Túrógombóc kétszer

Amíg kicsi voltam, nem rajongtam a túrógomcért, gimnazista koromig egyértelműen a szilvás gombóc pártján álltam. Aztán elkerültem Szegedre tanulni és ott felfedeztem a Bocit. Jobban mondva a barátnőkkel együtt fedeztük fel. Meg aki szegedi volt a társaságból, az már ismerte rég. Szóval ebben az éjjel-nappali tejivóban szerettem meg a túrógombócot. Sajnos -túrógombócügyileg legalábbis- érettségi után Veszprémbe kerültem egyetemre, de azért nyaranta visszajárok Szegedre, hála annak, hogy ott laknak bátyámék. Meg hát a régi barátok közül is néhányan. :) És ilyenkor mindig be kell térni a Bociba.
De most nincs nyár, Szeged messze van, így ha túrógombócra fáj a fogam, azt bizony nekem kell megfőznöm. Szerencsére a könyvespolcunkon ott van Horváth Ilona szakácskönyve, ilyen klasszikus receptek esetén mindig ahhoz fordulok. És eddig még nem kellett csalódnom. :)
Azonban nem csak hagyományos gombócok készültek, nem is lennék igazi konyhamán, ha nem akarnék kísérletezni. :) Így a gombócok fele spenótos-krémsajtos tölteléket kapott, ami határozottan jót tett nekik. :) Mivel vacsorázni megyünk pár barátunkkal nem akartam komoly ebédet főzni, de amíg rotyogott a víz a gombócokkal, elgondolkoztam rajta, hogy a spenótosak jók lennének levesbetétnek is mondjuk paradicsomlevesbe, aztán ebéd közben a Kedves vetette fel, hogy köretnek sem lennének rosszak valamilyen szaftos húsétel, mondjuk pörköltféle mellé. Határozottan egyetértettem vele. :) (Egészen kedvet kaptam egy jó ízes marapörkölt főzéshez, már csak stabil húslelőhejtet kell találnom it Fehérváron. :))

És akkor ennyi szövegelés után jöjjenek a receptek:

A massza (2 személyre)
25 dkg túró
2 tojás
1 dl búzadara
kevés só
zsemlemorzsa
1-2 ek olaj

A túrót villával összetörtem, belekevertem a tojást a darát és egy csipetnyi sót, aztán 4-5 órára a hűtőbe tettem. A szakácskönyv szerint így jól megszívja magát a dara és nem főnek szét a gombócok. Hogy állás nélkül mit csinálnak, azt nem tudom, de ezzel a módszerrel az összes gombóc tökéletesen egyben maradt.
A zsemlemorzsát egy nagyobb lábasban aranybarnára pirítottam az olajon.

Klasszikus változat
fél pohár tejföl
3 tk joghurt
1 tk vaníliáscukor

A massza feléből kisebb gombócokat formáztam, 8 db lett. Lobogva forró vízbe tettem őket- egy evőkanál segítségével- és miután feljöttek a víz felszínére kb 5 percig főztem őket. Aztán szűrőkanállal a pirított zsemlemorzsára pakoltam őket, jól körbeforgattam a lábosban, hogy mindenhol egyenletesen bevonja a morzsa és egy lapos tálra tettem őket. A tejfölből, jopghurtból és vaníliás cukorból készült öntettel került az asztalra.



Spenóttal töltött változat
3-4 evőkanál párolt, apróra vágott és jól kiynomkodott spenót
20 dkg natúr krémsajt
szerecsendió
1 gerezd fokhagyma
fél pohár tejföl
kevés szárított bazsalikom
só

A spenótot jó alaposan elkevertem a krémsajttal, reszeltem bele kevés szerecsendiót és hozzányomtam a fokhagymát, ezzel is jól elkevertem. A gombócmassza másik felét megtöltöttem ezzel a krémmel: a gombócmasszából egy keveset szétlapítottam a tenyeremben, tettem rá fél kávéskanál speótos krémet, ráhajtottam a széleit és így formáztam belőle golyót a tenyeremben. Amíg a kalsszikus gombóc főtt ezzel e töltéssel pont végeztem, 12 gombócot kerekítettem. A spentkrémből elég sok maradt, most a hűtőben várja sorsát, azt hiszem szendvics lesz a végzete. A spenótos gombócokat is ugyanúgy főztem meg, mint a simákat majd a zsemlerozsás rész is azonos volt. Viszont ehhez az öntet a tejfölön és joghurton kívül kevés szárított bazsalikomból és sóból készült.


A végeredménnyel határozottan elégedett vagyok, a spenótst pedig mindenképp ki fogom próbálni köretként is.