VKF! XII. - A tenger gyümölcsei

Ebben a hónapban Gabojsza kavarta fel a gasztrobloggerek tengerét, mégpedig herkentyűs témával. Nekem a legnagyobb gondot az alapanyagbeszerzés jelentette, nemigazán akartam fagyasztott dolgokat használni, de végül az lett a vége, Fehérvártól sajnos kicsit messze a nagycsarnok :(
Egyébként a témától nem ilyedtem meg annyira, annak ellenére, hogy herkentyűket még nemigazán ettem, de a halat szeretem, úgyogy ideje volt már kipróbálni valami extrábbat is. Ráadásként kapóra jött Kedves szülinapja, így kellőképpen meg tudtam indokolni magamnak, hogy miért is fizetek ki oly borsos összeget egy kiló rákfarokért (sajnos nem frissért, itt Fehérváron csak fagyasztottat sikerült beszerezni). Páncélosat vettem, meg is küzdöttem velük rendesen, mire fogyasztásra alkalmasak lettek, és már végeztem az egésszel, amikor rájöttem, hogy a farka legvégét bizony rajta kellett volna hagyni. Hát most már ezt is tudom. És hogy mi lett a rákfarkak sorsa tisztítás után? Kaptak egy jó kis pácot, aztán grillezést, és végül háromfajta mártásba tunkolva ettük meg őket.
Első próbálkozáshoz képest határozottan elégedett voltam az eredménnyel, szerencsére a szülinapos és vendégei is. :)
Egyébként a recept a Nélkülözhetetlen vendégváró falatok című könyvből származik.

Grillezett rákfarok

1 kg rákfarok
4 gerezd fokhagyma
3 ek zöldcitromlé
1 kk őrölt római kömény
1 kk őrült koriander

A zúzott fokhagymát, zöldcitromlevet és fűsszereket összekevertem egy nagyobb tálban, végül belekevertem a megtisztított rákfarkakat is. A hűtőben lefedve egy éjszakát pácolódtak. Amikor megérkeztek a vendégek jó alaposan felforrósítottam a grillserpenyőmet (mióta megkaptam apától -vagyis megvettem magamnak, mert apa nem tudott venni Bácsalmáson- elég rendesen ki van használva, nagyon szeretem) és belepakoltam a rákfarkakat. 2-2 percig sütöttem mindkét oldalukat majd a háromféle mártással tálaltam őket. Kellemesen egyszerű, ám igen ízletes fogás :)


A mártások

Paprikás majonéz
(Ehhez eredetlieg megvettem a bolti majonézt alapnak - túl vagyok egy szalmonellafertőzésen, félek a nyers tojástól kissé-, aztán Mamma írt a fehér majonézről. Kiütéssel győzőtt. :))

1 piros húsú (kaliforniai) paprika
6 gerezd fokhagyma nem meghámozva
1 csésze fehér majonéz (1 dl tejből és 2 dl olajból, Maci receptje alapján villámgyorsan)
1 ek zöldcitromlé

A paprikát fébevágtam, kicsumáztam és a fokhagymával együtt betoltam a kb 200 fokos sütőbe, mintegy 20 percre, alényeg, hogy kezdjen feketedni a paprika héja. Ekkor kivettem őket a sütőből, a paprikát bezártam egy műanyag dobozba hűlni. Amikor mind a fokhagyma, mind a paprika kezelhető hőmérsékletű lett, megpucoltam őket és kissé feldarabolva a majonézhez adtam a zöldcitromlével együtt. Jól összeturmixoltam ez egészet és kész is volt.

Fűszeres paradicsommártás

2 vöröshagyma
1 doboz hámozott paradicsom
1 kk darált csípőspaprika (vagy 1 apróra vágott friss chilipaprika)
1 ek barnacukor
1 ek borecet
1 ek olaj

A hagymákat kicsit nagyobb kockára vágtam, megpirítottam az olajon, hozzádtam a paradicsomkonzervet, kissé szétnyomkodtam a paradicsomokat, belekevertem a paprikát, barnacukrot, borecetet is, és eddig főztem, míg kellemesen besűrűsödött.

Sültfokhagymás mártohatós


A képen a előlről hátrafelé: paprikás majonéz, sültfokhagymás mártogatós és fűszeres paradicsomszósz

Szendvicskrém és partikaja

Hét elején munkából hazaérve ekapott a babehetnék. Szerencsére volt otthon babkonzerv, így nem kellett nekiállnom főzni. A babot összeturmixoltam, tettem bele kicsi garam masalát meg joghurtot, és nekiálltam megenni. Persze a Kedves is belekóstolt. És véleményt alkotott: kéne még bele mustár meg tojás és sokkal jobb lenne. De épp egyik sem volt otthon, úgyhogy változatlanul maradt a babpürém. Viszont tegnap egyetemről hazafelé bevásároltam: újra van otthon mustár (csípős dijoni :)) és tojást is vettem, meg egy ömlesztett Karaván sajtot. Így elkészülhetett a babpüré kettes számú változata, ami egyértelműen jobb lett, mint az első :)

Tojásos-sajtos babpüré

1 konzerv vörös bab (vagy 25 dkg főtt bab)
4 tojás
1 tömlős ömlesztett Karaván sajt
másfél kávéskanál mutár
1 fej lilahagyma

A tojásokat keményre főztem, megtisztítottam, félbe vágtam, a sárgáját óvatosan kiszedtem és a lecsöpögtetett babhoz adtam a sajttal, a mustárral és a felkockázott hagymával együtt. Jól összeturmixoltam az egészet, egy részét csillagcsöves nyomózsákba töltöttem és az üresen maradt tojásfehérje-felekbe nyomam. Ezek a kaszinótojás-szerű tojások paritkajának is jók, a maradék püré pedig nagyon finom frissen sült, ropogós kenyérrel. És jól csúszik mellé a sör is. :) Csak a színe elrettentő kicsit, főleg a fotón, de majd kipróbálom fehér babból is, az tuti barátságosabban fest.

GBT2

Ha már Kismacs úgy nógatott... ;)
Na jó, egyébként is megírtam volna, hogy mit vittem a GBT 2-re.
Ami nagyon tetszett, jó volt találkozni "fajtámbeliekkel". Igaz rég voltam olyan közegben, ahol közel s távol én voltam az egyetlen műszaki beállítottságú, viszont ez most a szokásostól eltérően egyáltalán nem zavart, sőt!
És akkor a lényegre is térek, mert mindjárt el leszek rabolva moziba.

Sültfokhagymás mártogatós
5 fej(sic!) fokhagyma
2 tömlős Medve sajt
5 dkg brindza
kb. 2 dl tejszín
frissen őrölt bors
oliva olaj

A fokahagymákról leszedtem a külső héját, de csak annyira, hogy még egyben maradjon, majd egy darab alufóliára pakoltam őket és meglocsoltam kissé az olajjal, beubogyoláltam az alufóliával, aztán mentek a kb 200 fokos sütőbe, mintegy hármonegyed órára. Naggyon finom illatok terjengtek sütés közben a konyhában :) Amikor letelt az idejük, kivettem a fokhagymákat a sütőből és az alufóliából és egy tányérra raktam őket kicsit hűlni. Amikor már hozzájuk mertem nyúlni, kiügyeskedtem a gerezdekből a krémesre sült fokhagymákat és kikevertem a többi hozzávalóval. A tejszínt érdemes több részletben beletenni, mert az hígitja elég rendesen, így a mennyisége nagyban függ attól, hogy mire is akarjuk használni. Sűrűbb változatban remek szendvicskrém, hígabban pedig mártogatós. Ha elérte a megfelelő állagot érdemes egy éjszakát hűtőben pihentetni, hogy jól összeérjenek az ízek. Valamint érdemes valamivel felhasználás előtt kiszedni a hűtőből, mert hidegen egészen besűrűsödik.

Szóval ezt vittem a GBT-re. A recept eredetijét Váncsa István szakácskönyvében olvastam.

VKF! IX. - Belsőséges hangulatban

Végre újra részt veszek a VKF!-en :) Most Dibbuk írta ki a témát, ami enegem is igen belsőleg érintett. Ugyanis belsőségek közül igazából csak a májat szeretem, azt is leginkább pástétom formában, főleg ha nem nekem kell elkészíteni, bár erre csak most jöttem rá.
Azt elég gyorsan eldöntöttem, hogy májkrémet fogok csinálni, csak azt kellett kiötölnöm, milyen receptet kövessek. Végül Vácsa István szakácskönyvéhez folyamodtam, igaz változtattam a recepten, a kapribogyót kihagytam belőle. Ha legközlebb ilyesmire adom a fejem, szardíniából is kevesebbet rakok majd bele, kissé domináns lett az íze. Már ha lesz legközelebb, mert a májtisztítás és darabolás nem férkőzte be magát a szívembe, ez van sajna.

Májkrém Váncsa István nyomán

2 nagyobb fej vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
fél kg csirkemáj
1 doboz szardella (elvileg filé, olyat nem találtam, úgyhogy házilag gerinctelenítettem a halakat)
1-1 teáskanál bors és száratott zsálya
olívaolaj

Kevés olajon megdinszteltem a felszeltelt vöröshagymát, aztán lehetőleg minél kevesebb olaj kíséretében kiszedtem egy tálba amiben később turmixotam a matériát, majd a serpenyőben maradt olajhoz adtam még egy keveset, elkezdtem pirítani benne a szeletelt fokhagymát, majd hozzáadtam a tisztított, nagyobb darabokra vágott és lecsepegtetett csirkemájat és a szardellát (ami így utólag kicsit sok volt) és pát percig pirítottam az egészet, amíg úgy nem gondoltam, hogy már biztos elég lesz a májnak a hőkezelésből. A halas májat is a vöröshagymához adtam, kicsit hűlni hagytam, őröltem hozzá borsot és rászórtam a szárított zsályát, végül üsszeturmixoltam az egészet. Friss dagasztásmentes kenyérrel ettük (első próbálkozásom, még picit finomhagolnom kell a sütési időt), kissé halízű lett, de azért finom. És egy hadseregnek elég ez az adag. :)