Akkor kezdjük is az elején. Azt hiszem már apróságként is szerettem a hasamat, amit az alábbi kép is remekül illusztrál. Gyakorlatilag a sütőből szedtem ki azt a combot, még szerencse, hogy már nem volt meleg. :)
És ha az ember szeret enni, akkor egy idő után igen könnyű eljutni odáig, hogy a finomságokat nem csak eltüntetni de elkészíteni is jó.
És akikenek a finomságaitól has-szerető ember lettem: a nagymamáim, akik sajnos már nincsenek köztünk, és apus.
A nagyik... Tilda mama -apai nagymamám- sajnos már 15 éve nem szorgoskodik a konyhájában, de még élénken emlékszem finom süteményeire- az ő egyik különlegességét készítettem el most-, a szép porcelán étkészletre, és arra, hogy az első főzés is nála volt: két unokatestvéremmel töltöttük nála a nyári szünetet, és az egyik délutáni alvás alkalmával kilopództunk a konyhába- nagypapánk ott aludt, fel se ébredt :)- és nekiálltunk paradicsomlevest főzni. Került a házi eltevésű paradicsomléhez cukor, só és citromlé, mert elsőre túlcukroztuk. :) Aztán szépen kiszedtük a kis műanyag tányérjainkra és nagyban kanalaztuk már, mire a mama felébredt, és ránk talált. Nagy nevetés lett az eset vége.
A másik nagyi- Baka mama- volt az, aki az első kuktadolgokat rám bízta a konyhában, így tanítgatott a fortélyokra. Ha megkérdezték, anyus vagy a mami főztjét szeretem jobban, egyértelmű volt a válasz, de ma már anyus is határozottan fejlődik, nemrégiben olyan húslevest főzött, mint a mami. És ez bizony nagy szó. Ezért is nem merek nekiállni húslevest főzni. Túl magasan van a mérce.
Anyai nagyszüleimnél minden évben többször is összejött a család, születésnap, névnap okán. Ilyenkor mindig nagy sütés-főzés volt, húslevessel, pörkölttel, sülttel és francia salátával, ami házi készítésű majonézzel készült. Sokáig nem szerettem, de aztán úgy 12 éves korom körül rájöttem hogy finom, és onnan kezdve azt leste a mami, hogy mikor csapom el a hasam, annyit ettem belőle. De nem lett semmi bajom. :) Viszont úgy 14 éves koromtól az én feladatom lett a francia saláta elkészítése, ha már úgyis annyira szeretem. Azóta tudok majonézt csinálni. :)
A másik nagy kedvenc a pogácsa volt, egészen pontosan hájas pogácsa, igaz én sokáig nem is ismertem másik változatot. Ennek ellenére csak most sikerült először hájas pogácsát sütnöm. Azt hiszem ennél is dolgozik bennem a félsz, mint a húslevesnél.
És végül apus. Ő részben apai nagymamám receptjeinek őrzője- apusék hárman vannak testvérek, mind fiú, de nagymamám ennek ellnére befogta őket a konyhában, szerencsére. És apushoz került a mama kézzel írott receptes füzete telis tele süteményreceptekkel. Viszont apus nem csak a krumplis pogácsában erős, de a húsfélékben is. Ha megyünk hozzá haza garantált egy finom sült csülök- pont olyan bőrrel, amit el lehet rágni :)- vagy valamilyen pörkölt, pecsenye, néha vadból, hála a vadász ismerősöknek. Ő maga ugyan nem vadászik, de vitték már magukkal vadászatra, hogy ő főzzön. :) A konyhai kísérletezési kedvet azt hiszem tőle örököltem, lestem el. Ritkán lehet nála kétszer ugynazt enni.
Ilyen háttérrel, amint lehetőségem nyílt rá, nekiálltam az önálló főzésnek. Ez az időszak az egyetemmel együtt érkezett az életembe -sokat tanultunk egymástól szobatársaimmal, és ennek nagyon örülök, azt hiszem jó inspiráló volt, hogy majd mindenki tudott valamennyire főzni.
Aztán megismertem a Kedves, és újabb lendületet kapott a konyhai tüsténkedést: volt kinek főzni, ami azt hiszem nagyon fontos dolog. Szerencsére Párom szereti a hasát, és nyitott az új dolgokra, ráadásul ő sincs elveszve a konyhában. Első közös könyvünk - Váncsa István szakácskönyve- önamgáért beszél azt hiszem. Ebből a könyvből tanultam meg érzéssel főzni.
Egy éve pedig ráakadtam a gasztroblogokra és azóta csak úgy csőstől jön az inspiráció :)
Éa akkor végül a recept, vagyis bevallom nem tudtam dönteni, így mindkét nagymamámtól készítettem egy- egy finomságot. Tilda mama stolwerckjét -ami mint rájöttem tejkaramella- és Baka mama hájas pogácsáját.
Stolwerck
70 dkg cukor
1 l tej
2 dl feketekávé vagy 3 dkg kakó - én kávédan csináltam
3 ek méz
késhegynyi szódabikarbóna
A hozzávalókat összekeverjük egy lábosban és kevergetve addig főzzük, míg besűrűsödik. Én ezt másfél óráig bírtam, addigra nyúlós karamella állígú lett, de emlékeim szerint - lassan 20 éve ettem ilyet utoljára- cukorkaállagú volt, bár megvallva így nyúlósan jobban bejön. Szóval amikor olyan pudingállagú volt a fortyogó matéria vajazott kőlapra öntöttem - elvileg fakeretes márványlapra, de azom még nincs, a konyhásboltban sem volt, így egy a járólapozásból megmaradt járólapot mostam el jó alaposan és csináltam rá keretet alufóliából. Amikor nagyjából kihűlt vajazott késsel ki téglalapokra vágtam a masszát és egyenként sütőpapírba csomagoltam. Ebból a mennyiségből kb 1 kilónyi édesség lett.
Hájas pogácsa
50 dkg liszt: 10 dkg sima + 40 deka rétes
25 dkg háj (darálva)
2 ek tejföl
1 tojás
1 dl fehér bor- ez nem volt itthon, úgyhogy fél deci borecet és fél deci víz került bele, nem rontotta el
1 csapott kk só
1 tojás sárgája a kenéshez
A hájat a 10 dkg sima liszttel eldolgoztam, aztán betettem a hűtőbe. A többi hozzávalóból rétestésztát gyúrtam, és pihentettem fél órát. Aztán jó vékonyra kinyújtottam, rákentem a lisztes hájat és felcsavartam. Nyújtófával kicsit ellapítottam, téglalap alakúra nyújottam és összehajtogattam. Aztán ment 20-30 percre a hűtőbe. A nyújtást hajtogatást pihentetést még megismételtem kétszer, aztán kb 1 centi vastagra nyújottam és kisméretű pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tetejüket megkentem tojásárgájával. A szaggatás után marad "hulladékot" nem szebad újra összegyúrni, hanem csak kis kupacokba összenyomni őket, aztán megsütni mint a pogácsaformájú többit. 180-200 fokos sütőben sütöttem amíg a tetjük megpirult. Aztán visszafogtam magam, hogy ne egyem meg melegen az összeset. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése