Háromszínű GBT

Tegnap ismét találkozó volt a hasonszőrűekkel. És ismét élveztem. Jó volt új arcokat is látni, meg persze a régebbi ismerősöket is. Meg persze szokás szerint gurulósra ettem magam. :D

És amiket vittem: pirosnak paprikás bucikat aminek a Mindmegettén találtam a receptjét, fehérnek a Váncsa-féle sülfokhagymás kencét, zöldnek pedig spenótos-fetás muffint. Amit legközelebb tuti hogy szilikon formában sütök, mert nem akart rendesen kijönni a papírból. Csak ehhez még be kell szereznem egy új formát, mert úgy tűnik a régi elöregedett.

Paprikás buci

1 fej vöröshagyma
1 nagyon púpos teáskanál pirospaprika
2 ek olaj
45 dkg liszt
1 ek cukor
1 tk só
7g-os csomag szárított élesztő
1 tk sikér
2 dl víz

A hagymát apróra kockáztam, az olajon megpirítottam, majd lehúztam a tűzről és belekevertem a pirospaprikát. Megvártam, míg kihűlt. Aztán a kenyérsütőgépbe tettem az összes hozzávalót, dagasztó programra. Amior a gép végzett a tésztából kisebb bucikat formáztam, majd kb 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütöttem őket.



Spenótos-fetás muffin
15 dkg mirelit aprított spenót jól kinyomkodva
20 dkg feta sajt
25 dkg liszt
3 dl író
30 ml olaj
1 tasak sütőpor
2 tojás
(elvileg kéne bele só is, de a feta eléggé sós volt, így inkább kihagytam)

A tojásokat felvertem, hozzáadtam az olajat, írót, spenótot, azokkal is jól elkvertem. A lisztet ősszekevertem a sütőporral és a tojásos keverékhez öntöttem. Elkvertem a masszát majd beleforgattam az apróra kockázott fetát is. 180 fokos sütőben mintey 20 perc alatt sültek meg a muffinok.

Zellerkrémleves

Ma ismét piacoltunk és sajnos nagyon látszott, hogy tél vége van. Zöldségfélét nem is sikerült venni, csak egyebeket (pl tejfölt, nemrég kipróbáltuk a Koppányi Tej tejfölét, amit egy kis tejboltban árulnak, meg joghurt, meg tej meg hasolnók is vannak, nagyon finom, és ráadásul a közelben készül egy tejgazdaságban). Azt hiszem még egy darabig rá leszünk szorulva a fagyasztott zöldségekre, sajnos. Viszont még a szerdai piacolásból maradt egy szép nagy zellrgumó, abból készült az ebéd: zellerkrémleves. Gyorsan megvolt és nagyon jól esett ebben a ronda szeles időben.
Kép nincs ról, mert már éhesek voltunk, meg nem is volt túl szép.

Zellerkrémleves

1 nagyobb zellergumó
3 szál újhagyma
fél liter húsleves
kb fél liter víz
só, frissen őrölt bors
olaj

A zellert felkockáztam, az újhagymát karikára vágtam és kevés olajon megpirítottam, tekertem rá borsot. Aztán felönöttem a húslevessel meg a vízzel és puhára főztem. Botmixerrel pürésítettem, úgy hogy pár zellerkocka egyben maradjon. Pirított sokmagos rozskenyérrel ettük.

Gombából ebédre

Ma a piacon szép gombákat és újhagymát siekrült venni, ezekből lett az ebéd. Amit aztán nem tudtam lefotózni, merttúl finomnak nézett ki :)

Paradicsomos gomba mozzarellával

fél kg barna csiperke
2 csomó újhagyma
1 konzerv hámozottparadicsom
olaj
só, zöldbors
2 golyó mozzarella

A gombát megtisztítottam, cikkekre vágtam (nem túl apróa), az újhagymát felszeleteltem. Begyújtottam a sütőt kb 200 fokra. A hagymát kevés olajon megpároltam, megszórtam frissen tört zöldborssal, majd utána küldtem a gombát is. Kicsit körbepirítottam és ráöntöttem a paradicsomot (ezeket a fakanállal kissé szétnyomkodtam). Kb 15-20 percet rotyogtattam. amíg a leve kissé besűrűsödött, majd egy jénai tálba önöttem a paradicsomos gombát, a tetején elosztottam a felkarikázott sajtot és a sütőben addig sütöttem, míg kissé megpirult a sajt. Ketten el is tüntettük, nagyon finom volt. :) Valamilyen kenyér vagy zsemle jól passzol hozzá.

VKF! XXIII. - Magvas gondolatok

Grenadine ebben a hónapban magvas gondolatokat, azaz olajos magvas recepteket, vár a bloggertársaitól.
Úgyhogy reménykedtem én is magvas gondolatokban. Be is szereztem ezt-azt, amiből már csak ki kellett volna találni mi legyen. De aztán megláttam ezt a receptet, és tudtam, ezt ki kell próbálni. Így az általam használt olajos mag a földimogyoró lett, jobban mondva a belőle készült mogyoróvaj.
És hogy mi is az a mogyoróvaj:
Amerikai találmány, olyannyira, hogy már az aztékok is készítettek pépet a Közép- és Dél- Amerikában honos földimogyoróból. Aztán 1884 Marcullus Gilmore Edson jegyeztette be a mogyoróvaj gyártás szabadalmát. Legnagyobb részt földimogyoróból készül, akár olaj hozzáadásával, akár anélkül. Az általam beszerzett mogyoróvajban a 95 % mogyorón kívül pálmaolaj, nádcukor és só volt még.
Sok telítetlen zsírsavat tartalmaz, ezért hasznos lehet az érrendszeri megbetegedések megelőzésében, persze csak ha nem tartalmaz hozzáadott módosított növényi olajakat, amik gyakran tartlamaznak transz-zsírsavakat, és ezek pont az érrendszernek nem tesznek jót. A telítetlen zsírsav mellett tartalmaz fehérjéket, B3 és E vitamint, magnéziumot. Meg persze nem kevés kalóriát (590 kcal/ 100 g), úgyhogy csak módjával :)

Az okosságokat itt találtam.


Mogyoróvajas szelet

Ropogós alaphoz:
1 3/4 bögre puffasztott rizs
1/4 pohár cukor
1/4 pohár víz
3 ek méz (eredetileg corn syrup)
3 ek vaj

Mogyoróvajas réteghez:
1 bögre mogyoróvaj
15 dkg csoki (Tibi ét)

Csokimázhoz
10 dkg csoki (szintén Tibi ét)
fél ek méz (eredetileg szintén corn syrup)
4 ek vaj
2 kis csipet só

1 bögre kb 2,5 dl

A ropogós réteghez a vizet a cukorral és a mézzel felolvasztottam, majd karamellizáltam (vagyis azt kellett volna, de elkapkodtam, így kicsit tocsogós lett ez a réteg, de azért finom :) ), elkevertem a puffasztott rizzsel, és egy alufóliával kibélelt szögletes formába nyomkodtam (alapterületre kb 15*25 cm-es volt a forma). Ezután vízgőz fölött összeolvasztottam a csolit a mogyoróvajjal, amikor már folyékony volt a massza a puffasztott rizsre öntöttem, hűlni hagytam, majd betettem a hűtőbe amíg meg nem szilárdult (kb 1 órára). Ezután a csokimáz hozzávalóit olvasztottam össze vízgőz felett majd öntöttem a megszilárdult mogyoróvajas rétegre. A formát kissé rázogatva oszlattam el egyentesen a csokimázat. Ismét egy órára a hűtőbe küldtem, majd amikor még nem volt egészen kemény a csokimáz a formából kiszedve kisebb szeletekre vágtam a művet, majd visszaügyeskedtem a formába és visszaküldtem a hűtőbe. Másnap álltunk neki a tesztelésnek (nem volt könnyű kibírni :) ) és azt kell mondjam, finom. Persze nem egy diétás édesség, de szerintem érdemes kipróbálni.

Lista

Eldöntöttem, hogy listát írok azokról a dolgokról, amiket még szeretnék a konyhába. Csak hogy végre meglegyen egyben, meg hogy nekiálljak a dolgok beszerzésének. Rájöttem, hogy jópár dolgot eddig azért nem vettem meg, mert hogy mást is szeretnék még... így talán tudok rangsort állítani köztük és egyszer végig is érek rajtuk. Vagy legrosszabb esetben tovább fog bővülni. :)

fondü készlet
cserélhetőlapos melegszendvics/gofri/grillszerű sütő
szuflé formák
lepényforma (cakkosszélű kerámia)
rendesméretű kuglóf forma (most két kisebb van)
kacsasütő edény
öntöttvas lábos, öntöttvas fedővel, hogy be lehessen tenni a sütőbe is
egy szép evőeszközkészlet, amit én választok ki
szintén saját kiválasztású étkészlet (sajátvásárlásos tányérjaink vannak, viszont csak 1-2 darabok, és szeretnék egy teljes 6 személyes készletet is; amúgy van két készletünk is, de mindkettőt kaptuk, az egyik még igazán tetszik is)
tűzálló leveses tálkák (hogy tudjak végre olyan hagymalevest csinálni, aminek a tetején készül a sajtos pirítós)
szilikon jégkocka/kissüti formák, bonbonkészítéshez
minimuffin sütő
nagyobb gyümölcskenyér forma kenyérsütéshez
mindenféle méretű és formájú kínálótálak (nem hátrány, ha mondjuk hőálló is)

És majdnem lemaradt: KitchenAid, méghozzá fahéj színű... hát ez az, ami igen nagy eséllyel még jó darabig álom lesz csipán (persze kellenének hozzá mindenféle kiegészítők is, nem csak az alapdolgok, meg egy nagyobb konyha, ahol elférne a konyhapulton :) )


Így végignézve, nagy része nem is annyira nagyköltségű beszerzés, max macerás... pl a piteforma miatt már voltam párszor konyhás boltokban, de olyan nem volt, ami tetszett is volna

Jansons frestelse

... vagyis Janson kísértése. Nevezhetnénk egyszerűen svéd rakott krumlpinak is. A lényeg, hogy nekem nagyon ízlik. :)
A recept a Kulináriából származik, ahol megemlítik, hogy az elnevezés eredete nem egyértelmű: vagy egy 1928-s svéd filmről kapta vagy pedig egy gourmand svéd operaénekesről, Pelle Janzonról.

Jansons frestelse

bő 1 kg krumpli
2 nagy fej hagyma
1 üveg (80 g) szardellafilé
őrölt fehérbors
fél l tejszín
néhány ek zsemlemorzsa
vaj

A krumplit meghámoztam, hasábokra vágtam, a hagymát szintén pucolás után felkarikáztam. Egy nagyobb jénai tál alján szétterítettem egy réteg krumplit (a teljes mennyiség harmadát), arra a hagyma felét, majd a szardellafilé felét, kissé feldarabolva. Ezt megszórtam fehérbosrssal, majd ismét krumpli, hagyma, szardellafilé és bors következett. Végül a maradék krumplival befedtem az egészet. ( Első sütésnél, kicsit kevés lett az 1 kg krumpli, akkor kellett még mellé puculnom egy közepes szemet) A felső réteg krumlit megcsepegtettem a szardellafilé olajával, ráöntöttem a tejszínt, megszórtam zsemlemorzsával, majd vajdarabkákkal. 170-180 fokra előmelegített sütőben lefedve sütöttem háromnegyed órát, majd fedő nélkül addig, amíg kissé megpirult a teteje. Szerintem megunhatatlan és abbahagyhatatlan.

Könyvek

Grenadine dobott meg a témával. És jól zavarba is jöttem tőle, mert végiggondoltam, mennyit is olvastam tavaly... Hát nagyon keveset. Igazából újraolvasásaim voltak, három, vagyis inkább hat. És nagyjából ennyi is... Hát azt hiszem találtam egy kitűzendő célt idénre: Olvasni! Mert igazából szeretek, csak valahogy mindig az időtöltéslista végére kerül.

És akkor hogy mi is volt az az öt:

1. Jane Austen: Büszkeség és balítélet: Már nem tudom hányszor olvastam, gyakorlatilag kamaszkorom óta évente kézbe kerül. Már gyakorlatilag kívülről fújom. :)

2. Charlotte Bronte: Jane Eyre: Láttam tavaly a belőle készült sorozatot, és ez meghozta hozzá a kedvemet, hogy el is olvassam. Ez is mutatja, hogy szeretem a romantikus angol regényeket.

3-6. George R. R. Martin: Jég és Tűz dala sorozat első négy kötete. Újraolvastam, mert már annyira várom az ötödik részt, hogy valamivel pótolni kellett. :) Ez egy fantasy sorozat, szeritnem nagyon jól megírva , csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a fantasy-t. A történetről meg nemnagyon írnék semmit, nem szeretnék lelőni semmilyen poént. :)

Hát ennyi... Idén egyértelműen töbet kéne. Csak ki kéne találni mit.