Polentás

Ez olyan tipikus gombhoz a kabát eset. Az egész úgy indult, hogy olvastam Mammánál a sajtos polenta receptjét, és az jól befészkelte magát a gondolataim közé. Ennek a fészkelésnek az lett a vége, hogy a pénteki bevásárláskor egy zacskó kukoricadara is a kosaramba került, és elhatároztam, hogy a vasárnapi ebéd sajtos polenta lesz. Ezek után már csak azt kellett kitalálnom, hogy mihez is legyen a polenta. Eszembe jutott, hogy a fagyasztóban várja a sorsát egy csirkemellfilé, meg hogy mindenképp egy paradicsomos, darabos szószós valamit tudnék elképzelni. Így kiötlöttem a következőt: kockázott csirkemell lilahagymával megpitítva, hámozott paradicsommal nyakonöntve, zsályával, rozmaringgal ízesítve. Jó kis kombináció lett ez a sajtos polenta mellé. És Páromtól a hétvégén másodszor is megkaptam, hogy ilyet főzhetek máskor is:) (Az első a tikiknédli volt)

Paradicsomos csirke sajtos polentával

A polentához

20 dkg kukoricadara
15 dkg sajt (alpesi kellene, de sajnos nem siekrült beszerezni, úgyhogy goudával csináltam, nem volt rossz, de azért kipróbálnám a Mamma által emlegetett sajtokkal is)
1,2 l folyadék: egy 3,3 dl-es dobozos tej plusz víz
2 ek vaj
só, fehérbors

A vizezett tejet felforraltam, sóztam, borsoztam (meg elvileg itt kellett volna belekeverni a vajat is, de elfelejtettem) majd folyamatos keverés mellett beleszórtam a kukoricadarát, és kevertem és keverte, aztán eszembe jutott a vaj -úgy 10 perc után-, gyorsan hozzáadtam azt is, aztán kevertem és kevertem tovább, kb 20-30 perc után már eléggé összeállós, edényfalától elválós volt a massza, ekkor levettem a tűzről, egy vízzel kiöblített közepes méretű tepsibe simítottam és hagytam ermedni, amíg elkészítettem a csirkét. Közvetlenül tálalás előtt háromszögekre vágtam és kevés olajjal megkent grillserpenyőben mindkét oldalukat megpirítottam. (Ennek az adagnak a fele elég volt kettőnknek, úgyhogy csak a felét sütöttem a meg, a többit feldarabolva a fagyasztóba tettem, remélem túlélik.)

Paradicsomos csirkemell rozmaringgal és zsályával
1 csirke melle (filé)
1 hámozottparadicsom konzerv
1 lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
olaj
kevés só
rozmaring és zsálya ízlés szerint

A lilahagymát nagyobb kockára vágtam, a fokhagymát a kés lapjával szétnyomtam és felszeleteltem, majd kevés olajon megpirítottam, ezután hozzáadtam a kockára vágott csirkemellett, hirtelen átpirítottam, nyakonöntöttem a hámozott paradicsommal, a paradicsomokat a fakanállal szétnyomkodtam kissé, kevés sót adtam hozzá és egy-egy csipet szárított zsályát és rozmaringot. Nem főztem túl sokáig, talán 10-15 percig, de mielőtt levettem volna a tűről egy csirkekockán ellenőriztem, hogy nem nyers-e, de nem volt az, így késznek nyilvánítottam. Ekkor következett a polentaháromszögek pirítása, majd a tálalás. Csak a polentából sikerült dupla adagot készítenem, a csirke pont elég volt kettőnknek.

Könnyű joghurtos-málnás

A héten egyik nap hazafelé jövet találtam ki ezt a receptet. Igazából a színekkel, rétegekkel való játék érdekelt. Az alap elkészítése nem bonyolult, aztán meg lehet fantáziálni. :) Így tegnap este jól eljátszottam a fehér és a rózsaszín joghurt variálásán, aztán tűkön ülve vártam a reggelt, hogy megdermedjen a zselatin. Az eredmény szép lett, a málnás rész finom, a sima joghrtos viszont kissé íztelen, legközelebb azt mondjuk vaníliával (vagy mondjuk vaníliakivonattal) ízesíteném. Jó kis könnyű desszert amúgy, igaz nálunk ma reggeliként funkcionált. És az egész alapja az első bejegyzésemben szereplő joghurttorta, csak kihagytam belőle a tejszínt.


Málnás joghurtzselé

2 nagy pohár (450 g-os) natúr joghurt
1 zacskó zselatin (a kék horváthrozis)
kb fél kg málna (fagyasztott)
2+2 ek méz (végre újra van édesharmatmézem :) )

Először is a málnát kevés vízzel feltettem főni, amikor felolvadt belekevertem a mézet is és addig forraltam, míg majdnem minden levét előtte. Aztán leszűrtem, szitán jól átdörzsöltem, hogy minél több gyümölcshús lejöjjön a magokról. Ezután a joghurtot elkevertem a zselatinnal, duplafalú tejforraló edényben tűzre tettem és csak addig melegítettem, míg a zselatin felolvadt. Ekkor a joghurtot két részre osztottam, az egyik feléhez némi málapürét kevertem, hogy szép szine legyen (nem használtam el az egészet, maradt utólagos díszítésre is). A szilikonos muffinormámba kretívkodtam a masszákat: lett vízszintesen meg föggőlegesen csíkos, márványos, meg egyszínű is. Itt lehet fantáziálni rendesen. 11 muffinnyi plusz egy pohárnyi lett a végeredmény. És érdemes kicsit hűlni hagyni a zselatinos joghurtot mielőtt a formába kerülne. A poharas változatnál amikor a pohárba került egy réteg, kb 10 percre hűtőbe tettem dermedni kicsit, így nem nyomták össze egymást a rétegek. Az egyik muffinformásnál nem így csináltam, ott holdalakú rétegeim lettek.

Kedvenc svábkaja

Gyekrekkromban nagymamám néha készített knédlit (gyakrolatilag gőzben főtt kenyér). Káposztával, mindeféle disznóhúsokkal. És mi ezt tikiknédlinek hívtuk. Mindig is a kedvencem volt, főleg a gombócok alja. Merthogy a gombócok a húsos káposztán főttek meg a gőzben. Emlékem a készítésről mindössze annyi volt, hogy a főzőedény fedelét körbe kell tekerni egy vizes konyharuhával, hogy minél tökéletesebben záródjon. Szerencsére anyus is ismeri a receptet, el is meséltettem vele nemrég, igaz én végül nem tettem bele annyi féle húst mint amit anyus mondott, de így is finom lett, és ráadásul sikerült nemhadseregnyi adagot készíteni. Ebben besegített az is, hogy akkora lábasom, amiben ezt hadsregnek lehetne csinálni, nincs is. :) (Nagymamámnak volt. :) ) Ez a nemhadseregnyi azért kettőnknek tuti sok lett volna, úgyhogy párom édesanyja is nálunk ebédelt ma, meg csomagoltam is neki egy adagnyit belőle. És legnagyobb örömömre első próbálkozásom sikeres volt, mindenkinek nagyon ízlett a tikiknédli. :) (Kedvesem meg is jegyezte, hogy ilyet csinálhatok máskor is:) Igaz ehhez kéne egy látogatást tenni apus felé, mert a tőle kapott kolbász maradékát elhasználtam most, és hát ez tipikusan olyan recept, amihez csak házi kolbászt vagyok hajlandó használni.)

Tikiknédli

A káposztához:
1 kg savanyúkáposzta
0,5 kg sertéscomb (lehet más is, mondjuk lapocka vagy oldalas, anyus emlegette még, hogy tegyek bele körmöt is, de azt egyrészt nem kaptam, másrészt nem is vagyunk oda érte)
majdnem fél szál házi füstöltkolbász
kisebb darab házi füstölt húsos szalonna (Párom anyujának ismerősétől, ebbből szerencsére még akad itthon:))
ha a káposztában nem lenne: egész bors, köménymag, babérlevél (nekem csak köménymagot meg egy babérlevelet kellett hozzátennem, bors volt benne rendesen)
2-3 ek olaj

A knédlihez:
50 dkg liszt
2,5-3 dl víz
5-6 g szárított élesztő
kevés só és méz

Az egészet a knédli tésztájával kezdtem: a hozzávalókat a kenyérsütőgépemmel dagasztattam és kelesztettem (másfél órás program) .Amíg a gép dolgozott, tornáztam egy jót meg elmosogattam a felgyülemelett poharakat, bögréket és felkockáztam a combot és a húsos szalonnát- előbbit nagyobb kockára, utóbbit apróra. Amikor lejárt a gép, a tésztát lisztezett deszkára borítottam, jól átgyúrtam és hatfelé osztottam, a hatodokat gombóccá formáltam, letakarva hagytam még kelni. A savanyúkáposztát egy szűrőben átöblítettem , (meg ki is kellett volna nyomkodni, ezt elfelejtettem, úgyhogy eltartott egy darabig, amíg megpirult) egy nagyobb, magasabb falú fazékban felforrósítottam az olajat és kissé árpirítottam rajta a káposztát. Amikor kezdett szine lenni ( ez a kinyomkodás elmulasztása miatt eltartott egy darabig), hozzáadtam a kockázott combot és szalonnát, jól átforgattam, és elöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje. Lefedve, néha megkeverve egy órát főztem. Közben a kolbászt vastagabb karikára vágtam. Amikor letelt az egy óra a káposztához kevertem a kolbászkarikákat, a közben ismét szépen megkelt leendő knédliket újra átgyúrtam kicsit és rápakoltam a káposztára: egyet középre, a többi ötöt pedig köré (kicsit szellősen voltak, mire megfőttek szépen kitölötték a helyüket) A a lábas fedelét egy rétegben betekertem vizes konyharuhával, úgy tettem rá. Aztán a legkisebb lángon békénhagytam a leendő ebédünket egy órán át. Már alig vártam az idő leteltét, hogy valyon minden jó lesz-e, mert amíg főnek a gombócok, nem szabad levenni az edény fedelét. Szerencsére feleslegesen aggódtam, a gombócok tökéletesek lettek, és a káposzta is. Fejenként egy-egy gombóccal és hozzá dukáló káposztával kellemesen jóllaktunk, így maradt még vacsorára és anyósjelöltnek csomagolni is:) Majd elelejtettem, lehet hozzá enni tejfölt is, finom vele.

Már a posztolás után rákerestem guglival a knédlire. És ezt találtam. Kicsit meglepődtem, hogy ez ennyire bácsalmási recept:) De hibá kisváros, azért nem egy változata van.

Spenótos ázsiai

Múlt hét szombathoz hasonlóan most is piacon jártam. És ez alkalommal már kerestem a spenótot áruló bácsit, megint vettem tőle egy harmincdekás csomagot. Mert ebédre valami tavasziast, zöldet szerettem volna készíteni. (Azt hiszem Mamma megfertőzött a zöld menüjével) Meg a kamraszekrényben ott várakozott türelmesen a rizstészta. Ideje volt azt is kipróbálni. Így a szombati ebéd kevergetve sütött spenótos csirkehús lett risztésztával.
Nagyon meg voltam elégedve a végeredménnyel, viszont ebéd közben lett még pár ötletünk a recept továbbfejlesztésére: csirke helyett hallal (igaz a csirke osztrigaszószban volt pácolva, szóval tengeríz így is volt), még zöldfélével, vagyis inkább zöldfűszerrel, mondjuk talán citromfűvel, és gombával. (Gombát eredei terveim szerint akartam rakni bele, csak aztán elfelejtettem, pedig van is itthon szárított fafüle gomba). Meg el tudnék képzelni hozzá egy kis pirított szezámmagot is.

Spenótos csirkés risztészta wokban

1 kisebb csirkemellfilé
30 dkg spenót
1 csomó újhagyma
1 tk osztrigaszósz
fél ek balzsamecet
kb 2-3 cm-es gyömbér
2 gerezd fokhagyma
10 dkg rizstészta
1 ek sötét szójaszósz
1 tk barnacukor
fél tk fokhagymás paprikakrém (sambal batjak)
víz
olaj

Először is a csirkemellett vékonyan felszeleteltem, összekevertem az osztrigaszósszal és az ecettel. Hagytam pácolódni kb 1 órát. Ezután a spenótot megmostam, majd kb centi széles csíkokra vágtam. Az újhagymát vékonyan felszeleteltem, a zöld részét a spenóthoz adtam. A gyömbérdarabot és a fokhagymagerezdeket Párom megtisztította, az előbbit lereszelte, utóbbit pedig fokhagymanyomóval kezelte. Azonban mielőtt nekiálltam volna a zöldfélék darabolásának, a rizstésztát egy nagyobb tálba tettem és leöntöttem meleg vízzel. Kb 5-10 percet ázott, nagyjából puhának is tűnt mire a darabolás végére értem, úgyhogy leszűrtem. Az egészre persze kellett egy kis szósz is: ehhez a sötét szójaszószt összekevertem a barnacukorral és a paprikakrémmel, valamint kb fél dl vízzel. Miután mindent szépen előkészítettem, begyújottam a wok alatt a tüzet és várta, hogy jó alaposan felorrósodjon. Amikor már úgy tűnt, füstöl, beleöntöttem egy kevés olajat, majd a fokahymát és a gyömbért, keverem rajta kettőt, jött hozzájuk az újhagyma fehér része, ezen is kevertem kettőt, majd a hús is a wokba került, ezt addig kevergettem, míg mindenhol szépen kifehérdett, meg kicsit meg is pirult. Ekkor adtam hozzá a spenótot és az újhagyma zöld részét, kevergettem, amíg a spenót össze nem esett, a spenótos csirkéhez adtam a lecsepegtetett risztésztát és a szószt, jól összekevertem az egészet és el is zártam a wok alatt a tüzet. Ketten kellemesen jóllaktunk ezzel az adaggal.

Levesvacsora

Anyus pár héttel ezelőtti ittjártakor hozott fagyasztott spárgát is. Igazából még nem használtam ilyesmit, de ha már ott lapult a fagyasztóban, csak kezdeni kellett vele valamit. :)
Így lett belőle finom leves -krémlevesszerű,de nemigazán sűrű-, pirított szalonnakockákkal és márványsajttal megszórva. Nagyon bejött ez a hármas. Alig várom, hogy végre elinduljon a spárgaszezon. :)

Spárgakrémleves

kb fél kg zöld spárga
1 fej vöröshagyma
fél liter tyúkalaplé (fagyasztott aranytartalék egy hatalmas fazék húslevesbőllevesből)
kevés őrölt fehérbors
só
olaj
füstölt szalonna
márványsajt

A hagymát apró kockára vágtam, kevés olajon megpároltam-pirítottam (rögtön megsóztam, ahogy az olajba került, így ereszt egy kis levet, jobban párolódik), majd hozzáadtam a spárgát (kb 2 cm-es darabokra vágva fagyasztotta le anyus, és a fagyasztóból egyenesen a fazékba vándoroltak), megszórtam a fehérborssal és hozzáadtam a még kőállagú alaplevet, lefedtem, és vártam hogy minden felolvadjon, aztán felforrjon és megpuholjon a spárga. Amikor kellően puhának gondoltam, lehúztam a levest a tűzről, néhány spárgafejet kihalásztam belőle, a többit pedig leturmixoltam majd átszűrtem, végül kicsit még visszatettem a tűzre, hogy átmelegedjen. A turmixolás előtt azért hagytam kicsit hűlni, addig egy félmaréknyi apróra kockázott füstöltszalonnát megpirítottam és egy kisebb darab márványsajtot apróra kockáztam. Tálaláskor a tányérokba osztottam a spárgafejeket, rámertem a levest majd megszórtam a szalonna- és sajtkockákkal. Ketten el is tüntettük az egészet. Viszont fotózni nem mertem, mert a leves szine antifotogén lett.

A kérés teljesült

Kedves már napok óta emlegette hogy milyen régen sütöttem csokis kekszes muffint, és hogy ez így nagyon helytelen dolog. Úgyhogy engedtem az "erőszaknak" ;) (Mindkettőnkön kezd látszani a diéta hatása, nem csak alak és kilóügyileg, hanem édességhiányilag is, ez utóbbi sajnos) De azért igyekeztem lehetőleg minél diétábailleszthetőre faragni a muffint. A módosításaim nem tették tönkre a végeredményt, lehet relatíve nyugodtan bűnözni. :) (A recept eredetije a még több muffin című füzetből származik.)

Csokiskekszes muffin

2 és 2/3 doboz csokiskeksz (na ez az a rész, amit sehogy sem tudok diétásabbá tenni, amúgy egy doboz 125 g, és a Spar sajátmárkásást szoktam használni)
25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
2 és fél tk sütőpor
fél tk szódabikarbóna
1 tojás
egy 450 g-os natúr joghurt
kb 0,8 dl olaj

Először is begyjtottam a sütőt, a cél kb 180 fok. Aztán nekiálltam csikiskekszet darabolni kicsire, már egész gyakorlott vagyok benne, meg tudom miért pepecselek, szóval határozottan gyorsabbnak érzem ezt a műveletet, mint amikor először csináltam. A kekszdarabokhoz hozzákevertem a lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát. Aztán a tojás egy másik tálban jól felvertem aztán hozzákevertem a joghurtot és az olajat. Végül a tojásos masszát hozzáadtam a lisztes-kekszes keverékhez és nagyjából homogenizáltam. Eléggé sűrű lett, de igyekeztem ettől a ténytől nem megilyedni. Közben a sütő szépen bemelegedett, úgyhogy a masszát a szilikon muffinformába kanalaztam és beküldtem a sütőbe mintegy 25 percre. Miután kijöttek a sütőből először a formában hűltek kb 5 percet a muffinok, aztán meg rácson érték el a szobahőmérsékletet. Vagyis nem az összes, muszály volt lemeózni jól sikerültek-e, szóval pár darab langyosan elfogyott, finom lett. :) És hidegen is jó. :)

Finom zöld

Hétvégén apus járt nálunk vendégségbenm főztem neki finomakat, de vagy már írtam róluk - szezámmagos csirke pirított tészával (ennek a receptjét el is kérte:))- vagy még csiszolni kell rajta-enchilada. Ez utóbbi finom volt nagyon, de még nem tudom igazán fotogén állapotba hozni.
A hétvégi program része volt egy piaci bevásárlás is, és nem csak a hétvégi ebédekhez sikerült a hozzávalókat beszerezni, hanem egy szép halom spenóttal is gazdagabb lettem. Egyszerűen vétek lett volna otthagyni. :) Így ma este spenótfőzelék lett a menü. De azt hiszem a közeljövőben gyakori vendég lesz nálunk a spenót, ki szeretném próbálni salátában is, meg mindenféle nemfőzelékben, mert ugyan még mindig nagyon szeretem főzelékként, de azért fő a változatosság. :) Szerencsére Párom is megszerette mellettem a spenótot, mindig felemlegeti ha asztalra kerül, hogy ő ezt bizony évekig meg se ette. :)
A spenótfőzelék azon kevés receptek közé tarozik, amit anyustó tanultam és a mai napig úgy gondolom, hogy ez a nekem legjobban tetsző változata.

Spenótfőzelék
30 dkg spenót
1 ek vaj
1 naaagyon púpos ek liszt
fél liter tej
kevés só
2 gerezd fokhagyma

Először is a spenótleveleket megmostam, a szárukat a vastag erekkel együtt eltávolítottam. Aztán egy kevés vizet öntöttem egy lábosba, belehalmoztam a spenótot és lefedve néhány perc alatt megpároltam őket. Akkor jó, ha rendesen összeesett mind, de túlfőzni nem érdemes (szerintem). Az összeesett leveleket leszűrtem, kevés hideg vízzel leöblítettem (hogy gyorsabban hűljön) és nem túl apróra vágtam (a menzás spenótőzeléket sose ettem meg, mert abban túl apróra volt darabolva a spenót). A fokhagymagerezdeket kés pengéjével összenyomtam majd apróra vágtam. A vajat egy lábosban felolvasztottam, hozzáadtam a fokhagymát és a lisztet, kicsit átforrósítottam. Aztán lejebb vettem a tüzet és apránként hozzáadtam a tejet is, folyamatosan keverve, hogy ne legyen csomós. Végül a masszába került a spenót és némi só, kicsit összeforraltam és már kés is volt. Párom kapott hozzá tükörtojást, én viszont inkább bundáskenyérrel szeretem, de nem volt itthon szikkadt pékáru, meg hát még diéta van, szinte egyáltalán nem eszem kenyeret.