs.