Pénteken volt három és fél éve, hogy együtt vagyunk a Párommal. De különösebb hajcihőt nem csaptunk belőle, csak megemlítettük, hogy mennyi idő is telt el. Aztán Kedvesen szombaton partizán akciót követett el. Betértünk a helyi plázába, nekem cipőt nézni (a plázákat nemszeressem, de cipőmániám van a konyhamánia mellett és szombat délután nehéz plázánkívüli cipőboltot nyitva találni). Csak azt hagytam ki a számításból, hogy a "komplexum" bejáratánál könyvesbolt is van. És hát ugye oda mindenképp be kell nézni. Miközben Párom szokásos körbenéző körét rótta, én a szakácskönyv szekciónál ragadtam le, mint mindig. Általában csak nézelődök, hála annak, hogy még nem dolgozom, de már most félek, mi lesz itt egy év múlva. :)
A lényegre térve: a nagy nézelődés közepette a Kedves egyszercsak megjelent mögöttem, hogy akkor válasszak, akármelyiket. Hát leesett az állam rendesen. Vaciláltam mindenfélék között, amikor a polc alján megbújva felfedeztük a Kulináriát. Belelapoztunk, és mi tagadás, szép munka. :) Szó ami szó, végül ezzel a "könnyű" szerzeménnyel távoztunk az üzletből. Aztán itthon gyorsan végig is lapoztuk az egészet, persze közben sűrűn nyeltünk. :) Nagyon tetszett, hogy az országokról helyiek írtak, meg hát hogy nem egy szimpla szakácskönyv, hanem gasztro-utazás könyvformátumban.(Egyszer szivesen csinálnék ilyet élőben is.)
Most már csak időt kell keríteni, hogy közösen főzőcskézzünk belőle, úgyis olyan rég serénykedtünk együtt a konyhában.
(Cipőm is lett végül, de az nem gasztro téma :))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése