Péntekenkét extra módon szeretem vacsorával hazavárni a páromat (persze máskor is, ha nem órán vagyok nyolcig vagy ilyesmi), úgyhogy már tegnap este kifaggattam, mit enne. A válasz: salátát! (Néha meglepődök rajta ;)) Szerencsére ehhez még sikerült azt is kideríteni, hogy jó lenne, ha lenne benne olivabogyó, meg hal, meg sajt, meg kapribogyó. Én meg nekiálltam fantáziálni. (Szóval ez olyan közös recept-féle.) A végeredmény állítólag jó lett, bár nekem nem jutott, mert egyszemélyes lett az adag. Az alalphoz jó volt a maradék zacskós endívia saláta (sajnos más (eredeti) formában nemigen szoktam vele találkozni), ehhez jött a kamrában lapuló tonhalkonzerv (valahogy mindig lapul arrafelé pár), meg a házi zsemléből készült pirított zsemlekocka (recept innen), a boltból már csak a bogyókat meg a feta sajtot kellett beszerezni.
Akkor nem is húzom tovább, íme:
Tonnhalas, feta sajtos saláta
fél konzervnyi tonhal
10 dkg feta sajt
endívia saláta
kb 10-15 olivabogyó
pár szem kapribogyó
balzsamecet
egy jó marék fokhagymás pirított zsemlekocka
Először is, az endíviát belehalomztam egy tálba, rákockáztam a fetát, az olivabogyót negyedekbe vágva, a kaprit pedig egészben rászórtam, a tonhalról pedig kivételesen nem öntöttem le a levet, úgy szedetem az előbbiek tetejére, ráspricceltem némi balzsamecetet és összekevertem, tálalás előtt pedig hozzáadtam a zsemlekockákat is.
Jah, az kimaradt, hogy mindez azért készült el, mert a Kedves nem akart marokkói csicseriborsó levest enni, de azért kóstolás után elpusztított ő is egy tányérral (köszi Lila Füge ;) ).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése