Császármorzsa

A héten rámtört a császármorzsa-ehetnék. És ez különösen jól jött, mert anyustól kaptunk egy csomó tojást, aminek lassan a végére kéne járnom. Úgyhogy neki is láttam. A receptet Pelle Józsefné Összegyűjtött receptjei közül szereztem, csak az adagon változtattam kicsit (kivételesen többet, hogy Párom másnap tudjon vinni belőle dolgozóba). A Horváth Ilona-féle szakácskönyv mellett amúgy ez a másik nagy kedvencem, ha valamilyen klasszikus, magyaros, meg olcsó receptet keresek. A könyv egyik legszimpatikusabb vonása (azon túl, hogy rengeteg receptet tartalmaz), hogy a végén mintaétrendeket tartalmaz havi lebontásban, az éppen szeonális hozzávalókat figylembe véve, és egy kis bevezető "ismertető" is tartozik minden hónaphoz. Határozottan segít a tudatos vásárlásban :)
A császármorzsa persze nem az igazi jó kis házi baracklekvár nélkül. Csak sajnos az utolsó üveg aljában már elég kevés maradt (anyus a forrás és idén nem főzőtt be sárgabaracklekvárt). Viszont jött anyustól őszibarack-dzsem. Kísérleti főzés eredménye, kicsit híg lett, de nagyon finom, jól passzolt ez is a császármorzsához.
És akkor a recept.

Császármorzsa

4 tojás
1 ek méz
fél l liszt
fél l tej
csipet só

A tojásokat kettéválasztottam. A sárgáját jól elkevertem a mézzel, majd felönöttem a tejjel és belekevertem a lisztet és egy pici sót. Végül hozzáadtam a keményre vert tojásfehérjét is. (Ha jól rémlik, sem anyus, sem nagymamám nem bonyolította így a dolgot, egyben adta hozzá a tojást.) Egy nagy lábosban vajat olvaszotottam, beleöntöttem a masszát és igyekeztem türelmesen várni. Egy idő után próbáltam megemelni a masszát, kicsit hamarbb kellett volna, mert kissé odakapott, de rossz szerencsére nem lett. Szóval amikor az laja szépen megszilárdult, jól átkevertem az egészet és nyugton hagytam egy darabig, majd újra átkevertem, és így tovább, egészen addig, amíg szép morzsás és átsült nem lett. Baracklekvárral igen finom eledel lett. :)