Csak hogy el ne felejtsem

Na jól elhanyagoltam szegény blogot, pedig főztem is mostanság mindenféle jókat és finomaka, csak az írást ellustálkodtam.
Na hogy mi is volt mostanság... először is Mamma toszkán paradicsomos babalevese. Hát az valami csuda jó volt! A belefőzött kenyér nagyon bejött. És ezzel párhuzamosan elkészült életem első kovászos kenyere is, ráadásul rozsból, nagyon jó lett, felvéve a kedvenc listára, főleg hogy szép kis adag kovászt sikerült felnevelnem. (Otthon csak A Lakóként emlegetjük.)
Aztán megsütöttem Maci pekándiós brownieját, pekándió helyett sima dióval, meg kevesebb cukorral, az is fincsi lett, egyetemi projektes vitorlás kirándulásra vittem, bejött a fiúknak is. :) Ezen felbuzdulva ezen a héten úja meg fogom sütni, mert pénteken lesz az utolsó napom a munkahelyemen (lejárt a gyakornoki időm) és utsó nap szokás sütizni, hát én úgy gondoltam nem boltit fogok hozni, mert nem tudnék tükörbe nézni ;) Meg lesz még sajtot rúd is Párom anyujának receptje alapján, arról majd írok ha megsült és lefotóztam.
És akkor hogy mi volt még: szintén Mammától vörösboros sűlt meggy. Hát abból eredetileg calfoutis lett volna, de ráálltam a mérlegre, és hát... nos... úgy döntöttem nem kéne... De a sűlt meggyek magukban is igen finomak voltak. Szóval ha Mamma mostanság csuklott, az miattam volt, sokat emlegettem, persze mindig pozitívan:)
És végül, amiért elkezdtem írni: Hétvégén végre sikerült spárgát venni, így pislogott a hűtőben egy köteg fehér meg egy köteg zöld spárga. A fehérnek tegnap teljesedett be a sorsa. Főztem belőle spárgakrémlevest, totá egyszerű változatban. A zöld sorsa ma fog beteljesülni, terveim szerint sütve lesz, füstölt sonkával meg mustárral emg parmezánnal. De térjünk vissza az alap spárgaleveshez.

Spárgakrémleves

50 dkg fehér spárga
1 kis fej vöröshagyma
só, cukor, bors
kevés vaj
1 l víz
2 ek joghurt
2 ek tejföl
1 ek (graham) liszt

Először is a spárgát meghámoztam, majd kb 2 cm-es darabokra vágtam. A hagymát apróra kockáztam és a vajon negpirítottam, tekertem rá kevés borsot majd a spárgát is utána küldtem, kissé átpiríottam majd felöntöttem egy liter vízzel, sóztam cukroztam. Kb 15 percig főztem, nem néztem az órát, csak néha ellenőriztem egy-egy spárgadarabot hogy megpuhult-e már. Amikor puhának ítéltem lehúztam a tűzről, kicsit hagytam hűlni, majd kivadásztam a spárgadabok közül a fejeket (még az egéz főzés elején érdemes megszámolni, mennyi van belőlük, és akkor nem jár úgy az ember mint, én, hogy kb 5 percig kutatja a levest hiába, mert azt hiszi van még benne spárgafej, pedig nem is), ebből lesz a levesbetét, majd leturmixoltam a levest, végül szitán átszűrtem (a sűrűbb részét gyakorlatilag átpesszíroztam). A tejfölt, joghurtot és lisztet simára kevertem, majd adtam hozzá egy merőkanálnyit a levesből, azzal is simára kevertem, a leveshez önöttem, majd a levest visszatettem a tűzre és felforraltam, majd még kb 1-2 percig főztem. Tálaláskor a tányérokba osztottam a spárgafejeket és rámertem a levest. Kettőnknek volt ez így könnyű vacsi. (Fotó az most nem lett, nem tartottam fotogénnek)

(A levesbe került még kevés kis kockára vágott pirított borsos szalámi is a végén, de gyakorlatilag íztelen volt, így azt nem hiszem, hogy még egyszer tennék bele)